Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-24 / 120. szám
o 1977. május 24., kedd i >> M ű he ly-Bé késcsaba” Fotó: Gál Edit Egy élet dokumentumai között A Jókai Színház előterében rendezte meg kiállítását a „Műhely-Békéscsaba” 5 fiatal képzőművészből álló csoportja: Gubis Mihály, Kállai Júlia, Lonovics László, Mayerhoffer Miklós és Vollmuth Frigyes. Ez év áprilisában rendezték a ME- ZÖGÉP-nél első közös kiállításukat — ugyanebből az anyagból. Az alig egy éve verbuválódott együttes a békéscsabai Városi Tanácstól kapott közös műteremben dolgozik, a volt Dobozi úti iskola épületében. A csoport jellemzője a» egymás stílusát megértő fegyelmezettség, az utak különbözőségének elismerése, a nyíltság. Ami viszont mindegyiküket jellemzi, az a művészi eredményeknek gyakorlatban való felhasználása — napi munka és művészi tevékenység azonossága. Négyen közülük reklámterületen dolgoznak: Kállai, Mayerhoffer és Vollmuth nyomdában, Gubis Mihály a MEZÖGÉP- nél, Lonovics László pedig tanít. A gyakorlatban való felhasználhatóság, a közvetlen hasznosságra törekvés a társadalom számára — ennek a csoportosulásnak is nemes szándéka és nyilatkozata. Ugyanilyen fontos elvük a mindenkihez szólás programja. Ezeknek az elveknek pedig ideológiai és gyakorlati vonatkozása egyaránt fontos számunkra, ami társadalmi rendszerünknek is természetes igénye, társadalmi rendszerünk törekvéseivel együtthangzó törekvés, a művészet demokratizálásának programja. (A hasznosságra törekvés és a művészet demokratizálásának óhaja Szinte naponta találkozunk újságban, rádióban, könyvekben, no és a beszédben e név kétféle változatával. Beszélünk a Körösök vidékéről, a Nagykőrösi Konzervgyárról, Petőfi Sándor Kiskőrösön, Körösi Csorna Sándor pedig Kőrösön született. A napi vízállásjelentés alkalmával pedig Sebes-Körös, Fekete-Körös és Fehér- Körösről hallunk. A példákban nyilvánvaló az, amit már a címben is jeleztünk, a Körös szó kétféle írásmódja, azaz hol rövid, hol hosszú „ő” hang kerül az első szótagba. De hogyan helyes: Körös vagy Kőrös? A zavart valójában az okozza, hogy különböző eredetű földrajzi nevekről van szó. De lássuk, hogyan is alakult ki mindez. A Körös folyók nevében rövid ö-t írunk és ejtünk. E folyónevek eredete ismeretlen. A egyébként közvetlen kapcsolatot tart a századelő avant- garde mozgalmaival, különösen a Bauhaus-eszmékkel.) Kállai Júlia kiállított művei kétfélék: egyrészt az alkalmazott grafika körébe tartozók — különösen szépek papírplasztikái —, másrészt tollrajzok, szürrealisztikus beütéssel. Vollmuth Frigyes lapjai a leginkább megfelelnek a hagyományos értelemben vett grafika műfajának: egyértelműen képgrafikák. Lírai alkat-, emlékképeit látványba transzponálja, s felfokozott érzékenység jellemző rá: hol sűrűsödő, hol graciózussá váló vonalrendje gazdag faktúrát eredményez. Lonovics László képei szoros kapcsolatot tartanak az olajfestményein megjelenő ábrázoló törekvésekkel, de ezeknek a kompozícióknak a tisztasága és rendje az alkalmazott grafikához is közelítik őt. Gubis Mihály kompozíciói egymásba kapcsolódó szalagformáival zárt rendet képeznek, a tömbszerűség és a centrális mag jellemzi lapjait. Mayerhoffer Miklós grafikái ilyen vonatkozásban pontos ellentétei az ő lapjainak: a kompozíció erejét a sorolhatóság adja, az azonos motívumok végtelen láncot alkotnak, úgyszólván csak a kíSllítóterem mérete szabja meg a lapok terjeszkedését. Színvilága, az együttesen belül talán a legérzékenyebb, s ez ad különös feszültséget és töltést műveinek: a motívumok mértani, sorolhatósága, azonossága és az emocionális fűtöttség. Őszintén reméljük, hogy a csoport közös tevékenysége tartós lesz. régi nyelvemlékek tanúsága szerint a XIV. században Kris alakban élt. A mássalhangzótorlódást más nyelvekkel ellentétben a magyar nyelv nem kedveli, így a jövevényszavakban is feloldja azokat. Így került ebben az esetben is a „kr„ hangkapcsolat közé egy i, s lett Kiris, majd Kérés, s ebből fejlődött ki az ö-ző változat, a Körös (veder—vödör, seper —söpör mintája is igazolja e változatokat). Ez pedig mindmáig megőrizte rövidségét. A Nagykőrös, Kiskőrös vagy az erdélyi Csomakőrös, Sepsikőröspatak helynevek „kőrös” tagja nem azonos a folyónévvel. Ez a török eredetű a kőris (kőrisfa), amelyből kialakult a fenti helynevek sora. Ezen alak- változatban pedig hosszú ő-t írunk és ejtünk. Fülöp Béla Amikor először léptem be, azt hittem rossz helyen járok. Egy kis köszörűsműhelyt kerestem és egy nagy, mindenféle titokzatos dologgal elvarázsolt helyet találtam. Régi, muzeális rádióalkatrészek tömege, oktatógép, 32 feladatos diszpécsergép, önmagát felhúzó óra, hangos házitelefon, mikrofilm-felvevő és leolvasó készülék és ki tudja még, mi minden van itt felhalmozva körös-körül egészen a meny- nyezetig, a munkapadokon kívül. És mindez saját gyártmány, a gazda, Sztaniszláv Dániel műköszörűs gondolta ki és készítette el. Itt Békéscsabán, a Jókai utcában. — Akárhová lép ebben a házban — a kamrától a padlásig —, mindenütt ilyesmit talál. És könyveket, filmeket, fényképeket, no meg ötven év eszperantó emlékeit. — mondja Judit asszony, a nyugdíjas mester felesége. — Hát ez bizon£ így van és az ilyen férjhez nagy türelem kell — folytatja a házigazda —, hiszen lassan azt se tudom már, mit hova tegyek. Ketten ' kalauzolnak. Az egyik szobában kétezer kötetes műszaki könyvtár. Hat nyelvű. A magyar mellett szlovák, német, angol, francia, olasz. Vajon hány szakmát ölel fel? — Sokat. Csak úgy példának említem, hogy a múltkor azt mondja az egyik barátom: nincs véletlenül egy könyved a mintaasztalos- ságról? Véletlenül —volt. De ugyanígy kérhetett volna kőműves, fodrász, kályhás, órás, autós, fényképész, filmes vagy hűtőgépes könyvet is. Tízezerre tehető a szakmával — élezéssel, köszörüléssel — kapcsolatos fotók száma, amiket munka és kísérletezés közben készített. Nagyon régóta fényképez és mindig vonzották a különleges dolgok. Diafelvételeket is több mint tizenkétezer darabot Szombaton egész napos összejövetelt, művelődési programot rendezett a Sárréti Honismereti és Közművelődési Társaság Füzesgyarmaton. A társaság közgyűléseit a Sárrét különböző községeiben tartja, az alkalommal a füzesgyarmati tanácskozást összekötötték a községben egykor tevékenykedő Csánki Dezső történetíró születésének 120. évfordulója megünneplésével is. Délelőtt megkoszorúzták Csánki Dezső emléktábláját, majd U. Nagy István tanár emlékezett meg a haladó szellemű történetíró és levéltáros életművéről, kinek nevéhez fűződik — többek között — az Országos Levéltár átszervezése, és az ország középkori történetének ma is hézagpótló adattára, az öt kötetes Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című mű. Az emlékülés után Miklya Jenő, a Sárréti Honismereti és Közművelődési Társaság titkára számolt be elmúlt évi munkájukról, majd ismertette a társaság éves munkatervét, melyet több hozzászólás után elfogadtak. A terv szerint a társaság a jövőben is elsődleges feladatának tartja a Sárrét haladó hagyományainak összegyűjtését, a küzdelmes múlt feltárását, és a jelen eredményeinek feljegyzését, megőrzését. Munkájában egyesíti a társadalom különböző területein dolgozókat, azokat a sárrétieket elsősorban, akik szűkebb hazájuk felvirágoztatására, értékeinek összegyűjtésére vállalkoznak. Az általános feladatok közé sorolták, hogy közgyűléseiket a jövőben január első hetében és a múzeumi hónap őszi időszakában tartják, évente máshol. Legközelebb Okányban és Vésztőn őriz. Témájuk változatos. Csabai városképek, technikai felvételek, családi fotók, valamint bel- és külföldi utak emlékei. A másik szobában szépirodalom és íróasztal. Mióta nyugdíjas lett, kevesebb a mesterségbeli munkája és még több időt áldoz az írásnak. Hozzáfogott a Békés megyei eszperantó mozgalom történetéhez. És egy másik nagy írást tervez: a szakmai munkásságáról. Ilyen fejezetcímek vannak: Ipari kések korszerű élesítése; Az injekcióstű problémája; A modern húsdaráló gép. És készíti a szakmai értelmező szótárt. Tovább megyünk. Rengeteg levél, levelezőlap, újságok, folyóiratok, könyvek. A világ minden tájáról. Eszperantó nyelven. Fényképek: tanfolyami csoportképek találkozók, összejövetelek megörökítése. Magnószalagok. Több mint ötven év dokumentumai, emlékei. Megállunk. Ránézek. — Ne szóljon, tudom, mit akar kérdezni. Felelek is mindjárt. Négy polgárit végeztem. És ... egyáltalán nem ezt a szakmát akartam. De hát nem volt más választásom. Iskola után — a húszas évek közepén — hiába próbáltam villany- vagy autószerelőnek elszegődni, mindenütt fizetni kellett volna a taníttatásomért. Ezt a szüleim nem bírták és így édesapám mellett tanultam ki a köszörűsséget. És akkor elhatároztam, ha már ezt hozta a sors, akkor ezt fogom szeretni, s ebben próbálok meg mindent. Hogy tökéletes munkát végezhessek. — És a többi, az a sokféle tevékenység? — Sokszor elgondolkozom mostanában rajta. Egész életemben tanultam, kísérleteztem. Minden percemet kihasználtam. Örömöm telt passzióimban is. És ez aktalálkoznak a társaság tagjai. Elhatározták azt is, hogy minden évben egy-egy füzetet jelentetnek meg, melyben a társaság híreit és kisebb terjedelmű dolgozatokat adnak közre, valamint tájékoztatót a honismereti mozgalom időszerű, napi tennivalóiról. A különböző szakosztályok tervében összegezték az eddigi eredményeket, s ezekre építve a további kutatás, gyűjtés és feldolgozás céljait. A helytörténeti szakosztály megkezdi a tanyák, puszták történetének vizsgálatát, és folytatja a helynevek gyűjtését; a néprajzi szakosztály a pásztorkodás emlékeinek bemutatását tervezi pásztormúzeum megszervezésével; az irodalmi pedig rendszeres kor kezdődött el, amikor harmadik polgáristaként hozzáfogtam eszperantót tanulni. Régen volt, 1924-ben. Két osztálytársammal együtt igazgatói engedéllyel jártunk hetenként kétszer órára. Hamar megtanultam és aztán magam is tanítani kezdtem. Évtizedeken keresztül oktattam. Diákokat, munkásokat. Elragadott a világnyelv praktikuma, de arra is ösztökélt, hogy más nyelveket is megismerjek. Közben folyt a levelezés és jöttek a találkozások. Nagy műveltségű embereket ismertem meg. Itthon és külföldön. Nem akartam lemaradni. Mind többet és többet olvastam. És egyik érdeklődés szülte a másikat. — Békéscsabán vezetett munkás eszperantó tanfolyamokat? — Itt is. A munkásotthonban. És vidéken is több helyen: Békésen, Gyulán, Orosházán és Kígyóson. Nagy volt a vonzása. Politikai és művelődési összejövetelekre adott alkalmat. Fiatal munkások — lányok és fiúk —, de idősebbek is részt vettek a nyelvtanulásban. S legtöbbjüket — akárcsak engem — ez indította el a művelődés útján. Búcsúzáskor még megállunk a kiskapuban beszélgetni. Innen az útépítésre látni és erről eszébe jut a készülő filmje. Kár, hogy nem néztük meg, egy félórás anyag már készen van belőle. A Jókai utcai építést filmezi, s szeretné végigkísérni a befejezésig. A címe: Az utak is születnek. De nemcsak ez az út itt, hanem az új város- központ is nemsokára. És azt is jó lenne megörökíteni, hogyan fog lezajlani az építkezés és hogyan változik meg az egész környék. Az előkészületekhez már hozzáfogott, fényképezi a régit. Hogy tudják majd az utódok, mi volt itt, amikor a réginek már nyoma sem lesz. irodalmi estek szervezésével kíván hozzájárulni a társaság feladatainak megvalósításához. Kidolgozta éves tervét az irodalomtörténeti szakosztály, a földrajzi és a képzőművészeti, fotószakosztály is, mely több kiállítást tervez. A közgyűlés után délután 2 órakor nyitották meg a művelődési házban a füzesgyarmati születésű festőművész, Szitás Erzsébet olaj-, akvarell- és linóképeinek kiállítását. A füzesgyarmatiak nagy szeretettel fogadták körükben Szitás Erzsébetet, aki szívesen szólt művészi elképzeléseiről, terveiről. Képeit június 1-én Szeghalmon, a művelődési központban is tárlaton fogadják. KÉPERNYŐ Karmesterverseny Mondják, hogy a televízió egyik legnagyobb lehetősége, hogy az ismeretterjesztés első számú fórumává léphet elő. Igaz-e ez így, vagy nem? Azt hiszem, igaz, mert sokan nézik, több millióan a főműsorokat, de a nap bármely időszakában — ha számlálni lehetne — elérné a milliót azoknak a száma, akik a képernyő elé ülnek. Ebből pedig egyenesen következik a megállapítás: a jó tévéműsorok hatása személyiséget formáló törekvéseinkben nélkülözhetetlen. Mi több: elsőrendű fontosságú. Bizonyára többen azt tartják: kár ezt annyiszor ismételni, a televízió közvéleményt formáló hatása vitán felül áll, és az is, hogy ismeretterjesztésre felhasználni a legüdvösebb dolgok egyike. Így születtek meg a közvetlenül oktatni szándékozó sorozatok, az iskolatévé, a televízió szabadegyeteme, és így kerülnek műsorba az ismereteket közvetve, vagy éppen játékosan, vetélkedőformában közvetítő programok. Mint a nemzetközi karmesterverseny, mely napokon át bűvölte a komoly zene kedvelőit, és bizonyos vagyok abban is, hogy napokon át gyűjtött újabb barátokat az igényes muzsika számára. Nagyon szép volt! És roppant ötletes. Az első, melyet a szimpatikus kis japán nyert meg, a kezdet némi merevségét hordozta, most oldott, hangulatos játékká nemesedett az egész; szavazhatott a zenekar — külön- külön minden hangszercsoport —, szavazhatott a közönség (telefonon és cédulákkal a Zeneakadémián), szavazhattak neves vidéki zenekarok, és nem utolsósorban a nemzetközi zsűri, mely ezúttal úgy ítélkezett, hogy nem adja ki az első díjat, viszont kialakított két második és két harmadik helyezést. Négyen jutottak tehát a csúcsra a nemzetközi karmesterversenyen, sőt, megkésve, a rengeteg — 73 ezer! — cédulás szavazat elhúzódó^ összeszámlálása miatt egy ötödik is, akinek dicsőségéhez már nem járulhatott az, hogy vezényel a vasárnapi gálaesten, melyre zenei életünk színe-java felvonult. Olyan közönség, mely a legnagyobb fegyelmezettség ellenére sem akart tudomást venni arról, hogy zártidejű tévéközvetítés részese, és az ovációnak, tapsnak, ismétlésnek is megvan a szűkre kiszabott ideje. A verseny megnyitásakor mondta Baranyi Ferenc költő, hogy a karmesterverseny a televízió milliós nézőtáborának zenével való „megmé- telyezését” vállalta, majd Shakespeare-t idézte: a zene nélkül élő ember szelleme tompa, mint az éjszaka. Ennek az éjszakának üzent • hadat a verseny, mely varázslatos ötletekkel, nagy muzsikusok műveivel, a zenemű előadásának műhelytitkait élőnkbe hozva mutatott fel valamit a szépség ilyen forrásáról. Aki végignézte a verseny egy-egy adását, vagy a vasárnap esti gálahangversenyt, nem mondhat mást. Nagyszerű muzsikusokkal ismerkedtünk meg, és újból és újból kiderült, hogy a zene valósággal megújítja, többé formálja az embert. A felrajzolt kör itt zárul, itt kapcsolódik azzal a gondolattal, hogy a televízió az ismeretterjesztés első számú fóruma. Itt és most ez már nem is vitatható, korunk elképzelhetetlen lenne nélküle. Ügy, mint egykor az volt a film nélkül, a rádió nélkül. Jó mulatság volt! Hibátlan szervezés, és magas színvonalú megvalósítás. Méltó a nemegyszer méltatlanul, de sokszor jogosan bírált televízióhoz. És világszínvonal, ha szabad így mondani. Sass Ervin S. E. Szitás Erzsébet festőművész a tárlat látogatóinak körében Fotó: Gál Edit V. Kiss Margit I / •• •• r 1/ Ff •• Koros es Koros Vass Márta Kiállítás és emlékülés Füzesgyarmaton
