Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-20 / 117. szám
1977. május 20., péntek Nevetni vagy gondolkodni? Közművelődési Aracjj ké pző m űvésze k vetélkedő r Hidasháton tárlata Szarvason A Békés megyei emberek naponta beszélnek a tv műsorairól, a filmekről, életük részévé vált a színház is. Általában a kritikus tollával írunk a színházi produkciókról, és ez így helyes. A nézők keresik, olvassák a bírálatokat, vagy egyetértenek azzal, vagy vitatják. Véleményüket főként az előadás után hazafelé, az esti sétán összegzik. Kevés az olyan lelkes színházbarát, aki tollat ragadva köszöni meg az élményt. Pedig milyen jó érzés az alkotóknak, ha művük nem hatástalan. Talán sok békéscsabai néző véleményét rótta papírra az a főiskolás, akinek leveléből idézünk Kertész Ákos: Névnap című színművének bemutatója kapcsán. „Meglepetés, igazi harsány meglepetés volt nekünk nézőknek ez az előadás. Már hallom is a fontolgató kétkedést, ugyan miért? Végignevettem és -sírtam az estét, közben nézőtársaimra is figyeltem, milyen jó, hogy mindezen nevetünk! KoméLassan két évtizede, hogy az angolszász országok egyikében megszületett egy új stílus. Beatnek nevezték, és az volt a feladata, hogy a kiábrándult, türelmetlen és dühöngő ifjúság zenei anyanyelvévé váljon. E szokatlan lázadást kifejező és szító zenei kifejezésforma forradalmat kavart és az újat akaró és új formákba öntött beat- mozgalom hamar éreztette hatását nálunk is. Beatvita A gombamód szaporodó magyar együttesek azonban sokáig megelégedtek azzal, hogy csupán másolják a rádióból elcsípett világslágereket. E néhány évet még a hazai pop bölcsőjének sem nevezhetjük, hiszen sem a zene, sem a szöveg nem kötődött a mi ifjúságunkat ér- deklő-izgató kérdésekhez. De egyet mindenképpen észre kellett venni: a kezdetledia <?), olvassa az érdeklődő, tragikomédia, ezt mondhatjuk bátran minden műfaji szűkkeblűség nélkül. Mert bizony mi, nézők nevetünk akkor is, amikor Vigh Guszti részegen fetreng és kijózanodva nem érti, hogy Ilona, a felesége másképpen szeretne élni. Vegyük észre, hogy a centrifuga, a mosógép, a hűtő- szekrény, az autó... és még sorolhatnám mind-mind a tárgyakat, csak eszközök csupán, és nem ezek elérése a cél. Tompákká, érzéketlenekké válhatunk a kényelemszerzés harcában és elfelejtjük, hogy korunk és önmagunk megújulását kellene vállalnunk, az értelmesebb, boldogabb emberi életért. Örülök annak, hogy megnézhettem ezt a nagyszerű színészi-rendezői munkát, mert igaznak és hitelesnek éreztem.” Mire való hát a színház? Gondolkodásra és nevetésre, arra, hogy továbbgondoljuk önmagunkat. B. Zs. ges berendezéseken játszott, hiányos tudású produkciót sok százan hallgatták az ország különböző művelődési házaiban és klubjaiban. A beat egyre több fiatalt kötött le, foglalkoztatott — egyszóval szórakoztatott. Változás akkor történt, amikor az élen járó zenekarok saját stílust teremtve, önálló szerzeményeket mutattak be. A dalok országos népszerűsítésébe hamar bekapcsolódott a rádió és a tévé, támogatást nyújtott a KISZ. A beat polgárjogot nyert nálunk — és a vita azóta is folyik a műfaj értékeiről. Show és rock A pop hazai továbblépésének persze van egy nagy hátráltatója: és ez paradox módon éppen a szórakoztatásból ered. Köztudott, hogy a nálunk kialakult zenei ízlés ritkán fogadja el a szokatlan, A MEDOSZ-hoz tartozó vállalatok közművelődési vetélkedőjére az idén 92 brigád nevezett be, amelyek közül tíz került a május 15-én Hidasháton megtartott ágazati elődöntőbe. A versenyen a Bi- harugrai Halgazdaság Építők Szocialista Brigádjának öttagú csapata lett az első. Második helyre a Békéscsabai Állami Gazdaság Április 4., harmadik helyre pedig a Hidasháti Állami Gazdaság Ady Endre Ifjúsági Szocia-. lista Brigádjának a csapata került. A három első helyezett háromezer, kétezer, illetve 1500 forint pénzjutalmat kapott. A KISZ Békés megyei bizottsága az Ady Endre Szocialista Brigád csapatát 500 forint különdíjban részesítette. A vetélkedő döntőjébe a győztes csapat jutott. bonyolult, nem első hallásra érthető dallamvezetést. A melódia, a fülbemászó sláger mindig, is nagy tömegeket vonzott, és ez alól tizenéveseink sem kivételek. Az olcsó zenei fogásokat alkalmazó, sokszor könnyes-szirupos slágerek még mindig közkedveltek, az előadóegyüttesek többsége — a kis számú élvonalt leszámítva — pedig még alá is játszik ennek ai igénynek. Így sokszor poros dallamok tűnnek fel új hangszerelésben a különféle tánczenei bemutatókon, és rádiófelvételeken, jól ismert zenei és versi fordulatok köszönnek vissza. A popkoncerteken néhány éve feltűnt új elem a látványosság, vagyis a show. Ragyogó színpadi ruhák, káprázatos fénytechnika, ködgo- molyag, á mozgást kimerevítő sztroboszkóp, villámlás és hóesés, koreografált mozgás — megszokott kellékek ma már a hangversenyeken. Ha nincs meg a vizuális kapcsolat a színpad és a közönség között, száraz produkcióvá szürkül az egész — vallják a zenészek, és igazuk van. A koncert azért él- ményszerűbb a lemezhallgatásnál, mert a színpadi látványok, fények, a mozdulatok és a színek összbenyomása teljesebb, gazdagabb érzelmi hatóerő. A pop- és a rockzene értékesebb ága az évek során kiteljesedett. Az utóbbi időben különleges súllyal jelentkeznek az ösz- szefüggő, látványos elemekkel tarkított előadások, egységes zenei és szövegbeli mondanivalóval, nagy dinamikával és hatásfokkal. Hogyan tovább? Lényegében mindkét — tehát a kommersz és az igényességre törekvő — pop- és rockzene szervesen beépült a szórakoztatóiparba. Mindkét irányzatnak végül is azonos a célja: ha más eszközökkel is, de tömegekhez szólni, tömegeket vonzani. Nem mindegy tehát, hogy milyen megfogalmazásban, milyen köntösben jelentkezik e sok ezer fiatalt és idősebbet érdeklő, elgondolkoztató vagy éppen elriasztó, alig húszesztendős zenei forma. A miértre régen van felelet — a hogyanba azonban nemcsak az alkotók és a zenészek, hanem a közönség is beleszólhat. E beleszólás mértéke és értéke meghatározhatja egyben a szórakoztató pop- és rockműfaj jövőjét is. Bálint Péter Jelentős tárlatot hoztak Szarvasra az aradi képzőművészek. A már haiyomá- nyos kulturális csereprogramok keretében érkezett ezúttal Tessedik városába az aradi festők, szobrászok, grafikusok és díszítőművészek jellegzetesen szép anyaga, melyet a város nagy eseményeként adtak át nemrég az érdeklődőknek. A múzeum földszintjén, a kiállítóteremben és az előtérben, oldalt pedig egy külön kisebb teremben berendezett kiállítás számos meglepetéssel szolgál, elsősorban talán azzal leginkább, hogy derűs, életigenlő, részleteiben is emberközpontú alkotásokat állít a látogató elé. Stílusválasztásban, kifejezőeszközökben korántsem egységesek a bemutatott művek, és ez mindenképpen így van jól; egységesek azonban a már előbb említettekben, abban, hogy alkotóik az emberarcú világ jegyeit keresik és transzponálják át művészetükbe. A festmények előtt kell időznünk leghosszabban. Portrék, embercsoportok, a mesék világába átlényegí- tett, szárnyaló szépségek, és tájak váltakoznak egymás mellett. Megragadó például Gules Stefan Történelmi emlékmű című tája, melyen az Erdélyt annyira jellemző tornyok idézik a történelmi múltat, a jelen építőmunkáját pedig a Mangáliai kikötő konstruktív hatásokat is felmutató vászna. A domboshegyes táj tündökletes szépségét fogalmazta meg Tájkép című képén Kett-Groza loan, • más képein viszont szintén a lehatárolt, nemegyszer mértani elemekké formálódó városok árulkodnak a művész útkereséséről. Hasonló törekvés mutatkozik Senic Mirkha A körök pihenése című művén is, a zárt formációk feloldását lágyan szétáramló rózsaszínekre, halk lilákra bízza. Bikfalvi Miklós a gyűjteményes kiállítás egyik leglátványosabb egyénisége, képei elmúlt korok világába kalauzolják a szemlélőt, népi forrásai kétségtelenek, mesevilága a valóság tükrözése. Különösen megragadó Erdészlány című festménye, melyen nyugalmat és harmóniát árasztó kompozíciós és színösszhangot teremtett meg tiszta eszközökkel. Tovább sétálva a kiállított képek előtt, fel kell jegyeznünk Chirilovici Nicolae egyéni koloritú falusi házait, Pókfoci Értelmetlen az a pókfoci, amelynek bemutatására a filmben ábrázolt építőipari szakközépiskola erőt fitogtató testnevelő tanára kényszeríti diákjait. Durva is a játék, hiányzik belőle a foci minden szépsége, leleménye. A kamasz iskoláspókok négykézláb mászva, tülekedve, egymást rúgva, taposva, passzolják a labdát a szűk tornateremben. És sportszerűtlen, szabálytalan is, egy igazi bíró bizony lefújná a mérkőzést. Mint ahogyan le kell „fújnia” valakinek á tantestület „pókfociját”, ezt a kisszerű játékot, amelyet a gyermekekkel és egymással űznek az iskola vezetői, tanárai, Rózsa János új filmjében. Sietek hozzátenni: jókedvű iróniával, olykor diákos humorral átszőtt szatirikus hangvételű filmjében. Bár a Kardos István szellemes forgatókönyvéből készült új magyar film színhelye vitathatatlanul egy iskola, ám mondanivalója túlnő egy tantestület keretein. A Pókfoci kihegyezett szituációi ugyanis Bikfalvi Miklós: Erdészlány Hajós Imre két portréját, különösen' a Portré I-et. Ko~ csis-Iosan Comélia kompozíciós törekvései ugyanúgy jelentősek, mint a grafikák sorában Tamás Mata Hagyományok című alkotása a babonák és hiedelmek világából hozva üzeneteket, vagy Popa-Strasnei Aculina Jelenkori költemény című, néhány vonallal pompásan megoldott lapja. Szólni kell még Buzgan Petro utánozhatatlan hangulatú, ódon várost elénk állító Régi házak című akvarelljéről, Cott Lia Nyugtalan föld című linómetszetéről és Senic Mircea optikai játékáról, a Fókuszról. A kiállított szobrok hasonlóképpen jellemző kereszt- metszetét adják az Arad megyeiek képzőművészeti törekvéseinek. Erőteljesek és humánusak, modernek — a szó közkeletű értelmezésében —, és hagyományosak is egyben. A legfőbb erényük pedig: érthetőek. Vitroel Emil Lány fuvolával című igazak, felismerhetőek, és ily módon behelyettesíthe- tőek más közeg —üzem, vállalat vagy hivatal — életébe. A film mondanivalója, igazsága tehát általános vélemény. Egy építőipari szakközép- iskola falain még alig száradt meg a vakolat, de már névadó ünnepséget tartanak. A tanulók és a nevelők együtt szereltek, festettek, tetőt fedtek, takarítottak, így most jogosnak látszik a büszkeség, s jogosnak, hogy az igazgató sorra megjutalmazza az iskola tanárait, a patronáló üzem vezetője pedig — megjutalmazza az igazgatót. Minden nagyon szép, minden nagyon jó — olvasható ki a családias hangulatból, a poharak gyakori koccanásaiból, ám egy telefon megzavarja az ünnepséget. A felettes. hatóságok szakmai felmérést kérnek az iskolától. Az eredmény lesújtó. Kiderül, hogy egy kivételével a szaktanárok minősíthetetlenül gyenge munkát végeztek, a feladatlapok többsége üresen maradt, a diákok még a kérdéseket sem értették. Ezen a kudarcon méretnek meg a filmbeli tantestület tagjai: képesek-e önkritikusan beismerni saját gyengeségüket? műve, Tolan loan Női portréja, Cermensky Lívia Hódolat című nőalakja művészi élményt sugároz. Itt kell szólni néhány meglepő térformakísérletről, Muntean Ionéi Építményéről és a Rügyekről, melyek érdekesek, furcsák és szórakoztatóak lehetnek ugyan, de nem bizonyos, hogy további lehetőségek rejlenek bennük. A díszítőművészek textilmunkáikat mutatják be, ennek az egyre jobban terjedő és mind több alkotót megragadó műfajnak reprezentáns szövött-csomózott faliképéit. Mora-Saghi Annamária, Muntean Elena művei dinamikusak, változatosak, anyaguk kötött határait mégsem lépik át. A szarvasi múzeumban bemutatott tárlat — mint említettem volt — eseménye a városnak. Érdemes megtekinteni, a képzőművészet igaz barátai számára pedig elmulaszthatatlan. Sass Ervin A film szándéka egyértelmű: az iskolai konfliktus ábrázolásával hétköznapjaink közéleti tisztaságát, az emberi helytállást, a valódi és a látszateredmények közötti különbséget és a vezetés stílusát állítja középpontba. Mert látszateredmény az bizony, ha a csinosítási versenyben, szüretelésben vagy más társadalmi munkában élen járó oktatási intézmény éppen a számukra legfontosabbat, az oktatást hanyagolja el. Ragályi Elemér minden apróságra figyelő kamerája elsősorban az ellentétekre épít és az arcok, a szituációk bemutatásával remekel. A színes, mozgalmas képsorok visszatérő refrénje figyelmeztet: milyen veszéllyel jár, ha a modern, „összkomfortos” iskolában a régi, az elavult módszerek, az avitt emberi kapcsolatok uralkodnak. Madaras József kiskirály- kodó igazgatója jó alakítás. Halász Judit magyartanárnője a hivatástudat őszinte, emberi portréja, tetszett Kol- tai Róbert őrmesterkedő testnevelő tanára, és tetszettek a tehetséges gyerekszereplők. Bródy János zenéje, a Fonográf együttes játéka jól egészíti ki a film szatirikus hangvételét. Márkusz Lászlé Gyermekláncfű... Fotó: Veress Erzsi Pop és szórakoztatás
