Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

1977. május 3., kedd Befejeződött az EDÜ Lengyel műemlék­védelem A gyulai színpompás má­jus elsejei felvonulást még szebbé varázsolták az EDÜ- egyenruhában, népviseletben, sportöltözetben vonuló ven­dégdiákok. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a gyulai Városi Tanács a legötleteseb­ben és legfegyelmezettebben vonuló város, vagy megye diákjainak vándorserleget ajánlott fel. A rendezők közül kevesen bíztak abban, hogy a nagy kánikulában a délutánra ki­hirdetett pódiumműsorok ter­ve megvalósul. A diákok azonban fáradságot nem is­merve özönlöttek a vár előtt álló hangszórós autó köré. Letelepedtek a fák árnyéká­ba és rázendítettek. Egy jó torkú diák dalra tanította az egyre nagyobb számban oda- sereglő majálisozókat. Majd kiperdült a kör közepére a budapesti 46. számú önálló Ipari Szakmunkásképző Kol­légium néptánccsoportja, s a gyulai citerazenekar kísére­tében máris ropták a táncot. A műsort nem kellett szer­keszteni. A közönség és a diá­kok jó kedve különbet tudott produkálni. A gálaest 7-kor kezdődött a művelődési központ színház- termében. Negyedórával a kezdés előtt már egy gom­bostűt sem lehetett volna le­ejteni. Hiába adták ki pár nappal korábban a jegyeket, a diákok elárasztották a lép­csőket, még a színpad szélé­re is felültek. S ez így van rendjén. Látni akarták sikeresen szerepelt társaikat, még egyszer része­sülni a hosszú ideje tartó, fá­rasztó felkészülés közös sike­rében. A műsor előtt Pándi And­rás, a KISZ KB kulturális osztályának vezetője össze­gezte a VIII. EDÜ tapaszta­latait. Zárómondatával: „Az EDÜ igen jeles osztályzatot kapott” — szemléletesen fe­jezte ki a szervezők, a diá­kok közös munkájának ki­váló eredményét. Ezután a díjak átadására került sor. Az országos rendezőszervek által adományozott fesztivál- díjat és egy szép bronzszob­rot a legnagyobb pontszámot elért iskola, a szegedi Tömör­kény István Gimnázium nyerte el. Fesztiváldíjat ka.­Dér Lajos, Gyula város Tanács elnökhelyettese átadja a legaktívabban sportoló Bács-Kiskun megyeiek képviselőjé­nek a vándorserleget Fotó: Béla Ottó pott még a második helye­zett hódmezővásárhelyi Beth­len Gábor Gimnázium és a harmadik helyezett gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola. A május el­sejei felvonulásért a budapes­tiek vették át a városi tanács vándorserlegét, a sportban pedig a legaktívabb Bács- Kiskun megyeiek. Az EDÜ- díjak átvétele után megkez­dődött a műsor. Nagy sikert aratott a szegedi Tömörkény István Gimnázium kamara- zenekara és hangszerszólistái. A budapesti szakmunkásta­nuló Tóth György furulyajá­téka és EDÜ-díja annál in­kább is értékes, mert a szak­mailag jól felkészített zenei mezőnyben neki önerőből kellett nagyszerűt produkál­ni. — Szeretnék jövőre felvé­telizni a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakis­kolába — mondotta. Nagy sikere volt a negye­dikes szentesi versmondónak, Szalma Tamásnak is, aki Si- monyi Imre versével nyerte az EDÜ-díjat. A színpadra lé­pés után így vallott: Színész szeretnék lenni. Az első fel­vételin már túljutottam. A következő nehezebbnek ígér­kezik. Most mégis a legfon­tosabb: a közelgő érettségi. A szegedi Tisza-parti gim­názium diákszínpada megint óriási sikert aratott Shakes­peare: Szentivánéji álom című darabjának részletével. A műsort a gyulai Erkel Gimnázium néptáncosai zár­ták sodró lendületű, vastapsot arató bodrogközi táncukkal. Véget ért a gála, véget ért az EDÜ. De két év múlva új­ra találkozunk a IX. EDÜ-n. B. S. E. Lengyelországban sok mű­vészeti élménnyel gazdagodik a látogató: várak, kastélyok, gótikus katedrálisok, festői parasztházak, finom vonalú fatemplomok, árkádos pol­gárházak bukkannak fel lép- ten-nyomon. Mi az oka an­nak, hogy a háborúkban oly gyakran feldúlt, és a máso­dik világháborúban oly nagy károkat szenvedett Lengyel- országban még ma is annyi történelmi látnivaló akad? A szocialista Lengyelország hi­hetetlen erőfeszítéseket tett nemcsak az elpusztult lakó­negyedek, városrészek és vá­rosok újjáépítésére, hanem a műemlékek hiteles formában való helyreállítására is. Ro­mokban heverő gótikus ka­tedrálisok épültek újjá, s e gigászi munkáról nemcsak maguk a műemlékek, hanem a helyszínen látható, a rom­halmazt szemléltető fényké­pek is tanúskodnak. Lengyelország művészeté­nek leggazdagabb időszaka a gótika. A lengyel gótika sajátosan alakult Délnyugat-Lengyel- országban, elsősorban a dé­lebbi, illetve nyugati német példák hatására. Jellegzetes a sok-sok kőfaragvány, pél­dául a wroclawi székesegy­ház szobordíszes homlokza­tán. Az érett gótika kiemel­kedő alkotása az európai hí­rű wroclawi városháza épp­úgy, mint a reneszánsz kori külsejű poznani városháza gótikus belső termei. Wroclawban, ebben a fél­millió lakosú városban, amely vajdasági székhely, közigaz­gatási központ, forgalmi cso­mópont és egyben iparváros, csodálatosan ötvöződik a múlt a jelennel. A szomorú emlékeket idéző ostrom, amely 1945. február 15-től május 16-ig pusztította a vá­rost, ma is mutogatja nyo­mait. A náci hadak végső­kig védték a várost, amely lángba borult, majd félig el­pusztult. A 700 ezer lakosból 500 ezret a németek kitele­pítettek, az ottmaradt 200 ezerből pedig csak 60j—70 ezer élte túl az ostrdmot. Még nem tűnt el minden nyoma ennek, de a mai Len­gyelország évről évre csök­kenti azokat. Munkásmozgalmunk történetének állandó kiállítása Eszperantó A Békés megyei Területi Eszperantó Bizottság két1 év óta rendszeresen gyűjti az eszperantómozgalom tárgyi emlékeit. Nemrég sikerült megszerezni annak a magnó- felvételnek a másolatát, ame­lyet az 1960-as évek elején készítettek Gyulán és Oros­házán. A szalag meghallga­tásakor kiderült, hogy törté­neti szempontból is jelentős dokumentumokról van szó. Az újjászervezett mozga­lom résztvevői mind több kapcsolatot létesítettek kül­földi eszperantistákkal. Pél­dául az orosházi Táncsics Mi­hály Gimnázium KlSZ-szer- vezete meghívta látogatásra a világhírű görög politikus­nak, Manolisz Glezosznak az ügyvédjét, aki maga is esz- perantista. A vele folytatott beszélgetést hangszalagra vették. Szintén Orosházán készült magnófelvétel Baghy Gyula íróval, az akkori Eszperantó Tanács elnökével. A művelő­dési otthonban ^elhangzott be­szédből tudjuk, hogy az első világháború kitöréséig szí­nész volt. A hadifogságban eltöltött évek alatt vált esz­perantó nyelvű íróvá. Műveit eddig huszonöt nyelvre for­dították le. Még egy érdekesség a do­kumentumanyagból : hang­szalagra rögzítették 1960 jú­niusában a gyulai Erkel Fe­renc Gimnázium eszperantó nyelvet tanuló diákjainak vizsgáját is. Gyarmathy Zsolt Lassan már megszokottá és természetessé válik, hogy leg­nagyobb és legjelentősebb kulturális centrumunkban, a Budavári Palota múzeumok- kal-közgyűjteményekkel fo­lyamatosan benépesülő épü­letkomplexumában mindig történik valami említésre ér­demes, vagy akár világraszó­ló esemény. Sorrendben a Budapesti Történeti Múze­um, a Magyar Munkásmoz­galmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria beköltözésé­re, állandó és időszaki kiál­lításaikra, valamint a neve­zetes gótikus szoborleletre gondolunk, amelyet televízió­ból, újságból, szakpublikáci­ókból ország-világ megis­mert, és amely éppen a Mun­kásmozgalmi Múzeum tő- szomszédságából bukkant százados kény szerr ej tekéből elő. Mintegy jelképezve a történelem kontrasztjait és folyamatosságát. * * * A Munkásmozgalmi Múze­um viszontagságos hányódá­sok után vette birtokába je­lenlegi vári épületét. A Jó­zsef Nádor téri, majd a Szentháromság téri bájos kis paloták ugyan szemet gyö- nyörködtetőek voltak, de múzeumi tudományos gyűj­tő vagy közművelő-kiállító munkára teljességgel alkal­matlanok. A múzeum sze­mélyzete és gyűjteménye a nagy sikerű 1969-es jubileu­mi tanácsköztársasági kiállí­tással — amelyet vendégként a Budapesti Történeti Múze­um termeiben rendezett — bizonyította be végképp az önálló intézményi lét jogát és a saját megfelelő épület elodázhatatlanságát. A mostani, végleges otthon hagyományos külseje nem­csak a belső terek alkalmaz­kodó és mégis modern épí­tészeti bravúrját takarja, ha­nem a raktárak és dolgozó- szobák tucatjai mellett im­már a magyar munkásmoz­galom történetének teljessé­gét felölelő állandó kiállítást is. Az annak idején jelentős szakmai és látogatói elisme­rést szerzett első rész (A ma­gyar munkásmozgalom tör­ténete a Tanácsköztársaság leveréséig) után, végre ápri­lis elején megnyílt a napja­inkig terjedő további korsza­kokat bemutató második és harmadik is. * * * Az új kiállítás rendezői az előző korszak bemutatásának tapasztalatait is hasznosítva végeztek eredményes mun­kát. Sikerrel kerülték el az újkori történeti kiállítások buktatóit és nem fulladtak a papírok, az okmányok és fényképek tengerébe. Tárgy- és enteriőr központú minden terem, majd minden vitrin. Vagyis a kiállítás nemcsak tanít, nemcsak informál, ha­nem látványnak is kellemes. De további eredményeket is felmutatott ez a most meg­nyílt kiállítás. Olyan kor,' a két világháború közötti idő­szak történetében segít el­igazodni, az arányokat és a fontossági sorrendet egyaránt betartva, amikor a munkás- mozgalom reformista és for­radalmi, legális és illegális, hazai és emigráns stb. szár­nyakra oszlott. A korszak nagy részében legalább két munkáspárt működött, nem számítva az erős és befolyá­sos szakszervezeteket. A ki­állítás muzeológus és grafi­kus tervezői mindezt reáli­san, a köztörténetbe ágyazva mutatják be. * * * A felszabadulás utáni fej­lődésünk érzékeltetésével sem marad adós a Munkás- mozgalmi Múzeum. A törté­nelmi távlat és a megfelelő múzeumi anyag hiánya ugyan a legközelebbi múlt ábrázolását nem könnyíti meg, azonban különösen a népi demokratikus korszak első évtizedéről ad sokat és sokunknak még emlékeiben élőt a kiállítás. Úgy véljük, a magyar munkásmozgalom történetének teljessé vált ál­landó kiállítása méltó siker­re számíthat a látogatók kö­rében. D. M. Mi valósult meg a közművelődési alapból A közművelődés helyi gaz­dái mindinkább felismerik a közművelődési alap nyitotta támogatás hasznát: amíg 1975—76-ban csupán tíz ta­nács és hat felsőoktatási in­tézmény igényelt ilyen támo­gatást, áddig ez évre és 1978- ra szinte mindegyik megyei tanács, a felsőoktatási intéz­mények zöme, számos tárca, társadalmi és tömegszervezet terjesztett elő kérést. Pá­lyázataikat legutóbbi ülésén bírálta el a Országos Közmű­velődési Tanács elnöksége. Az OKT elnöksége — a vi­tában elhangzott módosító ja­vaslatok figyelembevételével — elfogadta a Kulturális Mi­nisztérium előterjesztését és az alap céltámogatási kereté­ből 11 millió 123 ezer forint, fejlesztési keretéből pedig 250 ezer forint kiutalását engedé­lyezte. A Szolnok megyei Kunmadaras, családi klubkí­sérlet támogatására például 30 ezer forintot kap. Több ké­rést felülvizsgálnak. Az el­nökség hozzájárult ahhoz, hogy az e félévben esedékes elnökségi üléseken folytassák a kérések megvitatását, hogy lehetővé tegyék a megfelelő elbírálást. Az 1975—76-ban kiutalt 16,7 millió forint sorsáról el­mondták: az előírásoknak megfelelően, eredményesen hasznosították a pénzt. A szombathelyi Tanárképző Fő­iskola például a rendelkezé­sére bocsátott 650 ezer forint­ból fejlesztette tévéstúdióját, a Békés megyei Tanács a közművelődési alapból kapott 450 ezer forint egy részét a művelődés anyagi feltételei­nek fejlesztésére fordította. Bőségesen kamatozott az ifjúsági táborok megszerve­zésére fordított pénz is: a táborozó munkásfiatalok és iskolai tanulók régészeti, nép­rajzi és természettudományi ismereteiket gyarapították, ugyanakkor hozzájárultak az országos jelentőségű régészeti ásatások befejezéséhez. Nyomatékosan felhívták a figyelmet: az igénylők az elő­írt időben hasznosítsák a ki­utalt pénzt. Néhol — amint a beszámolóból kitűnt —,, nagyvonalúan kezelik. A har­kányi bolgár—magyar testvé- riségi klub berendezésére, fölszerelésére folyósított 350 ezer forintból irodagépet és dísznövényeket is vásároltak. Az elnökség ezzel nem értett egyet. Közölte: a Kulturális Minisztérium és az OKT Tit­kársága tájékoztatóban közli majd: milyen célra nem for­díthatják a támogatást. Ismertetik a felhasználásra vonatkozó szempontokat is. Ezzel mintegy kiegészítik a közművelődési alap céltámo­gatásának igénylésére vonat­kozó irányelveket. (MTI) Byron estélyi ruhában Zene, sima, egyszerű .szín­pad. Két kocka, két korong, a háttér pedig a világegyetem egy része: gomolygó köd és csillagfelhő. A színészek szmokingban és estélyi ruhá­ban ; kezükben nyitott könyv. S a verssorok szép szava: ke­mény, csábító, szemrehányó vagy csöndes szelídség, ki- nek-kinek szerepe szerint. A békéscsabai Jókai Szín­ház klubelőadásán vagyunk, az Olvasó Színház bemutató­ján. Byron Káin című drámá­ját adják Bicskey Károly ren­dezésében. A költő ezt a mű­vét 1823-ban írta, a nápolyi felkelés kudarca után. Ro­mantika és filozófia ez a drá­ma, de egyben tiltakozás is az isteni és emberi zsarnokság ellen. A jó és rossz harca, élet és halál kérdése és az örök Fotó: Gál Edit szemrehányás az elveszett öröklét miatt. És a szülők bű­ne, ami a testvérgyilkosság­gal tetéződik. Káin Áts Gyula. Indulatok­tól fűtött szavai sokféle han­gon szólnak. A Szellem — a nagy kísértő — Bicskey Ká­roly. Halk, mértéktartó, ele­gáns Lucifer. Ádám és Éva, Széplaki Endre és Szentirmay Éva: a kimértség és a bele­nyugvás. Maday Emőke mint Káin testvére és felesége: a szeretet. Ábel Polgár Árpád, felesége Zsolnai Júlia az ál­dozatot érzékelteti. A zenei összeállítás — Liszt, Bartók és Beethowen műveiből —*• a drámai költemény szerves ré­sze és az előadás élményét mélyíti. Képünkön: Áts Gyu­la és Bicskei Károly a felol­vasó színpadon. V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom