Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-19 / 116. szám
« 1977. május 19., csütörtök / Jövő és menő népművelők Évekkel ezelőtt történt, egyik községünk művelődési házának új igazgatója azt kérte, lovat adjanak alá. Lóháton jobban tudná járni a környéket, lóhátról nézve jobban tud kapcsolatot tartani az emberekkel. Balga hit. volt, a ló elmaradt, az igazgató másfél éves tengő- dés után elköltözött a faluból. Máig rágom magamban az ötletet. A falu túlsó végén csak kinéztek volna az emberek az utcára, és ha ott látják Szürkét, zabostarisznyával a művelődési ház kilincséhez kötve, örömmel vitték volna a hírt utcahosz- _ szat: mehetünk immár művelődni, fergeteggel versenyt vágtató igazgatónk megtért már. Hosszú gyökeret eresztett szegényben a J romantika, munkálkodásáról egyéb lényegest nem őriz a krónika. Neki kétszer örült a falu: amikor jött és amikor elment. Sértődni könnyű Egyik, igen szépen gyarapodó falunk főállású népművelője hónapokkal ezelőtt fölmondott. Sok évig kormányozta a művelődési házat, nála különb embert ezen a poszton a mi környezetünkön keveset találunk. Ügy tudom, megsértődött. Hosz- szú-hosszú évek után összesen száz forinttal akarták fölemelni a fizetését. Ha csak ennyit érdemiek, ez sem kell, mondta, és visszament tanítani. Ott is szükség van rá, emitt sem tudták pótolni, némi tiszteleti- díjas kiegészítésért két teljes embernek való munkát végez. Ámbár, nem látszik, hogy másként zajlana az élet a művelődési házban, előre tudni lehet, ezt a feszített munkát sokáig nem bírja. Harmadik embert is említhetnék, negyediket is, sokadikat is. Nagy pénzen épített, bővített és fönntartott művelődési házaink igen sokszor üresen állnak. Az egyik álláspont szerint azért, mert nincs elegendő pénz az egészséges működésre. Nem kimondottan népművelői munkával kell megkeresniük a pénzt fűtésre, világításra, klubvezető tiszteletdíjára, igazgató fizetésére, de egyre nehezebb ez is. Aki ezt tartja az okok között az elsőnek, a maga szempontjából igaza van. Hiszen a példaként említett második ember is a pénz miatt sértődött meg. Mondhatnánk az anyagiak elméletét keresztező más példákat is. Olyan megszállottról is tudunk, aki a föld alól is teremt pénzt, ha nélküle nem boldogulhat, de erős hitét, hogy neki az emberek szellemi gyarapodását kell segítenie, föl nem adja. És olyanról is, akinek zsákszámra adhatná a pénzt az állam, csak hiábavalóságra költené, hiszen amit terjeszteni akar, az neki sincs. Lasszóval kell fogni Hallottam, sok művelődési ház igazgatója adta be fölmondását, vagy kérte áthelyezését. önmagában ez a hír se nem rossz, se nem jó. Egyszemélyes ítélettel mondom, akikről szó van, nem mindegyikükért kár. Volt köztük olyan is, aki lovat ugyan nem kért, de ezt is így kellene inkább mondanunk: még lovat se kért. Olyan, aki viszonylag hosz- * szú pályafutásával csak azt erősítette, nem lett volna szabad erre a pályára lépnie. Végül meggyőzte magát és elment. Szóljon az ének azonban azokért, akik hittel dolgoztak és eredménnyel. Van, aki azt mondja, könnyebb volt régen katonát fogni, kötéllel, mint most becsalni valakit a művelődési házba. Változnak szokásaink, otthonülők lettünk, ha van egyáltalán időnk otthon ülni. Változnak az igények is. Ami tegnap újdonság volt és a világ végére is elmentünk volna érte, ma csak legyintünk rá egyet. Ide kell az igazi népművelő, aki kitalálja, mire van még szükségünk, és csalogatót is talál hozzá. Bárki mondhatná, fölösleges ez a beszéd, hiszen jó szék betöltetlenül úgyse marad. Elment a népművelő, jön a népművelő. Vegyük azt az esetet, amikor valóban jó jön helyette. Két gondolat ugrik elő azonnal. Legalább három év kell, amíg" mindenfelől tájékozódni tud. Ha valóban szereti a szakmáját, igen nehéz ez a három év. A másik gondolat: arra a megbecsülésre neki is szüksége van, amit elődje nem kapott meg./ Jó ismerős népművelő hajtogatja évek óta a maga igazát. Gépkocsikormányhoz csak az ülhet, aki ért hozzá, amikor igazgatót fogadunk a művelődési házba, ritkán gondolunk ilyenre. Majd belejön, majd megtanulja... Nincs kritérium, van helyette vélemény: úgy gondolom, ez talán megfelel. Előbb-utóbb kiderül. Jön. az igazgató, beiskolázzák, levelezőként képesítést kell szereznie. Itt is többféle az eshetőség. Az egyik időközben rájön, nem erre a pályára termett, a másik elvégzi és marad, a harmadik elvégzi és elmegy, mert úgy érzi, ő már többre is képes. Az „előbb-utóbb” szemlélet azt jelenti, hogy egy darabig megint nincs jó klub, nincs jó szakkör, egy korosztály megint kiesik abból az áldásból, aminek az osztására nagy pénzekért intézményt szerveztünk. Intézmény van, áldás nincs. Ha jön végre egy valódi buzgalommal megáldott jó ember erre a pályára, az is elkeseredik. Akármit próbál, legyintenek rá. Az előző is akart ilyesmit csinálni, abból se lett semmi. Kezdő embernek közönyből indulni — lecke egy életre. Nyitott kapukat Mit tehetünk tehát? Ismerjük meg népművelőink valódi munkáját. Ne azt nézzük végre, fölveszi-e a telefont, ha én csöngetem reggel 8-kor, azt inkább, hogy előző este éjfélig dolgozott. Ne azt számoljuk, hogjt ő csak tíz jelentést készített, én meg húszat, ne is azt, hogy százan jöttek az előadásra vagy kétszázan, azt inkább, aki ott volt, különb lett-e általa. Ne a művelődési háztól várjuk, hogy több krumplink teremjen — bár szakmai tanfolyamok sokat tehetnek napi gondjaink megoldásáért is —, azt se, hogy a faluban mindenki el tudja járni az üveges táncot. Tekintsük a művelődési házat szellemi frissítőnek. Olyan intézménynek, amelyik a befelé csukódó kapukat újra meg újra nyitni tudja a fejekben, önemésztő tűzzel is megáldottmegvert népművelő kell erre a munkára. Annyi megbecsüléssel, amennyit munkája után mindenki megérdemel. Horváth Dezső Dicsérő szavak — megjegyzéssel Napjainkban egyre több szó esik a társadalmi összefogásról, az Egy iskola egy vállalat mozgalomról, a szocialista brigádok társadalmi munkavállalásainak eredményeiről. Erre találtunk példát a Sarkadke»esztúri Általános Iskolában, ahová ellátogattunk, mert kíváncsiak voltunk rá, mi lehet a titka a nagymértékű társadalmi összefogásnak. Az iskola igazgatója, Krisz- tován Sándor minden emlékeztető feljegyzés nélkül sorolta a vállalatokat, intézményeket, amelyek hozzájárultak az iskola korszerűsítéséhez. Egy 1973-ban született intézkedési terv irányozta elő a csapatotthon, a fizika-kémia- biológia előadó, két szaktan- terem és egy szolgálati lakás kialakítását. Az igazgató először számba vette az iskolában dolgozók, a szülők és diákok társadalmi munkafelajánlásait, aztán hozzálátott a vállalati, üzemi támogatások megszervezéséhez. Mintegy 80 ezer forint értékben a Békéscsabai Tervező Vállalat elkészítette társadalmi munkában a tervet, a Sarkadi Építőipari Ktsz egyik mérnöke felelős kivitelezőként vett részt a munkában, a Sarkadi Cukorgyár gépeket, anyagot, szállítóeszközt adott. Mikor az előadó berendezésének elkészítésére került sor, újabb felajánlások születtek. A régi tantermek újjávarázsolását az iskola saját erőből oldotta meg. A tantestület, némi szülői és diáksegédlettel, elvégezte az összes festést, mázolást, a falburkolat felszerelését, a parketták csiszolását, lakkozását. És mindezt a tanítási szünetekben, év elején és végén „erőltetett menetben”. Az igazgató pedig mintegy 15 ezer kilométert tett-meg saját gépkocsiján az ügy érdekében. » Hogyan lehet erre rávenni egy tantestületet? — fogalmazódott meg a kérdés. A válasz részben benne rejlik a következő számadatban: a 18 tagú tanári gárdából kilencen húszéves törzsgárda- tagok, jó részük sarkadkeresztúri vagy a környékre való. Szeretik községüket, sok szállal kapcsolódnak munkahelyükhöz. A nyári munka közben a közös főzés, az együttes alkotás jó alkalom volt a nevelőtestület tagjainak még szorosabb ösz- szekovácsolódásához. Nevelő- ereje is van a gyerekekkel, szülőkkel közösen végzett munkának. Velük, kezük munkája nyomán változott az iskola, mindnyájukban erősödött a közösségi érzés, a gazdaszellem. Belátogattunk egy osztályfőnöki órára, ahol a gyerekek az iskoláért végzett munkájukról is beszéltek, köztük a legújabb tervről, az alakuló padláskönyvtárról. Az óra után végigjártuk az épületet. Az előadó és a padláskönyvtár félkész állapotban van, talán szeptember elsején kezdődhet meg bennük a munka. Ez indította el a következő gondolatsort: ha figyelembe vesszük, hogy ezek a tervek három év óta megvalósítatlanok, az előadó, a könyvtár és a szaktantermek még mindig nem töltik be rendeltetésüket, érthető a következtetés, hogy talán célszerűbb és egyszerűbb lett volna egyszerre csak egy feladat — például az előadó kialakítására — koncentrálni az erőket, mert ezzel rövidíteni lehetett volna a munkálatok idejét. A cél pedig az, hogy minél gyorsabban készüljenek el a hatékony oktatást, nevelést elősegítő tárgyi feltételek. Talán a kevesebb több lett volna! B. Sajti Emese Corini Margit kiállítása Gyomán Ügy látszik, másképpen számolja az időt, aki a nyolcvanadik évét elérte. Bár Corini Margit fiatalabb korában sem hétköznapi mércével égette önmagát. Rákosi Szidi tanítványaként, mint színésznő kezdte pályafutását, aztán elindult Amerikát hódítani. Az óceán túlsó partján bontakozott ki festői tehetsége: New Yorkban az Art Student Akadémián végezte tanulmányait, majd zajos sikerű kiállításokon ejtette ámulatba a világot. A művészetek fővárosában, Párizsban is a legelőkelőbbek közé tartozott, s a korabeli kritika az „éjszaka festőjének” nevezte. A budapesti Nemzeti Szalonban történt bemutatkozása után itthon is a magyar piktúra jeles alakjaival együtt emlegették Corini Margitot. A náci megszállás után a művésznő elhagyta Párizst és hazaköltözött Magyarországra. Tulajdonképpen jó horgászvizeinek köszönheti Gyoma, hogy magáénak tudhat egy hajdan világhírnevet ostromló festőnőt. Corini Margit férje ugyanis nagyon szeretett horgászni, s ezért a házaspár a Körös partján keresett otthont magának. Három évtizeden át teljes visszavonultságban éltek, s Gyomán is csak kevesen tudták, hogy van a községben egy jobb napokat látott festőnő. Az elmúlt évben végre megtört a csend: a tanácsháza KISZ-klubjában kiállították Corini Margit képeit. A tavalyi sikeren felbuzdulva a gyomai Nagyközségi Tanács KlSZ-alapszer- vezete most ismét tárlatot rendezett az idős művésznő alkotásaiból. Hajdan volt kritikusok elismerő sorai „fémjelzik” Corini Margit műveinek kései _ bemutatkozását, de az alkotó számára mindennél többet jelent a gyomaiak értő szeretete. Sosem üres a kiállítóterem, ahol iskoláscsoportok és munkásbrigádok egymásnak adják a tollat a vendégkönyv előtt. Egy gazdag életmű ragyogó színei üzennek a vásznakról, hirdetik az élet szépségét, a párizsi utca utánozhatatlan hangulatát, az éjszaka tovatűnt árnyait. A látogatókkal együtt a művésznő önmagának is felidézi a rég volt ifjúság emlékeit, s az életművet féltő reménnyel hallgatja a gyomai KISZ-fia- talok elképzeléseit, akik a község értékeit védve formálják a jövőt. Képzőművésztelepet és egy régi malomépületben alkotóházat terveznek, ahol Corini Margit vásznai is méltó helyre kerülnének. S amíg a gyomai tervek megvalósulnak, remélhetően megyénk más községeiben is sokan gyönyörködhetnek még az „éjszaka festőjének” alkotásaiban. Andódy TiborA magyar kisfllmek számvetése Május elején rendezték meg a XVII. miskolci film- fesztivált. Ez alkalommal a mozikba szánt kisfilmek kerültek a fesztivál közönsége elé, valamint a szakmai tanácskozások napirendjére. A fesztivál programjában hatvanöt film szerepelt a különböző kisfilm kategóriákból, közülük a legnagyobb sikerrel a dokumentumfilmek peregtek. De néhány animációs filmet is igen nagy tetszéssel fogadott a közönség. A népszerű-tudományos filmek, amelyek korábban valóban népszerűek voltak Miskolcon, most hűvösebb fogadtatásra találtak, és ennek oka talán nem elsősorban a fesztivál nézőiben keresendő. Az Ortutay Gyula akadémikus elnökletével működő zsűri döntése már bizonyára a legtöbb olvasó előtt ismert, felsorolása itt szükségtelen, annyi azonban megemlítendő, hogy a díjak megoszlása is a dokumentumfilmek magas szintjét és az e fesztiválon jelentkező fölényét húzza alá. A fesztivál fődíjának tekintendő SZOT-díjat Huszárik Zoltán, A piacere (Tetszés szerint) című, képzőművészeti ihletésű és szárnyalású, a gyász és a halál módozatain, az egyedi gyász és a tömegmészárlás különbözőségein meditáló lírai alkotása nyerte. Ugyanez a film nyerte el a filmkritikusok díját, valamint az egyik operatőri díjat (operatőrje Jankura Péter volt). Borsod megye díját Csőke József Pedig... című dokumentumfilmje kapta, és a különböző kategóriadíjak között is döntő többségben vannak a dokumentum, illetve riportfilmek, tehát egyazon stúdió munkái. Az animációs filmek sikerét bizonyítja, hogy Miskolc város díját Macs- kássy Kati „Nekem az élet teccik nagyon” című munkája kapta, és a kategóriadíjat Foky Ottó Bábfilmje vitte el. Mind a díjazott filmek, amelyeket itt nem volt módunk felsorolni, mind azokon kívül jó néhány megérdemelné a külön méltatást, de itt csak néhányat jegyzőnk fel. Feltétlenül külön említést érdemel Gyarmathy Lívia Magányosok klubja című filmje, amely társadalmunk mai életének egy rendkívül égető, szorongató feladatát tárja fel, $s Magyar József Tűzben! című, az 1975-ös lyukóbányai bányatűz hőseiről készített dokumentumfilmje. E két film egyébként kategóriadíjban részesült. De szólni kell olyan animációs filmről, mint Varsányi Ferenc Mézestáncos, vagy Gémes József Sün barátom című alkotása. És mindenképpen külön említést kíván két do- kumentum-riportfilm. Az egyik Magyar József munkája, a Csak az aréna?, amely igen jó művészi megfogalmazásban az ellen foglal állást, hogy mi sokkal inkább nézők vagyunk a sportban, sőt egyre inkább nézők vagyunk ahelyett, hogy magunk sportolnánk, s ugyanakkor az élsport túlzott patronálása mellett elsikkad a tömegsporttal való törődés. A másik film alkotója Szálkái Sándor, a címe pedig A cső, és egy Szek- szárdon történt távfűtési vezetéképítés körüli bürokratikus embertelenséget állít pellengérre. A fesztivál egésze azt tanúsítja, hogy nem kevés gonddal küzd még napjainkban is a magyar kisfilmmű- vészet, és egyre inkább követelőén szükségessé válik valamifajta integrálódás, ami nemcsak a műfaji határok merevségének feloldását kívánja, hanem a különböző stúdiókban, vagy éppen a televízióban készült filmek és a közönség találkozásának egységesítését is' azaz, mind több mozifilm kapjon helyet a képernyőn, és fordítva. Benedek Miklós Nyári mozik nyílnak Kellemes nyárestéken szívesen járnak az emberek a kertmozik vetítéseire. Egészen más a hangulata a szabadtéri mozizásnak a tücsökciripelés és szúnyoginvázió ellentmondásos élményeivel kísérve, mint a zárt levegőjű, telet idéző kőfilmszínháznak. Készülődnek már a Békés megyei Moziüzemi Vállalat technikusai, munkatársai, hogy május végére, június elejére üzemképessé tegyék vidékünk kertmozijait. Május utolsó hetében nyílik a ligeti szabadtéri színpadon a békéscsabai kertmozi. Május 26—27-én a Vértestvérek, 29—30-án a Fehér farkasok című filmek vetítésével. Erzsébethelyen, a 11. sz. általános iskola udvarára májtis 25-én este várják az első látogatókat. Orosházán a művelődési központ udvarán nyílik szabadtéri mozi május végén, Szarvason pedig felváltva vetítenek az úttörőház és az iskolacentrum udvarán a szerdai napokon. Egy jó hír! Gyulát a MO- KÉP is üdülővárossá nyilvánította, így bemutató előtti filmeket láthatnak majd a pihenő vendégek. A szabadtéri kertmoziba egyelőre még csak a villanyszerelők látogatnak. Gyors munkájuktól függ a szabadtéri mozi nyitásának időpontja. Az előző évekhez hasonlóan, a moziüzemi vállalat vetítői eljutnak a nyári KISZ- és úttörő építőtáborokba is.
