Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
NÉPÚJSÁG 1977. május 15., vasárnap Hz öntözési idény kezdetén Újítások a konzervgyárban Szikora János, a Békéscsabai Konzervgyár lakatosa — nem dicsekvésképpen, hanem kérésemre — egy kis kalapácsos, csillagos jelvényt tesz elém. A napokban kapta Budapesten; elnyerte a Kiváló Üjító cím legmagasabb fokozatát. Ennek az aranyozott apróságnak az aranyfedezete az a 63 elfogadott újítás, amit megalkotott a gyárban eltöltött 15 év alatt. A békéscsabai Lenin Tsz-ben 6 hektárra kiültették a paradicsompalántát. Seben Pál és Priskin Pál nyomban hozzáláttak a növény öntözéséhez Megyénkben évente mintegy 35 ezer hektárt öntöznek rendszeresen. Az évek során az öntözésre berendezett terület fokozatosan növekedett, a Körösök duzzasztóműveire és a Tisza II. vízlépcsőre alapozott öntözőfürtök dinamikusabbá teszik a mezőgazdasági vízhasznosítást. Az emúlt hetekben még a belvíz jelentett gondot, az időjárás jobbra fordulásával az öntözés ad újabb feladatokat. Hogyan készült fel az idei öntözési idényre a Körösvidéki Vízügyi igazgatóság területén működő Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat — (TRW) és a négy vízgazdálkodási társulat? — Békés megyében, a Körösökön 13 úszó és stabil vízkivételi művet, valamint 3 ideiglenes szivattyútelepet működtetünk, ezek másodpercenként 35 köbméter öntözővíz átemelésére alkalmasak — tájékoztat Pintye Péter kirendeltségvezető. — A víz azon az 520 kilométeres kettős hasznosítású csatornahálózaton jut el a földekre, amelyet a vállalat gondoz. Tavaly mintegy 130 millió köbméter vizet juttattak az öntözőfürtökbe, az idén mintegy 15 százalékkal többre számítanak. A csatornákba a vízkormányzást is ellátják, így jut el a víz az 58 -partnergazdaság terű- létére — A téli hónapokban a gépeket rendbehoztuk, a csatornákat legazoltuk, iszaptalanítottuk. Az üzempróbák is megtörténtek. Szarvas térségében már 2000 hektár rizst árasztunk, s a Biharugrai Halgazdaságnak is adunk vizet. Egyelőre a felhasználók csak 8—8,5 köbmétert igényelnek másodpercenként — mondta a TRW gyulai kirendeltségvezetője. A négy vízgazdálkodási társulat egy-egy vízrendszerhez tartozik, s a működési körzetük területén gazdálkodó mezőgazdasági üzemeket látják el öntözővízzel. — Speciális helyzetben vagyunk, mert önálló nagy vízkivételi művünk nincsen, csupán a Fekete-Körösön van néhány kisebb szivaty- tyúnk — kezdi sorolni Bé- nyei Gábor, a Békési Kettős- Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója. — A 94 ezer hektáros működési területünkön most kezd meghonosodni az öntözés a hozzánk tartozó 21 tsz-ben és 3 állami gazdaságban. Működési területünk 70 százalékán megvalósult a vízrendezés, a közös gazdaságok most lépnek az öntözés intenzív szakaszába. A kö- rösladányi duzzasztómű üzembe helyezésével az öntözési terület ugrásszerűen megnő Vésztő, Okány, Körösújfalu, Szeghalom és Kö- rösladány térségében. Ami az idei öntözést illeti: kevéssel a februári belvíz után a 830 kilométernyi csatorna- hálózatunkat rendbetettük, a tiltókat, a zsilipeket átvizsgáltuk. Tavaly vásároltunk két öntözőberendezést, azokat taggazdaságaink rendelkezésére bocsátjuk — mondta a békési vízgazdálkodási társulat igazgatója. — Körzetünkhöz 91 ezer hektár tartozik — kezdi a beszélgetést Habóczky Sándor, a gyulai Körösi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója. — Felkészülésünket jelentősen gátolta a 12 ezer hektár belvíz. A technikai berendezéseket az elmúlt szezont követően időben rendbetettük, a belvíz után azonnal megkezdtük a 360 kilométer belvízi és a 20 kilométernyi öntözőcsatorna helyreállítását. A Hármas- Körösön üzemeltetünk két vízkivételi művet, ebben az évben 17 millió köbméter vizet igényeltek a gazdaságok. Az idén a mezőberényi Petőfi Tsz 340 hektár új rizsteleppel lépett be, ebből már több mint 100 hektáron elvetették a növények magvait és megkezdtük a terü- letárasztást. Minden berendezésünket kipróbáltuk, s 29 taggazdaságunknak és az érdekelteknek az igények szerint tudunk öntözővizet juttatni. A szeghalmi Hármas-Kö- rös-Berettyói Vízgazdálkodási Társulat 91 ezer hektáros működési területe megyénk északi részére terjed ki. — Szervezett vízgazdálkodásról csak az utóbbi években beszélhetünk — kezdi sorolni Jenovai Tibor igazgató főmérnök. — Társulatunk 628 kilométer öntözőcsatornát kezel, az üzemi csatornák hossza is meghaladja a 600 kilométert. Ezen a vidéken is az előrelépést a körösladányi duzzasztó üzembe helyezése jelenti majd. — Nálunk az öntözés még egy hónapig nem kezdődhet meg, mert a belvíz még most is ad munkát. Egyébként évek óta nem volt olyan rövid az öntözési idény, mint amilyennek az idei ígérkezik — mondta az igazgató főmérnök. — Területünk 78 ezer hektár, a legkisebb a többi vízgazdálkodási társulathoz képest, ám az öntözés nálunk a legnagyobb. Mélyártéri területen vagyunk, közel a Körösökhöz, s ez kedvez az öntözésnek — sorolja Szálai Dániel, a Dél-Körösi Vízgazdálkodási Társulat igazgatója. A Szarvas és Békésszent- andrás között húzódó 34 kilométeres holtágban több mint 50 millió köbméter öntözővizet tárolnak. A vízkivételt egy szivattyútelep és két átemelő szivattyúállás szolgáltatja. Ezenkívül a TRW működteti a szarvas— kákái szivattyútelepet, a víz elosztását, kormányzását a társulat végzi a 280 kilométernyi főcsatornába és a 120 kilométer üzemi csatornába. Ebben a szezonban mintegy 58 millió köbméter öntözővizet adnak a 22 tsz-nek, a két szakszövetkezetnek, a két kísérleti intézetnek és az állami gazdaságoknak. A vízkivételi művek és átemelők kapacitását növelték, ugyanis tavaly az aszály idején gondok voltak. A Tisza II. öntözőfürt részét alkotja a décs—fazekaszugi csatorna, amelyet az idén építettek ki 6,1 millió forintos költséggel. A belvíz hátráltatta a felkészülést, így a magas vezetésű csatornák egy részén elmaradt az iszaptalanítás, s emiatt 10—15 százalékkal kevesebb vizet tudnak vezetni a csatornák. A taggazdaságok az elmúlt évi kedvezményes akció során hét újabb öntözőberendezést vásároltak. — A korábbi évekhez képest az idén nehezebben készültünk fel — mondja az igazgató. — Hogy mégis időben elkezdhetjük az öntözést, az a taggazdasógok segítségének köszönhető. A belvízi védekezésnél gépekkel, szivattyúkkal, a fejlesztésnél szállítóeszközökkel segítették munkánkat. Víz van, a vízgazdálkodási társulatok felkészültek az idényre. Most már a gazdaságokon a sor, hogy kihasználják az öntözési lehetőségeket. Szekeres András Szűkszavú lányokkal találkoztam a baromfitenyésztő telepen. A beszéd nem mesterségük — a szóból csak annyit, amennyi feltétlenül kell, azután jöhet a munka. Ezt az utóbbit többet gyakorolják. Persze nem mindig van ez így, de hát a jókedv az nem jön parancsra, hanem úgy, szinte önmagától, ahogyan oldódik a feszültség. Meg azután tőlük ilyeneket, mint most, még nemigen kérdeztek. Csak az iskolában. .. Az meg mindjárt rossz emlékeket szül. Iskolába járni azért szerettek; Kardos Erzsébet és Sipos Veronika is. Az ott szerzett kínos pillanatokat már úgy is elfelejtették. _ Erre elég volt az a két év, amit a körösladányi Magyar —Vietnam Barátság Termelőszövetkezetben munkával töltöttek el. Sokszor rövidebb idő is elég, hogy az emlékek egyszeriben megszépüljenek. Ó, az emlékek felidézése egyszeriben beszédesebbé, egyszerűbbé tesz mindent. Kardos Erzsébet a múltból az iskola, a mozgás szabadságát idézi. Ott atletizált, kézilabdázott. Azért, mert erről beszél — mint mondja — még nem jelenti a tanulás sokad- rangúságát. De számára most ez hiányzik a legjobban: a sport. Sipos Veronika más Számoljunk csak! Ha abból indulunk ki, hogy újításaiért az általuk hozott egyévi termelési érték 5 százalékát kapta — nagy átlagban ugyanis ilyen az újítási díjak elbírálásának alapja —, akkor több mint másfélmilliós hasznot jelentett ez a gyárnak. Csak egyetlen évben! Mert ezt a más- félmilliót még annyival kell beszorozni, ahány évig „használják” az újításait, így hiteles igazán a kép... — Szüleim urasági cselédek voltak — vallja magáról —; segédmunkásként kezdtem, udvarseprőként, aztán fűtő lettem. Hogy, hogy nem, a munkában eltelt eddigi 25 évben mindig bizonyítanom kellett; így vergődtem fel... — Mit akart bizonyítani? — Hogy ember vagyok. Azóta is sok olyan munkást vett pártfogásba, akinek nem volt szakmája. Bizonyítsák be ők is, hogy hasznos emberek, lehet rájuk számítani. Minden jobbat akarás, újítás itt kezdődik. Meg is követeli ezt a konzervgyári munka. Bonyolult, nagyban dolgozó gépsorokat kell nem csupán javítani, karbantartani, hanem az alma, a körte, a zöldborsó vagy a paradicsom itteni útján alkotó módon, egy-egy kisebb-nagyobb új berendezés, eljárás megvalósításával beavatkozni a termelőfolyamatba. — Az újításoknál általában nem nagy dolgokra kell gondolni. Többségük nagyon egyszerű — de ezekre az egyszerű megoldásokra azelőtt évekig nem jöttek rá! Magától értetődik, hogy Szikora János esetében az újítómozgalom helyzetére, az újítások sorsára vonatkozó kritikának is „aranyfedezete” van. — Az újítások eszmei alapon történő díjazásánál soktemperamentumú; ő is szeret az emlékek közt kutatni, hiszen akkor a szakmunkás- képzőben, Gyomán sokkal egyszerűbbnek tűnt az élet. Igen, megtanulták a nagy szavak értelmét is, mint a munka, a kötelesség. Ezek lényegét a szülőktől lesték el. Mindkettőjük édesanyja itt dolgozott még akkor a baromfitenyésztésben. A pálya- választás nem volt egyszerű. Kardos Erzsébet édesanyja azt szerette volna, ha leánya a kosárfonók mesterségét tanulja, hiába. Mégsem a szülői akarat elleni lázadás, a „csak azért is” térítette más pályára. A kérdés sokkal egyszerűbb; ehhez volt kedve. Az osztályból öten jelentkeztek a szakmunkásképzőbe, de végül csak ők ketten maradtak. Visszajártak a község termelőszövetkezetébe . dolgozni a nyári gyakorlaton. Tudták hát, mire vállalkoznak. Mégis hányszor, de hányszor fordult meg a fejükben, mást kellene választani. Talán Sipos Veronika helyzete volt akkor is könnyebb; ő hamarabb beletörődik, gyorsabban alkalmazkodik. Persze, más az szinte gyerekfejjel és más 19 vagy 22 évesen. A munka azonban munka marad. Csak akkor szeleburdin, könnyedén vetszor becsapva érzi magát az ember. Megcsinálok például egy munkadarabot; hármat gyártásszerűen kiviteleznek, s az újítási díjról ennek alapján születik döntés, pedig később sok ezret gyártanak belőle. Vagy: egyéves haszon alapján kalkulálnak, pedig évtizedekig profitálnak belőle... Azután: magunk csináljuk a rajzokat, pedig, ha hivatásos rajzolóval készíttetnénk el, csupán ez többe kerülne, mint amit az egészért kapunk. — Az, hogy mennyire fejlett egy üzemben az újítómozgalom, leginkább a vezetők — a főmérnök, az igazgató — szemléletén múlik. Tőlük nem azt kell várni, hogy maguk újítsanak, hanem azt, hogy legalább annyira törődjenek az újításokkal, mint a termelés többi fontos kérdésével... A konzervgyári újítómozgalom nem áll rosszul, s hogy az utóbbi másfél évben különösen sokat fejlődött, néhány adat szemléletesen bizonyítja. 1975-ben például 67 újítást adtak be a konzervgyáriak, tavaly viszont már 127-et. Az újítások 1975-ben 222 millió forint eredményt hoztak, tavaly már 690 milliót. Kialakították a javaslatok elbírálásának rendszerét, szervezett kereteit. Az újítási díj ösz- szegének megállapításakor figyelembe veszik az újító szakember véleményét is. Számos egyéb akció, kezdeményezés is segítette az előbbre lépést. Az újításokat nemcsak a szocialista brigádmozgalom kereteiben szorgalmazzák fokozottabban, hanem — például »— egész évre szóló újítási versenyt hirdette^, s a fiatalok mozgósítására külön megrendeztek egy ifjúsági újítási hónapot is. így aztán nem véletlen, hogy a csabai konzervgyárba immár — némi ték, most már néha belefáradnak, ha úgy érzik, egyhangúvá vált. Amikor azután elmúlik a lehangóltság, megint minden olyan szép, mint akkor, az iskolában, mint amikor dolgozni kezdtek. Segítik egymást ők ketten és a többi idősebb munkatárs is. A lányok munkájukról mondanak legtöbbet, a reggeli kelésről, az ólak pára- tartalmáról, a csirkék súly- gyarapodásáról, a takarmány-felhasználásról. Azért most csak könnyebb, mint egy évvel ezelőtt, amikor még huszonnégyóráztak. Azóta hattól hatig tart a munkaidő. így, is a munkahelyen kell tölteni a vasár- és ünnepnapok egy részét. Sipos Veronikának itt dolgozik a vőlegénye, szeretne most már megállapodni. A felelősség óriási, hiszen egyetlen rotációban, amely hét hétig tart, egy-egy gondozóra 325 ezer forint értékű csirkét bíznak. No és a szakértelem, a tudás, amit az iskolában szereztek? Az elmélet az önmagában keveset ér, a gyakorlati ismeret meg az idősebbeké, akik nem szakmunkások, Néha vitáznak, de végül a helyes, a jó diadalmaskodik. Kinek volt többször igaza? A lányok tiltaMiért választották? túlzással — az egész ország konzervipara tanulni jár. A társvállalatok, a Találmányi Hivatal, s az ÉDOSZ képviselői is részt vettek például azon a tavalyi újítóbörzén, amelyen a csabaiak 30, országos érdeklődésre is számot tartó újítása közül nem kevesebb, mint 20 „kelt el”, s azóta bevezették őket a konzervgyárakban mindenütt. A gyár újítómozgalmának gazdája, Andó János műszaki főosztályvezető azonban mégsem elégedett. Egyrészt azért nem, mert újításaik zöme a téemkásoké, a többiek kevésbé tüsténkednek. Ennél is nagyobb baj az, hogy néhány hónapja ismét nincs a gyárnak újítási előadója. De ne őt idézzük, hanem ismét a leginkább érdekelt szakmunkást: — Nem elfogadható, hogy visszaessen a mozgalom, mert nincsen újítási előadó... Pedig nélküle éppen annyira nem működhet egy üzem, mint ahogy nem dolgozhat főmérnök nélkül sem. Alkalmam volt végigkövetni egy konzervgyári újítás sorsát dokumentumokban. Részletezése helyett álljon itt most csak annyi, hogy a javaslat 1976. november elején kelt; a belső ellenőr csakhamar véleményezte; az újításra vonatkozó kísérleti szerződés december végén született. Ezután az újítást a gyakorlatban próbálták ki, ennek alapján áprilisban értékelték, s április végén kötötték meg a használati szerződést. Az újítók az újítási díjat még ezen a napon fölvették. Mármost: jó példa ez, vagy nem? Nos, az adott újítást, a konzervgyári körülményeket figyelembe véve jónak mondható. Üjítómozgalmunk általános helyzetét tekintve azon- 'ban a példa kapcsán is meg kell kérdeznünk: még gyorsabban, még célratörőbben nem lehetne? Varga János koznak, nem ez a fontos. Azt azért mégis fájlalják, hogy nem kapnak szakmunkáspótlékot. Nem is a pénz miatt, mert az napjában eléri a 115—120 forintot is. Sokkal inkább a szakma értéke miiatt. Két év hosszú idő, és ezalatt sok minden megfordult a fejekben, ai jó is, meg a rossz is. Olyan is, amit később igaznak találtak és olyan is, amit el kell felejteniük. Talán azért, mert sokszor az indulat hoz felszínre meggondolatlan elképzeléseket. Hányszor gondolták már, nem csinálják ezt tovább?! Azután reggel újra jöttek, sérelmet, fáradtságot, rosszat elfelejtve. Talán az fájna nekik a legjobban,' ha egy reggel azt mondanák: nincs szükség rájuk. Minden munkának megvan a neheze, ennek is — magyarázzák. Azért bármikor meg lehet nézni az ólakban a tisztaságot, a rendet. .. Az a lányok és a többiek kezemunkáját dicséri. Baromfitenyésztő szakmunkás lányokkal találkoztam a telepen, akik őszintén beszéltek választott szakmájuk szépségéről és nehézségeiről. A kettő ötvözetéből — mint mondták — lett valóban értékes számukra. Kepenyes János
