Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
Ki Mit Tud? 1977-ben .WtKjy élményben volt résiem..." Mlinárék a műsorvezetővel Csak a saját véleményem mondom: egészen a szombat esti végeláthatatlan Ki Mit Tud? döntőig nem tetszett az egész sorozat. Keservesen és mesterségesen feltámasztott vetélkedőnek éreztem, mely túlszer- kesztettségével éppen azt a különös és egyszeri varázst veszítette el, ami a megelőzőket jellemezte. A kimódoltság tetejébe pedig a színvonal egyenetlensége és a sokszor fellelhető tehetségtelen akarnokság aggasztott. Nyilván, ilyen hangütésül bevezető után most annak kellene következnie, hogy a döntőt látva száznyolcvan fokos fordulatot vettem, és nyílt, őszinte szívvel kiáltottam fel: tévedni emberi dolog! Sajnos, erről — az egész hétórás monstre-vetélkedőt tekintve — szó sincs. Hogy mégsem sajnáltam a hainalig tartó műélvezetet, az két dolognak köszönhető. Először, hogy voltak kategóriák, amelyeknek a győztesei és helyezettjei (szabadon idézve Pernye Andrást) szívszorítóan szépet . produkáltak; másodszor pedig annak, hogy a döntő a szemünk láttára változott a közművelés magasiskolájává, kitűnő alkalmává. Így történt, hogy a lassan múló hét órában a legfelejthetetlenebb a zsűri egy-egy tagjának megnyilvánulása volt, az a szeretetteljes jobbító szándék, kézenfogva vezetés, mely sajátja kell, hogy legyen minden népművelőnek. aki hittel adja a fejét ily dolgokra. Mint ahogy a szereplők hosszú sorából is kitűntek azok, akiket nem elsősorban a „pályára kerülés'’ izgató láza hajtott, hanem a közlés vágya, a játékos vagy más formájú művészi önkifeiezés természetes igénye és óhajtása. Bizonyára sokaknak eltér a véleménye a zsűri döntéseitől. Nekem is lett volna egyik-másik ‘kategóriában más sorrendem, talán határozottabban ki- mondtam volna a hibákat, de ez mit sem változtatott volna azon. hogy azért mégis a legjobbak jutottak odáig, hogy a döntőn a kamerák kereszttüzében bizonyíthassanak. Hogy a különböző kategóriák közölt akadt megdöbbentő szakadék (Béla Ottó tévéfclvétele) is, az nem csoda, ilyen az élet. Egyszer ez a nagyobb divat, egyszer amaz felel meg jobban a kor ízlésének. Vagy talán véletlen a népi kultúra, a népművészet szerényen határozott térhódítása? A felismerés, hogy nem múltba tekintő nosztalgia a nép táncait, énekeit, zenéjét es hagyomány világát újra és újra felszínre hozni! Vagy talán az is véletlen, hogy az elviselhetetlenül gyenge táncdat- énekesi mezőny három döntőbe jutott legjobbja klasszisokkal maradt él mások színvonalától? A lényegre tapintott Zofári Sztevanovity. amikor azt mondta a műsorvezető Horváth Jánosnak: „Leállt a táncdalének- lés. nincs konkurrencia.” A három első kínosan igazolta ezt. Pereszlényi Zoltán blőd szöveget énekelt, fantázia nélkül: Radics Szilvia selypítve búgta a mikrofonba. hogy „szenki sze lát’’, és „oly régen keresztelek": a gvőztes Nagv Dávid pedig vitalitásával és lénektudásával nyert. Gyorsan felejtettük azonban mindezt, mert a zsűri egyre jobban belelendült. és már-már azt vártuk nagyobb izgalommal, hogy mit mond Major, Pernye, Süi- netár. Petrovics vagy Vásárhelyi László? — így lett teljes és céljait mégis betöltő az 1977-es Ki Mit Tud? Azzal, hogy utána, vagy talán, inkább másnap 2—3 millió ember összegezhetett tanulságokat arról, hogy miért jó játszani, hogy miért még jobb önmagunkat fejleszteni; arról, hogy ha a művészetek mezőire visznek közlési vágyaink, nem az érthetetlenség, hanem a köz- érthetőség az alaptörvény; hogy van divat és rossz közízlés; hogy az egyszerűség nagyon is bonyolult dolog; hogy a művészetek varázsló ereje azzal a többlettel kezdődik, ahogyan a tökéletesen elsajátított technikát valami megmagyarázhatatlan emberi kapcsolódással forgatta fénybe, gyönyörűségbe a győztes csabai táncospár: MH- nár Pál és Kolarovszki Mária. A reflektorok kialudtak, Horváth János elbúcsúzott tőlünk, és az újságíró is elmohdla a maga véleményét. Most az olvasón a sor. Sass Ervin Még egyszer a sarkadi Ady Endre.szavalóversenyről Azóta már levették és összehajtogatták a Vasút utca fölött kifeszített transzparenst, amely négy napig hirdette a sarkadi főutca fölött: „Ady forradalmi hite kötelez”, Hisszük, hogy a rendező gimnázium és postaforgalmi szakközépiskola diákjai, tanárai körében sokáig beszédtéma lesz még a középiskolások I. országos Ady Endre vers- és prózamondó versenye, melyet a nagy költővel kapcsolatos diák- és tanárpályázat tett még jelentősebbé. Elmondhatjuk, az ünnepségsorozat méltó és szép tiszteletadás volt az Ady-centenárium évében, s mivel ezután kétévenként mindig összegyűlnek az ország legjobb középiskolás szavaiéi Sarkadon, folyamatos lesz Ady költészetének ápolása-megisme- rése. A hatalmas életműben is megfogalmazott „ifjú szívekben élek”-gondolat kap így tartalmat. Amint a zárónapon közzétett felhívásban is olvasható: „Teremtsenek olyan hagyományt, amely az újabb 100 év minden évének egy-egy felejthetetlen napja lesz. Legyen Ady Endre Petőfi Sándorral, József Attilával együtt az a nemes, minden fiatalt eszmeiségével gazdagító erő, aki a szabad hazát, a szabad és felszabaduló I , népeket, a boldog emberi életet ötvözi egybe.” * * * Sokan látogatták a négy kiállítást. amelyek az ünnepség idején megismertették a látogatókkal az iskola történetét. Várko- nyi János Ady-ihletésű képeit, nem utolsósorban pedig az iskola Ady-emlékeket összegyűjtő, gaz. dag anyagot tartalmazó kiállítását. A vendégkönyvekben lapozgatva találtunk rá a következő véleményekre: „A szó legnemesebb értelmében ..hámba fogni” a diákok érdeklődését. energiáját és ilyen értően, gondosan előkészített ünnepet varázsolni: nagyon irigylésre méltó.” — írta Pandi András, a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője. Bitskey Tibor színművész üzenete: „Nagy élményben volt részem itt, Sarkadon.” Aztán: „Debrecen. Ady egykori városa köszönti Sarkadot. a költő nevét viselő, verseit őrző iskolát" — írják a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárai. Sop- ronyi Károly, a Sarkadi Cukorgyár Dózsa Szocialista Brigádjának vezetője ezt irta: „Sok újai hozott számomra e kiállítás.” Talán ez a néhány idézet is bizonyítja, hogyan látták a 'meghívottak, milyen élményekkel tértek haza az ilyen nagyszabású eseményhez ritkán jutó községből. * * * Amikor néhány napja ismét ellátogattunk Sarkadra, arra is választ kerestünk, hogyan látták a gimnázium vezetői az Ady. ünnepséget, s mi az, amit másképp csinálnak legközelebb? Csausz Vilmos igazgató: — Az iskolánkban hirdetett házi pályázat még jobban megismertette diákjainkkal ( névadónkat. Mindenkinek része volt a költő méltatását célzó dokumentációs anyag összeállításában. Ügy érezzük, gazdagítottuk Békés megye irodalomtisztelő hagyományait. Komoly eredménynek tartjuk, hogy sok jó barátot szereztünk megyénknek, iskolánknak, segítettük nagyközségünk kulturális fejlődését. Az Ady-kutatá's hozta felszínre például Karikás Frigyes sarkadi kovácslegénységét. Kiss József itteni tanítói munkásságát, több olyan országos hírű személyiség felkutatásának igényét, amely fontos alapja lehet az ifjú nemzedék nevelésének. — Hosszan sorolhatnám azoknak a vállalatoknak. intézményeknek, szerveknek a nevét, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy még sikeresebb legyen a rendezvényünk. Ez az ünnepség- sorozat az 1953-ban alakult isMegnyitották a XX. Alföldi Tárlatot kola 25 évi nevelőmunkájának egyik összegzése volt, egyben újabb, még magasabb szintű feladatok megvalósításának kezdete. — Hogy hogyan szervezzük meg a következő versmondó ünnepséget? Szeretnénk, ha még többen jelen lennének a megyéből. Feltétlen egész napos tanácskozást tartunk magyar- szakos szakfelügyelőknek, melyen megyénk egyik kiemelkedő írójának középiskolai és szakmunka sk ep ző -intézeti tanítását beszéljük meg. Igyekszünk még több sarkadi és környékbeli dolgozót. mozgósítani, és lehetőséget teremteni arra. hogy munkásfiatalok is megszólalhassanak a színpadon. * * * Dr. Becsei József gratulál a Munkácsy-emlékérem díjazottjának, Mladonyiczky Béla szobrászművésznek (Fotó: Gál Edit) 1957-ben rendezték meg először a tiszántúli festők közös kiállításukat Békéscsabán, 1977. tavaszának ünnepén, április 3-án pedig huszadik alkalommal nyitotta meg kapuit az alföldi tárlat. a Munkácsy Múzeumban. Bereczky Loránd művészet- történész megnyitó szavait idézzük, amikor a tárlatlátogató közönség figyelmébe ajánlotta gondolatait: „Az alföldi tárlat hagyományteremtő rangja ma már olyan fórummá vált. amelyen egy országrész alkotói i^igy a | magukat idetartozónak érző mű- j vészek nyílt őszinteséggel ad- j nak számot eredményeikről, a város, a megye, s egyre inkább az ország nyilvánossága előtt.” Az ünnepi beszédet követően dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője a Munkácsy- emlékérmet Mladonyiczky Béla szobrászművésznek, a megyei ta.; nács nívódíjait Tcnk László, Szujó Zoltán es Meggyes László festőművészeknek, a békéscsabai Városi Tanács nívódíját pedig Gaburek Károly festőművésznek nyújtotta át. Koszta Ro- j zália festőművész közművelődési j és alkotói tevékenységéért Szó-1 cialista Kultúráért kitüntetést kapott. Bocskai Mihály né, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának titkára gratulált az S7IMT különdíjasának. Ravasz Erzsébet grafikusművésznek. A jubileum alkalmából Cseri Lajos a Művészeti Alap képvisele- tében adta át a különdíjakat | Szabó László grafikusművésznek és Lapis András szobrászművésznek. A fél száznál is több alkotó munkáit bemutató tárlatot Szamosi Ferenc művészettörténész rendezte, az érdeklődők -május 15-ig tekinthetik meg. Annak idején kevés szó esett a különdíjakróL, pedig a 68 szavaló közül 33 fiatal munkáját külön is elismerte a zsűri. A vendéglátó iskola diákjai közül Fapp Katalin IV b osztásos tanuló kapott különdíjat. Ugyancsak érdemes szólni a rendező iskola újságjáról, az „Ady Szemlé”-ről, amely csaknem teljes tartalmát a rendezvénysorozatnak szentelte Az iskolaújság a következő hónapokban is nagy szerepet vállal az Adv-centenárium méltó népszerűsítéséből : folyamatosan közli majd a tanár, és diákpályázat munkáik melyek Ady Endréről készültek. * * * A sarkadiak azt mondják, szeretnék, ha két év múlva minden résztvevő újra jól érezné magát, meghívó nélkül is. mert akkor újra úgy búcsúzhatnak a Sarkadra érkezőktől, mint két héttel ezelőtt: „Viszontlátásra!” (fábián) A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat orosházi gyára felvételre keres női és férfi segédmunkásokat, valamint kőműves, lakatos szakmunkásokat. Jelentkezés a gyár munkaügyi irodáján, Orosháza, Október 6. u. 8. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat orosházi telepe 1 fő tehergépkocsi - vezetőt felvesz azonnali belépéssel. Jelentkezni: TÜZÉP V., Orosháza, Temető 2. sz.
