Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-02 / 78. szám
Színházi levél Dr. Haim Ginott: Nem lehet Szülők és gyermekek Beszélgetünk a gyerekekkel. A| dicséret és bírálat új módjai. Kerüljük a kudarcra vezető viselkedési módokat. Felelősség és függetlenség. A fegyelem: en-J gedékenység és korlátok. A gye- j rek életének egv napja. Félté- \ kenység. A gyermeki szorongás [ néhány forrása. Szexuális neve-1 lés. A pszichológus segítségére! szoruló gyerekek. A pszicholó- j giai segítségre szoruló szülők j Ezek a fejezetcímek mutatják Ginott könyvének lényegét, ám, hogy milyen részletességgel foglalkozik az egyes kérdéseken belül a nevelés apróbb-nagyobb problémáival, ezt egy ilyen rövid ismertetésben elmondani j nem lehet. De azt igen, hogy tizenöt év tapasztalatát írta meg a szerző, aki munkájában szü-| lökkel és gyerekekkel foglalko- ( zott egyénileg és csoportosan, és I közben állandóan pedagógiai tanácsokat adott. Mint ebben a könyvében is. Tanácsok? Ügy gondolnánk, abból van a legtöbb, különösen az olyan általánosságokból, mint „nyújtsunk több szerete- j tét”, „figyeljünk jobban a gye-: rekünkre”, vagy „foglalkozzunk többet vele”. Valahogy kimon- j datlanul azt szeretné minden j szülő, minden olvasó, ha konkrét helyzethez, konkrét viselkedési utalást kapna. Éz a könj'v | erre törekszik. Hasonlóan a te- [ levízió Családi kör című adása-, hoz, ahol egy bizonyos szituá-! ciót több oldalról mutatnak be. és. van jó és rossz megoldás. Ez f a' könyv elejétől végig ilyen pél- j dákkal szolgál — és így gyakor- j lati haszna van — mégsem ez a legfontosabb benne. I sokkal inkább a szülői alapállás bemutatása, és a páratlan őszinteség. őszinteség az egyes kérdések kezelésében és az őszinteségre döbbentés: hogy a megértés és a másik — a gyerek — helyzetébe való beleélés milyen nehéz. Mire felnövünk és szülők leszünk, hajlamosak vagyunk sok mindent elfelejteni, még azt is, hogy mit éreztünk egy kiadós veréskor, vagy hogy milyen kritikus szemmel néztük időnként szüleinket. Milyen egyedül maradtunk kínzó kérdésekkel, vagy mennyire tudott fájni egy-egy megszégyenítés. Még azt is. hogy a gyereknek is megvannak a maga — különböző — érzelmei. S ezek néha nagyon összetettek, hiszen lehet egyszerre szeretni és gyűlölni is. S ha ez utóbbit nem vesszük tudomásul, attól még létezik. Tehát annak az okos feloldása, levezetése szükséges, hogy elmúljon a méreg. Minden szülő jót akar, azt szeretné végső soron, hogy gyermeke udvarias, kedves, rendes, magabiztos, boldog legs’en és megállja a helyét az életben. Ehhez korán önállóságra kell szoktatni, nanonta választási lehetőséget biztosítani — korának és a körülményeknek megfelelően — és nem narancsokat osztogatni. De a túlzott engedékenység épn oly hiba. mert csak rossz származhat abból, ha a család a gvermek rabia lesz. Es még sok lényeges kérdést táréval. élvezetes és könnvfl stílusban a szerző, ijesztő ideeen szakkifejezések nélkül. Medicina Könyvkiadó 1977) Vass Márta Hazánk felszabadulásénak 32. j évfordulója alkalmából az április 4—15. között Moszkvában és a Szovjetunió több városában — közöttük Leningrádban és ' Szocsiban — rendeznek magyar filmhetet, s ünnepi filmbemuta- | tót tartanak az NDK-ban, Berlinben és Erfurtban, valamint Varsóban. A Szovjetunióban a magyar tetett. Odalépett a beteghez, megfogta a kezes és megkérdezte: „Fáj? Persze, kedves, fájnia is kell. Hiszen sebesült vagy... Nővér, streptocidot és bort!” A következőnél ugyanez ismétlődött meg. csak az orvos nem a kezét fogta meg, hanem a lábát vagy a fejét. Streptocid volt elég a kórházban, a borból pedig bőven futotta. A kúria előző tulajdonosa tele pincét hagyott hátra, amely több tucat olyan kórházat is el tudott volna látni, mint a miénk. Makovoz kiválóan tudta utánozni gyógyászunkat, és közben a diagnózisokat és a? orvosi előírásokat olyan részletekkel gazdagította, amelyeket itt a legjobb szándékkal sem reprodukálhatok. Be aztán Ilja is elcsendesedett. Lázálmában hánykolódott, a lába begyulladt, megdagadt. Nem először feküdtem kórházban. és tudtam, hogy ez üszkösödés. Ha késlekednek az operációval, biztos a gyors halál. Egyszer csak megjelentek a nővérek és elvitték. Később tudtuk meg tőlük, hogy a műtét rendkívül nehéz volt. A súlyosan beteg, lázas orvosnő, aki alig vonszolta el magát a műtőasztalig. kitisztította a sebet és megmentette Makovoz életét. Ezen a napon más betegeket is megoperált. Soha nem láttam, még a nevét sem tudom, de mindig megindultan emlékezem rá. És nemcsak én... Amikor sok évvel később, már mint fimrendező Zaporozsjében jártam. ahol a Ballada a katonáról című filmemet vetítették, felléptem a helyi televízióban ,-is. Ahogy kiléptem a televízió filmhét rendezvényein Fejér Tamás „A királylány zsámolya” és I.ugossy László „Azonosítás” című filmjei mellett a többi között bemutatják a Kísértet Lublón, Az öreg. A zongora a levegőben és a Labirintus című magyar filmalkotásokat. A magyar filmhét rendezvényeire háromtagú filmművész-delegáció utazik a Szovjetunióba. épületéből, egyszer csak Ólja Makovozt pillantottam meg, nagyon megörültem neki. Ott állt a lépcsőn, botra támaszkodva, és engem várt. Összeölelkeztünk, aztán ittunk egyet a nagy örömre, és mindjárt a legelején a sebésznöre koccintottunk. Elég sokáig maradtunk a kúriában. Végre is úgy döntöttek, hogy elszállítanak bennünket — ahogy épp lehet — hosszú szarvú magyar ökrök vontatta szekereken. Egy verőfényes áprilisi nap egyenként kivittek minket az utcára, és felraktak a kocsikra. Mutatós kis karaván lett a kocsisorból, vagy félkilométer - nyire elhúzódott. Egy zömök, alacsony, kedves arcú nővér parancsnokolt. aki a kiabálástól egészen berekedt. Ö szervezte meg a, vállalkozást, mert már nem győzte kivárni a segítséget, és most Veszprém városába szállított bennünket. Útközben megálltunk egy faluban. A szekereket körülállták a parasztasszonyok, csak néztek minket, siránkoztak, valami együttérzőt mondtak, aztán hirtelen mind eltűntek valahová. De hamarosan visszatértek — ki egy darab kenyeret hozott, ki tejet korsóban vagy agyagköcsögben. Számukra ez természetes és magától értetődő lehetett, én azonban egész életemre megjegyeztem magamnak azt a kenyeret és azt a tejet Éjszakára értünk Veszprémbe. A város mintha kihalt volna, sehol semmi fény. Az utcákon csend. Csak a harmadik kórházba fogadtak be minket — mind tele volt. Később enMa éjjel megnősülök Azt hiszem, különféle szerzők i és közreműködők dolgában a „Ma éjjel megnősülök” könnyen elvihetné a pálmát, ha kiírnának ilyen vetélkedőt. Mert itt aztán I van belőlük bőven, ha jól meg- j számoljuk, öt darab. Az első két szerző a szerzőpár, Emii Braginszkij és Eldar Rjazanov. Az ötlet, amire felépítik a fél- [ reértések mai vígjátékát, nem I tagadja meg a kort: .repülőgépen szállítja a meglepetést, egy be- pityókázott fiatal moszkvai or-1 vos személyében Leningridba, szintén egy fiatal tanárnő, Anna otthonába. Hogy-mindennek tetejébe harsány nevetések kö- ' zepettc elmondhassa: talán nem is a legteljesebb véletlen, hogv Moszkvában és Leningrádban, a Lenin-utca 125.. ITT. emelet 5-j ben még a bútorok is ugyanott vannak, az épület is haiszálra egyforma, még a csengő is; ugyanúgy szól... Azért akad némi különbség is a két lakás között: a csillár és a tulaidonos. A moszkvai Péteré, a leningrádi Annáé. És. hogy Péter Anna ágyában ébred, merő kitalálás, mert Péter szentül hiszi, hogy a saját ágyában ébredt, és csinos vendége csak az égből pottyanhatott. .. A félreértések — legalábbis a színpadon — törvényszerűen tisztázódnak. . Kiderül, hogy inkább a jó szerencse hozta ösz- sze a két fiatalt, akik nyomban és több alkalommal el is éneklik (három darab belógatott, vastag huzalú mikrofonba) ebbéli örömüket. Közben — szintén törvényszerűen — össze is vesznek, de aztán csak elkövetkezik a kibékülés és a poldog vég, amit újra meg lehet'énekelni, hiszen gondoskodott erről a jellegtelenül szép dalszövegeket és zenét író Szigeti Edit. Mielőtt azonban tovább fejtegetnénk gondolatainkat, áldozzunk néhány szót Benedek Árpádnak, aki a darabot fordította, és fabi Lászlónak, aki magyar színpadra „ültette át , a színlap szerint, Zsolnai Júlia és Székely Tamás a komédia egyik jelenetében (Dcmény Gyula felv.) gém Veszprémből Kecskemétre szállítottak, itt. egy volt lánygimnáziumban éltem át — más sebesültekkel együtt — azt a percet, amelyről annyit álmodoztunk, és amelyet annyira vártunk a hosszú, véres háború évei alatt. Emlékszem, beszaladt a kórtermünkbe egy nővér és azt mondta, tíz perc múlva fontos közlemény lesz a rádióban. Akik csak bírták magukat, kiözönlöt- tek a folyosóra, ahol ott függött a falon a kórházi vezetékes rádió kis hangszórója. Én is kibicegtem a mankómon. És akkor Levitan bejelentette: győztünk. Hogy belül mi zajlott le az emberekben, arra abból következtettem, hogy én magam mit éreztem, mit éltem át abban a percben, de hogy kifelé mi látszott ebből... nos, egyszeriben leírhatatlan zűrzavar támadt. Mind a három emelet rázendített: „Hurrá!” Aztán isten tudja, mit kiabáltak, gratuláltak egymásnak, összecsókolódz- tak. valaki fülsiketítőt íüttyen- tett. egy másik táncra perdült; én is ugrálni kezdtem az egészséges lábamon. Rettenetesen hangosan beszéltünk, izgatottan egymás szavába vágtunk, ha- hotáztunk. Eközben a kórtermünkben két tiszt haldoklóit. Már néhány napja nem voltak eszméletüknél. Az orvosok hiába küzdöttek az életükért, már semmi nem segített. Meghaltak anélkül, hogy értesültek volna a győzelemről, ott a boldogságtól eszüket vesztett bajtársaik között. Irtózatosan drága volt a győzelem. Berkes Ildikó fordítása Szegény Péter és Szegény Anna, ha tudták volna, hogy eny- nyi bába között léphetnek csak a világot jelentő deszkákra e honban, lehet, hogy hamarabb előveszik a személyi igazolványukat. és kiderítik Péter rejtélyes eltűnésének igazi történetét. Persze, ha hamar kiderítik, nincsenek helyzetkomikumok, nem lehet jókat nevetni, és akkor nem érdemes színházba menni. Pedig a vendégrendező, Orosz György mindent elkövetett, hogy ez a békéscsábai előadás jóval, a pesti bemutató és a televíziós közvetítés után, megtalálja az utat a közönséghez és kellemesen szórakoztasson. Nem mondanánk igazat, ha ennek az ellenkezőjét állítanánk. A szereplők — különösen Zsolnai Júlia, Barcza Éva. Forgács Gábor és Székely Tamás — kedvvel és vidáman ko- médiáznak. Az sem zavarja az embert, hogy szilveszteri mókáról van szó, és hol van már a szilveszter; egyáltalán; hangulatos a jó két óra, amit a színházban töltünk. Valami azonban hiányzik a színházlátogató folyamatos élményéből. A veretes, az emberi lelkek-sorsok mélyét feltáró, igazi dráma. Véleményem szerint nemcsak attól lesz mai a színház műsoroolitikája. ha mai darabokat játszik, melyek egy részéről köztudott, hogy. színvonal dolgában nem éppen kimagaslóak. Az is igaz, hoev jelenleg nemigen várhatunk többet, pedig sokszor1 és sok helven elhangzott már, hogv a Békés megyei Jókai Színház műsortervei mindig jobbak és jobbak. Kegyes túlzás ezt állítani! De észrevenni az ellenkezőjét. nem biztos, hogy sohasem késő. Sass Ervin megállni — Legkedvesebb emlékem a tanyasi ismeretterjesztés „hőskorát” idézi. Amikor még megvolt a mikrobuszunk, sokat jártuk a környék tanyavilágát, hogy a tudomány mécsesét elvi- gyük az akkor még külvilágtól elzárt, apró településekre. A Zsadány melletti Fancsika pus7^ tán rendeztünk egy ismeretterjesztő sorozatot. Az utolsó, befejező előadás után egy idős paraszt bácsika odajött hozzánk és sofőröstől együtt meghívott magához vacsorázni. „Ha meg nem sérteném — mondta — meghívnám magukat egy kis harapni- valóra. Megérdemlik, eleget éheztek, fáztak, éjszakáztak már miértünk, én csak ezzel tudom meghálálni.” Sok hasonló kedves esetet tudnék még mondani, volt benne bőven részem, amióta a TIT tagja vagvok. Jól emlékszem a kezdeti lépésekre is. Körösla- dányba hívtak meg a művelődési ház ifjúsági klubjába, ahol a szocialista magatartásról és gondolkodásról tartottam a fiataloknak életem első TIT-előadá- sát. Persze, hogy izgultam., pedig akkor már nem voltam gyakorlatlan előadó. Aztán az évek során eljutottam a járás majd minden községébe, és közelebb van most már a háromszázhoz, mint a kétszázhoz az előadások száma, amit tartottam. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a járási hivatal művelődésügyi osztályán dolgozom mint gazdasági felügyelő, így alkalmam van sűrűn megfordulni a községekben, s ekkor összekötöm dolgaimat — amikor csak lehet — a TIT-munkával. Másképp azt hiszem nem láthatnám el jól ezt a tisztséget. Hogy mi a szép ebben a munkában? Nem tudom egyértelműen megválaszolni. Közel áll hozzám a felnőttoktatásnak ez a formája. Jó azt is tudni, hogy ha egy kicsivel is, de hozzájárulhatok a tudomány terjesztéséhez. Nagyszerű érzés továbbadni egy bizonyos ismeretanyagot, valamennyiünk hasznára. Herceg Ferenc a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szeghalmi járási szervezetének tiszteletdíjas titkára, 1962 óta. TIT- tagsági igazolványának száma — amit 1959-ben állítottak ki — 639. Nemsokára két évtizede már, hogy a szervezet élén hordozza a tudomány világító fáklyáját és végzi azt a munkát, amivel — a fogalmazása szerint — soha nem szabad egy percre sem megállni. Béla Ottó 5 !ÍMMmiSs7, 1977. április a. I Magyar filmhetek három országban
