Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-12 / 60. szám

Jogi SOS vagy több annál? Az intézményes névadás természetesen nem határozza meg törvényszerűen a munka lényégét. Nincs is értelme vi­tatni, vajon találhattak-e vol­na az illetékesek szerencsé­sebb és rövidebb elnevezést, mint ezt: Szakszervezeti Jog­segélyszolgálat. Első hallásra ugyanis valóban a sárga an­gyaloknak becézett autóse- gély-szolgálat fürge szerelői, a gyorssegély hirtelen nyúj­tott lehetőségei jutnak az em­ber eszébe. De már tapasz­talatból tudjuk, hogy a Szak- szervezeti Jogsegélyszolgálat nem azonos valami jogi SOS- sel — rendkívüli esetekben, rendkívüli helyzetben azon­nal készen álló jogi mentés­sel. Ezúttal olyan intézmény született és vált rövid idő alatt általánosan népszerűvé, amely következetes hétköz­napi aprómunkával, még­hozzá társadalmi keretek kö­zött végzett tevékenységgel vált nélkülözhetetlenné. Nem tesz többet, mint az üzemben, a vállalatnál, a hi­vatalban tanácsokat ad azok­nak a ■dolgozóknak a munka­idő szüneteiben, akik mun­kaügyi döntéseket vitatnak, eltévedtek a társadalombiz­tosítási rendelkezések sűrűjé­ben, avagy otthon támadt jo­gi rendezésre várá családi ba­juk vagy. örömük, mint mondjuk, egy váratlan örök­ség. Sőt, a szolgálat kereté­ben már megjelentek a mun­kahelyeken a tanácsok kihe­lyezett ügyintéző tisztviselői, mint az államigazgatás hely­ben működő képviselői. Nem tesz ennél többet a Szakszervezeti Jogsegélyszol­gálat? De hiszen ez nagyon is sok. Jó ez a dolgozónak, mert nem kell szabadságot kiven­nie ahhoz, ha valamiféle egy­szerűbb ügyét elintézze, sőt ügyvédet sem kell fogadnia — a munkahelyén tálcán kapja a felvilágosítást, gyak­ran az intézkedést is. Jó ez a vállalatnak, mert hatékonyab­ban gazdálkodhat a munka-i erővel. A haszon természete­sen nem mérhető csupán ilyen közvetlen módon. A Szakszervezeti Jogsegélyszol­gálat rendszere mindennél hatásosabb és gazdagabb po­litikai és erkölcsi kamatokat fizet: felkészültebbé teszi az embereket a közügyek szol­gálatára, intézésére, gazda­gabbá teszi a jogtudatot, vég­eredményben a szocialista de­mokratizmust erősíti. Indokolt volt tehát, amikor a kormány az 1975-ös kísér­leti tapasztalatok megvizsgá­lása nyomán, a szakszerveze­tekkel egyetértésben elren­delte a jogsegélyszolgálat szé­les körű kiterjesztését. A kor­mány most újra megvizsgál­ta a tapasztalatokat. Nem azért, me.rt kételkedik a szol­gálat hasznosságában. Ellen­kezőleg: azért, hogy újabb intézkedések szülessenek. Uta­sította az illetékes állami szerveket, hogy a Szakszer­vezeti Jogsegélyszolgálat tel­jes körű kiépítése érdekében körültekintően gondoskodja­nak a személyi és tárgyi fel­tételekről. A kormány állásfoglalásá­ból egyértelműen következik, hogy a szolgálat megtartja hasznos szakszervezeti, társa­dalmi jellegét, de az illetékes állami szervek is felelősek a működés zavartalanságáért. Nehogy a szolgálat kiáltson bárhol is SOS-t! (S. I.) Hétvégi jegyzet CUMIAPUKA Húzd meg, ereszd el apukát! Ezt a — belátom nem túlságo­san rövid — nevet lehetne gd- ni annak a babának, amelyet a nürnbergi játékvásáron állítot­tak ki. Tekintettel arra, hogy a korszerű felfogás szerint., ne csak a polcra helyezzük a játé­kokat, mutassuk működés köz­ben, sőt engedjük, hogy a gye­rekek kipróbálják, ezt a babát is működés, ' jobban mondva használat közben bírálhatták meg a vásár felnőtt és gyer­meklátogatói. A dolog jellegé­nek, céljának, hivatásának meg­felelően egy szőke anyuka, vala­mint egy hasonlóan szőke, bá­jos kisfiú mutatta meg a cég ne­vében, miként használandó a já­ték. A baba gumiból vagy hason­ló tulajdonságú műanyagból ké­szül, s izmos, jóképű, fürdőnad- rágos fiatal férfit formáz. Vál­la széles, alakja deltas, csak túlságosan tömzsi a karcsú anyu­kához képest. De mint oly sok minden a világon, ez se vélet­len: tömzsiségének van — tu­dományos kifejezéssel élve — funkciója. A játék a következőképpen zajlik. Anyuka leül a szőnyeg­re, vele szemben a gyerek. Anyuka megragadja a babá két karját, a fiúcska viszont a két lábát, és húzni kezdik kétfelé. Apuka erre nyúlni kezd, mind karcsúbbá válik, annak megfe­lelően, hogy anyuka és a gyer­mek milyen erővel húzza. Talán emlékeznek olvasmá­nyaikból, a középkorban is volt valami hasonló játék, igaz, csak királyok, földesurak és más hatalmasok űzték: bizonyos bű­nösöket arra ítéltek, hogy négy ló húzza, szakítsa őket négy­felé. No, de hol van már a kö­zépkor! Legfeljebb azt lehet mondani, hogy apuka középko­rú, ,s a szép fiatal anyuka ezért haragszik, húzza a száját — vagy az apukát. Igaz. a gumi­apuka alapvetően különbözik a középkori áldozatoktól: minden húzás után visszaugrik eredeti tömzsiségére. Üjra lehet húzni, nyúzni. Az új játék megfelel annak az elvnek is, hogy a gyermek kezébe kerülő eszköz legyen gyakorlatias, neveljen az élet- r e. Hát ez a baba kitűnően megfelel ennek a követelmény­nek is. Hadd tanuljon a gyerek' Tatár Imre Részfalugyííiés Dévavánván A cím megtévesztőnek tűnhet, az elnevezés azonban hivatalos. Ez a részfalugyűlés ugyanis Dé- vaványa nagyközség központjá­tól három kilométernyire, a Cse­pel Autógyár telepének kultúr- helyiségében zajlott le a két műszák vasasainak részvételé­vel. Lényegében olyan üzemi megbeszélésféle volt, amelyen azonban a község gondjai szere­peltek. Száz—százhúsz munkás, a ványai dolgozók e maroknyi vezető gárdája a szocialista de­mokrácia gyakorlásáról festett önkéntelenül is képet a szemlé-, lő elé. Széprtgefések nélkül... A nyílt. és őszinte légkörben szóba kerültek olyan kisebb-na- gyobb ügyek, amelyek a nagy­község minden lakóját foglal­koztatják, sőt. amelyek más te­lepüléseken is ugyanilyen for­mában felmerülnek. Amilyen.ker­telés, szépítgetés nélküliek vol­tak a kérdések, olyan leplezet­lenek voltak a válaszok is. A parázs hangulatú gyűlést jól indította Molnár István, a ta­nács vb-elnöke. — Nem előadást akarok tar­tani — mondotta többek között. — Mondandóm csupán tájékoz­tató arról, hogy nagyközségünk mire haladt az elmúlt évben és mit akar tenni, mire van pénze ez évben. Utána inkább az ész­revételeiket szeretném hallani közös dolgainkról ... Aztán sorra elmondta, amit már magáénak vallhat a nagy­község: az új másfél kilométeres községi bekötő út építésének történetét, az új utcák nyitását, a házak építésében elért ténye­ket, a vízvezeték-bővítés ügyeit, a parkosításban, községszépítés­ben és másban elért dicséretes eredményekét, melyekhez soha nem tapasztalt társadalmi mun­ka járult. — Egy lakos 400 forinft érté­kű önkéntes munkát adott köz­ségünk tavalyi előrehaladásá­hoz. Ebben példát mutattak — a tsz-ek mellett — a csepeliek is. Az összességében 4,2 milliós társadalmi munkával valószí­nűleg a dobogón leszünk ka­tegóriánkban, márpedig az első helyezett lakosonként 500 forint értékű díjazást kap vissza. Ha nem elsők leszünk, akkor is bő­ven ..megtérül” az összefogás, mindenekelőtt abban, amit ilyen módon építettünk .. (a gyűlés után kapott' kitüntetést Schédi István, aki példamutatóan szer­vezte az üzemben a társadalmi munkát). A vb-elnök vázolta a nagy­község idei költségvetését, fej­lesztési tervét és őszintén el­mondotta, 1977-ben , szűkiben vannak a pénznek. Éppen azért szükséges a társadalmi munka szervezése, hogy a kicsiből na­gyobb eredmények szülessenek. Mi várható 1977-ben? Épül az 1000 négyzetméteres ÁFÉSZ ABC-áruház, fölötte két lakás­sal. Erre félmilliót fordít a ta­nács. Kétszázezer forint jut jár- dásításra, amit a társadalmi munka háromszorosára is nö­velhet. Vízműbővítésre csupán 120 ezer forint van. Elkezdik az új napközis konyha építését, amire az idén 300 ezer forint maradt. Tatarozásra, iskola-fel­újításokra 300 ezer forint költ­hető, és mindezekhez ugyancsak számítanak a társadalmi mun­kára, mint ahogyan a játszótér, a KRESZ-park kialakítását is így képzelnék elsősorban . ,J. A téves nézetek eloszlatásáért Tizenhárom hozzászólója volt a gyűlésnek, kik közül néhá- nyan megkérdőjeleztek egy-két dolgot a fent elhangzottakon kí­vül is. — Az a hír járta Dévavá- nyán, hogy az Endrődi Cipész Szövetkezet telephelyet akart itt létesíteni, de a tanács nem já­rult hozzá... — Nem ver eléggé az asztal­ra a tanács a mi telephelyeink fejlesztése érdekében ... — Endrőd csak ötezer lakó- j s.ú, minálunk több mint tízez- j ren laknak, mégse itt fejlesztik j az üzemeket.. . Szeghalom ese­tében is ez a helyzet... Az ilyen jellegű kérdésekre) érthető választ adott Molnár [ elvtárs. — Az „asztalraverós” kora leiárt — mondta. — Az ország- ban tervszerűen fejlődik min-[ den és ez nálunk törvény. Van- j nak alsófokú és vannak közép­fokú kiemelt' központok. Szeg- J halom ez utóbbi és ezért halad ott nagy ütemben a várossá fej­lesztés. Szeghalom a Sárrét köz­pontja, vasúti gócpont, minden adottsága megvan ahhoz, hogy város legyen. Természetes, hogy a Csepel központja is oda in­vesztál be százmilliókat és nem aprózza szét beruházási össze­geit. Ez az ipari koncepció or­szágos terv és ebbe nincs is be­leszólása tanácsunknak és mi messzemenően egyetértünk ve­le. . . Ami' pedig az endrődieket illeti... Nos, elvtársak, nálunk is lehetett volna Éndrőd. Vá- nyán több cipész kisiparos volt­áénak idején, mint Endrődön. Ök csak heten kezdték, mi vagy harmincán. De valljuk meg őszintén, nálunk mindig azt les­ték, mikor lehet kiugrani a sző- vefkezetből, és amikor lehetett, ki is ugrottak. Az endrődiek meg közben több mint ezren lettek és márkás, az egész vilá gon elismert lábbeliket gyárta­nak. Most különösen nagy a fej­lődés náluk és beruházásaikat ugyanúgy nem szabad szétap­rózniuk, mint ahogy más nagy üzem sem teszi. Haszontalan, ráfizetéses dolog lenne kócerá- jokat létrehozni a falvakban, ez szétforgácsolná az üzemek anyagi erejét és termelési ka­pacitását is ... A magunk erejével Igen sokan foglalkoztak a he­lyi problémákkal, mintegy fel­szólítva a tanácsot a gondok megszüntetésére. Bogya Bálint például a fásítást hiányolta, hogy erről nem esett szó. Be­szélt a csatornázás, a belvíz- elvezetés nehézségeiről, és a ma­ga társadalmi munkáját is ígér­te mindezekhez. Földesi Gábor- né. Szarka Sándor, a bánom- kerti állapotokat vázolta, ahol a kutak fedetlenek, a közvilágí­tás rossz, s mindez balesetve­szélyt jelent. Kádár Mátyás, Vad Lajos az utcákra hordott szemetek, a törmelékek sokasá­gát kifogásolta, kérvén a taná­csot, hogy teremtsen rendet, akár bírságolások útján is eb­ben, mert mi más ez, ha nem környezetszennyezés. Szóvá tet­ték a gyalogátkelők jelzés­nélküliségét, a KRESZ-táblák hiányát a nagyközség legforgal­masabb pontjain, amelyeken pedig az iskolás gyerekek tö­mege közlekedik és már nem egyszer fordult elő baleset. Mü- lek József arra tett javaslatot, hogy a csatornázást fokozato­san, a legkritikusabb helveket előbbre téve oldják meg. Pocsai Istvánná a belvízproblémákról szólt, Bérezi Mihály pedig az autógyár telepéhez vezető bekö­tő úf építésének ügyében tett fel kérdést. A válaszadás mindenki szá­mára megnyugtató volt. Az el­hangzott észrevételek, kifogások elintézésének zömére nyomban ígéretet tett a tanácselnök, de akadtak olyan dolgok is, pél­dául a csatornázás, belvízelve­zetés megvalósításának (ötven­millióba kerülne) ügye, amely­ben türelemre intette a felszó­lalókat. — Ügy állunk ebben a dolog­ban Pocsainé, mint maga, aki­nek nincs elég pénze, hogy fel­töltesse a portája előtti gödrö­ket. Nekünk sincs miből. Amit tudunk, addig is megtesszük. Anyagunk, betonlapunk van a járdák, az átjárók járhatóvá té­telére, s ha kérik, kaphatnak eleget, de ezeket maguknak kell lerakni, mert arra már nipcs keretünk... ) * Így, gondokkal jól megfűsze­rezve, mégis bizakodóan, a ve­zetők és lakosok közös, nyílt megbeszélései alapján él Déva- ványa népe, fejleszti községét a lehetőségekhez mérten, amint ezt a részfalugyűlés is szépen példázza. Varga Dezső Örökös készenlétben A közelmúltban tartották évi * közgyűlésüket a kevermesi ön­kéntes tűzoltók. T. Bálint József parancsnok adott számot a 84 tagból álló egyesület elmúlt évi tevékenységéről. Nem fukarko­dott a" dicsérő jelzőkkel, amikor méltatta az áldzatkész emberek tevékenységét. Rászolgáltak, hi­szen az önként vállalt munkán túl öten tagjai a községi tanács végrehajtó bizottságának, tizen­hatan a községi tanácsnak, ket­ten pedig a HNF községi bizott­ságának, vagyis a közéleti tevé­kenységük is példamutató. So- ? kan közülük már hosszú ideje állnak örökös készenlétben, hogy azonnal cselekedjenek, ha el­hangzik a riasztás. Legtöbbjük 5—40 évi szolgálati idővel ren­delkezik, Reich Zoltán pedig fél évszázada viseli az egyenru­hát. A kevermesi önkéntes tűzol­tók mindig jól szerepeltek a já­rási. megyei, sőt országos ver­senyeken is, és ennek híre túl­jutott a megyehatárokon. Talán ennek köszönhető, hogy tavaly Baranya megyéből 40 önkéntes tűzoltó látogatta meg az egyesü. let&t tapasztalatszerzés céljából. A közel háromnegyed évszáza­dos fennállásuk legjelentősebb eseménye tavaly történt, amiről így emlékezik meg az egység­könyv : „Amióta Magyarországon tör­vényes kormány irányítja az or­szág életét, csak 1976-ban tör­tént meg első esetben az a ma­gas szintű látogatás, amelyet Púja Frigyes külügyminiszte­rünk tett nálunk két esetben is. Mint országgyűlési képviselő, az itt tartott fogadónap alkalmá­ból nem mulasztotta el az alkal­mat, hogy betekintsen egyesüle­tünk életébe. Először a járási versenyre való felkészülést néz­te meg a sporttelepen, majd ké­sőbb a laktanyánkat és a fel­szereléseinket. Rólunk szerzett tapasztalatait egységkönyvünk­be beírta. A beszámoló után 12 új tagot vettek fel, majd Fábián Gábor tűzoltó őrnagy a megyei tűzoltó, parancsnok helyettese gratulált az ünnepeiteknek és átadta a megyei tanács vb. által adomá­nyozott elismerő okleveleket és soron kívüli előléptetéseket. Ek­kor kapta meg alhadnagyi kine­vezését Domsik Jánosné, a köz­ségi tanács elnöke, aki ezzel a megye első női tűzoltó tisztje lett. , 6 mj«sms 1977. MÁRCIUS 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom