Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-08 / 56. szám

Két nemzedék egy fedél alatt A ház Bucsán külsőségében nem hivalkodó. Megbújik a töb­bi Kossuth utcai ház között, van jobb, van rosszabb is az utca so­rában. Az előszobából több ajtó nyílik. Találomra kopogtatok az egyiken, „tessék” — válasz jön. Az ágyban fekszik, megfázás­sal bajlódik Komoróczki Imréné. — Mindjárt jön az uram, há­tul van valahol. Nem is kell sokáig várakoz­nom. Magas termetű, bajuszos férfi lép be, Komorócki Imre, túl az ötvenen. A kölcsönös be­mutatkozás után hamar meg­ered a beszélgetés. Az első nemzedék — a múlt — Az uradalomban kezdtem ] az életet gyerekfejjel. Kilencen j voltunk testvérek. Nagy kenver re volt szükség, hogy mindegyik nek jusson egy karéjjal. Apám j parádés kocsis volt, az ő köz­benjárására sikerült vékonyka j keresethez jutni. De sok pofont i kaptam, amíg egyszer betelt a pohár. — Édesapám elmennék j én innen, nem jó itt nekem. — | Eredj fiam, ha így látod jónak, j Kovácsinasnak szegődtem. Ez a j szakma már egy fokkal maga- i sabbnak számított a paraszti j életnél. Kövácsmester lettem, | nyitottam egy kis műhelyt. Ab­ban ért 1945. Kél év múlva párt­tag lettem. Megtanított a sors, hogy hová szegődjem. Aztán 1950-ben, amikor, meg­alakult a tsz. odahurcolkodtam át a kovácsfelszereléssel együtt. Később elvégeztem egy tanfo­lyamot Budapesten, az állator­vosi szaksegédképző iskolában. Ez könnyebb munka, mint a mesterségem, de felelősségtelje­sebb. Ebben a beosztásban tevé­kenykedtem tavalyig, amikor szívinfarktus az ágynak döntött. Ügy érzem, egész életemben be­csületesen dolgoztam, legalább­is mindent megtettem, ami erőmtől tellett. Nem dicsekvés­képpen mondom, hanem azért, mert elismerték igyekezetemet, Kiváló Dolgozó jelvény és a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetés tulajdonosa vagyok. Töredezett szélű, sárgára fa­kult képek kerülnek elő az irat­tárcából. A gyerekekről — né­gyen vannak —, akiket úgy igye­keztek nevelni, hogy mind meg­álljon a lábán. Ha már az apa nem tudott tanulni, legyenek okosabbak a gyerekek. Mind a négyen sikeresen érettségiztek. Másik kép az inaskori évekből, meg arról az ünnepélyes pilla­natról, amikor már mint ,.se­gédúr'’ állt frissen vasalt hosszú nadrágban a fényképezőgép elé. A feleségének sem volt sokkal könnyebb az életútja. A gyer­meknevelés, a család mindenna­pos gondjának megoldása mel- j lett a közéletben is tevékeny- | kedik. A bölcsődében dolgozik, a gyerekeknek főz. Szakácsnő, j Az otthon és a munka mellett jut arra ideje és energiája, hogy a még nagyobb közösség, a falu életének gondjait is vállára ve­gye. Hosszabb ideje tagja már a tanács végrehajtó bizottságá­nak. A második a jelen A második nemzedék — együtt laknak a házban — Balogh Ist­ván és felesége — ő a legkiseb­Tizennyolcféle táptakarmány háztáji gazdaságoknak A Békés megyei Gabonafor- ! galmi és Malomipari Vállalat szeghalmi körzetében 13 helyen vásárolhatnak táptakarmányt a j gazdák háztáji állatállomány j részére. Az elmúlt esztendőben I 18-féle táptakarmányból 1291 í vagonnal vásároltak meg, az | idén több mint 1400 vagon az I igény. Az új év első két hónap- j jában minden eddiginél na­gyobb mennyiségben vásároltak táptakarmányt a szeghalmi kör- , zetben. A vállalat mennyiségben, mi­nőségben és választékban igyek- ! szik kielégíteni a vásárlók igé­nyeit. Legnagyobb gondot a korpa okozza, ebből többet vá- 1 gazdák. súrolnának, mint amennyi a ki nálat. Falugyűlésen javasolták | a Hazafias Népfront-aktívük, hogy adjanak plusz korpát an- I nak. aki háztájiból a legtöbb - tejet értékesíti. A körzeti üzem vezetői megállapodtak a Sárréti Tej-TÖVÁLL-lal, hogy soron kí­vül 75 mázsa korpát juttat­nak a tejértékesitésben élen já­ró gazdáknak, s a tejfeldolgo­zóból kapott lista alapján ezen túl havonta biztosítanak terven felüli korpát. Képünk a szeghalmi körzet központi telepén készült, ahol szinte egymásnak adják a kilin­cset a táptakarmányt vásárló bik Komorócki-lány — már egy más világot képvisel. A férj nemrég végzett tanár. A fiatal- asszony egyelőre mint kisegítő pedagógus dolgozik, most végzi a debreceni tanárképzőt. A har­madik nemzedék, a kis Krisz­tián ott játszik a szépen beren­dezett szobában, egy kíszuperált villanyborotva motorját zúgatja mély átéléssel. — Hogy miért ragaszkodunk a községhez? Bucsaik vagyunk mindketten. Sok szál köt ide bennünket. Itt nőttünk fel, itt a szülői ház, a barátok, az isme­rősök. Nem könnyű az élet itt, mégsem vágyunk el másfelé. Hogy élünk, mint pályakezdő pedagógusok? — Nem vagyunk elkényeztet­ve sem a munkával, sem a szó­rakozással. Igaz, van rádió, te­levízió, lemezjátszó, barátaim­mal néha össze is jövünk. A községben azonban nincs túl nagy kultúrakínálat. Nem emlé­kezünk arra, hogy valaha is ide látogatott volna a Jókai Színház. Szolnokról időnként kijár ven­dégszerepelni egy beategvüttes vagy ha néha van egy műsoros est. Ez minden. Bucsa még a já­rásban is, nemhogy a megyében isten háta mögötti hely. A bol­tok ellátása sem mindig kifogás­talan. Közlekedés? Hamarabb eljutunk busszal Szolnokra vagy Debrecenbe, mint Békécsabára. A jövő — így élünk, gondokkal, de szerencsére másfélékkel, mint édesapámék. Biztosan a többi hasonló kisközségben semmivel sem könnyebb, mint nálunk, ezért nem is vagyunk elkesered­ve. Ami a munkánkat illeti? Hajtunk nagyon, vállalunk he­lyettesítést, túlórákat. Kell a több pénz, építeni akarunk. Sa­ját házat. Tanítok a dolgozók iskolájában is — mondja a ta­nárúr — és őszintén meg kell vallanom, kellemesen csalódtam a tanulókban. Jelenleg 40-en jár­nak felnőtt fejjel a 7. osztályba, és valamennyien rendkívül szor­galmasak. Mi pedig — nekünk is hasznos — új pedagógiai ismere­tekkel gyarapodunk munkánk során. Lehet, hogy egy kicsit túl sok keserűség érződik ki abból, amit itt most elmondtunk. Mégsem ilyen sötét a kép Búcsúról, mert azokat az eredményeket is hosz. szasan lehetne sorolni, amit ez a kisközség elért az eltelt 30 esztendő alatt. A jobbra való töt rekvés, úgy érzem, az egészséges türelmetlenkedés nagyította fel inkább a gondokat. Mindezek elenyészőek azokhoz, amelyek­kel a szüléinknek kellett vala­mikor nap mint nap megbirkóz­ni. Béla Ottó Szórópisztoly és mozaikvírus A növényvédő állomás növényházában szórópisztollyal, mester­ségesen fertőzik meg a paprika-, paradicsom- és dohánypalántá­kat. A tesztnövényeken a lucerna-mozaik vírus könnyen felis­merhető lesz (Fotó: Veress Erzsi) Új termékek, egységrakomány Fejlődik a téglaipar Kilenc vállalat tartozott a de­cember 31-én megszűnt Tégla­ipari Egyesüléshez, amelyet az igazgató 'tanács irányított, az EVM elképzeléseinek megfele­lően tájékoztat Bodó Imre, az. újonnan létrejött Tégla- és Cserépipari Tröszt műszaki vezérigazgató-helyettese. — A tröszti irányítás azt jelenti, hogy a kilenc vállalat — köztük a Békés és Csongrád megyei is — önálló jogi személy marad, ám a mindenütt csaknem azo­nos termelés irányítása egysége­sebb és hatékonyabb lesz. Vonatkozik ez mindenekelőtt j a műszaki fejlesztésre. Mivel a : tégla és a cserép iránti keres- j let nem csökken, a téglagyárak munkáját sehol sem szüntetik [ be, csupán arról lehet szó, hogy egyes gyárak maguktól leáll­nak, ha a termelés lehetetlenné | válik. így viszont lehetőség nyí- j lik arra, hogy a többi gyárban j a műszaki fejlesztés gyorsabb, j erőteljesebb legyen. Ezt elsősor- j ban azzal tudják elérni, hogy a ! termelő berendezéseket egysé­gesítik. Ennek haszna több do­logban jelentkezik, például a megvásárolt tervek adaptálha­Május 20 -21 Közgazdász-vándorgyűlés Siófokon Foio; Gál Edit Siófok ad otthont május 20— 21-én a XVI. közgazdász-ván­dorgyűlésnek. A tanácskozás fámája a versenyképesség és a szelektivitás. Az ország minden megyéjéből több mint ötszáz részvevőt várnak a rendezvény­re. A közgazdászok öt szekció­ban vitatják meg a vándorgyű­lés témájának egyes kér-déseit. Foglalkoznak a versenyké­pesség és szelektivitás általános kérdéseivel, az alapanyag-ter­melés és -felhasználás problé­makörével. A szekcióülések na­pirendjén szerepel a beruházási javak és a beruházási tevé­kenység, a fogyasztási iparcik-i kék termelése és a kereskede-1 lem, valamint az élelmiszer-gaz. üusug - versenyképességének es szelektivitásának problémája. A szekcióüléseket a siófoki szállodasor különtermeiben ren­dezik. Ezekben a szállodákban helyezik el egyébként a rész­vevőket is. A vándorgyűlés tel- l jes ülésének helye a siófoki új l művelődési ház nagyterme.. Itt j foglalja össze majd az egyes | szekciók tapasztalatait dr. He- | tényi István. az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese. A rendezők — a Magyar Közé gazdasági Társaság, a TIT. va­lamint a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság — meg­kezdte a vándorgyűlés előkészí­tését. A vándorgyűlés részve­vői a megyei szervezetektől kap­ják meg a meghívót es a je­lentkezési lapot. tÓ6ágában, a tartalékalkatréezek beszerzésé ben. A berendezéseket többnyire külföldről kell behozni — ha többet vesznek, kedvezőbbek a feltételek —. az alkatrészellá­tást pedig fiókraktárak létesíté­sével lehet megoldani, a külke­reskedelem bekapcsolása nél­kül. Mindez könnyebbséget je­lent a munkások számára is: a gépek kezelését egyszerűbben meg tudják tanulni. A mondot­tak szempontjából van nagy je­lentősége a békéscsabai köz­ponti műhely fejlesztésének, amelyTe 50 millió forintot köl­tenek. Ez a műhely fogja ugyanis ellátni a külföldi gépe­ket, berendezéseket tartalék­ai kai tr eszek keL A gazdaságosabb termelést célozzák a téglaipar új termé­kei is. Mivel az előzetes becs­lések szerint a jövőben elsősor­ban a magánerőből építkezők igényei növekednek, ezt kíván­ják kielégíteni az úgyneve­zett vázkerámia téglával, .amely . négyszer nagyobb a szokásos méretnél, viszont, mivel 40 szá­zalékos üregtérfogattal készül, sokkal könnyebb nála, tehát könnyebben szállítható, és ke­vesebb habarcs is kell hozzá. 'Új termék a nagy hőszigetelő- képességű tégla, amely az ener­giatakarékossági intézkedések miatt hirtelen leit népszerű. Mezőtúron, ahol a kisméretű burkolótéglát hagyományos mó­don. kis mennyiségben állítot­ták elő. most fejlesztik és bőví­tik az üzemet. Pilisborosjenón épül és a •tervek szerint áprilisban kezd termelni a magyar téglaipar legkorszerűbb gyára, amely kis­méretű téglát gyárt majd, tel­jesen automatizált rendszerben. A növekvő igényeket kívánják kielégíteni azzal is, hogy felké­szülnek az egységrakomány-kép­zésre, ami jelentősen megköny- nyíti majd a szállítást. Ennek eredményeként a téglaipari ter­mékek fele a mostani tervidő­szak végéig egységrakomány­ként lesz megrendelhető és szál- ltthato. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom