Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-13 / 61. szám
Vasvári Pál: KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET »Szebb szemek minden volf szemeknél Budapest, Veres Pálné utca 4. Ady szobája, ahogyan volt Abban, hogy végre valórág lett az Ady-emlékmű- zeum, van valami jelképesen felem'elő. Visszavonhatatlan demonstrálása annak, hogy napjainkban mennyire megnőtt az igény és a figyelem hasonló irodalmi. művészeti és más emlékhelyek felkutatására, megőrzésére és berendezésére; hogy nemsokára talán egészen természetes lesz ezek átadása a köznek, mint ahogy mindenkié lett Ady Endre élete utolsó környezetének: „Semmit sem fordíthattok meg.” Az első emeleti lépcső- forduló után még nyolc-tíz lépés felfelé, és jobbra az ajtó, elegáns tabla rajta: Ady-emlékmúzeum. Az ember zavarban van hirtelen, benyisson-e vagy csengessen, mert a zavar időzavar is közben, hiába jött a Fel- szabadulás térig az új metróval, és hiába tudja, hogy 1977 van és nem 1918. Ötvenkilenc év, több mint fél évszázad változott közben Vitrin emlékekkel, fotográfiákkal másfél esztendejének otthona Budapesten, a Veres Pálné utcában is. Száz éve született a „Góg és Magóg fia”, aki viharos és kiválasztott élete zárónapjait élte ebben a lakásban, a ház első emeleti, utcai szobájában. Már a ház előtt kényszerül az ember arra, hogy kapuján belépve, csak a Költőre figvelmezzen, hogy arra gondoljon: itt járt, ezen a lépcsőkön Ady, és ezek a falak látták utolsó távozását is, amikor fájdalmai nyíltsággal mondta történelemmé, pergett le az idő könyörtelen homokóráján, mely jelzi ugyan az évek múlását, de képtelen megszürkíteni a nagy dolgokat, a nagy emberek ugyancsak esendő életét, képtelen meg nem történtté tenni azt, ami volt. Ady Endre és Boncza Berta házasságának boldog- boldogtalan, néha enyhülő, de lényegében soha fel nem fénylő harmadik, utolsó felvonásának színtere a lakás, ahová ötvenkilenc év utáp elzarándokolhat mindenki, aki szereti a Költőt, akiben már jóval korábban iszonyú vágyakozással sai- dult fel a kiáltás: „Szeret- nem hogyha szeretnének, S lennék valakié”. .. Az egész nemzeté lett, óhaja-vágyakozása gyönyörű megvalósulásaként. Az ajtó, ott a lépcső- forduló után, kitárul, mielőtt benyitnék, vagy a csengőgombot keresném. Fiatal lányok jönnek, szemükben Ady dióbama tekintete. arcukon a megille- tödöttség félmosolya, és soha csendesebben léncsőn nem mentek le fiatalok, mint ők. Az előszobában kedves hangú idős asszonyok invitálják az érkezőt, a fogasra mutatnak, a kabátok helyére, hogy kényelmesen (és torokban dobogó szívvel) léphessek át a küszöbön, mely a fogadószobába vezet. Kezemben a nyomtatott kalauz, benne korabeli fényképek: milyen volt ez a szoba, és milyen balra a Költőé, jobbra a Csinszkáé? Majdnem minden a helyén, majdnem minden eredeti, a szilvakék selyem- liuzatú szalongarnitúra, a csúcsai kastélyból, a házigazdák és vendégeik: Hatvány Lajos, Móricz Zsig- mond, Babits Mihály emlékével, csak az elröppent szavak nem hallhatók, nincsenek sehol, mint azok, akik itt éltek... Ady szobája, ez a kis zug szinte, a legbeszédesebb. A fürdőszoba ajtajához közel a barna ágy, a „matracsír”, ahogyan emlegette. Középen a dívány, kedvelt pihenőhelye, rajta a régi terítő, és a kinyitott Nyugat, utolsó olvasmányai egyike. Könyvespolc jobbra és az íróasztal, mely nem Advé. csak hasonlít arra. csak pótlás, mert az eredeti eltűnt valahol* az ötvenkilenc év útvesztőiben. A falon a szülői ház képe. Érdmindszent emléke. Az ablakon benéz a kora tavasz, melyet 1919 elején Ady már nem láthatott innen. Csinszka szobája más. az Adyéval szögesen ellentétes, egzaltált atmoszférájú asszonyi szoba, széles heverővei, puha, fodros párnákkal. tükrös asztallal, csillogó üvegekkel. Sokáig megfogalmazha- tatlan. különös érzés iárni, látni ezekben a szobákban, ahol 1918-ban a Nemzeti Tanács küldöttsége köszöntötte a' Költőt, ahol megírta utolsó versét, a győzők üdvözletét. „Mi voltunk a földnek [bolondja. Elhasznált szegény [magyarok, És most jöjjetek. [győztesek: Üdvözlet a győzőnek”. A konvha. a cselédszoba a kiállítás helye. Alig néhány négyzetméter az egész, méffis megragadó, teljes. Hatalmas fotográfiák: Csinszka és Adv arca, a csur-oai Vastélv látképe, az első világégés, ismeretlen katonáig lövészárokban. v.erskéziratok és úi- ságcikkek. levél töredékek és hivatalos panírok. Adyt idéző valamennyi. Sokan vagyunk. Nagyon sckan. Ennyi vendége csak azóta van az Ady-lakásnak, hogv mindenkié lett az. Kiemelkedő. figyelmeztető, hogy kövesse még egyre több. A tisztelet, a szeretet és a kegyelet tanító szándékú, nemes megnyilvánulásaként. \ ... A lépcsőházban valóságos zarándoklás felfelé. Az ajtó percekig pyitva. Sass Ervin A márciusi iái r ifjúság Az ifjú kebel szent oltára az öröktűznek. Ez kiolt- hatatlan lobog mindenkor. — Csoda-e, hogy ezen ifjak nemzetünk gyökeres átalakítását óhajtbtták, még pedig rögtön, haladéktalanul?. .. Az idő nem vár, nem kérd senkit. Sebes szárnyakkal repül felettünk. — Mi Európa drága pillanatait nem akartuk eiszalaszlani. A percekben évtizedéket kell keresztül- éj ni! A márciusi ifjak fő- dicsősége az, hogy kebleikben meg vannak érve . a szabadságeszmék. Sőt azt hitték, miszerint eljött az idő, melyben az igazság eszméi megtestesüljenek... * * * A középponti ifiúság egyetlen hibát követett el. Tovább akart menni a tények mezején. mint mennyire nemzetünk el.volt készülve. Elejénte országos rokon- szenvvel csatlakozott hpz- zánk a hon minden vidéke. Pest lön a vézérlobo- gója. Mindnyájan lépteinkre figyeltek, s híven követének bennünket. De a pesti ifjúság a vezérszerepben messze előhaladott. A sereg nem bírta őt követni. Elvesztette a látóhatárról. így szakadt el egymástól a pesti ifjúság és a nemzet. Azonban a vészharang megkondult. „Külellenség fenyegeti a hont! Árulókat ápol keblein Hunnia földje!'’ — e rémes szavak hangzottak hozzánk. S az ily szavak rögtöni egyesülést parancsolnak. Veszély idején a nemzet erejének meg nem kell szakadni. Mikor Franciaországot külellenség fenyegette a nagy forradalomkor, egybeolvadt minden jó honfi, és kötelességét teljesítette. Tudta ezt a pesti ifjúság is. S -kész volt mindent tenni, mit a rideg körülmények parancsoltak. Mert minden pártkérdésen felül áll a magasztos szó: nemzetegység! Ha mi egymás között birkóznánk, ellenségeink kacagnának, s bátorságot nyernének. Megosztatlan ridegséggel Nem gondolok... Vajnai László Nem gondolok elmúlt időkre, Az Akropolis márványcsarnokaira, Erechteion kapujának aranyfüstrózsáira, Niké templomára, Cleopátra halálsikolyára, Agrippára, az elsüllyedt hajóhadakra, a megvert seregek rohanására, a diadalmenetek forró, hullámzó kábulatára. Nem gondolok a lázadók halálhörgésére, sem a birodalmak bukására, sem a világrészek pusztulására, sem a mérhetetlen szenvedésre, és a mérhetetlen gyűlöletre, sem Auschwitzra, sem Dachaura, sem Lidicére. Arra gondolok, mikor lesz a föld minden országában béke. kell állnunk, mint a sziklaszál. Véleménykülönbség lehet, de pártoskodásnak lenni nem szabad! * » * S ha kérditek, mit tesz most a márciusi ifjúság, elmondom. Az egyik büróba ment, s részt vesz a honkormányzat ügyeiben. A másik rész visszatért előbbi életfoglalkozásához, s a kedvezőbb időkre vár. A harmadik rész a hadi nemzetőrök közé állott, s az új seregbe átvivé a szabadságszeretet magas szellemét. Ezek vagy győzni fognak, vagy űz, első ágyúk előtt halomra hullani. Ahány kebel, annyi isten, annyi meggyőződés. Ezeket kebíök szent érzelme lelkesíti. Ezek nem élő gépek lesznek, hanem a szabadság oroszlánhősei. A márciusi napok alatt fővárosunkban nem találtak ellenséget, most mennek a harcmezőre. ott keresik azt. Az ifjúság negyedik része szétoszlott az egész hazában. Ezek hirdetik országszerte az igazság szavait. Mind megannyi apostola a szabadságnak. — Krisztusnak 12 apostola volt, s ezek elterjeszték szavait az egész világon; a középponti ifjúság is így fogja terjeszteni hazánkban a márciusi elveket. — Az elvetett mag előbb-utóbb meg fogja teremni gyümölcseit. A márciusi ifjúság tehát Pesten többé összpontosítva nincs Menjünk a forradalmi csarnokba, s alig találunk közülök egyet-ke'ttőt. Mind, idegen arc, rrfifid új ‘ember. akivel itt most találkozunk. * * * Ne vitatkozzunk e kérdés felett: ki adott a népnek szabad földet és jogot? — El fogja ezt mondani a história, se nem Európa szelleme, se nem Pozsony, se nem Pest, hanem mind a három iissze- téve. Franciaországban az augusztus 4-iki éjen -(1789) lemondott az arisztokrácia minden előjogáról... Miért? Mert hírül jött hozzá Verse illesba, miszerint a nép a várakat megrohanta, s a földesurak ellen dühöng. .. .És nálunk? Itt is megtörtént, aminek történni kellett. Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított, mint egy barátom elmén- cen jegyzé meg. Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nemigen akartak forogni... Rugóra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S a rugó volt a pesti forradalom. Ekkor a kerekek gyorsan és sebesen kezdtek forogni... Az óramutató Becsbe nyúlt, s Metternich politikájának végperceire mutatott. Az óra ütött 300 éves hallgatás után, s ez lön a bécsi kabinet halálharangja. Most még közel állunk az eseményekhez.- Ne vizsgáljuk mindennek a kútfor- rását. De jegyezzük a tényeket. A történet komoly múzsája ítélni fog. * Részletek az életképek 1848. június 4-i számában megjelent írásból.
