Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-02 / 51. szám
Érlrhexlct a húnhomhinniban Tudna-e Ön jobban dolgozni? — kérdeztük a Férfiíehérnemű-gyárban Mi a különbség a fehérnemű- j gyártás és — mondjuk — a hajógyártás között? Például az, hogy az előbbi alapanyaga a textil, az utóbbié a vas. Különbség az is, hogy az egyik, a könnyű-, a másik a nehéziparhoz tartozik. Mindez nem lenne baj, de különbség még az is, hogy a központi fejlesztésből huzamos ideig viszonylag keveset szántak a könnyűiparra. Persze, fontos ágazata a népgazdaságnak a hajógyártás is. Am a könnyűiparra, s vele a fehérneműgyártásra — mint Nagy Lajos, a békéscsabai FérAnkét Orosházán Elemezték az elmúlt cv répatermesztési tapasztalatait Tegnap, március 1-én, kedden cukorrépa-termesztési ankélot tartottak az érdekeltek részvételével Orosházán, a Petőfi Művelődési Otthonban. A Békés ! megyei Tanács mezőgazdasági I és élelmezési osztálya, a Ma- j gyár Agrártudományi Egyesület Békés megyei szervezete, a Dél- Békés megye és a Körösök vidéke termelőszövetkezetei, valamint a mezőhegyesi és a Sar- kadi Cukorgyár képviselői ele-, mezték az elmúlt év répater- j mesztésének tapasztalatait. A résztvevők véleményt cserél- j tek az agrotechnikai eljárás al- i ka Imazásáról, az ipari feldolgo- i zás gondjairól. Az 1977-es tervekről szólva, j megállapították, hogy jelentősen növelni kell a cukorrépa hek- J táronkénti terméshozamát és a cukortartalmát. Az idén a fa- j valyival azonos területen, 18 • ezer hektáron termesztenek cu- j korrépát a megyében. Az 1976- I 296 mázsa hektáronkénti ter- j mésátlagot 350 mázsára kell no- I vélni. E célkitűzések teljesítésé- I nek legnagyobb tartaléka a | technológiai fegyelem megszi- ' lárdítása, állapították meg a 1 résztvevők. [ fifehérnemű-gyár igazgatója el-j mondja — épp azért érdemes többet áldozni, mert a beíekte -1 tett érték gyorsabban megtérül, 1 gyorsabban forog, mint számos j más ágazatban. Ehhez azonban szervezettebben, jobban is kell dolgozni. Tudnának-e? — kérdeztük a gyár dolgozóitól. * * * „Kiskorom óta dolgozok; szeretem is a munkát. Nem nehéz, ha tudom, hogy a saját érdekemben csinálom — mondja egy darabolómunkás. — Elsősorban az kell, hogy jók legyenek a munkaeszközök. Az egymásra rétegzett textíliákat vágom egy 25 kilós villamos géppel. Ha szólnak hozzám, odafordulok, leteszem a gépet. Az aztán, ezeken a , hullámos, toldott-foldott asztalokon a súlyánál fogva j odábbcsúszik és belevág az' anyagba. Azt sem szeretem, ha J sürgetnek, idegesítenek. Néha az| is dirigál, fölöslegesen, akire a | dolog nem tartozik. Sok függ aj főnöktől; hogyan irányít.. . Kö- j veteljen is, de ha kell, megér-1 tő is legyen. Persze, azt se hall- j gatom el, hogy rajtunk, mun-! kásokon is sok múlik. Nem tu- j dóm, megfigyelte-e már, hogy j a hét elején sokszor álmosak, idegesek az emberek. Túlzásba I viszik a tévézést vagy a más- j féle szórakozást. Pedig nagyon fontos, hogy az ember kialudja magát...” „Nem valami jók a csipeszek, amivel az anyagokat összeszorítjuk — így egy fiatalasszony. — Rosszak a terítőa«ztalok is. .. A társaság jó; én jól érzem itt magam. Ügy érzem. mindent megmondhatok a főnökömnek s ez nagyon fontos. Nem is azt várjuk, hogy ne szóljon ránk, ha hibázunk, hanem azt, hogy ő is hallgasson meg minket. Korábban bizony előfordult, hogy a közvetlen vezetőm, ha meg akartam magyarázni valamit, elhallgattatott. Pedig a magvará- j zat nem mindig kimagyarázko- j dás. . . *** Az ezerfős gyárban valaha munkaköpenyeket, ingeket, pizsamákat gyártottak. Ma női ruhákat készítenek. Nemcsak a termékek változtak, hanem a A laboráns (Kóló: Veress Erzsi) követelmények is. Ez azzal függ össze, amit a ruházati boltba belépve magunk is napról napra tapasztalunk' nem akármilyen konfekcióruhát keresünk, hanem csinosai. ízléseset. Olyat, mintha ránk öntötték volna. — Ügy érzem, mindent beleadok — mondia Hajtmann Palná férfifehérnemű-készítő. — „Visz- szavetésem” alig 3-4 fordul elő egy hónapban, de sokszor e°v se. Az idén sok az új forma, és egy-egy ruha sok kis részből áll. Nincs elég időnk például a nvalrpántletűzéshez. Alig lehet vele jól haladni, mert a milliméterek is számítanak. Pedig mindenki igyekszik, hiszen ettől függ a keresetünk. Reméljük, ezt az igyekezetét a vállalat is méltányolja. Ilyen körülmények között sokat jelent, hogy Szász Jánosáé, a művezetőnk, rendesen, szépen beszél velünk. Nála nincs semmilyen megkülönböztetés, egyformán beszél fiatallal, időssel.. . — Természetesen jobb lenne nagyobb tételekben dolgozni, de nem tehetünk róla, ha így kéri a megrendelő — véli Horváth Mária. — Nagy segítség, hogy munkaidő után gyakorolhatjuk a reszortokat, azokat a munkákat, amit még nem végeztünk. Fontos az is, hogy aki megmutatja az új munkát, érthetően magyarázza is el. És persze, a jó munkához igyekezet is kell. Ha valaki eleve úgy kezd hozzá, hogy „nem fog menni”, annak tényleg nehezebben sikerül... * * * A szalagrendszer a beosztottaknak könnyebb volt, de ha valahol elakadt a folyamat, csökkent a teljesítmény. Néhány hónap óta csomagból, nagyobb tételekből dolgozik mindenki, s így jobban tudja a munkáját beosztani. Többszörösére nőtt viszont a munkavezetők felelőssége. mert nehezebb a folyamatot áttekinteni, szervezni, programozni. — A varrodai munka fejlődött— így Vnyatyinszki Ádám műszakvezető —, de a gyártás- előkészítés még nem tart lépést ezzel. A normaóra kötött, teljesíteni kell, akkor is, ha a modellt csak akkor látjuk, amikor megjött a kamion. S ha jut idő a mintadarab elkészítésére, akkor se könnyű, ha meg nincs rá idő, akkor végképp nehéz megszervezni a folyamatot... * * * A készáruraktárban egy néniéi technikusnő vizsgálja a szebbnél szebb ruhákat. És nem akárhogyan, hanem egyenként, apróra, sokáig. Szinte nagyítóval.. A nyereség, amit a gyár dolgozói a nyugati exporttal termelnek meg, az idén a tavalyi kétszeresére nő. A vállalat hatmillió dolláros bevételt tervez 1977-re, s ennek nem egészen a kétharmadát a csabai gyár munkájából. Jelentkezik ez természetesen a kelesetekben is. 1970-hez képest tavaly 43 százalékos volt az átlagbér-növekedés; ezen belül a fizikai dolgozók és a közvetlen termelésirányítók átlagbér-növekedése 34 százalék. A gyár legnagyobb külföldi megrendelőjéhez, a nyugatnémet Hausbrand céghez, az idén három másik nyugati megrendelő is csatlakozott. A vállalat vezetői épp a napokban, nagyon helyesen, úgy döntöttek, hogy ez.ek közül csak azokat vagy azt tartják meg, amelyik szervezetten, pontosan szállít, és mindig jó minőségű alapanyagot küld.^Ity módon lehet majd a belső szervezést javítani, s — beosztottnak. vezetőnek egyaránt — nvu- godtabb. tervszerűbb, s továbbra is jól fizető munkál biztosítani. Varga János 3 BÉKÉS ífEGYEL ~ HFMlJStCi 1977. MÁRCIUS Z. 1/ ■■ ■■ r I I | Közös erdek, közös gond Csíki József, a húskombinát vezérigazgatója beszámolóját tartja Gyakran elcsodálkozunk azon, hogy kézenfekvő dolgok felismeréséhez milyen sók időre van szükségünk. Bosszankodás is van ebben, hogy miért nem lehetett már korábban, hiszen mindannyiunknak eszébe juthatott volna már régen. Ilyen volt hétfőn délután a Gyulai Húskombinát mérlegismertető értekezlete. Ugyanis az már kialakult jó gyakorlat, hogy a vállalati eredményeket és terveket a gazdasági év fordulója körül a munkáskollektivákkal megtárgyalja a vállalati vezetés és figyelembe veszi e megbeszéléseken elhangzó, a termelést se- gitő észrevételeket. Most azonban nem a kombinát munkásai j ültek a teremben, hanem a part- j nervállalatok és -gazdaságok vezetői. képviselői. , Abból az egyszerű felismerés- | bői fakadó rendelkezés alapján j került sor erre a tanácskozásra, hogy a társgazdaságokkal való kapcsolati rendszer milyensége* meghatározó a vállalat eredményességére. Ugyanis nyersanya- ! gát, a mezőgazdaság szolgáltatja, termékeit pedig a kereskedelem értékesíti. Viszont a kombinát felvásárlási munkája befolyásolja a mezőgazdasági termelést, termékkibocsátási üteme, árujának minősége pedig a kereskedelemre hat. Kölcsönös érdekek találkoznak tehát. A jó és tartós kapcsolat, pedig feltételezi az őszinteséget. A j megszűrt és áttételesen eljutó információ mindig magában hordozza a félreértés, a gyanakvás lehetőségét. A kölcsönösen egymásra utalt, egymás tevékenységéhez szervesen kapcsolódó termelési egységek, amelyeknek jövedelme is függ egymástól; nem tűrheti a gyanakvás vagy a kiszolgál taíottság légkörét. Nos, a mérlegismertető értekezlet célja ez volt; kendő- zéstől mentesen bemutatni a Gyulai Húskombinát 1976. évi tevékenységét, megismertetni ez évi feladatait és az egvüttgon- dől kodást elindítani, hogyan lehetne jobban a közös érdekek alapján, Csiki József vezérigazgató beszámolója elérte ezt a i célt. A legfogósabb és folyamatos feladat a mind több vágóállat biztosítása. Az elmúlt évben 554 ezer vágósertést és 33 ezer 590. szarvasmarhát | vásároltak fel. De ennek még csak negyedrészét sem voltak képesek helyben feldolgozni. Ez év végére a kombinát felépül. Jövőre megugrik a feldolgozás aránya, és 1979-ben már 550 ezer sertés feldolgozására lesz képes. Ezt folyamatosan kiszolgálni nemcsak kölcsönös érdek, hanem igen nagy feladat is. Legtöbb gond jelenleg ugyanis az, hogy j a vágóállatok egyenetlenül érkeznek az üzembe. A két műszakos üzemeltetéshez napi 2500 —2600 sertésre lesz szüksége.' A kombinát napi termelési értéke 8 millió 700 ezer forint. Elgondolni is sok, hogy mennyi lesz itt az álláspénz vagy túlóra, ha a szállítás egyenletességét nem sikerül biztosítani. Költségét a népgazdaság s végső soron mi fizetjük. Aztán, már most fel kell készülni arra. hogy ezt a töméntelen vágóállat-mennyiséget biztosítani legyünk képesek, amit a húskombinát „elfogyaszt". Ehhez adottságaink megvannak. A húskombinát a termelőszövetkezetekkel és állami gazdaságokkal jól működő szerződéses viszonyban van. Ennek alapján — és ez a jövő útja — a nagyüzem a területén, a hatókörében levő áruértékesítést (tenyésztést, szerződéskötést, átvételi) teljes egészében integrálni képes és ezzel a'/- adott munkaerőt és munkaeszközöket maximálisan kihasználni. A kis- és háztáji gazdaságok nagyüzemi irányítását is jelenti ez. a kölcsönös érdekek alapján. Tényleges lehetősége ennek a formának — egy fél év tapasztalata áll még csak mögötte —, most rajzolódik ki. Indokkal állíthatjuk, hogy a nagyüzemek és azok segítségével, irányításával a kisgazdaságok képesek a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiségű és jó minőségű vágóállat biztosítására, a húskombinát folyamatos és biztonságos nyérsanyag-ellátásara. A véleményt nyilvánító mezőgazdasági nagyüzemek képviselői kivétel nélkül ezt erősítették. A vitában részt vett Király László, a TERIMPEX vezérigazgató-helyettese biztató külkereskedelmi kilátásainkról. jó piaclehetőségeinkről szólt, Szabó Berény, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgató- helyettese több együttműködést érintő probléma között a kölcsönös szerződési fegyelmet és érdekeltséget hangsúlyozta. A Gyulai Húskombinát az elmúlt évben a háztáji értékesítési versenyben elért sikerekért az orosházi Új Élet. a békési Egyetértés, a gyulai Munkácsy, a osorvási Lenin, az orosházi Béke és a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezeteknek anyagi és erkölcsi elismerését fejezte ki. A tanácskozás végeredményét Báli Mihály szavaival lehetne legjobban összefoglalni: ..A szövetkezetek urai a felvásárlási helyzetnek s a mezőgazdaság biztosítja a szükséges alapanyagot a Gyulai Húskombinát részére” — S — i
