Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
KÉRÜNK EGY SZT'&IT A festoművész Koszta Rozália, a „Szocialista Kultúráért’ 'kitünte. tés tulajdonosa: — Városomban, Gyulán járva november végén. deli cember elején Hjf| arra lettem figyelmes. hogy nemcsak iskolások, hanem egészen apró, négy-öt éves gyerekek is sik- szor köszönnek nekem az utcán. A nagyobbak már régebben is üdvözöltek ismeretlenül, hiszen láthattak. kiállításokon, találkozhattak velem az újságokban, de a nyiladozó értelmű kicsinyek még nemigen járnak tárlatokra, és lapokat sem olvasnak. A „rejtélyre” aztán bevásárlás közben derült fény. A pénztárnál sorban állva rámköszönt egy apróság, ötéves sem lehetett még, s beszélgetni kezdtünk. Anyukája felfigyelt erre, és megkérdezte tőle. hogy miért szólít meg valakit ismeretlenül. A gyerek válasza mindkettőnket meglepett: „Ismerem én a nénit a tévéből”. Nos. nem gondoltam volna, hogy a televízió ilyen maradandó emléket hagy a gyermekekben, ugyanis a szegedi tévéstúdió bemutatkozó műsorában csak pár mondatot mondtam, ami talán három percig sem tartott... A küldött a „malacos fogalmakkal“. így lettem én a kongresszuson a „malacos ember’'. zeneszerző Szokolay Sándor Kossulh- díjas: — Ha szőkébb hazámra. Békés megyére gondolok, min. denekelőtt a szüleim jutnak eszembe. Édes. apámmal — aki az orosházi Madrigál kórus karnagya — amióta az iskolapadból kinőttem, inkább baráti, mint apa—gyermeki kapcsolatban vagyok. Az ő aktivitása, fiatalos lendülete, hite példa számomra. Jól megjegyeztem, amit ezzel kapcsolatban ő mondani szokott: „Az ember addig él igazából, amíg szükség van rá”. Az aktivitására jellemző például, hogy amikor meglátogat itt, Pesten, addig nem tágít, míg ki nem présel belőlem egy darabot a Madrigál számára. Vele kapcsolatos a sztorim is. Az orosházi művelődési központban rendezett szerzői estemen a Madrigál kórus édesapám vezetésével több müvemet előadta. Két szám között egy riporter faggatta őt és megjegyezte: „Nagyon hasonlít Bálint bácsi a fiára!”. Mire édesapám: „Ugye a fiamra ütöttem!’. Ez azóta szólás-mondássá vált nálunk. A stot-iszHkus Papp Gyula, kertészszigeti KISZ-titkár, a füzesgvarmati. Vörös Csillag | Tsz agronómu- sa: l — A KISZ \ IX. kongresz- ■ szusa plenáris [ülésén én is | szót kaptam. Felszolalá- I somban kitér- 1 tem a háztáji gazdálkodásra, ezen belül a kocatartásra és hizlalásra is. Ezzel kapcsolatban mondtam el a következőket: ..Gyakorlatból is tudom, mit jelent a sertéstartás, hiszen most, amikor a Vili. kongresszus határozatainak végrehajtásáról adunk számot — véletlenül éppen 8 hízónk van otthon. S minthogy az egyéni állattartás fellendítése szükséges, vállalom, hogy a IX. kongresszus után 9 hízót adok le. 1976-ban egyébként’ termelőszövetkezetünkben a tagok 200 hasas kocát vásároltak. Mivel nem elóhasiak, egyenként 9—10 malacszaporulat várható ezektől. Ha ebből csak 4—5 hízót adnák át a háztáji gazdák, az összesen ' már 800—1000 jószágot jelent. Hozzátéve a tsz évenként leadott 18—19 ezer hozóját, elmondhatjuk, mi megtettük a magunkét a húsprogram végrehajtásáért”. A felszólalás utáni szünetben a csehszlovák küldöttség egyik tagjával beszélgettem. Nevetve újságolta: úgy hallotta, jól [eladtam a leckét a tolmácsoknak 8 BÉKÉSMEQYHZ ' tilHHSAG, 1977. JANUAR 1. Domokos Já- | nos, a Közpon. ti Statisztikai Hivatal Békés megyei igazgatója: — Az újszülöttekre való tekintettel először felidézem a rádió tavalyi szilveszteri műsorának egyik viccét. Ez arról szól, hogy tulajdonit éppen semmi különbség sincs a I statisztika és a bikini között, mert mindkettő a lényeget takarja. Ám én hozzáteszem, hogy’ \ nemcsak takarja, hanem tartalmazza is. Nagyon sokat mondanak a számok. Nekem az idé.i a gabonatermésről képet adó statisztikai adatok tetszettek a [ legjobban, de különösebb sztorit nem tudok mondani... Hogy J nálunk ki kezeli a kasszát? Ki 1 számolja a bevételt, a kiadást, a háztartási egyenleget? Hát igen, a családban a feleségem a íőstatisztikus... rendőr Varga István zászlós, Békés megyei Rendőr-főkapitányság: — Egy évvel ezelőtt lépett életbe az akkor még új KRESZ. Ez nekünk, a közlekedési osztály dolgo. zóinak különösen jelentős esemény volt. Visszagondolva rá elmondhatjuk, hogy viszonylag simán ment az átállás, persze fáradságos előkészítő munka eredményeként. Balese- I tek azonban voltak, vannak es sajnos lesznek is. Most olyat idézek fel, amelyben a baj mellett talán kissé fekete humort is találhatunk. Egy idősebb, (kivételesen?!) szabályosan kerékpározó, asszonyt ütött el személy- gépkocsival eg.v szintén korosabb férfi. A nyomozás során ! szembesítettük őket. s’ ekkor az ! asszony jó ízes csabai tájszólás- i sál azt mondta a vétlenségét bizonygatni akaró autósnak — mint kiderült régi-régi ismerő- sének: „Janó. Janó. házudsz, ' mint a kutyái Azér’ ütöttél el, mer’ harmincöt évvel ezelőtt nem mentem hozzád feleségül...” Az ejtoernyős Tímár Vince, az MHSZ Békés megyei Repülő és Ejtőernyős Klubjának tagja: — Mint az ejtőernyőzés 1975-ös nemzeti bajnoka utaztam 1976- ban a Győr- Sopron megyei Pérre, ahol a Magyar Népköztársasági Kupa volt a tét. Csakhát nem megy minden zökkepc nélkül, pláne, ha valaki tavasszal Trabantot vesz. Éri vettem, s azzal jártunk az edzőtáborozásokra, s azzal indultunk négyen Pérre is. Azonban Dunaújvárosban megmakacsolta magát az autó, s így aztán busszal, vonattal, stoppal, és nagv késessel értünk a verseny színhelyére. De ott voltunk, s ez jelentette számomra az óév egyik legnagyobb élményét és sikerét is, hiszen második lettem. Szívesen emlékszem vissza a római világbajnokságra is, ahol a magyar válogatott keret tagjaként egyéni célba ugrásban a 10. helyen végeztem. csapatban pedig a 4. helyet szereztük meg. Zökkenő az itt sem hiányzott, ugyanis a verseny előtti éjszakán a szakadó eső következtében összefüggő víztakaró borította a repülőteret. úgyhogy néhányan a tréfa kedvéért békauszonyt húztak fel. Már csak ezért is jó dolog ég es föld között lenni.„ sugo Máthé Fe- trenené, a Bé- fkés megyei Jó_ lkai Színház sajgója: — A Tavaszi [keringő békésicsabai premier, j.ién mar gyüle- Ikezett a közön- |ség. amikor es. > télyi ruhában és késő őszi jónos esőben létrán jöttem le Kulich-lakote- lepi első emeleti erkélyemről, kisebb tömeg statisztálásával Ugyanis eltört a kulcsom, s másképp nem tudtam kijutni a lakásból... Először dörömböltem, majd segítségért kiabáltam, de amíg házmesterünk meghallotta. szaladtak a percek, s közeledett az idő, amikor felgördül a függöny. Pedig egy darab első előadásain bizony nagy szükség van a megszokott, a művészekkel jó kontaktusban levő súgóra. Szóval szaladtak a percek, s szaladt a házmester létráért. Rövid volt. A létra, amit hozott. Jöttek a színházszerető szom* szádok, s az arra járókkal együtt próbálkoztak saját kulcsaikkal, de biztonsági záram van. Végül csak lett hosszabb létra, s befutottak a színháztól is taxival és feszítővassal, mert telefonon szóltak nekik... A színházba a harmadik csengetésre érkeztem. Mindenki örült, megnyugodotta gyulai művelődési ház még én is. hiszen a Tavaszi ke-nél' Nyáron szép ez a ringó súgópéldányát sem hagy-j de a ^ az aztán pró- tam otthon.., ^zi az embert. Ügy i* rk, aki két telet kihúz Az iaazaahó iőiparban, az rendszerint MZ lyazguru Larad. Egyszóval, most a mrnmmmmmm Nagy Mihály, ^"^üf^tthon eis peregyesülés igaz. gatója: — A napokban bemutattak egy társaságban, mint a BAGE igazgatóját. Erre mindenki arcán zavar, döbbent meglepetés tükröződött. Látva megrökönyödésüket, hozzátettem: a BAGE nem valami újfajta káromkodás, hanem egy integrációs szervezet nevének rövidítése. Magyarázatomat felszabadult nevetéssel nyugtázták. Remélem, hogy a BAGE hallatán a jövőben sem komor tekintetekkel, hanem derűs arcokkal találkozom. Bízunk benne ugyanis, hogy ered- ménvesen tevékenykedünk, és jó munkájáról lesz majd közismert a BAGE rövidítés, ami azt jelenti, hogy Békés-saba és Környéke Agráripari Egyesülés« Alapító okiratát 22 gazdasági egység vezetője írta a'á, s létrejötte 1976-ban a megye gazdasági életének kiemelkedő eseménye. A képviselő Németh Ferenc, Orosháza országgyűlési képviselője a MEZŐGÉP orosházi gvá- | rának esztergályosa : — Számomra 1976-ban az i országgyűlés 1 tavaszi ülés- szaka volt » a M legemlékeze- i J| tesebb. Ezen j az ülésen tar-i tottam ugyanis a szűzbeszéde- j met: a honvédelmi törvény vi- | tájához szóltam hozzá. Javasoltam. hogy a sorkatonai szolgálatot teljesítők ingyen utazhassanak a vasúton. Végül is ez úgy került az új honvédelmi törvénybe, hogy a nőtlen katonafiatalok évente négyszer, a családosok pedig huszonnégy esetben utazhatnak ingyer.jegy- gyel. Ezen az országgyűlésen történt a parlament épületében: az ülés előtt úgy negyedórával egyre többen vártunk a liftre, de hiába, az nem jött. Ahogy ott állunk. megérkezik Kádár elvtárs. Köszöntjük, ő is köszön, és érdeklődik miért ez a várakozás. Mondjuk, hogy a liftre várunk, ám úgv 'átszik. felmondta a szolgálatot. Mire ő: ..De elvtársak, a lépcső is elromlott?”. A betonozó Kovács László, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat munkása: — Huszonkét éve dolgozom afc építőiparban. Brigádunk, a Kossuth Szocialista Brigád — vagy ahogy itt hívnak ben. nünket: a betonozok — háromszor nyerte el az arany fokozatot. Most itt dolgozunk a Gyulai Húskombinát építésén. Hosszú lenne felsorolni, mi min. dent csináltunk már. Hogy csak a legutóbbit említsem, ott volaz agrar,pan ho)~igy hol úgv. A „vadául Siófokon nyaraltam gemmel. és az egyik kit n csabai kolbászt lát- ’.rre az asszony megje- .,Haladjatok azzal az ;Ssel. hogy végre otthon sen mindig csabait kapíllattonyészto Faragó Károly, a Mezőhegyes, Állami 'Gazdaság ser- téstörzs-te- nyésztője: — Számomra az óév talán i legemlékezete- ■ sebb eseménye T. á'ár Györgynek, a Minisztertanács elnökének látogatása volt Egv egész órán át -ríhattam” őt, s büsz- kélk,eszélhettem állományú, válaszolhattam kér- dései ilyen megtisztelő lá- togatnjndig bizonyos fokú izgah tárnak, de Lázár elvtáigienüi közvetlen ember, atikus megjelenésével b,i áraszt, ami meg- nyugt, feloldia azt a bl- zonvo^Eot. Érdeklődéssel tekint«,eg a központi telepet. ai__i6 ezer sertést gondoz nagyon-nagvon szívesen igzem vissza arra a kiieien, amelvet a szép körnve^virágnk, a szociális létesítő^ láttán mondott: „Ilyennel lennie egv korszerű syiepnek!”. Másnak csupán erá megállapításnak tűn.z de nekem nem. Mert e tat nemcsak szakmai eliss volt, hanem az itt dolno^ való gondoskodás észrevétel dicsérete is. A ázéves Tóth Latosné ÍBenkő Zsu- Jzsanna oroshá- |zi lakos: — < Bizony, 11876. július 1- jén születtem Orosházán, í úgyhogv a nyá- 1 ron volt a svá- [ zadik születésnapom. Az nagyon szép ünnep volt. Jöttek a távtácstól, a Béke Tsz-től, meg együtt 1 a család. Anv- nvi virág vojtt, hogy csoda. A legtöbb azminek tüskés a szára. Igen, 'sa. Lám. nem jut az eszembVan ígv mostanában, hogy 'elejtek ezt-azt. Persze száz év>k idő. mi minden történt entt! Hogy én mennyit doleotm! D° mindig szerettem a micát, az is a legnagyobb bajor mostanában, hogy már ne, bírok annyit, mint annakidej. Beteg nemigen voltam, kházat csak kívülről láttam. történelem? Hát arra példd nagyon emlékszem. mikoi bejöttek az orosz katonák, g bizony nem féltem tőlük, nn bujkáltam. Bedagasztottam kenyeret aznap is, meg kisiöttem. Nekik is jutott belőle, k meg mézet adtak hozzá. Tch Ibolya — Vitszck Zoltán t
