Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-06 / 4. szám
Ki álljon a telién „Esztétikus ’ — mondjuk olykor, jelzőként, valamely tárgyra, látványra, kissé előkelőskodve. Ezúttal azonban egy foglalkozás elnevezéseként hallom a szót, mégpedig egy tévé-riportban, amely Ferihegy repülőteréről juttatott el a nézőkhöz megany- nyi képet, információt. De hát , miféle szakmát illetnek ily mó- j dón Ferihegyen? Nem holmi új- | keletűt; olyasmit, aminek már régen megvan a becsületes ma- | gyár neve, pildául a kárpitost, aki újjávarázsolja a repülőgépek elhasználódott üléseit, és így tovább. Nem kívánom még csak megkérdőjelezni sem az újmódi elnevezés szükségességét, okát sejtem. Bizonyára nem veszik tőlem rossznéven a magyar légi- 1 kikötő ..esztétikusai”, ha egy, tán kevéssé esztétikus, de mindannyiunknak oly fontos foglala- j tosság űzőihez jut el tőlük a 1 gondolatsorom: a tehenészekhez. I Mert mit is mondott úgy öt év- I vei ezelőtt egy országos szarvasmarha-tenyésztési tanácskozáson az előadó miniszterhelyettes? Hogy célszerűnek látja, ha a „tehenész” elnevezést fölcseréljük valami újjal, valami mással..., majdhogynem azt mond- j ta: kevésbé degradálóval. Mi tagadás, még a „paraszt” i szónak is van efféle íze, leg- I alábbis némelyek ajakán. Mint j Illyés Gyula írta egyhelyütt, ' már úgy négy évtizede: ,„A magyar paraszt szó az ószláv proszt-ból ered, jelentése hajdan ez volt: egyszerű, minden mellékíz nélkül. A városlakók később megízesítették, és sértésként használják, még polgárokra is. Rejtelmes a szavak sorsa”. Mint tudjuk, parasztok háza táján lelhetők meg az életerőnket, egészségünket óvó-nevelő tej forrásai, a tehenek is. Sajnos, mind kevesebb' ama „házkörüli”, vagy háztáji tehén — amely apadást nehezen, vagy drágábban tudja csak pótolni a szakosított, több száz, vagy éppen több ezres férőhelyű telepek garmadája is. Nem tudok Habán kerámiák Kaposvárról A kaposvári Fazekas Háziipari Szövetkezet évente több mint 10 millió forint értékben készít népművészeti kerámiát és virágcserepet. A szövetkezet feladatának tekinti a népi hagyományok ápolását és a közízlés fejlesztését. Kétfajta népművészeti kerámia, a Habán és a Sárközi kerámia iránt külföldön is nagy az érdeklődés (MTI fotó: Branstetter Sándor felvétele — KS) A Szovjet Irodalom újévi számából Jurij Bondarev: A part című háborús regényének első részét olvassuk a mai szovjet irodalmat bemutató folyóiratban. E. Fehér Pál írt bevezetőt Bondarev prózája elé: „Nézzünkszembe a tegnappal, hogy biztosan tervezhessük meg jövőnket. Ezt a feladatot vállalja Bondarev.” Musztaj Karín, szovjet-baskír költő verseivel ismerkedhetünk meg többek között ebben a januári számban. Budapesten találkoztak ? Nemzetközi összehasonlító Irodalomtudományi Társaság irodalomkutatói VIII. kongresszusukon. A tudományos találkozó BÉHÍSMlCm WPUiSK, 1977. JANUÁR 6. eredményeiről nyilatkozik a Li- tyeraturnaja Gazeta munkatársának Jurij Barabas, a SZTA Gorkij Világirodalmi Intézetének igazgatója. Tisztelgés a színháznak, ezt a címet adta írásának Gyurkó László. A Budapesten nagy sikerrel szereplő Tasanka Színház előadásaira emlékezik a 25. Színház igazgatója. Tévében, színházban, filmen láttuk. folyóiratban olvastuk Gelman: Egy pébé-ülés jegyzőkönyve című művét. A Szovjet Irodalom legújabb számában írók, irodalmárok vizsgálják a mai téma izgalmas feldolgozását. a termelés és a művészet kapcsolatát, az újszerű munkásábrázolást. Az irodalmi lap Szemle rovatában három új szovjet irodalmi alkotás ismertetését találjuk. mellé? arról, hogy történt-e bárhol kísérlet a „tehenész” elnevezés fölcserélésére, de nem hinném, hogy ebben keresendő a dolog nyitja, S még csak az anyagi ösztönzőkben sem, mert ugyan mit lát az ember akár az állami gazdaságok, akár a termelőszövetkezetek tehenészeteiben? Többnyire azt, hogy jóllehet a koránkelés, vasárnapi munka éppúgy megvan, miként régente, azért az állattenyésztésben ügyködők keresik a legtöbb pénzt. S mégis, mégis, téesz-elnökök gyakori panasza: ha fiatal jön a téeszbe. legkevésbé az állattenyésztésbe igyekszik... A nemzedékváltás, az elöregedés, vele megannyi uroanizá- ciós jelenség; csupa jelképes íejía, hiszen az új házat építő téesz-tag sem emel már istállót amögé, s megelégszik a közösben végzett munkával, annak jövedelmével. Mondhatnék,, igy van ez rendjén, hiszen ezt — a több időt a pihenésre, az olvasásra, kulturálódásra — akartuk. Ha az egyén tehát meg tudja is értetni velünk, milyen indokai vannak elhatározásának, országos nézőpontból vizsgálódván már korántsem ilyen egyszerű história ez. Népgazdaságunk teherbíró képessége, magyarán pénzé, még nem elégséges ahhoz, hogy nélkülözhessük a háztáji teheneket. Ezt ismeri el. sőt hangsúlyozza — közvetve — a szarvasmarha-tenyésztés érdekében született minapi kormányhatározat is, amikor, növeli a háztáji tehéntartok jövedelmét. Például aki eddig egy tehenet tartott, az 1500 forintot kapott, most háromezret; a két tehén után kapott háromezer formt most ötezerre gyarapszik, míg akinek nem volt tehene, s most vállalkozik erre, szerződés ellenében négy évre előre veheti föl a 'tetemes summát, és így tovább. Ettől az intézkedéstől is — de nemcsak ettől — remélhető, hogy legalábbis megáll a csökkenés irányzata, amely szerint 1973 szeptemberében még 345 ezer, 1975 azonos időpontjában 306 ezer, 1976-éban 279 ezer tehén és előhasi üsző volt a háztáji portákon. Kívánatos, hogy az országos után helyi kezdeményezésekkel is támogassák a háztáji tehéntartást. Ennek számtalan lehetősége van. amire szép példákat találhatunk. Ki hinné, hogy a várpalotai iparvidéken 562 udvarban 503 tehenet, 844 szarvas- marhát tartanak? Itt a Jószerencsét Termelőszövetkezet és a helyi munkásszövetkezet hangolja egybe a kisgazdaságok állattartását, s ily módon az alábányászott területek néhány hektáros legelőit is hasznosítják. Tudok — Borsod megyéből indult a kezdeményezés — „kihelyezett” tehenekről, vagyis olyanokról, amelyeket a közösből ideiglenesen adtak át tartásra a háztájiba. Az erkölcsi elismerés se maradjon el, mint ahogy országosan is történt mozgás ilyen irányba. Mire gondolok? Arra, hogy a MÉM, értékelve a tejr termelési versenyt, nem feledkezett meg a kistei-melőkrő! sem. Nevelős Sándor nyíregyházi, Seifert Ernő balmazújvárosi, özv. Korocz Lajosné bala- toníenyvesi, Papp Ferenc királyegyházi, Takács István fertőújlaki. Győrfi Ernő páhi, Za- nati István nagykapornaki lakos kiemelkedő produktuma is ott van a legjobb téeszek és állami gazdaságok listája mellett. Maradjon ott még sokáig, kedvcsinálással is épít^tve az utánpótlás útjait. Keresztényi Nándor \ A mi élelmiszer-gazdaságunk ni. A NAGYÜZEMEKBEN épült szakosított szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztő telepek hosszú távra teremtették meg a fejlődés az iparszerű tartás kereteit Az utóbbi években ,a ma állattenyésztő telepei épültek j meg. Ezekből nőnek majd ki j a háromszor, négyszer, sőt ötször annyi férőhellyel és árukibocsátással rendelkezők, melyek valójában a holnap j árutermelő bázisait jelentik ‘ Csakhogy addig és már most í menet közben sok mindent i kellene tisztázni. Tehenészeti telepeinken a legsúlyosabb gond az alacsony tejtermelés a született borjak magas el- hullási százaléka és tbc-vel, brucellózissal való fertőzött- j ség. Napjaink feladata, hogy ebből a viszonylag gyenge képességű állományból a tenyésztői munkát segítő szekcióval nagy értékűt kovácsoljunk. Ennek módja ismert. A magyártarka és a Holstein I Freeze keresztezésből tejtermelő típus kialakítása és a magyartarka tenyészetek | fenntarása a hústermelési cé- , lók elérésére országosan ajánlott módszer. Bátrabban kellene alkalmazni. Csak egy megjegyzés: ha az USA-ban a fajta tulajdonság javítására igénybe veszik a magyartarka fajtát, akkor mi idehaza igazán ne szégyelljük a világ legjobb vegyes hasznosítású — hús és tej — szarvasmarha fajtáját tenyésztésben tartani, A tbc-vel és a brucellózissal fertőzött tehénállomány selejtezését szigorítani kellene. Állattenyésztőink megfigyelése szerint a tejtermelésben kiváló egyedek fertőződnek leginkább. A kifinomult szervezet és a nagyobb érzékenység összefüggése ez. Az ilyen egyedeket külön telepen len- j ne indokolt továbbtenyészteni, j mivel a született borjak fér- j tőzésmentes környezetben, | egészségesen felnevelhetők. E betegségek nem örökletesek. A fertőzött állománytól termelt tej pasztőrözéssel fogyasztásra alkalmassá tehető. Meg kell állapítanunk, hogy a tudománynak ezt a vívmányát nem alkalmaztuk megfelelően, s jóformán hozzá sem kezdtünk a pozitív tehenészetek kialakításához. Az ilyen irányú üzemi munka nehezen indul, A tsz-ek az államtól várják a fertőzött telepek gondjainak megoldását, noha ebben az ügyben 2-3 vagy több szövetkezet összefogása vezetne a legátütőbb eredményre, figyelembe véve a magas tejfelvásárlási árat. A VISZONYLAG magas borjúelhullás okai sem kereshetők másban, mint az alacsony tenyészértékű tehénállományban és a tartási körülmények mostohaságában. A takarmányozás rendje, a fegyelme, az itatás, az ivóvíz hőmérséklete, a gondozás sok esetben minden kritikát megérdemel. Helyenként az állat- gondozók nagyobb lelkiismeretességére is szükség lenne. Ahol erre az utóbbi időben rendszeresen apellálnak, és I az anyagi megbecsülést ennek függvényévé teszik, ott javulnak a termelés mutatói. Egyre több ilyen szövetkezetünk van. Soroljunk fel közülük néhányat: szarvasi Dózsa, az! orosházi tsz-ek (Űj Élet, Petőfi, Dózsa, Béke), mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz, dombegyházi Petőfi Tsz, újkí- gyósi Aranykalász Tsz, gyomai Győzelem Tsz és így tovább. Akad sok-sok tennivaló az állategészségügyben is. A viszonylagos magas borjúelhullás tényét állatorvosainknak nemcsak konstatálniuk kellene. Ennek csökkentésére minden eszközt igénybe kellene venni. Dr. Kiss Pál újkígyós! állatorvos jó munkája nyomán 25 százalékról 10 százalék alá csökkent az elhullás az Aranykalász Tsz-ben. A „mentőmódszer” megyei élterjesztése eddig nem járt sikerrel. Dr. Kiss Pál előadásokat tartott az ország többi megyéjében. A jelzések az elhullás csökkenő tendenciájáról beszélnek. Helyes lenne jobban felfigyelni itthon • is erre a módszerre, mivel az elhullás magas százaléka továbbra is megdöbbentő. De nemcsak a szarvasmarha-állomány szaporulatánál fordul elő magas elhullás. Domokos János, a KSH Békés megyei igazgatója említette: a tsz-ekben évenként 100 ezernél több sertés pusztul el. Az emberi munka csaknem egyharmada kárba vész. Nem nagyüzemi betegség ez, mert vannak szakosított telepek, ahol az elhullási veszteség a megyei átlagnál tízszerte kisebb. MIT LEHETNE az elhullások megakadályozására tenni? Mindenekelőtt legfontosabb a szakmai hozzáértés színvonalának emelése. Ezt tanácsos lenne összekötni az anyagi öszlönzéssel. De vannak jó gyógyászati módszerek is. Lehetne népszerűsíteni a jó eredményeket, ha lennének érdeklődők. A legutóbbi sertéstenyésztő tapasztalatcserét, melyet Mezőkovácsházán rendeztek, az érdektelenség jellemezte. Azokból a gazdaságokból, ahol oly sok a tennivaló, szinte alig akadt érdeklődő. Az önelégültség jelei veszélyesek. Pedig elégedettségre senkinek sem lehet oka, mert sok még a gond a kocalétszám növelésében és a tenyésztői munkában. Ha a sertéstelepeken a jelenlegi elhullást felére csökkentenék, akkor az ágazat évente 180 millió forinttal jutna több bevételhez, a népgazdaság pedig 60 ezerrel több hízott sertéshez! A jelenleginél az 11 százalékkal jelentene, több vágósertést. A PART megyei bizottságának december 9-i ülésén olyan határozat .született, hogy a jövőben a párt- és állami szervek minősítsék az üzemi vezetők munkáját annak alapján is, hogy mit tettek a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére. Bővíteni kellene ezt a kört és belefoglalni az adottságoknak megfelelően a sertés- és a juhtenyésztés színvonalának javítását is. Az első számú vezdtők anyagi megbecsülését — év végi prémiumát, jutalmát — az eddigieknél jobban kellene kötni a központi akarat teljesítéséhez. A nagy veszteségek eredményes csökkentésére, a termelési tartalékok közös ügyünk szolgálatéba állítására: ez így lenne ösztönző. Dupsi Károly
