Békés Megyei Népújság, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-20 / 16. szám

„Régi űr Tokióban Magyar vezetők részvéttávirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki rész­vétét J. B. Titónak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége cs a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Jugo- j szláv Kommunisták Szövetsége elnökségének és a jugoszláv kor­mánynak Dzsemal Bijedics, jugoszláv miniszterelnök tragikus ha­lála miatt, (MTI) Gyászülés Belgrádiján Szerdán délután Belgrádban Vidoje Zsarkovicsnak, Jugo­szlávia államelnöksége alelnöki­nek elnökletével gyászülést tar­tott a jugoszláv szövetségi kép­viselőház. Emlékbeszédet Kiró Gligorov, a parlament elnöke mondott. Szerdán gyászülést tar. tottak Jugoszlávia valamennyi köztársaságának és tartományá­nak vezető testületéi is. „A NATO vezető körei és azj európai jobboldal képviselői tá­madást indítottak, hogy megaka- j dályozzák az enyhülést, felújít­sák a hidegháború szellemét — j beleértve a Szovjetellenes és a j kommunistaellenes vonatkozá­sokat is — növelni akarják a fegyverkezési versenyt. A Belga és a .Luxemburgi Kommunista Párt ennek kapcsán ismét határozottan kijelenti, hogy folytatja a harcot az euró­pai békéről és biztonságról Hel­sinkiben megtartott tanácskozás Rojolfo Martin Villa spanyol, belügyminiszter szerdai nyilat- { kozataben bejelentette, hogy a kormány tanulmányozza az am- j nesztiarendelet kiterjesztését, de ; hozzátette, hogy az államtanács) elnökének, Antonio Maria Oriol- nak az elrablása várakozó állás- j pontra késztette a kormányt. El- j mondta, hogy a baszk nyelv hi­vatalos használatát fokozatosan fogják bevezetni. A baszkföldi tartományok autonómiájának Joszip Broz Tito államfő a „Szocialista Munka Hőse” ér­demrenddel tüntette ki az el­hunyt Dzsemal Bijedicset „több éves forradalmi tevékenységéért, a szocialista önigazgató társada­lom építésében és az ország füg­getlenségének erősítésében vég­zett munkássága elismerése­ként”. megállapodásainak megvalósítá­sáért — hangoztatja a két párt küldöttségének január 17-én Brüsszelben megtartott tanács­kozásáról kiadott közlemény. A két párt küldöttségének ta­nácskozásán megvitatták orszá­gaik gazdasági és politikai hely­zetét, a munkásosztály harcát a válság következményei ellen, az eddigi végrehajtott közös akció­kat. A belga és a luxemburgi párti megállapodott abban, hogy szorosabbra vonja együttműkö­dését. kérdéséről a kormány csak a nyárra tervezett parlamenti vá­lasztások után tárgyal majd. A Spanyol Szocialista Munkás­párt (PSOE) ifjúsági szervezeté­nek, a „szocialista ifjúságnak” több tagját kedd este Madridban letartóztatták. A fiatalok köve­telték. hogy a nagykorúság ha­tárát 21-ről 18 évre szállítsák le. j Az ifjúsági szervezet tagjai alá­írási kampányt indítottak köve­telésük védelmében. (AFP) 0 benini nép megvédte országát Cotonou, Benin Népi Köztár­saság gazdasági és közigazgatási központja visszanyerte békés ar­culatát. Az utcákról eltűntek a barikádok, újra megindult a munka az állami intézmények­ben, .a bankokban, az üzemek­ben és az üzletekben. Csupán az egyes épületeken látható golyó­nyomok, a katonai őrjáratok és az elfogott vagy megölt zsoldo­sokról, valamint a zsákmányolt fegyverekről készült fotók em­lékeztetnek arra, hogy Cotonou nem is olyan régen véres esemé­nyek színhelye volt. Január 16-án a kora reggeli órákban zsoldosok csoportja szállt le a cotonoui repülőtéren, és megpróbálta elfoglalni a re­pülőtér közelében fekvő elnöki palotát. A palotánál támadók az őrség heves ellenállásába ütköz­tek. úgy, hogy a környező lakó­épületekbe vonultak vissza és onnan folytatták a tüzelést. Ez­zel csaknem egyidőben az or­szág minden részéből Cotonou- ba indultak a kormánycsapatok. A reguláris erőkkel vállvetve harcoltak a forradalom védelmé­re alakított bizottságok tagjai is. Heves harcok után a zsoldosokat szétverték, egy része repülőgépen menekült az országból, míg a többiek szétszóródtak a tenger­parton. A hadsereg katonái köz­reműködésével önkéntesek ül­dözőbe vették őket, és átfésül­ték a várost és környékét. (TASZSZ) ' Líbiai—jugoszláv tárgyalások Trlpoliban szerdán megkezdőd­tek a tárgyalások Tito jugoszláv és Kadhafi líbiai elnök között. A megbeszéléseken részt vesznek a két ország tárgyaló küldöttsé­gének tagjai is. Tito és Kadhafi a kétoldalú kapcsolatok helyze­tét és néhány fontosabb nemzet­közi kérdést tekint át. A hivatalos tárgyalásokat meg­előzően Tito megkoszorúzta az olasz megszállók elleni harcban 1911-ben elesett líbiai hősök em­lékművét. (MTI) A Belga és Luxemburgi KP jobb együttműködésre törekszik Fokozatosan bevezetik a baszk nyelvet Amiről beszélnek: n bolíviai korridor terve A múlt év végén perui—chilei megbeszélések kezdődtek a Bo­livia által követelt chilei föld- sáv átadásáról. A tervezett 8,5 mérföld (kb. 14 km) széles kor­ridor — a perui javaslat szerint — az Arica — La Paz vasútvo- j nalától kb 3 km-re északra a chilei—perui határral párhuza­mosan haladna, a Taona—Arica pánamerikai úttól a chilei—bo­líviai határig húzódna, bolíviai igazgatás alatt állna. A páname­rikai úttól nyugatra levő part­sáv és Arica kikötője közös chi­lei—bolív—perui fennhatóság alá kerülne. Az 1 098 581 négyzetkilométer területű, 5,9 millió lakosú Bolí­via közel százéves oroblémája, hogy az ország ismét csendes­óceáni kikötővel rendelkezzen. Az érdekkonfliktus jelentőségét fokozza, hogy Bolívia tenger felé törekvése mögött Brazília azon' kívánsága húzódik meg, hogy j Bolívián keresztül hajóztassa be a Távol-Kelet felé irányuló nö­vekvő exportját. 1975. februárjában a bolíviai Charanaban rendezett chilei— bolív csúcstalálkozón mindkét fél előterjesztette követelését. Bolívia olyan chilei földsávot kért, amely felett teljes szuve­renitást gyakorolhatna, úgy le­hetővé válna számára egy ten­gerpartra vezető út, valamint egy kikötő építése, Aricától északra. Ennek feiében Chile területet követel Bolíviától az ásványi kincsekben és a vízben gazdag Cordillera de T.ipez térségében. Ragaszkodik ahhoz, hogy a Bolí­— Mai államhatárok---Perui - bolív Hatar 1879 •Ilit’ ......Boliv-chilei hatar 1879 *iot! • •••• Chilei perui hatar .1929 e;o’t Vai-: vq-a'-__________ v iának adott korridor demilita- rizált legyen. Chile ragaszkodik még ahhoz, hogy Bolívia vegyen részt az Arica—La Paz vasút fi­nanszírozásában. és mondjon le formálisan az Antofagasta chi­lei tartományra támasztott igé­nyéről. Az országok közötti el­lentétek a múlt században kez­dődtek.. 1836-bgn Chile a bolív— perui szövetség ellen indított el­ső csendes-óceáni háborúban ugyan győzelmet aratott, azon­ban nem tudta megszerezni a Bolivia és Peru birtokában levő Atamaca-sivalag salétrommezőit. Ennek ellenére Chile a brit ér­dekeltségek támogatásával meg­kezdte a bolíviai salétromlelő­helyek kitermelését, amit vála­szul Bolívia megadóztatott. Chi­le 1879-ben újabb sikeres táma­dást indított Bolívia ellen, maid Perunak is hadat üzent. Az 1883- ban véget érő második csendes - óceáni nagy „salétromháborút'’ lezáró béke értelmében Chile Perutól Taena és Arica. Bolíviá­tól pedig az 50 ezer négyzetkilo­méter területű Antofagasta tarto­mányt szerezte meg. Ezenkívül Chile az első világ-1 háborúig a világpiacon elnyerte a salétromtermelés monopóliu­mát. ' A békeszerződés igen ér­zékenyen érintette Bolíviát, mert nemcsak egyik legjelentősebb ásványi nyersanyagát, hanem tengerpartját is elveszítette, így felszorult az Andok fennsík­jaira. A békeszerződés jogosságát Bolívián kívül Peru is hosszú ideig vitatta. 1929-bem Chile visszaadta Perunak a Taena kör­nyéki területet és ennek elle- nebep kifejezetten megerősítet­te az aricai , kikötőnek és kör­nyékének tulajdonjogát. Bolíviával történő hasonló egyezmény megkötését az 1929- es chilei — perui szerződés azon záradéka hiúsította meg, misze­rint Chile kötelezte magát ar­ra. hogy egykori perui terüle­tek egyetlen részét sem adja át «Peru beleegyezése nélkül egy harmadik országnak sági hatalma. Japán a parla­menti választások után új kor­mányt kapott. A kormány élere í'ukuda személyében olyan több mint, 70 esztendős veterán po­litikus került, aki immár har­minc éve a legkülönbözőbb mi­niszteri tárcák és vezető poli­tikai tisztségek birtokosa volt. Olyan ember, akit talán az ösz- szes japán vezető politikusok közül a legszorosabb kapcsola­tok fűznek a monopoltőkéhez. Ez pedig nem kis dolog. Hiszen a különböző történelmi hagyo­mányok továbbélése miatt a világ fejlett tőkés országai kö­zül éppen Japánban a legerő­sebb a személyi összefonódás a tőke csúcsai és a politikai ha­talom letéteményesei között. (Nem véletlen, hogy a féltucat tőkésországot megrázó Lo- ckheed-botrány során Japáji volt az egyetlen állam, ahol az ame­rikai repülőgépgyár vesztegetési manőverei egy volt miniszter- elnököt is „lebuktatlak”). Fukuda miniszterelnöki kine­vezésére előre számítani lehe­tett, noha a választásokon az immár majd harminc éve egyed­uralkodó, konzervatív irányza­tú liberális-demokrata párt erő­sen visszaesett. Az ellenzék azonban szám­szerű előretörése ellenére is olyannyira megosztottnak bizo­nyult, hogy kormányképtelen és valószínűleg még jó ideig az is marad, Így már eleve bizonyos volt, hogy megint a liberáiis- demokrata párt alakít kor­mányt. A kérdés legfeljebb csak az lehetett, hogy a,z egymással versengő frakciók közül .me­lyiknek a jelöltje jön be. Ezeket a frakciókat nem alap_ vető politikai kérdések választ­ják el egymástól, hanem rend­szerint az, hogy a szerteágazó érdekeltségű japán monopoltő­ke melyik osztagával vannak szoros üzleti, politikai és szemé­lyi kapcsolataik. Az új miniszterelnök már 1929-ben a császári pénzügymi­nisztériumban dolgozott, s " mi­után katonai és külpolitikai dön­tésekben nem volt szerepe, vi­szonylag simán vészelte át a második világháború utáni nagy fordulatot. A bajok csak ezután következtek: Fukudát azzal vá­dolták, hogy különböző pénzügyi érdekeltségektől vesztegetési pénzeket fogadott el. Hosszú évekig bírósági eljárás folvt el­lene. Csak 1958-ban sikerült az ügyeket tisztáznia — de közben (ez is jellemző) 1952-ben már parlamenti képviselő lett. Kép­viselői minőségében csatlakozott a párt jobbszárnyához, amelyet akkor Kishi (1957-től miniszter- elnök) és Szato "(1934 és 1370 között miniszterelnök) vezette. Kishi és Szato eltérő nevük ellenére is testvérek voltak. Ók képviselték a külpolitikában az egyoldalú amerikai orientáció, belpolitikában pedig a japán bank. és trösztérdekeltségekkel való együttműködés irányvona­lát. Fukuda a japán politikában „a Kishi—Szato dinasztia trón­Csalatér Az egyiptomi fővárosban szer­dán reggel folytatódtak a tilta­kozó tüntetések a kormánynak az ellen a döntése ellen, hogy csökkentik az élelmiszerek és az. alapvető közszükségleti cikkek állami ártámogatását, ami jelen­tős drágulásukhoz vezet. A kairói rádió szerdán délben közölte, hogy helyi idő szerint 1G órától csütörtök reggel hat órá­ig kijárási tilalmat rendeltek el Kairóban és környékén. A rádió ismertette a belügyminisztérium közleményét, amelv figyelmeztet minden rendzavarét, hogy a kar­hatalmi egységeit narancsot kan­ták a fegyveres fellépésre a tün­tetőkkel szemben. A közlemény, amely a fejleményekért a ..kom. munbtákat” teszi felelőssé, azt is bejelenti, hogv az egyetemek és az. iskolák háromnapos bezárása­ben egy sor vezető kormánypo­zíciót töltött be: volt pénzügy-* miniszter, külügyminiszter és a liberális-demokrata párt főtit­kára. Utóbb, Kishi és- Szato halála után ő lett politikai örökösük és pártbeli funkciójuk vezetője. Ez azt jelentette: elég ereje marad ahhoz, hogy a belharc hullám­zásai közepette is mindig meg­tartson a kormányban egy ha­talmi pozíciót. Ezzel magyaráz­ható, hogy amikor a Tanaka mi­niszterelnök frakciója volt kor­mányon, Fukuda pénzügymi­niszter maradt és ugyanezt, a tárcát megtartotta egy másik frakcióvezető, a most lemondott Miki Takeo kormányában is. A japán monopol tőke tehát a liberális-demokrata párt vissza, esésére Fukuda miniszterelnöki kinevezésének támogatásával vá­laszolt. Nem véletlen, hogy az új miniszterelnök kinevezését jóváhagyó parlamenti szavazás után a tokiói tőzsdén az árfo­lyamok hirtelen magasra szök­tek. A japán monopoltőkés körök „jobbra tartását” néhány mi­niszteri kinevezés is mutatja. Mindenekelőtt az. hogy a vára­kozás ellenére kimaradt a kor. mányból Mijazava külügymi­niszter. Ö korábban (persze bi­zonyos korlátok között) szót emelt a Washingtontól való na­gyobb önállóság érdekében és ellenezte azoknak a feltételek­nek a, teljesítését, amelyeket Peking egy japán—kínai béke. és barátsági szerződés feltételé­ül szabott. Helyette egy jófor­mán ismeretlen politikus. Hato- jama lett a külügyminiszter, (Ö egyelőre „csak” arról nevezetes, hogy fia annak a Tanaka nevű volt miniszterelnöknek, aki a két világháború között élkész!. Wtíe Japán délkelet-ázsiai hó­dításainak tervét. Ez is mutatja, hogy „mélyre nyúlnak ■ a gyö­kerek”.) A Fukuda-kormánynak __ n oha egyértelműen élvezi a ja­pán tőke támogatását — nem lesz könnyű dolga. Nyáron fel­sőházi válasz té sok lesznek és addig a kormánynak meglehető­sen súlyos problémákat kell megoldania. Nemzetközi szem­pontból most kellene meghatá- i óznia a józan, ésszerű kapcso­latokat a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és Kíná­val. Gazdaságilag pedig a kon­junktúra továbbra is ingatag és egyértelműen függ a japán ex­port alakulásától. A japán ex- portrohamok viszont egvre ko­molyabbá és élesebbé teszik a gazdasági ellentéteket minde­nekelőtt Nyugal-Európa és Ja­pan — de az Egyesült Államok és Japán között is. Egyáltalában nem bizonyos te­hát, hogy az új japán kormány hosszú életű lesz. Az ellenzék szétforgácsoltsága miatt azonban égy-két éven belül egyebet nem lehet várni, mint azt. hogy a konzervatív pártnak egy másik frakcióvezetője kerül ,a hatalom­ra. (—i—e) Kairóban ról előző nap hozott rendeletet olyként módosították, hogy szombattól kezdve ' kéthetes rendkívüli szünetet tartanak valamennyi oktatási intézmény- | ben. A hírügynökségi jelentések szerint az egyiptomi főváros szerdán csatatérhez hasonlított. A belváros -utcáin és az egye­temnek otthont .nyújtó gizai ne- I gyedbén (ahol Szadat elnök re­zidenciája is található) kor­mányellenes jelszavakat kiálto­zó. követ dobáló diákok és mun­kások csaotak össze a könnvsáz- bombákat bevető és gumibotju­kat használó rendőrökkel. A halálos áldozatok számát a hírforrások többsége ötre becsü­li: mintegy százötvenen sebesül­tek meg és legkevesebb négy­száz személyt letartóztattak. t Fukuda és kormánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom