Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

Válasz a kisüzemnek Változatlan minőség mellett olcsóbbak a tápok Fiatalok a hústermelési programért Kiemelkedő eredménnyel járt a kardoskúti kezdeményezés A Népújság november 26-i i számában „Szót kér a kisüzem” című írásban Kozma György gyulai lakos a háztáji sertéstar­tó gazdaságok gondjait taglalja, panaszkodva az ellátásra. A panaszt már csak azért sem hagyhatjuk szó nélkül, mert vál­lalatunk, a Békés megyei Gabo- i naforgalmi és Malomipari Válla­lat közismerten igen nagy súlyt helyez arra, hogy a kisüzemi ál­lattartó gazdaságok takarmány­ban ne szenvedjenek hiányt.' Egy-egy városban, vagy község­ben nemcsak vállalatunk, hanem a MÉK, az ÁFÉSZ, sőt egves mezőgazdasági üzemek is forgal­maznak takarmányt. Sajnálatos, ha ezek a boltok azért nem árusítanak rendszere­sen, mert szállítóeszköz hiányá­ban nem tudják feltölteni rak­táraikat. Mi mindenesetre saját takarmányboltjaink ellátását megoldjuk, a MÉK-nek és az ÁFÉSZ-eknek is szerződés sze­rint előállítiuk az igényelt ta­karmányokat. Kozma György cikkében leír egy esetet, mely szerint a Sarka­don előállított süldőtápban ho­mokot talált. Elképzelni sem tudjuk, hogy a gyártás során ho­gyan kerülhetett homok a sül­dőtakarmányba. Mi söpredéket a keveréktakarmányokba nem dolgozunk be. November 15-től saját boltja­inkban és a velünk partneri kapcsolatban álló viszonteladói boltokban a háztáji koca-, háztá­ji malac-, háztáji süldő- és a háztáji hízótakarmányokat 20 forinttal olcsóbban árusítjuk. Az olcsóbb takarmány azonban mi­nőségben. összetételben semmit sem változott a korábban forga­lomba hozottakhoz kénest. A háztáji gazdaságokat olcsóbb ta­karmánnyal időszakosan a MfiM és vállalatai saiát nyereségük terhére látják el. A papír-zsákokról annyit, hogv a tanok forgalomba hozatalának szabályait a mezőgazdasági és élelmezésügvi miniszter, illetve a megvei állategészségügyi szer­vek alakították ki, állategészség­ügyi .szempontok figyelembevé­telével. A korábbi megoldás, a iutazsák-csererendszer ugvanls a fertőző betegsége^ egyik legfőbb teriesztőie volt, Ü"v gondolb'k. hogy a termelők előtt ígv vilá­gos: a nanírzsákkal. annak árá­val nem a kistermelőt súitia a népgazdaságunk, hanem megelő­zi a különböző iárvánvs7“’"' meebetec,°rtéi;akaf amilyen pél­dául az 1973-as is volt. Schmidt Sándor vásárosnamé- nyi fafaragó népművész kiállítá­sát láthatják az érdeklődők de­cember 3-a óta Békésen, a Jan- tyik Mátyás Múzeumban. A két hétig nyitva tartó tár­laton Schmidt Sándor eddigi leg­sikeresebb munkáiból állított ki A vásarosnaményi művész Jövő­Ami az ipari keveréktakarmá­nyok szakszerű etetését illeti, ezt újságcikkben, termelők között szétosztott röplapokon — vagy mint legutóbb az orosházi mező- gazdasági kiállításon —. tablókon ismertettük. E tekintetben ösz- szefoglalóan újra a következő­ket mondhatjuk el: a keverékta­karmányokat száraz, hűvös he­lyen kell tárolni, hasznosulásuk a zsákcímkén megjelölt gyártási naptól számított egy hónapig ga­rantált. A takarmányok komplett, < a sertéskorcsoportoknak megfele­lő táplálóanyagokat tartalmaz­nak, ezért kiegészítőket adni szükségtelen. Száraz takarmá­nyozás esetén állandóan folya­matos. friss ivóvízellátásról kell gondoskodni. Az állatoknak egyébként — főleg malackorhan — a takarmányt étvágy szerint adjuk, hogy azok bármikor hoz­zálássanak a friss, száraz takar­mányhoz. Bordás Mihály, a GMV igazgatója „Öklükön pihen meg a .homlokom, a« ő fáradtságuk visz haza, ha botiok — lábukkal botladozom, i ha igazam van, a« létük igaza “ (Váci Mihály) Zahorán János. Magas, vékony, 55 éves, súlyos tenyerű ember. A mélyről fakadó szavakat egy­szerűen, könnyedén formálja. Olyan emberség gyúródott össze benne, amire méltán lehet büsz­ke nemcsak a családja, hanem az egész vegyesipari vállalat, ahol elektroműszerészként dolgozik. Az újkígyós! grófi birtokon látta meg a napvilágot. A szülök ott cselédeskedtek, s csak álmo­doztak arról, hogy a fiuknak már jobb sorsa lesz. G pedig valóra váltotta az álmokat: szak­mát tanult. Persze, előtte tör­tént egy s más az életében. Olyan esztendők voltak ezek.! amelyekre nem szívesen gondol j vissza, mégis élénken él emlé-1 re nemzetközi kiállításra is ké­szül. Képünk a megnyitón készült. Balról Schmidt Sándor, középen Pribojszky Mátyás citeraművész — a kiállítás méltatója — és dr. Tábori György, a múzeum igaz­gatója. Az V. ötéves terv idejére i programozott hústermelés meg­valósítására versenyre hívta a kardoskúti Rákóczi Tsz KISZ- alapszervezete a Dél-Békés me­gyei Tsz-ek Területi Szövetsé­gén felépült és üzembe helye j zett szakosított sertéstenyésztő telepek ifjúsági brigádjait. A i közelmúltban — a KISZ megyei j bizottsága, a tsz-szövetség, a ! Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat közremű­ködésével — Kardoskúton talál­kozott kilenc sertéstenyésztő if­júsági brigád. A fiatalok össze­mérték a szakmával kapcsola­tos elméleti felkészültségüket, gyakorlati ' tudásukat, politikai j tájékozottságukat. Külön zsűri pontozta a válaszokat. A ver­senyben a kardoskúti Rákóczi Tsz ifjúsági brigádja érdemelte | ki a-z első helyei. Másodiknak , a gádorost November 7. Tsz, I kezeiében a háború, a sebesülés, i a szökés, aztán a hazatérés; öröme. Kemény és súlyos tenyere a j villáskulcshoz, szerszámhoz ido­mult. Volt ideje ismerkedni ve­lük. Hosszú éveken át szerelik, tekercselik az erős ujjak a vil­lanymotorokat. Negyvenhatban egy csabai kisiparosnál tanulta ki a villanyszerelő mesterséget, majd a megyei építőipari válla­latnál folytatta. Már huszonnégy éve annak, hogy a mostani vál­lalat elődjeinél elkezdte a mun­kát. tanította a fiatalokat a mo­tortekercselés csínjára-bínjára. A tekintete is más, ahogy sza­vai nyomán újból életre kelnek az ifjúmunkás évek. Mert nála különös szerelem a szakma. S ezt csak az érthetij aki nemcsak a munkát látja, a rengeteg drót­szál fölé hajolva, hanem artnál sokkal többet. Ez a több pedig nem más, mint az: megcsinálom ezt a masinát, de úgy, hogy ne legyen benne hiba. S ha meg­javítottam, akkor nagy-nagy örömet érzek. Mindig a közös­ségnek élt. Talán ezért is tűnt természetesnek, hogy évekkel ez­előtt brigádvezetőnek választot­ták, Nem látványosan, nagy hű­hóval, hanem csendes befoga­dással. “ahogy maga is cseleke­dett, mozgott közöttük. Most már átadta a stafétabotot a fia­taloknak. De a brigádtól nem szakadt el. részese a szén siker­nek. amelyet a kollektíva elért. A .Tózsef "Rrí­gád ugyanis tavaly április 4-én harmadiknak pedig az újkigyó- si Aranykalász Tsz fiataljai ér­tek célba. A versenybíróság elismerte a kardoskútiak eredményét azért is, mert a telep férőhelyeit száz százalékban kihasználták, es ami a legfontosabb, gazdaságo­san termelnek. Értékelték a gá- dorosi és az újkígyósi eredmé­nyek. között azt is, hogy vala­mennyi korszerű telepen a ser­téstenyésztés továbbfejlesztésé­re újabb beruházásokkal is vál­lalkoznak. A versenyben részt vevők kö­zött értékes díjakat: kupákat, okleveleket, klubfelszereléseket, könyveket osztottak ki. A kar­doskúti Rákóczi Tsz KlSZ-alap- szervezetét a tsz-szövetség el­nöksége felismerő oklevélben ré­szesítette az eredményes kez­deményezésért. Kocziszky László felvétele elnyerte a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét, A kezét figyelem. Itt, ebben rejlik akarata. Innét, a megacé- losodott ujjakból indul el, itt érlelődik meg először minden el­határozás, vélemény. Azt mond­ja, a munkások nagyobb fegyel­met akarnak mindenütt és min­denben. Vannak olyanok, akik a nyolc órából csak hatot tölte­nek munkával. Nem sérteget senkit. A féltés szól belőle. A szolgálat fegyelme. A hűség. Ti­zennégy éve tagja a pártnák, 1970. óta munkásőr, s részt vesz a vállalati társadalmi bíróság munkáiéban. Négvszer ka nőtt Ki­váló Dolgozó jelvényt és kiér­demelte a Kiváló Munkásőr ki­tüntetést. Ügy érzi. részese a ha­talomnak. hiszen beleszólhat az üzem dolgaiba, nemcsak meg­hallgatják, adnak is a szavára. Soha nem pihenő keze van. Ezzel teremtett kenyeret a csa­ládjának. A három lánya iCÖzűl ketten férjnél vannak, a legki­sebb, Edit, egészségügyi szak- középiskolába jár. Jól tanul, s nagyon szeretné, ha főiskolára, vagy egyetemre kerülne. Mo­solyba burkolja szavait, amikor a 16 hónapos unokájáról beszél. Bűvkörben él. a gyerekei és a szakma vonzáskörében. Igaz. ké­szül a nyugdíjra, de nem a sem­mittevésre. Van egy kis kertje Kenderföldeken. Szereti a gyü­mölcsfákat, azokat gondozza maid. A munka, az éltető eleme. Seres Sándor \ jegyzet A két Gyopár Orosházán van a Gyopár presszó. Békéscsabán a Gyo­pár Klub. Nemcsak a távol­ság választja el őket egymás­tól, noha mindkettőt többsé­gében a fiatalok keresik fel. Végeredményben a szórako­zást szolgálja ez is. az is. Es mégis! A két Gyopár két vi­lág. A Gyopár presszóban ita­lozás közben három fiatal bűncselekmény elkövetésére szánta el magát. A Gyopár Klub irodalmi estjei könyvek olvasására inspirálják a fia­talokat. Micsoda különbség! A Gyopár gyökeret eresz­tett a megyeszékhelyen — mondja Tőkés Gyula, a klub titkára. A havasi gyopár vi­rágról kapta a nevét a klub. Magas hegyeken, nehezen megközelíthető helyen, mos­toha körülmények között nő. Ez volt a jelkép. Átvitt ér­telemben a kultúra iránti ér­deklődés felkeltése. Magába sűrítve az áldozatos munkát. 1973-ban Békéscsaba hét ipa­ri szövetkezete hozta létre. A KISZÖV pincehelyiségét ala­kították át a szövetkezet dol­gozói. Több mint 2 ezer óra társadalmi munkát végeztek. A város szövetkezetei a klub működéséhez évente 60—70 ezer forinttal járulnak hoz­zá. Ezt az összeget kizárólag kulturális feladatok ellátásá­ra fordítják. És ezen van a hangsúly. Megismertetni a kultúrával a szövetkezet dol­gozóit. Ez a munka neheze is. Felkelteni az igényt az önművelődésre. Az igényt, melynek belülről kell fakad­nia. A klubnak jelenleg 120 tagja van, közülük 110 fizi­kai dolgozó, többségük fiatal. Hároméves tagsággal mintegy negyvenen rendelkeznek. A klub kiállításokat, irodalmi, zenei, színházi esteket rendez. Közös kirándulásokat, szín­házlátogatások tarkítják a programot. Persze italt is árulnak a klubban. Nem az önmegtartóztatás a cél, ha­nem az önnevelés. A közös­ségben rejlő akarással. Van­nak olyan fiatalok, akik né­hány évvel ezelőtt az alkoho­lizálás határáig sodródtak. A klub nem zárta ki őket. A hovatartozás biztonsága, s a művelődés közösségjellege révén megváltozott életmód­juk. Nehéz felmérni a meg­tett utat, különösen azt a bel­ső emberi átalakulást, amely fokozatosan felébresztette a klub tagjaiban az önművelő­dés igényét. Tevékenységük azonban nem szűkül le sajá­tos közösségi életükre, ha­nem kiterjed a szövetkeze­tekre is. Elsősorban a tago­kon keresztül. Hiszen éppen ez a cél. Bevonni a szövetke­zet dolgozóit a kulturális, a művelődési élet vérkeringésé­be. Az ezen a téren mutatko­zó eredmények talán annál a sikernél is nagyobb hord­erejűek, amelyeket a külön­böző megyei és országos szin­tű vetélkedőkön ért el a klub. Szép és követendő az a munka, amit a Gyopár Klub­ban végeznek a fiatalok. So­kat áldoznak a szövetkezetek is. Noha temérdek még a ten­nivaló. Elégedetlenség is akad, mégpedig jó értelem­ben. Mert az elért eredmé­nyek újra újakra sarkallnak. A gyopár virág megfakadt. (Serédi) Népművészeti kiállítás Békésen Munkásarcok * i Á szakma vonzásában

Next

/
Oldalképek
Tartalom