Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-05 / 288. szám

A müesxin kitárt karokkal énekelt A Bessenyei-házban, Szarvason A Holt-Körös szembon, meg nyaralók sora, elárvultán, őszi szomorúságban. Permetez az eső. agyagos a földút^ átkelni rajta csak megfelelő vigyázatos. sággal lehet. Az emeletes, mégis szerény alkotóhaz gazdája. Bes­senyei Antal festőművész a kert­ajtóban integet, hogy percek múlva tárt barátsággal invitál­jon befelé a földszinti helyiség­be, a téli műterembe, ahol most meleg van. „Szarvas tizennyolc éve ottho­nom. mondja a művész, a kör­tepálinkás köszöntő után. Előtte harmincnyolc év Magvarbónhe- gyesen, aztán Szarvas, 1959-ben hívtak meg az óvónőképzőbe ta­nárnak. Vállaltam, jöttem. Pe­dig nem könnyű itt a máshon­nan érkezőnek. Sokáig éreztem i így. mígnem én is úgy gondol- I tam: szarvasi lettem, szeretem ezt a várost. Ahol az ember há- ! zat épít;, jól érzi ott magát. Én ! itt építettem. Itt is szenvedtem | meg a házépítést. Amikor bele-1 kezdtünk, nem gondoltuk, hogy | külön bank kellene hozzá. Sze­rényebbet kívántam, dehát az üdülőnegyed ... előírja az eme­letet. mondták akkoriban. Hát így történt. A közelben alig akad emeletes üdülő, a szemlélet a forinttal változott, hogy kevesebb lett. ki j gondolt már emeletekfe? A Bes- | . senyei-ház mégis emeletes. És aki bent jár, az emeleten is, el­csodálkozhat a művész eddigi életművének korszakain, festői gazdagságán, varázsos érdeklő­désének, fantáziájának színek­be álmodott regényein. És nemcsak képek: néprajzi gyűjteménye párját- nehezen ta­lálná, a falakon évtizedek gyűj­tő szenvedélye. Pedig sokat el­ajándékozott már a múzeum­nak, úgy látszik azonban, a Bes. senyei-gyűjtemény ugyanúgy kimeríthetetlen, mint a művész alkotó kedve, bizakodása, kuta- tóhajlama.' Másfél évtizede, hogy felta­lálta a kézhez nem tapadó, a nem kenödő pasztellkrétát Óvo­dásaink, iskolásaink ezzel raj- , zolgatnak szerte az országban, i TÉMA a neve, a Politur Vegyi- í termék Ksz gyártja. Erről be- szélül!, külön történet. „Nem ha- j gyott nyugton a látvány, meny- j nyit kínlódnak a gyerekek a ke- j nődő krétával. Kezük, arcuk, ! ruhájuk csupa festék! Felkeres- j tem a szövetkezetét, ahol a kré­tákat gyártották: nincs más va­riáció? Csak a drága külföldi, a német, az olasz? Közben azok sem jók? Mondták, ha lenne, I másfélét gyártanának. Csinál. | jam meg, ha tudom. Nekem sem kellett több biztatás, neki­vágtam. A századik sikertelen kísérlet után majdnem felad­tam, aztán mégsem. Még két­száz kísérlet következett, míg végre megtaláltam a helyes ösz- szetételt. íme, itt. a végered­mény! A kézhez, ruhához nem, csak a papírhoz tapadó kréta, a , TÉMA! Amikor gyártásra elfő- j gadták. 5000 forint újítási díjat kaptam érte. Biztattak: adjam ! be a Találmányi Hivatalnak. Kétezer forinton múlott. Nem j adtam be.’ ’ A festő minden gondolatában pedagógus. Híres sorozatának, a Mohácson és Szarvason bemu- { tatott „A Török félhold alatt” ké-1 peinek társaságában még min- j dig a rajzpedagógus beszél, lel- ! kesedik, elkomorul és hosszan- , kodik. „Csináltam egy komplex j szemléltetőszekrényt, óvodá- j soknak, kisiskolásoknak. El­fogadta a minisztérium és' ? TANÉRT is. Bábuszek­rényem ugyancsak nagy si­kert aratott, itt készül Szarva­son. 192 darabból áll. Háromezer forint volt a díja a kettőnek. Ebből nem épül fel az alkotó­ház. gondoltam, mégis elutasí­tottam egy hollandus céget, aki megvette volna a komolex szemlélt.etőt. Maradjon itthon, nem adiuk másoknak." „Tudod, olyan soksz.or más­képp sikerültek a dolgok, mint ahogy elterveztem azokat. Vé- | letlen? Huncutság? De valami mindig belejátszott. Rosszul.” Hogy oldódjon kissé a" kedvünk, nagybátyja régi citerájáért nyúl. Játszik. „Túl a Tiszán, fa­ragnak az áésok . ..” Odakint sö­tétedik. Nem látni már a kinti körtefát, a kapuig sem látni. A festőállványon a török sorozat híres képe, az „Allah akbar!” Az ozmán birodalom világtipró erejének sugarai indulnak a képről a szemlélő felé, időtle­nül támadnak fel a múltból, és arra késztetik az embert, hogy végiggondolja, mint ahogy so­kan gondolják ma újra: hogyan is volt az a 150 éve* török ura­lom? ... A festő közben már az életé­ről mesél. A paraszt gyerek út­járól a sz.egedi tanítóképzőbe, a gyilkos frontra ahol kétszer se­besül. a szökésről. 32 napig lo­vagolva Ausztriából Magyar­ba nhegvesig, a felszabadulás után a Képzőművészeti Főisko­lán megszerzett diplomáról és újra Magvarbónhegyesről. mert sehová más városba, községbe nem kívánkozott, csak vissza oda, a szülői házhoz, a még főis­kolás korában megalakított út­törőcsapatához. Pestre, a Dési- Huber képzőművész-kollégium­ban az Orosházáról érkezett. azóta már az életen túl távozott, szegény Bazsali Ferenc volt a pajtása. B'ánheg.yesen a tanítás, az úttörőcsapat, az ecset. „Az volt csak az igazi. amit csapatunk művelt! Még földet is kaptunk, 5 holdat. Búzából, ku­koricából, árpából lett a nyári tábor." Az ötvenes évek közepén me­gyei képzőművészeti szakrefe­rens, a szakkörök instruktora, a rajztanárok művésztelepeinek szervezője. így került él Pécsre, ahol szállása ablakából, a nap minden szakaszában, napsütés­ben, alkonyaiban, kora reggeli párában látta felragyogni Gázi Kászim pasa dzsámiját. „A so­rozat gondolata akkor fogant meg. Észrevétlenül és kikerül­hetetlenül. A török világ szám­talan miértje és különössége nem engedett nyugodni többé. A pécsi dzsámi, a történelem ta­núja lehunyt szemem mögött is felmagasodott és figyelmezte­tett: a világ megértéséhez, szá­momra. még ezt a varázslatot is meg kell oldani. Festettem. A dzsámi köré a történelmet, Hu- . szonöt kenet. Évek múlva látta csak dr. Supka Magdolna művé­szettörténész és Gacs Gábor grafikus: bővítsem tovább, biz­tattak. Házat épí'ettem. és ku­tattam festettem. Elutaztam Bulgáriába. Jugoszláviába. Sza­rajevó, Mosztár vidékére, ahol a török bázisok álltak annak ide­jén. Ker.estem a múlt emlékeit a mában, a megőrzött szokások­ban. hagyományokban. Tizenhét év munkája a 45 festményből álló sorozat. És még most sem fejezhetem be, Rákóczi. Kossuth és Törökország: új téma, a dia­lektikus folytatás . . A szarvasi kiállításra mezér­kezett Berchan Ekinci. a Török Köztársaság nagykövete, e'isme- rése az ígéret: hazáig varia Bes­senyei képeit. . . Közben tanít, a pedagógus nem nyugszik, de a festő sem. ..A magyar na r asz ti élet a másik nagy témám, és egyszer megfesteni az Ezeregy- éisrakát... Csak látszólag távo- liak egymástól, valójában az ember a köznont’a valóságnak, mesének, csodavilágnak” Egészen beesteledik, a müez- zin. o<t. az ..Allah akbar!" íves ab'akában kitárt karokkal éne­kel. Arra tekint, amerre a Nap kél. A Holt-Körös t"kre sötéf. bár. sonvos, mozdulatlan. A B°sse- nvei-báz lassan elmarad mögöt­tünk. Sass Ervin 8 Tavaszi keringő Pénteken este mulatta be a Békés megyei Jókai Színház Kállai Ist­ván—Innocent Vineze Ernő háromrészes zenés víg,iátékát. Lithván Gábor hegedűművész. Cserényi Béla és tehetséges, fiatal tanítványa Éva. Maday Emőke éppen a szerelem kifürkészhetetlen útjait kutat­ják a darab egyik jelenetében Barcza Éva. Flóra és Székely Tamás, Boldi színre lépése sok mu­latságos. kellemes pillanatot nyújt a közönségnek. A zenés játékot december 30-ig játssza a színház (Fotó: Demény) is nyer az egyetemre, főisko­lára. A szakköri foglalkozás végén rövid levéltárismertető előadást is hallhattak a szakkör tagjai és a levéltári raktárakban a rég­múlt korok dokumentumaival ismerkedtek. Búcsúzóul Bánkúti Imre: Gyula kuruc ostroma címmel, a Rákóczi-emlékév al­kalmából megjelent kiadványt ajándékozták a tanulóknak a levéltár dolgozói. — Ormosi — TALYAZATOT HIRDETÜNK inelegkonyhával rendelkező Veszély Csárda VEZETÉSERE. Jelentkezni lehet: a Békés megyei Vendéglátó Váll. központjában, Békéscsaba, Gutenberg u. 3. sz. alatt. Házaspárok, illetve több- személyes családok előny­ben. veress Krzsébet felvétel« 1976. DECEMBER 5. Szakkör a levéltárban A napokban az eleki gimná­zium történelmi szakköre dr. Csípés Antal tanár vezetésével szakköri foglalkozáson vett részt a Békés megyei Levéltár­ban. Ezen Rákóczi korával, a nagy fejedelem Békés megyei kapcsolataival és a levéltárban található egykori dokumentu­mokkal ismerkedett meg a szakkör 20 fiatal tanulója. A több nemzetiségű község gimnáziumában a négy éve ala­kult általános szakkör tagjai az iskolai tanulmányokhoz kap­csolódóan ismerkednek meg a múlttal. Nemcsak történelem­mel, hanem esetenként iroda­lommal is foglalkoznak. A leg­utóbbi szakköri foglalkozáson nemcsak a történelmi vonatko­zású dokumentumokat láthatják a fiatalok, hanem Gyula város irodalmi vonatkozásairól is több szó hangzott el. A levéltár gaz­dag szakirodalommal rendelke­zik, amelyet haszonnal forgat­hatnak a tanulók. Az eddigi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy ahol történelem és irodalom a felvételi tárgy, az Elekről je­lentkezők nagy része felvételt

Next

/
Oldalképek
Tartalom