Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
KlSZ-élef a Szarvasi Állami Tangazdaságban Hat helyett nyolc KlSZ-alap- szervezet működik 1976. október 1-tűl a Szarvasi Állami Tangazdaságban. A KISZ-taglétszám 148-ról 166-ra növekedett, így jelenleg az itt dolgozó fiataloknak a fele részt vesz az ifjúsági mozgalomban. A most alakult két alapszervezet a gazdaság húsüzemében, illetve a riz&han- tolóban működik. A KISZ-tagság ötven százaléka szocialista brigádban dolgozik. A kákái kerületben megalakult Gagarin brigáddal együtt jelenleg négy önálló ifjúsági szó- | cialista brigád tevékenykedik. A fiatalok védnökségi együttmű- j ködési szocialista szerződést kö- I MINDENKOR fontos feladatának tekintette az MSZMP, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szervesen beilleszkedjenek a népgazdaságba és tervszerűen járuljanak hozzá a szocializmus építéséhez. Mindig vallottuk, hogy a tszí nem csupán gazdasági egység, hanem emberi közösség is és nemcsak a terméshozamok növekedése fontos, hanem az emberek élet- és munkakörülményeinek a javulása, művelődése, politikai fejlődése is. Üj paraszti élet alakult ki a tsz-ekben, sőt azt is megállapíthatjuk, hogy a közös gazdaságok új körülményei között a régi értelemben vett paraszt kifejezés használata szinte már teljesen indokolatlan. Az utóbbi években kezdett nagyobb teret hódítani a tudományos és technikai forradalom is a magyar mező- gazdaságban. Ez a folyamat tart ma is. A szövetkezetek nagyüzemi keretei — jelenleg 3370 hektár az átlag terület — módot adnak a korszerű gépek, vegyszerek, termelési eljárások hatékony alkalmazására. Nincs szükség tehát újabb egyesülésekre. Újra biztonságosabban termelhetnek a tsz-ek. és ismét gondolhatnak a célszerű beruházásokra. A tsz-eken belül kialakult munkamegosztás lehetővé és szükségessé tette az emberek specializálódását, azt. hogy az egyes munkakörökhöz szükséges szakismereteket jól megtanulják. A gépek, a korszerű berendezések megkönnyítették és termelékenyebbé tették a munkát. Jellemző, hogv ma már a tsz-ek termelési költségeik 60 százalékát ipari eredetű anyagokra, eszközökre fordítják. Tért hódítanak a termelési rendszerek a tsz-ekben. egyre inkább iparszerűvé válik a termelés. SOK ÖSSZETEVŐJE van annak, hogy a közös gazdaságok a IV. ötéves terv idején a mező- gazdasági termelés együttes 17 százalékos fejlődési ütemét meghaladva — változatlan áron számítva — 23 százalékkal növelték a termelésüket. Összességében, a korábbiaknál sikeresebben, tervszerűbben teljesítették feladataikat. Közismertek a búza- és a kukoricatermesztésben elért nagy hozamok. Ez tette lehetővé, hogy a kenyérgabona-behozatal feleslegessé vált, sőt a tervidőszak második felében jelentős exportra is lehetőség nyílt. A közös gazdaságoknak is jelentős részük van abban, hogy terven felül több milliónyi sertés került meghizlalásra. Szép eredmény az, hogy az 1970. évi egy főre jutó hústermelés 101 kilóról 1975- ben már 140 kilóra emelkedett! A kétségtelenül számottevő sikerek mellett egyes fontos ellátöttek a gazdaságvezetéssel a rizsfeldolgozó építésére és a városi gyermekintézmények támogatására. Jelenleg is érvényes a KISZ-esek védnöksége a húsfeldolgozó tevékenység felett. A Rózsási kerület KlSZ-szer- vezetének hét tagja vállalta, hogy önjáró kihordó berendezést készítenek a könnyebb, gyorsabb rizsbetakarítás céljából. A lánc. talpas gépet sok társadalmi munkával, szellemi és fizikai energiával megtervezték és kivitelezték. Rizsbetakarításkor jól vizsgázott a berendezés, amelyhez egy kiselejtezett régi j rizskombájn járószerkezetét I használták fel. tási cikkek termelésében — mint a tej, a friss zöldség, a cukorrépa, a dohány — a mezőgazdaság elmaradt a kitűzött céloktól. Elmaradt a többi között azért, mert a termelés közgazdasági feltételei nem ösztönöztek kellően erre. Nem számíthattak a tsz-ek elegendő kézi munkaerőre sem. Egyes növények termelésének a gépesítése viszont nem fejlődött kielégítően. Sőt: több zöldség- és gyümölcsféle termelésének a gépesítése továbbra is megoldásra vár. A szövetkezetek — törvényes lehetőségeikkel élve — a IV. ötéves terv idején 40 százalékkal növelték az úgynevezett kiegészítő tevékenységüket. Szolgáltatásaikkal különféle lakossági szükségleteket elégítettek ki, munkaalkalmat teremtettek tagjaiknak és a helybéli lakosoknak. Fokozták az ipari bedolgozást és bizonyos közszükségleti cikkek előállítását. A TÉNYEK azt mutatják, hogy a szövetkezetek rugalmasan gazdálkodtak, igyekeztek kihasználni a helyi adottságokat, lehetőségeket és gondoltak a jövőre is. Felhasználható jövedelmük — minden eddiginél nagyobb részét — több mint 25 százalékát fordították fejlesztésre, oszthatatlan« vagyonuk gyarapítására. A termelésfejlesztést segítő állami támogatással és hitelekkel 1971—1975-ig több mint 53 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg. Felépítettek a többi között 210 szakosított sertéstelepet és 313 szakosított szarvasmarhatelepet. Ezek megépítése, berendezése közben — megfelelő körültekintés és kellő tapasztalatok hiányában támadtak nehézségek, történtek hibák. Emiatt a telenek egy része sok gondot okozott. Megfelelően éltek a szövetkezetek a törvényben biztosított működési- és gazdálkodási önállóságukkal. Az elért eredményeket azonban elsősorban a párt bevált agrárpolitikája alapozta meg, mely összekapcsolta a szövetkezeti parasztság érdekeit, törekvéseit a terv főbb termeléspolitikai célkitűzéseivel, biztosította a megfelelő ösztönző közgazdasági feltételeket, a szükséges gépeket, eszközöket, anyagokat a tsz-tagok szorgos munkájához. AZ V. ÖTÉVES TERV az eddigieknél nehezebb feladatokat ró a tsz-ekre. Az évi 3.2—3.4 százalékos együttes mezőgazdasági termelésnövekedést csak úgy lehet elérni, ha a közös gazdaságok évente 5-6 százalékkal többet termelnek. Nyilvánvaló, hogy e célt csak az erőforrások minél hatékonyabb hasznosításával érhetik el. T B. Következi k: Korszerű munka — jobb élet Bábolna ürügyén Amikor december 1-én a képernyő elé ültem, hogy megnézzem és meghallgassam azt a beszélgetést, melyet dr. Burgert Róberttel, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatójával folytatott Terlanday Mária szerkesztőriporter, felkészültem arra, hogy számadatok tömegét fogom hallani, nyargaló méneseket, békésen legelésző juhokat, éhesen visító sertéseket és lomhán kapirgáló baromfiakat logok látni. Ezúttal azonban alaposan tévedtem mert oly sok egyébről esett szó ebben a félórában — ami csak látszólag tartozik a kívülálló szemével nézve egy mezőgazdasági kombinát életébe —. hogy most a bőség zavarával kel! megküzdenem. Vágjunk hát a dolgok közepébe! Bábolna az elmúlt öt év alatt azért tudta megduplázni termelési értékét, mert csak az oktatásra hatmilliót fordított! Ebből az összegből nemcsak szakmunkásigényének tervszerű utánpótlását nevelte fel, hanem gondoskodott diplomás vezérkarának állandó továbbképzéséről is. Dr. Burgert Róbert nagyon is jól látja, hogy mindennemű termelés. munkavégzés intenzitása attól is függ, hogy az adott munkaterületen milyen képzettségű emberek dolgoznak, hogyan gaz. dálkodnak a szellemi tartalékokkal, a szemléletváltozásban rejlő — ma még sajnos sok helyen kiaknázatlan — lehetőségekkel. Nem tagadva az anyagi elismerés fontosságát, be kell bizonyítani az embereknek (nem köríy. nvű feladat!), hogy a forintnál adott esetben keményebb valuta lehet a bizalom, az őszinteség, ami ott teremthető meg a leggyorsabban, ahol az üzemi demokrácia nem levegőtéma, hanem kézzel fogható hétköznapi valóság. Ott, ahol a munkás érzi, hogy szükség van arra, amit csinál, s érdekel mást is amit mond, javasol. És elsősorban vezetőit érdekli, akik azért kaptak bizalmat szűkebb és tágabb kollektívák irányítására, hogy az adott területben rejlő maximális lehetőségeket „dobják felszínre ’, nem törődve a kitermelés közben adódó meddővel, tudva azt, hogy az aranyhoz ezen keresztül vezet az út. Akik ezt teszik, és így teszik, azok köré mágnesként vonzottan zárkóznak fel a tettre kész emberek, akikben te. remtő nyugtalanság buzog az esetek többségében, amit céltalanul, kis eredménnyel fecsérel, nek el mindaddig, míg meg nem találják helyüket. E cél érdekében apróságnak tűnhetett a 100-as számú vezér- igazgatói telefon, melyen bárki, bármikor, bárhonnan beszélhet az igazgatóval. Alaposabban belegondolva azonban úgy érezzük. hogy sok ilyen kis-..telefonra’ lenne szükség vezetők és ve. zetettek között, olyan „zsinórra”, melynek két végénél dzonos cipőben járó, egy célért küzdő partnerek cserélnek véleményt. Bízom benne, hogy ez nem utópisztikus vágy, hanem a megvalósulás útjára lépett folyamat, ha itt-ott még nagyon a kezdet kezdetén álló is. Szilárd Adam 4 tincs 1976, DECEMBER 1. A tsz-kongressziisra készülve 2. Á sikerek alapja A költségvetés bevételi forrása: az adó . A fegyelem, a jog ereje megteszi a hatást: rendezzük adóhátralékainkat Ő zt minden adpzó saját tapasztalatból tudja, hogy ebben az esztendőben nagyot változott az adópolitika, és a megyei gyakorlat is. Jövőre pedig még inkább egyszerűsödik a lakosság adóztatása. Ezek azonban nem zárják ki az adózók állampolgári kötelességeit; az adót fizetni kell! Nem csupán a törvényes rend kívánja ezt meg. de az állampolgár egyéni érdeke is. Ismert tény; a lakosságtól származó adóbevétel a költségvetés forrása is. A tanácsok óvodát, bölcsődét, kórházat stb. tartanak fenn ebből a pénzből meg járdát, utat. oarkot építenek belőle. Megszokott dolog, hogy a a lakosság ezeket igényli — olykor nagyon határozottan követeli —, mit sem gondolva arra, hogy minden elmaradt adóforint ezek létrehozását hátráltatja. A megyei tanács pénzügyi osztálya az adózási fegyelemről szólva, éles határt von az egyes kötelezettségek között. Az adópolitika legfőbb iránya: a bevételtől a lakossági szükségleteket kielégítő szolgáltatásokat segítse. Ugyanakkor gátat kíván vetni a nem munkából származó jövedelmek keletkezésének és korlátozza a nem saját és családtagok munkáján alapuló árutermelő tevékenységből eredő jövedelmet. Néhány példa segítségével világossá válik, hogy ez a gyakorlat érvényesül megyénkben, a mezőgazdasági lakosság, a kisiparosok és kiskereskedők adóztatásában is. Az adópolitika irányelveinek megfelelően, a mezőgazdasági lakosok közül 13 ezer 449 téesz-tag, 8 ezer 500 hektár háztáji földterületének jövedelme nem került adóztatásra. ami hat és fél millió forintot jelent. Nem csekély ösz- szegű kedvezmény ez! Ugyancsak a nagyközségek és községek területén levő kisiparosoknak máraz adófizetés során 554 ezer 993 forint, a szakmunkástanulók és idős kor után pedig 408 ezer forint kedvezményt adtak. Az ellátatlan területeken 143. az idős korra való tekintettel pedig 390 kisiparos részesült adómentességben. Az elmondottakból szinte kívánkozik a logikus következtetés: a lakossági adóterhek csökkentek, így javult az adófizetési kedv. Sajnos ez az általánosítás csak ide kívánkozna, de valójában nem így van. Az adóterhek, bár lényegesen csökkentek, mégis romlott a lakosság adófizetési morálja. Hogy itt is példával éljünk. Az illetékhivatal számadatai bizonyítják, hogy az illetékbefizetésből 5 millió 700 ezer forint hátralék van. Szintén az illetékhivatal vizsgálatai mutatják, hogy az eltitkolt jövedelmek aránya nem csökkent, hanem nőtt; az adóhátralék 232 százalékos. Adónemenként más és más az oka annak, hogy egyes állampolgárok elmulasztják a pontos jövedelembevallást vagy az adóztatás alá eső tulajdonukat. Aki engedély nélkül épít vagy szobaszámát bővíti, nyilvánvalóan nem fizet házadót, hiszen ha ezt bejelentené, akkor fény derülne rá Jogszabálysértés történt. Sokan úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a ráépítés, a lakás- bővítés adóköteles. A kisipari tevékenység is adóköteles. A közületnek dolgozó mester azonban. ha akarná sem tudná eltitkolni bevételét. Másoknál viszont a bevallásra vannak utalva. Ha hatóság vitatja a haszon tisztaságát, csupán felbecsült a jövedelem. A bevallás hamisságára nehéz rájönni. Van azonban támpont. Ha az illető ösz- szegyűjtött pénzéből több százezres vagy milliós értékű házat vásárol például fiának, lányának, megoldódhat a rejtély. így visszamenőleg is megállapítható a teljes jövedelem. Ilyenkor viszont több esztendei hátralékot kell az illetőnek befizetnie az állam kasszájába. Az adóbecslés, a megállapítás, a behajtás sok fáradságot emésztő foglalatosság. Hiszen még olyan tapasztalat is van megyénkben, hogy egyesek elmulasztják az SZTK-befizetést. A pénzügyi szervek szeptember 30-ig 1412 ilyen ügyet tartanak nyilván. De az összes hátralékos víz- és biztosítási díj elmulasztásának ügye mintegy 9 ezer 326-ot tesz ki. Sajnos, egyre gyakrabb az olyan makacs adózó, aki az utolsó felszólítást is elengedi a füle mellett. Ekkor más úton hajtják be a tartozást. Megkeresik a munkáltatót. hogy vonja le az illető fizetéséből az adóhátralékot. Sajnos ebben az esztendőben 12 ezer 125 letiltást kellett foganatosítani a pénzügyi szerveknek. Ha az illetmény nem elég, akkor zálogolással is él a hatóság. Felbecsülik ingó és ingatlanát és elszállítják az adó értékét kitevő tárgyat. Ez a legvégső eset, s efféle intézkedés nagyon ritka. Erre ebben az évben még nem került sor. Ha keresnénk az okait, a lakosság adófizetési morál romlásának, altkor fejünkben féligazság motoszkál. Kétszer is meggondoljuk, hova tesszük a pénzt. Becsmérlő szavakkal illetjük az üzlet pénztárosát, ha a mi károsodásunkra téved néhány fillért. Esztendőkön át menekülünk a költségesebb szórakozástól. Meghúzzuk a nadrágszíjat; kocsira, lakásra, nyaralásra gyűjtünk. Egy szó mint száz, nehezen válunk meg a pénzünktől. Még akkor is nehezen válunk meg pénzünktől, ha kötelességünk a fizetés, a ki- dás. Például az adófizetés. Ehhez elég egy parányi rés. az adót megállapító jogszabályok között és az „ügyesebbek” mindent elkövetnek, hogy kibújjanak a fizetés elől. Mint ahogy már példáztuk: egyáltalán nem vagy hamisan vallják be jövedelmüket. tulajdonukat. Ez fjedig kiinduló pontja a pénzügyi teher megállapításának. A tapasztalat azonban mégis az, hogy az állampolgári fegyelem és a törvényes jog ereje végül megteszi a magáét: rendezzük adóhátralékainkat. V égül is, hogy megyénk előbbre jusson a hátralékok kifizettetésében, jobb információra van szükség. Az adóztatás alapja a jó információ. Azért titkolhatják el egyesek tényleges jövedelmüket, tulajdonaikat, mert az adóhatóságoknak nincs megfelelő hírforrásuk a különböző üzletelésekről. Pontosabb adatszolgáltatásra van szükség, és arra is, hogy a szakigazgatási szervek szorosabban működjenek együtt. Ennél mi sem könnyebb, hiszen jól ismerik egymást. De kisebb településeken meg csaknem minden lakost ismernek. Feltehetően ezzel a gyakorlattal, az ismeretség bővítésével az adókivetés. a fizettetés is pontosul és meggyorsul. Rocskár János
