Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-19 / 300. szám

1-*gy zöld náziszötteesel termeltető központ a gyü­letakart asztalka kö- mölcstermelők bevonásával zepén, hófehér holló- cseresznyetermesztő közös házi porcelántálban inger- vállalkozást alapít. Készít- Icedön piroslottak a dió- sen nekem a hét végére egy nagyságú cseresznyék. előtanulmányt a megyénk­— Hiába no, csak a cse- ben kialakítható cseresz- resznye a legjobb — jegyez- nyetermesztő-rendszerröl! te meg akadozó nyelvvel — A hét végére?! Medgyessy, a megyei gyű- — Jól hallotta, mölcstermeltető és értékesí- — Ma csütörtök van... tő központ igazgatója, mi- — Nézze Legény, ennyit közben szuszogva próbálta j talán még és is tudok. Es megszabadítani a harmadik most menjen. Negyven gé- úveget is sárga fémkupak- pelt oldalig meg ne álljon, játöl. Indítson valamilyen politi­— Asszonyok . isszák a kai, mozgalmi akármivel, cseresznyét — dörögte most Tudja erre mindenki ha- C. Zárai Gyula, a szövetke- rap. A többit meg szedje eetek megyei irodáiénak szépen fejezetekbe, ponlok- titkára és jelentőségteljesen hu. Tudja, így szénen, hogy körbehordozva tekintetét u első fejezel, második feje- többieken még hozzátette: zel és így tovább, mert ez — Nekem a törkölyből komoly dolog. Tudja ezt tolls! miaga. hiszen egyeteme van. A többiek, a központ és A titkár ezzel az íróasztal az iroda munkatársai, akik szélén felhalmozott Közgaz- rendszerint tisztelet tudó ár- dasági Szemle és Nénsza- nyékként követik tárgyalás- bp.dság kötegek védösánca ról tárgyalásra főnökeiket, mögött szétnyitotta ,a már ennél többre még mast — a cseresznye és a törköly keverék hatása alatt — sem ragadtatták magukat, psak Bartus Jani, C, Zárai uno­kaöccse, aki harmadik neki­rugaszkodásra végre az idén elvégezte a szőlészeti főis­kolát és egy hónapja a gyümölcstermeltetőnél gva- kornokoskodott, szóval csak ő merészkedett el odáig, hogy megálljon a zöld asz­tal melleit és a fehér tál­ból kivegyen egy piros cse­resznyét: — Pedig ezzel is lőhetne óm valamit kezdeni. — je­gyezte meg sokatmondón/ de alig érthetően. Elsápadt. Gyomrához kapott és várat­lan fordulattal kirohant a sötétbe boruló tárgyalóte­remből. • * * Másnap reggel Medgyes­sy teleforión kereste C. Zá­rait: — Nem is olyan remény­telen eset ez a ie Bartus öcséd. __ No fene! Es miről van s zó? — Nem telefontéma Majd mindjárt átugrom, csak le kell ráznom még itt egy okoskodó tsz-elnököt Azt mondja, nem adja né­gyért a cseresznyét. Majd megmondom neki akkor, hogy hova vigye. A vonal két végén egy­szerre felbuggyanó göcögés valahol félúton találkozott, Medgyessy öt perc múltán már a szövetségi iroda szék­hazában volt. A vállalati Polskival. — Barackot vagy cseresz­nyét? — fogadta a titkár. . — Maradjunk a cseresz­nyénél: ez a Jani nagy öt­lete. — Ki vele! Jó két órát tanácskoztak. A titkárnő a telefont se kap­csolta senkinek, a lonlos aláírni valókat is félretette. Főzte a kávét, leszaladt a büfébe is egy új üveg tör­kölyért. Hátha szükség lesz rá Az igazgató meg a titkár az irodaajtóban szívélyes kézfogással búcsúzott egy­mástól. — Julika, kísérje ki a vendéget, utána küldje be hozzám a Legény Bercit! * * * Legény Berci, a szövetke­zeti iroda gyümölcsföoszlá- lyának előadója, immár tíz­éves kenyérkereső pályájá­nak hatodik állomásán fe­szes tartásban, emelt fővel állt meg az íróasztal elolt: — Jó napot. C. Zárai nem állt fel a székről. — Az iroda közreműködé­sével a megyei gyümölcs­címlapján is sokat ígérő, a nyomdafesték szagát is iz- gatón árasztó magazint; amit az unokaöccse kapott tegnap az egyik svéd ügy­féltől. Nem is vette észre, mikor ment ki irodájából Legény Berci. * * * Dudás, a népi ellenőr, zok- nis lábait egymáson kereszt­bevetve az asztalon nyug­tatta. Ez már önmagában véve is kihívás volt, hiszen felesége, aki most egy hét­re elutazott a nagymamá­hoz a gyerekekkel, semmi­féle rendbontást nem tűrt a lakásban. Az első napon azért Dudás a cipőit még­sem merte a lábán hagyni Es ha lekéstek a vonatot? Ebben a pillanatban csen­gettek. Ijedten kapkodta össze az üres Traubisodás üvegeket és az ajtóhoz ro­hant), rácsukva a konyha­ajtói; a máris tornyosuló mosatlanra. Egy férfi állt az ajtóban. Dudás látásból ismerte, valamelyik szom­széd házból a lakótelepen. A férfi hívás nélkül is bel­jebb lépett. — Úgy tudom, maga népi ellenőr. — Igen. És? — nem tessé­kelte beljebb, az előszobá­ban álltak. Dudás nem sze­relte ezeket a jeleneteket, amióta egyszer valaki pénzt próbált meg a zsebébe csúsztatni. Mondta is a fe­lesége, hogy így soha meg nem szedi magát, pedig őt valamikor Velencével, meg madridi bikaviadallal szé­dítette. A férfi nem zavar­tatta magát. — Maga ismeri a főnökö­met, C. Zárait. Meg a Med- gyessyt is. — És? —Tudja, hogy ez a Med- gyessy csak néhány éve írja két essipszilonnal a névé' ? — Nekem mi közöm eh­hez? — Annak előtte is így volt ez. neki, csak a felsza­badulás után.lett belőle egy es, i. No, de nem is ez a lényeg. Biztos hallott vala­mit maga is arról, hogy né­hány évvel ezelőtt elkezd­ték itt kidolgozni a cseresz­nyetermesztő rendszert. En­gem bíztak meg az előtanul­mánnyal, kaptam is érte ezer forint bérjutalmat, az­után hiába kérdezgettem, hogy mi van vele, csak le­gyintettek. Most megtud­tam. hogy a. tanulmány ki­dolgozásába fűt-fát belevon­tak, természetesen fejeseket, es a gyúmölcstermeltető v; Halat fizette a nagy ho­noráriumokat -jobbra-baira. A minisztérium végül is visszaadta átdolgozásra, s azóta a tanulmány valahol egy fiók mélyén nyugszik, A szeszfőzde meg a gyü­mölcstartósító pedig verek­szik az évről évre fogyó cseresznyéért.. Ha van ma­gában tisztességérzet, bá­torság és hivatástudat, hát ezt piszkálja meg! * * * Dudásban sok minden volt. Talán bátorság a leg­kevesebb, viszont tartott a felelősségtől,' s ez az ügy — ki tudja? — még lendít­het rajta is. Töprengett. Ak­kor eszébe jutott Bartus Ja­ni. Együtt érettségiztek. Fontosabban Dudás volt az, aki mindent kockáztatva megoldotta Bartus matema­tika példáit az. érettségin. Erre emlékezve Jani szinte kérés nélkül ajánlotta fel segítségét az információk beszerzésében. Ez kedden történt. Szerdán Dudást hi­vatta a népi ellenőrök ve­zetője : — Üljön le, kedves Dudás elvtárs. Nézze, ugye maga is tudja, hogy én fél év múlva nyugdíjba megyek. Nem árulok el magának tit­kot, de én magát ajánlot­tam. Magának megvan a végzettsége is, ’ tehetséges is, szóval érti’ Dudás nem egészen értet­te. azért a föld megindult vele... Velence... Párizs... Madrid... egy tál lencséért... nem lecsóért... cseresznyé­ért. — Erről a cseresznyeter­mesztő rendszerről pedig holnapra hozza be a jelen­tést, jó? Dudás habogott valamit. Botladozva kihátrált a szo­bából. Este ott görnyedt az elárvult lakásban az íróasz­tala fölött. Tanács-fala;* volt. Bartus Jani csengetett rá: — Hagyd a fenébe az egészet. — Hogy, hogy? — C. Zárait áthelyezték a pesti központba osztályve­zetőnek. — És ki került a helyé­re? — Hát a Medgyessy. — Es 'a Medgyessy helyé­re? : _ •> ■> t — Azt kérdem, ki került a Medgyessy helyére? — Én. Dudás nagyot nyelt. — Hát te is. Bartus? De a telefont már letet­ték. * * * Szabad szombatján Du­dás, a népi ellenőr rnagaba- roskadtan, ruhástól feküdt a vetelen ágyon. A papír, amelynek közepére gondo­san írta lel a ..JELENTÉS' szót, még mindig az íróasz­talán hevert, míg ő maga a mennyezetet tanulmányoz­ta. A postás riasztotta lel. Kis csomagot hozott... Este a ricsaj ózó gyei ekek élén belépő fiatalasszony megütközve látta, hogy fér­je kuncogva ül a vetetlen ágy tetején egy tál lencsé­vel és magyarázat, meg kö­szönés helyett egy névjegy- kártyát nyújt felé. Az usz- s/.ony megnézte. Ez állt raj­ta: „Baráti üdvözlettel kül­döm megtekintésre megyénk egy leendő új exporttermé­két. A Lencsetermesztő és Értékesítő Közös Vállalko­zás igazgatója: Legény Ber­talan”. Dudás felesége egy kuk­kot sem' értett az egész­ből... Kosita Rozália Nemzedékek I. Vitatkozók Polner Zoltán Agyagpallós iroda. Istentelen hangos veszekedések. Nem énged igazából az elnök és folytatják az egészet a kocsmában tovább. Csöndesen köszön ki most jön a főidről meg. Döngeti poharával a pultot keményen a vezetőség. Néha előkerül egy asszony. Viszi tévét néni az emberi haza. A többi egyre vergődik a gonddal amit felvert. Otthon fényes lavórokban mosdanak az izzadt férfiak mar. A fröccsök felett itt még háborgó szóváltás vihara vibrál. Aztán összebékiilnek mégis csak de holnap újra kezdik. Ki győzött,?! Eldönteni ki tudná, hisz senki sem engedett itt, de egész éjjel járnak a traktorok mind mélyen sorra sort húz s nézi a falu madara őket, a virrasztó hidroglóbusz. Ős7 Domboldalon Pardi Anna Könyvek. Kertek. Zenék. Így cr el az ősz. így ér el a lel. A pillanat végtelenszámú kombinációi közt szüntelen elvéted a választ, hogy milyen is vagy tulajdonkeppen. Elet. Halál. Zenek. Így ér el az ősz. így ér el a tél. Antalfy István Domboldalon, hegyoldalon vigadalom, riadalom. Hol az ember? Hol az asszony? Imaron ki kit válasszon? Fut a nap a forró égen. aki mesél, mit meséljen? Hege fákon seregélyek, álmatlanok itt az éjek. Túl a párán, égig érő tornyok között messze néző szemek fátylán át a tegnap fényei mar itt maradtak. Koszta Rozália Nemzedékeit II, fi [UiVlini lú. JT Ju J. jKjIV » TE IS FIAM, KARTUS?

Next

/
Oldalképek
Tartalom