Békés Megyei Népújság, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-15 / 296. szám

Dobozi első osztályosok a könyvtárban Hat-hétéves kislányok, kisfiúk jönnek párosával. Húszán. A sok könyvtől megilletödve, csendben, szépen rakják le a ka­bátokat, sapkákat az egyik asz­talra, úgy. ahogy azt Tóth Jó- zsefné tanítónő mondja. Mire leülnek a kicsi gyerekszékekre a többi asztal mellé, már egy­másra mosolyogva várják az „órát”, amit Szilágyi Elek könyvtáros — a gyerekek Elek bácsija — tart majd nekik. * * * Hamarosan kiderül, nem tan­óra ez, hanem játékos szórako­zás, bár közben tanulnak is. Mit es hogyan? — Gyerekek, először nézzetek körül. A falakon körben min. denütt könyv. Nemsokára ol­vasni fogjátok ezeket. Hogy könnyebben eligazodjatok, szí­nes csíkok jelzik, melyik a me­séskönyv, az ismeretterjesztő, az életrajz vagv a kötelező olvas­mány. Titeket a kék csíkosak ér­dekelnek, mert ezekben vannak a mesék — kezdi az ismertetést Elek bácsi. Aztán megtudják a gyerekek, hogy már ők is könyvtári tagok lehetnek, s hogyan kell beirat­kozni, mit kell csinálni a köny­vekben levő kis kártyával és az olvasójeggyel. Majd megkérdi | tőlük, ki akar beiratkozni? Kiss j Lacika elsőnek jelentkezik, s í hogy a többiek lássák, hogyan is megy ez a valóságban, úgy tesz, mintha most jött volna egyedül. Feláll, kimegy a folyo­sóra és bejön. — Jó napot kívánok — kő- j szón illedelmesen. — Jó napot kisfiam — fo­gadja Elek bácsi és megkérdi — mit óhajtasz? — Szeretnék beiratkozni a könyvtárba. — Nagyon helyes. De tudod-e mikor születtél és hol laksz?-í- Igen; — vágja ki Lacika bátran. — Ugye6 kisfiú vagy. És most ügyelj, kiállítom az olvasóje­gyedet. A száma 475 lesz. Hát j hogy is hívnak, mit írjak be? — Kiss László. — Lakcímed? — Doboz, Rákóczi utca 1. — Hol születtél és mikor? — Békéscsabán, 1970. január 9-én. * * * Laci a többi kérdésre is so­rolja a választ, majd megkapja az olvasójegyét és mehet a könyvespolchoz, A gyerekek szótlanul figyelték a jelenetet, Kiállítás, koszorúzás, emlékülés Gazdag program a Kohán-évfordulón December 16-án lesz 10 éve, hogy elhunyt Kohán György Kossuth-díjas festőművész. Az évforduló alkalmából több kiál­lítást és megemlékezést rendez­nek. A sort december 8-án a hód­mezővásárhelyi emlékkiállítás vezette be. A Tornyai János Mú­zeumban Pogány ö. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg azt a kiállítást, .me­lyen az érdeklődők a művész 40 olajfestményében gyönyörköd­hetnek. December 15-én, szerdán délelőtt 11 órakor a Kohán-em- léktáblával jelölt Kerecsényi ut­cai háznál, majd ezt követően a görögkeleti temetőben levő sír­jánál tartanak koszorúzást. Csü­törtök délután 4 órakor a fővá­rosban, a budavári palotában le­vő Nemzeti Galériában, Somogyi) József Kossuth-díjas szobrász- művész a Képzőművészeti Főis­kola igazgatója nyitja meg a Kohán-hagyatékból rendezett ki­állítást. December 20-án Gyulán, az Erkel Művelődési Központban délután 3 órakor Kohán-emlék- ülést tartanak, amelyen beveze­tőt mond Dér Lajos tanácselnök­helyettes. „Kohán György helye az egyetemes magyar képzőmű­vészetben” címmel Pogány ö. Gábor méltatja Kossuth-díjas festőművészünk munkásságát, életútját. Korreferátumot tart Dömötör János és Koszla Rozá­lia. és most érdeklődve várják, mit választ az első könyvtári tag. Ám Lacika félúton visszafordul és a markában szorongatott fo­rintost leteszi az asztalra. A já­ték hevében mindketten meg­feledkeztek róla. Most már nyu­godtan megy a polchoz, keres­gél és kihúzza a Mosó Masát.. Kinyitja a könyvet, kiveszi a cédulát és átadja a könyvtáros­nak. Az olvasójegyét is, sitiikor lepecsételve visszakapja, meg­tudja, hogy négy hét a kölcsön­zési idő és vigyázni kell a könyvre nagyon. És már jöhet is a következő — Szabó Zsuzsa — beiratkozni. Közben a többiek a polcok között járnak, levesznek egy-egy könyvet, nézegetik a képeket és beszélgetnek. Várad! Marika megjegyzi, hogy a Mosó Masát ő jól ismeri, megvan otthon. Czinanó Erzsiké azt újságolja, hogy neki is, de ezenkívül még a Gőgös gúnár is, meg a Világ­szép nádszálkisasszony. * * * Az is szóba kerül, kinek ki szokott otthon mesélni vagy me­sét olvasni. Anyu, apu, nagyma­ma, a nagyobb testvér, de már nemsokára maguk olvasnak, hi­szen annyi mindent tanultak ősz óta az iskolában. Be is mu­tatják. — Hát arra ki emlékszik, n it meséltem nektek legutóbb? — kérdi Tóth Józsefné. a tanító néni. Egyszerre jelentkezik Var­ga Feri és Erdei Marika, s kö­zösen mondják el a majomfiú történetét; hogy szerette meg a királylányt, milyen viszontagsá­gok közepette nyerte el a kezét és végül hogyan változott ki­rályfivá. Este a tv-mesét is nézni szok­ták. Tehetik, mert a húsz közül tizennyolc családnak van televí­ziója. Még egy színes is. Az is­kolában pedig reggelenként tv­tornáznak, hogy frissek legye­nek. Még sokat beszélgetnénk, de lassan v!ssza kell menni az is­kolába. Vége az órának, szede- lőzködnek a gyerekek. Annyi időnk azért van. hogy megkér­dezzem, tudja-e már valaki, mi szeretne lenni, ha nagy lesz? Záporoznák a válaszok: óvó­nő, kombájnos. villanyszerelő, tanár, teherautó-vezető, bolti el­adó — és balett-táncosnő. Vass Mária Ember és a munka Furcsa elszámolás Szolgáltatások Szarvason Napjainkban sok szó esik a lakossági szolgáltatásokról. Vi­tathatatlan, hogy ezen a téren megyénkben jelentős eredmé­nyek születtek az utóbbi évek­ben. S ami legfontosabb, megte­remtődött a javító-szolgáltató hálózat olyan rendszer», amely a legtávolabbi településekre is kiterjed. Akadnak azonban zök­kenők nemcsak a községekben, hanem a városokban is. Szarvason a lakossági szolgál­tatások zömét a Vas- és Fémipa­ri KTSZ végzi. A szövetkezetnek van egy autószervize, egy szol­gáltatóháza, ahol kisgépeket ja­vítanak, s Kondoroson is üzemel. ktet egy részleget. A közelmúlt­ban a szarvasi járási-várost Né­pi Ellenőrzési Bizottság arra ke­resett választ, hogy a tartós fo­gyasztási cikkek javítását ho­gyan végzi a szövetkezet. A garanciális javításokkal kap­csolatban alig merül fel kifogás. Sokatmondó megállapítás ez. Ütal arra is. hogy a szövetkezet­ben jól felkészült szakemberek dolgoznak. A nyolcnapos határ­időt is betartják. A munkát azonban nehezíti, különösen- a kondorosi részlegnél, hogy egyes műszerek hiányoznak. illetve üzemképtelenek. A legtöbb gon- dott az anyagellátás okozza. Azért ezzel sem magyarázható, hogy néhánv háztartási «ép javí­tása efiy-két éve húzódik. A ga­ranciális javításokkal kapcsola­tos rendelet kimondja, hogy a háztartási gépek javításának idő­tartama, ha meghaladja a 15 na­pot, a hibabejelentő részére cse­rekészüléket kell biztosítani. A szövetkezet szolgáltatóháza egy ; év alatt a javításra átvett készü- [ lékejt közül 53-nak a cseréjét igazolta. Mintegy 40 készülék he­lyett más készüléket adtak, mert alkatrész hiányában nem tudták azokat kijavítani. Ám, indokolt esetben sem került sor mindig cserére. Mégpedig azért, mert kevés a cserekészülék. A kondo­ros] részlegnél hiánycikk a por­szívó és a centrifuga. A garanciális javításnak egyéb foghíjai is vannak. Egy lemezját­szó hangszedőfejének kijavításá­ért felszámolta a költséget a kondorosi részleg — noha a vá­sárlás után néhány napra hibá- sodott meg. Tehát „garanciával” kellett volna elvégezni a cserét. Meghökkentő a szövetkezet ok­fejtése. Attól tartottak, hogy a gyártó vállalat az ellenértékét nem fogja megtéríteni. Első te­kintetre apró bosszúságnak tű­nik ez az eljárás, de sokkal több annál. Olyan hiba, amin okulnia kell a szövetkezetnek. A szarvasi autószerviznek jó híre van megyeszerte. Ám a népi ellenőrök vizsgálata némi csorbát ejtett rajta. Jóllehet, megállapításaik szerint a gépko­csik javításával kapcsolatban ke­vés panasz7 merült fel. Sőt mi több, a legtöbb ügyfél dicséri munkájukat. A szövetkezet kor­szerű felszereléssel rendelkezik, s több mint 60 szakmunkás dol­gozik a műhelyekben. A javítás­ra váró gépkocsik állagának megóvására azonban kevés gon dot fordítanak. Az üzem terüle­tén működik egy öntöde és egy önt vény csiszoló, részleg, melynek rossz a légtisztító berendezése. A por maradandó elváltozásokat okoz a gépkocsik festésén. Emi att a csiszolóüzemet le is állítot­ták. A javításra átvett gépkocsik őrzése sem megfelelő. A legtöbb rendellenességet a népi ellenőrök a számlázással kapcsolatban állapítottak meg. A javítási munkák elszámolását az Autójavító Ipari Tröszt ár- jegvzéke szerint végzik. Igen ám, csakhogy több esetben előíor dúlt, hogy az árjegyzéktől eltér­tek. S így hol a szövetkezetei. hol pedig az ügyfeleket károsí­tották meg. Ahogy esik. úgv puf­fan. Vagy talán más is van furcsa elszámolás mögött? Erre nem találtak magyarázatot a né­pi ellenőrök. Ez tehát a legnagyobb csorba, amit minél gyorsabban ki kell igazítani. (Seredi) Szót sem érdemelne... De hogy mégis szót ejtünk róla, az nevezetesen, hogy a „Művelt Nép” ragyogó fogalma­zás, és egyre szélesebb körben ezrek és ezrek munkálkodnak azon, hogy tényleg legyen mű­velt e nép. Igen ám. csakhogy ennek számos feltétele van. Ta­nulás szervezetten, önművelés egyéni úton. Én hellyel-közzel az egyéni utat választottam, ami. kor a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat debreceni üzletkötő­jétől mintegy ezer forint érték­ben képzőművészeti könyvet rendeltem. Nemsokára meg is érkezett a gyűjtemény, s kevés vizsgálódás után kiderült, a könyvterjesztő illetékesei úgy látták jónak, ha történelmi mű­veltségemet is fejlesztem, mert minden előzetes kérés nélkül potom 184 forint értékben be­csempésztek olyan történelmi tárgyú könyvet, ami ugyan szép nyomásban készült, de nekem nem kell. Most tehát levelezek, mert három napon belül rekla­málhatok. Hát reklamálok, mert nekem ne Debrecenben határoz­zák meg milyen' irányba fej­lesztem műveltségemet, azt bíz­zák énrám. Nyugodtan mondha­tom, hogy történelemkönyvből bőven van magánkönyvtáram­ban. A Művelt Néptől elvárom, küldjön művelten olyan köny­vet. amit a vevő kér, ha nincs, akkor kérdezze meg, milyen más könyvet küldhet. Hát ezért érdemel szót. Persze van megoldás. Vegyenek ki szabadságot. Eiz azonban mégsem lehet állandó megoldás, mert a szabadság is véges. Jobb megoldásnak látszik az, hogy a könyvtár nyitva tartása alkal­mazkodjon az igényekhez. Hát ezért érdemel szót. Aztán az is szót érdemel, hogy kiemelt központú megyeszékhe­lyünk könyvtára délután két. órakor nyit, este hétkor zár. Csekély öt óra nyitva tartás. Ez valahogy nem jól van. Mert mit tegyenek azok az olvasni vágyók, kik délutáni műszakban dolgoznak, avagy csak jobbára délelőtt érnek rá? Nem tudom, gondolt-e valaki arra. ki a nyit­va tartást meghatározta, hogy manapság sok ezer felnőtt dol­gozó tanul tovább egyetemeken, főiskolákon, középiskolákban, s bizony elég gyakran előfordul, hogy a kötelező olvasmányokat nem lehet beszerezni, csak könyvtárban található, de onnan ki nem vihető. Adott a kérdés, akkor hol és mikor tanuljon? Aztán az sem érdemelt volna szót. ha a közelmúltban meg- i jelent írásom egy konvektor kapcsán csak úgy simán meg­oldást nyert volna. Mert ugyan már felszerelték, csakhogy .., hogyan ... az most pillanatnyi­lag tényleg nem érdemel szót Az már igen, hogy a DÉGÁZ szóra sem méltatott, s az illeté­kes sem, s ezzel bizonyára még sokan így vagyunk, hogy a problémák megválaszolatlanul maradnak. Avagy, . a DÉGÁZ olyan nagy hatalom, hogy nem köteles figyelembe venni, ha ró­la beszélnek? * * * Az sem érdemelne szót, de mégis, hogy a József Attila-la- kótelepen az óvodába már ré­gen megígérték a telefon beve­zetését, ám még a mai napig sem történt érdemes ügyintézés. Volt ugyan szó a beszerelésről úgy. ha a kábelárkot, valaki vagy .valakik kiássák. A vállal­kozók már rég megvannak, csak a nyomvonal kijelölése ké­sik. Az óvoda vezetője szerint újabban még az sincs eldöntve, hogy hol vezessék be. Így tehát van árokásó brigád, van aktivi­tás és ígéret. Semmi más. Pe­dig milyen jó lenne, ha az óvo­dában is lenne telefon, mert még rossz rágondolni is, hogy ha netán valami baleset előfor­dul. akkor lehetne rohangálni, mert sajnos még a nyilvános te­lefon is elromolgat, s mi marad más hátra, az ősi hatvománvos módszer: a gyorsfutárszolgálat, mert manapság így hamarabb célhoz lehet érni. Háló Ferenc 5 sitimmé. 1976. DECEMBER 15. I ■ a Foiö: Veress Erzsi*

Next

/
Oldalképek
Tartalom