Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

Az év végére elkészül Békéscsabán a KISZ-táborral szemben levő lakótelep Színházi bemutató ZSUHO VICKIJ: PRÓBATÉTEL A Békés megyei Állami j Építőipari Vállalat rövid idő . alatt befejezte Békéscsabán a \ KISZ-táborral szemben levő ..K'-jelű lakások építését. A j munka a múlt év márciusé- 1 ban kezdődött, először a te- j Ki hinné el? hogy manapság, a technika századában egy nyamvadt gázkonvektort nem lehet fel­szereltetni? Ez nem lehet igaz, mert mi kell hozzá? Egy telefon, hívjuk a DÉ- GÁZ-t és’kész. Csakhogy téved a kedves olvasó. Barátom is úgy gon­dolta, amikor az elromlott gázkonvektora helyett vett egy újat. hogy a csere baga- tel ügy. Ö is vette a telefont, hívta a DÉGÁZ-t, ahonnan ezt a választ kapta: nem foglalkozunk vele. Semmi vész, van még az IKV. Tár­csázás. — Már jön is a vá­lasz: — Nem foglalkozunk vele, talán a DÉGÁZ. No, akkor kit hívjon még? Ta­lán a vegyesipari vállalatot. Üjabb telfon, újabb válasz: — Nem foglalkozunk vele. de talán másutt próbálkoz­zék. Igaza van! Ott a ma­szek! De az sem vállalja: nem éri meg neki az utána­járás. Végül is fogytán a türe­lem, jön a hideg, a gyerek fázik, az új konvektor meg kihívóan áll a sarokban. Nem tudják beszerelni! A technika századában, 1976- ban! H. F. repet kellett feltölteni — a terület egy méterrel alacso­nyabb volt az út szintjénél — majd az alapozás után az első épület szerelése júniusban kezdődött. Ez év májusában adták át az első épületet, az­óta pedig négyet. Mint Zaho- rán Pál művezető elmondta, két 45 lakásos tömb befeje­zésén dolgoznak, várhatóan az év végére kulcsátadásra kész lesz mindkettő. A lakótelepen egyébként a hét tömbben 375 lakás van, s a megyében elsőként itt épí­tettek a kerámiabetétes pane,- les rendszerű lakások föld­szintjén garázsokat. Egy lép­csőházhoz hat garázs ßfrtozik. a lakótelepen pedig összesen A Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat orosházi konzerv- íeldolgozó üzeme az egyetlen az országban, ahol barom! ikonzer- vet gyártanak. A közelmúltban ottjártunkkor azt hittük, azon kevesek közé tartozunk majd. akik láthatják, hogyan készül leghíresebb termékük, a liba- májkrém. Nem így történt. A gé­pek álltak, az egyébként körü­löttük sürgölődő asszonyok most mással foglalatoskodtak. Amikor arra tippeltünk, hogy minden bizonnyal kevés a nyers­anyag, esetleg elromlottak a gé­pek, tévedésünket gyorsan ki­igazították. Megtudtuk, kevés a konzervdoboz. Az orosházi fel­dolgozóban ennek hiánya évek óta bizonytalanná teszi a (.eve­zést, mi több, azok teljesítését. Ennek következtében a modern automata gépek kihasználtsága 150 garázs van, amelyet az OTP értékesít. A lakótelepen nem csupán a lakások kgszül­tek gyorsan, hanem a járulé­kos munkák is, az épülő két tömb kivételével mindenütt elkészült, az út- és járdaháló­zat, s az építők november 7. tiszteletére a már átadott la­kások előtt üzembe helyezték a közvilágítást is. A jelenlegi felvonulási épü­let helyén — mint erről a be­ruházási vállalattól értesül­tünk — ABC-áruház és szol­gáltatóegységek épülnek. Folytatódik a szemben levő terület beépítése is, itt a ter­vek szerint zömmel OTP-la- kások lesznek. egy műszakban is alig éri el a 70 százalékot. Korábban a konzervgyár ké­szítette a dobozokat, de nem biztosította a folyamatos ellátást. Néhány hónapja az üzemben do- bözgyártó automatát szereitek fel. mely már elegendőt gyárt­hatna, ha lenne lemez. De lemez, az nincs! tsy azután azok a tervek is kevesek önma­gukban, melyek a Baromfiipari Tröszt segítségével új dobozgyár­tó üzem létrehozását irányozták elő. Ugyanis a dobozkészítö au­tomaták — legyenek azok akár a legkorszerűbbek is — nem sokat érnek lemez nélkül. A tervek te­hát készen vannak, úgy látszik, azonban egyelőre — lemez híján — egy műszakban is várni kell az eddigi 70 százalékos gépki- használtság javításával az oros­házi konzervüzemben. Kepenycs János nem kipipálunk olyan fontcs fel­adatokat, mint a munkás művelő­dés például. Vállaltuk, hogy esti általános iskolás és gimnazista munkásokat korrepetálunk. Olyan kollégáink is/aktivizálták magukat, akik eddig nem hogy nem tettek, meg se nagyon szó­laltak. Győzött a pedagógus szív, a kommunista kötelesség­tudat: segíteni azt. aki többet akar tudni. Mi nehezen tudtuk le a köteUező napirendeket, most a magunk választotta témák élénkebb, tartalmasabb alapszer­vezeti munkára ösztönöznek. Az alapszervezeti élet nem lehet már olyan, mint az elbeszélge­tések előtt volt — úgy érezzük, személyes felelősségünk is,, hogy ne legyenek közömbösek az em­berek, hogy értsék a párthatáro­zatok végrehajtásának felelőssé­gét. Követtünk és követhetünk el bizonyára ezután is hibákat. De arra lenne most már nagy szük­ség. hogy. legven erőnk ne csak azt felismerni, hogv miben hi­báztunk, hanem ahhoz is, hogy tegvünk meet mindent, dolgoz­zunk. Szorítsuk magunkat a rendszeres, jó munkára — erre a tanulságra jutottak az alanszer- vezetek, amikor összegezték az elbeszélgetések tanulságait. S végül is nem kis tanulság az a megfogalmazás, hogy a jó mun­kához se kell sokkal nagyobb energia, mint a kifogások gyár­tásához. Szóke Mária Rohanó világunk, az atomkor technikai csodái naponta új pró­bák elé állítják a földkerekség legcsodálatosabb teremtményét az embert. Középhullámú gon­dolatokkal és robbanásbiztos képcsövei tapétázott otthonaink harsány védelmet jelentenek a külvilág zajától, s az olajozottan dolgozó munkahelyek nyüzsgésé­ben is csak udvarias félmonda­tokkal figyelünk egymásra. Az­tán ha egy véletlen tragédia után semmivé lesz a bennünket védő burok, pőrén állunk egymás előtt és vizsgázhatunk a sehol nem oktatott tantárgyból: emberség­ből. Szerencsés eset. ha a lelket mozdító „robbanás'’ a színház­ban történik, hiszen a játék ál­dozatait nem mentőautók szál­lítják. s a nézőtér együttérzése a biztosíték arra. hogy a színpadi hősök győzelme, vagy bukása nem volt hiábavaló. Zsuhovickij színdarabja a tu­domány élvonalában dolgozó Kuzjmin professzor intézetébe kalauzolja a nézőket. „A darab í nem megtörtént eseményeken ^ alapszik, de nem kitalált mese: és nem is tanmese. Az ábrázolás­ra kerülő kísérlet és a kísérlet alapját képező technikai problé­ma, feltételezett" — hallja az előadás közönsége a szerző üze­netét. Természetesen senki sem varia, hogy a díszletben hasz-1 nált műszaki jelzések valóban j sugárszűrő műszerként működ­jenek, s a párbeszédekben el-1 hangzott adatok hiteles atomfi-j zikai imformáeiókat közöljenek. | Ám az emberi cselekvések hite- j lessége megkívánná, hogy az a i közeg, amelyben a színpadi sze­replők mozognak, jobban igazod­jon az átlagnéző műszaki intel­ligenciájához. Egves részletek homályosak maradnak, s ezek megkérdőielezik a szereplők cse­lekvésének indítékait is. Szem­mel láthatóan Zsuhovickij is ér­zi darabjának döccenőit, . ezért: jóformán az egész első részt a j dráma előkészítésére szánia. Di­cséretére szóliop. hogv az el-1 nvújtntt expozíció után a máso-l dik részben égetően mai konHik-l tusok sorozata bontakozik ki a színpadon. Nehéz volna röviden leírni a dráma cselekményét. A lényeg talán mégis az., hogy Kuzjmin professzor kutató csoportja egy fontos új műszert készített, amely az ipari dolgozók sugárvé­delmét biztosítaná. Évekig tartó munka után az utolsó kísérlethez érkeztek, s ekkor a tudós önma­gán akarja kipróbálni a talál­mányt. Munkatársainak egy ré­sze ellenzi a vakmerőnek tetsző kockázatot, mások csodálják bá­torságát. Mitya, a fiatal labo­ráns nem tartja különös hősies­ségnek a' professzor tervét, ezért engedély nélkül bemegy a sugár- kamrába. ahol halálos fertőzést kap. Amíg eddig eljut a cselek­mény. a nézőben számos tisztá­zásra váró kérdés halmozódik fel. Ezek viszont nem elsősorban műszaki problémák. Hiszen ah­hoz nem kell különösebb tech­nikai jártasság, hogv azt gondol­juk: egy húszéves laboránsfiú — akit még a főiskolára sem vettek fel — aligha tudja egyedül el-i készíteni a bonyolult berendezési távirányítóját, amelynek segít.sé-’ A hazánkon átvonuló legna­gyobb madarak, a darvak meg­kezdték őszi „költözésüket”. Fő gyülekezőhelyük Csongrád és Békés megye természetvédelmi területei, ahol háborítatlanul megpihenhetnek. Jelenleg Észak-Európában és Szibéria mocsaras vidékein fész­kelnek. s Magyarországon csak átutazóban tartózkodnak, élelmet gyűjtenek a hosszú útra. A lelet gével bejut a fülkébe. Vagy ha kivételes műszaki tehetség, ak­kor egy nappal a ■ kísérlet előtt miért éppen ő nem tudja, hogy hibás szűrőberendezések vannak a masinában? Igaz, a hibáról tá- vollétében beszélnek, de a pro­fesszor is felszólítja: az adat­közlő műszer kihagyott, ellen­őrizze azt. A darab szempontján bői ezek lényeges dolgok, meg­értésükhöz jószerivel egy teljes felvonás is kevésnek bizonyult. A második rész viszont már színházi élményekkel gazdagí­totta a nézőt. Mitya tragédiája a drámák láncreakcióját indítja el. s ha a magfizika világából vesz- szük a hasonlatot, akkor azt mondhatjuk, hogy ezek a konf­liktusok nem robbantak ugyan atombomba erejével, de hatásuk tovább tart, mint a színházban töltött idő. Az előadást rendező Szemion Mojszejevics Reingold régi is­merősként érkezett megyénkbe. A penzai színház főrendezője csodálatos kincset hozott magá­val: az emberszeretetet! Thália érzékeny lelkű szolgáinak köré­ben egyre ritkább, hogy alkotó légkörben valaki olyan égyüttest kovácsoljon a társulatból, mint azt Reingold tette. Igaz. „csu­pán” úgy irányította az előadást, hogy az a darab mondanivalóját kifejezve művészi hőfokon szol­gálja a közönséget. Reingold színházában valóságos emberek élnek, akik különböző helyzetek­ben másféle módon cseleksze­nek. A döntés a néző dolga! Ismét bizonyossá vált, hogy a művészet nem ismer országha­tárokat, hiszen a tolmácsolással enyhített nyelvi nehézségek el­lenére a társulat művészei meg­értették a rendező elképzeléseit, s valamennyien legjobb tudásu­kat adva méltán osztoznak a si­kerben. A professzort alakító Bicskey Károly játéka jelentette áz előadás gerincét. Teljes em­beri sorsot tudott összesűríteni Kuzjmin figurájában, s közben életet vitt a bonyolult műszaki kifejezések közé is. Györffy László, mint a professzor he­lyettese lépett a színre, hitele­sen ábrázolta a fiatal tudós jó­zan, céltudatos gondolatvilágát, bár a szerepe adta hidegség kis­sé elhalványította German alak­ját. Kellemes meglepetést hozott Bánky Gábor bemutatkozása, aki Mityát. a laboránst keltette életre á>’adó tisztasággal. Szent- irmay Éva, a nehézségek felet: kissé cinikusan túlnéző Irmát formálta meg — kitűnően. Cse- rényi Béla Gosztvev alakjában méltó ellenlábasa volt a orol’esz- ,szórnak, Zsolnai Júlia jól érzé­keltette a látszólag könnyű flör­tökre kapható, valóiában tartal­mas életre vágvó . techmkuslánv vívódásait. Az előadás után. ami­kor a közönség a művészeket kö­szöntötte. iogosan erősödött fel a taps Kovács Lajos megielenésp- kor, hiszen a „kisember” hálás szerepében tehetségéhez illő, re­mek alakítást produkált. Suki Antal díszleté nem bo­nyolódott a műszaki laboratóri­um részleteinek jelzésébe, ha­nem teret adott a játéknak, s így szolgálta a legjobban a közös munkát. Andódy Tibor ugyanis Afrikában töltik. A leg­teljesebb védettséget élvező ma­darak közé tartoznak. Egyetlen daru elejtéséért tízezer forint bírságot kellene fizetnie az orv­vadásznak. 5 sm JMBSS. 1976 NOVEMBER 11. asszonyt, aki szeretne férje mun­kahelyére átmenni, mert hama­rosan sorra kerülnének a mun- káslakás-akcíóban. Jelenlegi vál­lalata „nem foglalkozik" mun- káslakás-építéssel, vagy támoga­tással, itt semmit sem remélhet, viszont szépszerével elengedni se hajlandók. Felmondással távoz­ni — ezt párttaghoz méltatlan­nak tartaná. El nem tudom kép­zelni, hogy dönt végül, mert az ezer forintos albérletet alig bír­ják. gyermeket is szeretnének, s gnyagi lehetőségük nincs lakás­gondjuk gyors megoldására. Vagyis: számára a munkáslakás csak fikció marad? S azért, mert egyik gyár igyekszik végrehajta­ni a határozatot, a másik meg nem? Volt idő, amikor a célt ugyan tudtuk, de a hozzávezető út fel­adatainak megfogalmazása he­lyett jelszavakat gyártottunk. Most határozataink világos be- szédűek, célratörőek — de az már okkal aggaszt, foglalkoztat ben­nünket. hogy képesek vagyunk-e jól, igényesen végrehajtani, megvalósítani? Miért? — kér­dezték a párt nagy vitafórumán, aa, elbeszélgetésekkor és kimond­tuk ugyan a nagy kérdést, s erő­sített szándékunkban, hogy más párttagok is ugyanúgy gondol­koznak. de van-e jó felelet? Vagy csak . további kérdések? Nincs elég szervező erőnk, vagy alkalmatlan egyik-másik mód­szerünk? Nem vagyunk elég áll­hatatosak dolgainkat véghez vinni? Mindenesetre — s ezt a XI. kongresszuson Kádár János a beszámolóban hangsúlyozta is — rendkívül t'ontos a párt, konk­rétabban a pártalapszervezetek ellenőrző tevékenysége. Méghoz­zá nem formalitásként — a hi­bafeltárás és büntetés mellett okvetlenül szükséges, hogy ja­vaslatot tegyenek a megoldás mikéntjére. Az ellenőrzés fontos — még a legbecsületesebb dolgo­zó embert is ösztönzi az állandó figyelem. • Kerestem néhány alapszerve- zeti munkatervben olyan témát, amit az elbeszélgetéskor vetettek fel a párttagok. A mozdonyjamtó üzemben elmondták: miért bi­zalmatlan , a vezetőség, ha egy negyven-negyvenöt év körüli szaki jelentkezik a pártba? Be­szélni kellene a pártépítési mun­káról ilyen esetben? Okvetlen. Kérdezem a titkárt. „Úgy véli a vezetőség — feleli —. hogy kii- , lönös, ha valaki ennyi idős korá­ban gondolja meg magát.” Cso­dálkozom. S ezt nem titkolom, kár, hogy nem érti meg. Mert ugyan, mi van abban, hu valaki most érzi úgy, hogy helye lenne a többet vállalók, a pluszt adni tudók közösségében? Igazán kár. hogy nem tűzik napirendre. A párt építése, erősítése közös ügyünk. Tennikesz emberekre szükségünk van — s éppen a munkások között! Soha ennyi „jó napirendi té­mát’’, megbeszélni valót nem ta­láltunk. mint most, a vélemény- csere után — vallja egy pedagó­gus alapszervezet titkára, — Mi Konzervüzem — konzerv­doboz nélkül Költöznek a madarak *

Next

/
Oldalképek
Tartalom