Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
Hajnóczy Vilmos Piacon Torzó niadelfi Mihály gyere utazzunk kedvesem egy dallam ívén mely a sírba tévedt krizanlemágyas Oú ala hogy tovább űzzön néma szót kerék nélküli kocsikat lányos szelek suhogásával piruló fiúk parittyakövevel gyere utazzunk kedvesem ki a betűk rengetegéből ki önmagunk rengetegéből ki a csillagok rengetegéből is sarokba bújva egy rossz kupéban vissza vagy előre görcsökkel szárnyakon a barlang falán utazzunk kedvesem bölények orrlikán vagy árboc kosárban az isten szakállán kedvesem egymás fáradt arcán kézfogásunk első melegén utazzunk mert poshad az idő óramutatója szelíd örókségüuk csöndjén is utazzunk a feledések szűz ösvényein is egymásba utazzunk kedvesem maratoni líhegésúnk míg elszenderül... Kosaras asszonyok S KULTURÁLIS MELLÉKLET Nyílt vita a Fészek Klubban A katona Jevgenyij Vinokurov Messze hagyva árokparti fákat, hosszú, hosszú, hosszú falvakat, ment dobogva, ment a gyalogszázad. Nagy csizmákra fehér por tapadt, Nóta harsant, helyke. messzehang^ó. Egy apró kis katona loholt leghátul, mint fürge sereghajtó. Ment a porban. Közkatona volt. Hátán géppuskapajzs, ahogy illik, kenyérzsákja húzta oldalát. A leghangosabban fújta mindig. Arcáról verejték csordogált sok patakban. Pégen volt. de régen! Poros út... delelő nap nyilaz.... Régen volt. Most csak azért idézem, mert én voltam az. Rab Zsuzsa fordítása A művészet közérthetőségéről Nemegyszer hirt adtunk már a Köröstájban arról a nyílt vitasorozatról, melyet a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége es az MSZMP Budapesti Oktatási Igazgatóságának esztétikai tanszéke rendez fél évedként a művészetpolitika, esztétika időszerű elvi és gyakorlati kérdéseiről Nemrégiben a művészet érthetőségéről, közérthetőségéről vitáztak irók. alkotó- művészek, népművelők, mozgalmi tisztségviselők, szerkesztők. Ismeretes, hogy a művészet érthetőségének, közérthetőségének kérdése a XI. kongresszus határozatában is-szerepel, valamint az e lapban is ismertetett iz- lesvita, majd az alkotói szabadságról folytatott eszmecsere is exponálta ezt a témakört, így érthető érdeklődés előzte meg a vitát. A hagyományos elővitá- zók. az esztétikai tanszék professzorai mindjárt a kérdéskör szűkítésével kezdték és megállapították, hogy meglehetősen illuzórikus holmi össznépi közérthetőséget elvárni a műalkotásoktól, legalábbis túlnyomó többségüktől. A műalkotásokat éppen úgy meg kell „fejteni”, mint magát a valóságot, a világot. A műalkotás — mint Ancsel Éva fejtegette — „világsze- szerű”, ám a világot, a valóságot a legritkább esetben lehet egyszerűen áttekinteni, értelmezni, megérteni. A valóság, ha közérthető lenne, akkor semmi szükség nem volna a művészetre, irodalomra, mely sajátos módon értelmezi azt. Az alkotások értéséhez, érzelmi-értelmi felfogásához akkor jut el az egyén, amint abban valami lényeges közérdekű fejeződik ki. Mint Maröthy János zeneesztéta találóan megjegyezte: ilyen esetben a ió alkotás „fölvezet” magához, képessé tesz a különben nem könnjm mű megértésére, élvezésére. Abban is gyorsan egyel értettek az elővitázók, hogy a műalkotások értékelésénél réíegproblémák is vannak, nemkülönbei abban is, hogy ebből adódóan az a vita, hogy a műalkotások az értőkhöz, vágj minél szélesebb rétegekhez szóljanak, végigvonul s magyar irodalom, a művészetek történetén is. (Az is mertetést megszakítva elke rülhetetlen hem megjegyez nem: sajnálatos módon a eszmecsere nem foglalko zott a továbbiakban a tár sadalmi rétegek műértés felkészültségével, holott későbbi vitában igényelt egyik felszólaló annak elem zését, hogy mit jelent az mai magyar irodalom é művészetek népszerűsége ben, ha nagyarányú dolgc zó tömegeknek nincs me még az általános iskoli végzettségi szintje sem, an pedig — tisztelet a kivételeknek — a müértésbem, müélvezésben alapvető fényező.) Szellemes, érdekes párbeszéd alakult ki arról, hogy a nagy. évszázadokon át ható. klasszikus értékű műalkotások értelmezésében a különböző korokban különféle osztályok, világnézetek képviselői mennyire más és más értékeket fedeztek fel, becsültek. Ezzel kapcsolatban azonban óhatatlanul felvetődött a mai alkotások közötti választás kérdése, mivel irodalomban, tőként versben és képzőművészetben, az iparművészetben nehéz a valódi értéket a művészethez hasonlítható svindlitöl megkülönböztetni. A vita ennél az általános érvényű megállapításnál nem jutott messzebb, és nem mélyült el annak boncolásában. mit tegyen a művész. a kritikus, az alkotások közvetítője, propagan- aistája annak érdekében, hogy a fizikai munkában elfáradt emberek tömege közelebb jusson az értékes alkotásokhoz. hogy választani legyen képes a valódi műérték és a csalóka, a ..menő'’, a divatos svindli között. Hiszen igaza van Hermann Istvánnak: a szocialista művészek eleve törekszenek önmaguk érthető kifejezésére, és hogy „végül is” a nagy műalkotások mindenki számára közért- hetőek lesznek egyszer, de- addig még számos kérdés megoldatlan és tisztázatlan. Sok szó esett a vitában arról, hogy a művek megértési folyamata nem rövid, időt kell rá szentelni, ám máris elhangzott az ellenmondás: a fokozódó életritmusban kinek van ideje, ha bizonytalanság is él a magát erre rászánóban, hogy hátha bóvliba áldozza kevés óráit?! Nem kétséges, hogy egy demokratikus rendszerben. társadalomban — mint Szilágyi Péter megállapította — az alkotónak és műélvezőnek közös nyelvet kell használnia; hogy a műalkotónak is gondolnia kell leendő közönségére, alkotás közben is, és az alkotásokkal ismerkedőknek is venniük kell a fáradságot a megértés és műélvezés -ismereteinek valamelyes el sajátítására. Két oldalró kell tehát segíteni a műalkotások értését. Számos kér dést érintettek még, íőkénl a hozzászóló vitázók. Tisztázták, hogy különböző mű ívjak (így a plakát, az emlékmű, az induló) értési küszöbe alacsonyabb; felvető öött az alkotói lehetőségei ■ gondja is. Száz év előttihe: mérten az alkotók szám; i megsokszorozódott; hogyar i juthatnak ezek minden ki- tejezési lehetőséghez? Gon- dot okoz ez a képzőművé S szetekben, hát még olyai i „drága” művészet esetében i mint a filmkészítés’' K zelektál az alkotók közöt - tekintetben, aztán a mű ek kommunikálásában. ; :özönséghez eljuttatásabai cinek és hogyan, milyen ér ékrend alapján van szav; :S felelőssége?! .. Hangsú yozom, ezek a felvillantó! cérdések csupán jelzi!: nennyire összetett, sokréti íérdéscsomó az érthetőség noblematikája. Abban egyetértés alakul d. hogy az érthetőség első ionban a műalkotás tártál vi oldaláról vetődik fe logy a fontos dolgokban bűvésznek érthetőnek kel ennie. Kifejezték a vita-ve lelök és hozzászólók, bog zolna mit vitázni az érthe tőség formai vonatkozó sairól is, a jelképrendsze a műfaji érthetőség, a szr etológiái megközelítés kél céseiről is. Ezek nyilván tnás viták témái lesznek. Az alkotóművészek hangsúlyozták felszólalásaikban, hogy érzik felelősségüket a művészeti nevelés folyamatos végzéséért. Végezetül illendőnek érzem az „elővitázók” bemutatását is: az eszmecserét Fukász György, a filozófiai tudományok doktora. tanszékvezető egyetemi tanár vezette; vitaindítót mondott Anc sei Eva kandidátus, egyetemi docens, Aradi Nóra, a művészettörténeti tudományok doktora. Hermann István akadémikus, • tanszékvezető egyetemi ta- . nár, Maröthy János, a ze- . neludományok doktora és ,Szilágyi Péter kandidátus. . főiskolai tanár. Varga Imre Fegyverben, tűzben Varsa Zoltán Testem förgetege kerget Villámsújtotta szerelmet, szélvésszé áradt szavakat, mentem elárvult magamat. Húsomban milliárd robbanás hallgat Rajtam virágok, forradalmak Hitem: vöröslő liliom, ragyog kettétört arcomon. Tudatom fényes viharában, tört-szárnyú angyal tüz-hasában rugódzom, mint a kisgyerek. Segítsetek, segítsetek! Segítsetek a rontás ellen, mindig igazat énekelnem, s ha van — csontig hasson az évek erősödjenek ^benne a szegények Fogódzzanak belé az árvák Csapjon ki szájukon, kiáltsák vele e megszerzett jogot: örömet, lidérces bánatot. Mert általuk gyógyul e tört-sorsú ország Esőben, fagyban fölkarolják Segítsetek hát értük perelnem Fegyverben, tűzben — szerelemben.
