Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-30 / 283. szám
Hatvannégy elődöntőben vetélkedik 626 szocialista brigád Tavasszal zárul a közművelődési vetélkedő folyamatos felkészülési szakasza A szocialista brigádok közművelődési vetélkedőjének első esztendejében meglehetősen sok vitat kavartak munkások, vezetők, értelmiségiek körében a mozgalom követelményei. A vetélkedő lebonyolításának rend- .szere sem volt világos. Ma már elmondhatjuk, hogy a művelődés munkásai megtanulták, hogyan nyújthatják legeredményesebben a segítséget. A szocialista brigádok pedig lelkesen ] készülnek, és tudják, kiktől kell segítséget kérniük. Bátran le- | írom, hogy lelkesen készülnek a munkások, olykor még a ; munkahelyi közömbösség vagy i az időnként előforduló bukta- j tok ellenére is. Sokszor elmond- i luk már, a közművelődési párt- j határozat mindaddig holt betű | marad, amíg a gyárak, üzemek gazdasági, politikai, társadalmi vezetőinek szemléletévé, szívügyévé nem válik a közművelődési törvény végrehajtása. A megyei művelődési központ munkatársa, dr. Tóth Bé- láné kezében futnak össze a vetélkedő ügyei, gondjai. Állandóan járja a megyét, figyelemmel kíséri a művelődési házak, iskolák, termelőegységek segítő munkáját. Öt kérdeztük a vetélkedő jelenlegi állásáról: — Hatszázhuszonhat brigád nevezett be az egész megyéből. Tömegek rejlenek e számok mögött, mert a brigádok létszáma változó. Van, ahol hárman dolgoznak, máshol húszan- harmincan tartoznak egy kollektívába. A brigádok öntevékeny művelődésének szakasza 1976. október 1-től 1977. március 1-ig tart, Békéscsabáról 109 brigád jelentkezett, sajnos, úgy tűnik, hogy néhány üzemben a felkészítést csak a népművelőktől várják. Vidéken például a Szarvasi Állami' Tangazdaság, a Gyulai Vízügyi Igazgatóság, a Sarkadi Cukorgyár hagyományos lelkiismeretességgel, gondossággal készíti fel dolgozóit a versenyre. A művelődési házakban folyamatos, komoly munka keretében biztosítják a tudnivalókat a munkásoknak. Jól sikerült 6zínházelméleti előadást rendeztek Szarvason, legutóbb Eleken az irodalmi anyagról beszélgettek és például Gyomán is rendszeres program a vetél- j kedő témája a szocialista brigádvezetők klubjában. I Ügy érzem, hogy az üzemek, téeszek, vállalatok nem használják fel kellőképpen baráti kapcsolataikat az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében. Javítanak, meszelnek, építenek, segítenek társadalmi munkában a szocialista brigádok, jelentősen könnyítenek az iskolák anyagi, felújítási gondjain. Cserébe viszont nem kérik az iskolákat, segítsenek a művészeti, irodalmi, politikai témák feldolgozásában. Bizonyosan nem utasítanák vissza őket. A szabadon választott témák lehetőségével meglepően keve- sep élnek. Csak Gyulán választották a természettudományokat, néhányan üzemtörténeti emlékeket gyűjtenek a megyében, kiállításokat rendeznek vagy ismerkednek a vidékünkön élő írók, költők, festők, egyéb alkotóművészek életével. A részt vevő brigádok felké- sülésével egy időben munkacsoportok dolgoznak a különböző témakörök kérdésein. A szak- tanácsadók részére egy-egy alkalommal megbeszélést rendezünk december hónapban. A megyei pártbizottsággal közösen elkészítjük az aktuális bélés külpolitikai cikkek bibliográfiáját, ezt is megkapják majd a vetélkedők. A cikkgyűjtemény alapján megbeszélhetik a politikai eseményeket, felmerülő kérdéseikre választ kaphatnak. A megyei és az SZMT könyvtár az irodalmi szakértőket látja el jó tanáccsal. A filmes zsűritagok Nemeskürty Istvánt látják vendégül januárban. Azt szeretnénk, .ha minden brigád úgy készülne művészeti témákból is, mintha máris a döntőbe jutott volna. Több vidéki művelődési házban például összekapcsolják a programokat. diaképes vetítésen ismerkednek a képzőművészeti alkotásokkal, politikai kérdésekről vitáznak, szünetben komoly zenét hallgatnak. A leglényegesebb része a vetélkedőnek ez a folyamatos szakasz. Az elődöntők március l-től május vé- véig kerülnek megrendezésre. A legjobban felkészültek megyei találkozója május 29-én lesz Békéscsabán, a Megyei Művelődési Központban. B. Zs. Egy ifjúsági klub híradójáról „Trombita”. Ezzel a címmel jelenik meg negyedévenként a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat ifjúsági klubjának híradója. Az írásokból már az első olvasáskor kitűnik, hogy a vezetőség és a szervező munkában részt vevő klubtagok igen lelkesen láttak hozzá a feladatok megoldásához. A munkatervet abból az alapállásból kiindulva igyekeztek összeállítani, hoav az minél jobban megfeleljen a fiatalok művelődési és szórakozási igényeinek. Célul tűzték, hogy 1976-ban elnyerik a Kiváló Ifjúsági Klub címet. Kialakult egy 20—25 fiatalból álló törzssárda is, amelynek részvételére, őszinte véleményeire bátran számít a vezetőség. A ,.Trombitá”-ban több helyen •negatív véleményekről is olvashatunk. A szervezők elégedetlenek a vállalat egyes vezetőinek hozzáállásával és a fiatalok egy részének magatartásával. Sokan közömbösért viszonyulnak a klub rendezvényeihez és a részvevők többsége gyakran más váPalatok, intézmények fiatalságából tevődik össze. (Nagyon jó ötlet, hogy a híradó 2. száma pontos kimutatást közöl a klubrendezvények lálogalotlaugáról.) A programokból időben tájékozódhatnak az érdeklődők. Nem lehet csodálkozni viszont azon, ha a szervezők kedvét szegi olyan eset, mint például az, ha a gondosan elkészített plakátokat egyesek öaszefirkál- ják vagy letrpdesik. A klubkiadványokban a programok nagyon jó elképzelésekről, öteletekről tanúskodnak és a vezetőség őszinte, lelkes len- niakarását igazolják. A pályázati felhívások, a színes írások, a versek, a rövid történetek, a kritikus hangvételű megnyilatkozások, a szellemi totók stb., mind-mind érdekessé és változatossá teszik a lapot. (Persze nem ártana jobban ügyelni a helyesírásra!) E rövid áttekintéssel azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a BOV békéscsabai gyárában az ifjúság művelődésére, szórako. zására a feltételek adottak Elsősorban nem is a vezetőségtől, hanem a fiatalok részvételétől függ, élnek-e a lehetőségekkel vagy sem. A klubhíradókban megjelent cikkek szerzői mindenesetre az edd ginéi nagyobb aktivitást várnak a vallalat fiataljaitól. Mongol barátok között * Vendéglátóim társaságában Kontinensek határait átrepülni, látni a hatalmas tájat, amely népünk vándordíja, ősi kultúrák bölcsője, korunk nagy eszméinek valóra váltója — minden ismeret ellenére, erősíti annak akaratát, hogy többet és közelebbről tudni meg egy földrajzi értelemben távoli, de eszméiben — harcában kö- j zös baráti nép életéről. Ilyen gondolat foglalkoztatott, amikor magam mögött tudhattam 1 a csodálatos szépségű Bajkál-tó j csillogását, a hatalmas erdősé- j geket, a hófödte sziklákat és I várt úticélom: Ulánbátor! Főváros, amelyben Mongólia ! népeinek egyötöde, mintegy 300 ^ ezer lakos él. A hegyvonulatok j között hosszan elnyúló város — j az első benyomásra a nálunk iá felismerhető és az utóbbi két j évtizedre jellemző dinamikus j városfejlesztést tökrözi — tágas I utcáival és tereivel, az egymást j váltogató, de mind magasabbra törő lakó- és középületeivel. Há- j zígazdáim kihasználva a közle- J kedés és parkírozás lehetőségeit. nagy szeretettel hívták fel figyelmemet a nagy számú múzeum és emlékmű mellett fővárosuk színházi és zenei életére ahol az opera — a drámai és balettszínpad, a bábszínház •— és operett mellett az oly kedvelt gyermekszínház is megtalálható. Számomra meglepő volt az a gazdag anyag és figyelem, amellyel őrzik népük forradalmi emlékeit, örökségeit, az emberiség őskori leleteit, amelyből az utóbbi évek kutatásainak eredményeként mind többet ismer meg az egyetemes kultúra. A várossal ismerkedve szem- beötlött, hogy a népi viselet mellett, azt túlszárnyalva, a nálunk is ismert divatoknak hódolnak, nem nélkülözve a hosszú frizurát, a maxit és a midit, az ifjúság szórakozását biztosító hangos gitáregyüttest, a világot bejárt dalokkal. És ehhez a képhez tartozik az( is, hogy a lehetőség és a szokás határain belül a lakosság egy! része a nálunk csak hírből Ismert „jurtában” lakik, amely a pásztorélet és vándorlás során kialakított építészeti mód lett. Nálunk kevesen tudják, hogy j hasonlóan" a mi lakásaink elrendezéséhez, itt is megvannak a 5 BÍKÍS HÍCmiSrV 1976. NOVEMBER 30. szigorú elrendezés elvei. A ven- ! dég a főhelyen ül. a legkedve- j sebb falat, a legszebb pohár, a j kínálás elsősorban őt illeti. És j mindent úgy, hogy az ember I érzi, ezért cserébe nem várnak , semmit — ez náluk így tenné- j szeles —, mértékkel nélkülözve ! az azt meghaladót. Ismerkedve barátaink j életével, munkájával mindinkább ] megfogalmazódott bennem az a j kérdés, vajon ők mennyit tud- i nak a mi életünkről, közös si- | keféinkről és gondjainkról. A választ a kérdéseikben fogalmazták meg. Előadásaim után — amelyekben a magyar nép célkitűzéseiről tájékoztattam hallgatóimat — kérdések sokasága bizonyította, hogy tudnak és még többet akarnak tudni népünk azon nagy erőfeszítéséről, amelyet kifejt szocialista hazánk építésében. Tudni akarták, hogy az iparban és a mezőgazdaságban elért sikerek — milyen eszközökkel és milyen módon születtek? | Ezek a tapasztalatok hogyan hasznosíthatók az ő viszonyaik között? Milyen konkrét agro- ! technikai módok segítenek a hozamok növelésében? A termelés és a lakosság életszínvonala hogyan alakul? Milyen az iskolai, bölcsődei ellátás, a nők szociális helyzete, családi pótlék, lakásviszonyok és így tovább? A kérdésekből az is kitűnt, hogy mongol elvtársainkat ugyanezek a kérdések foglalkoztatják. de sajátos helyzetüknek megfelelően. A beszélgetések és a látottak alapján egyértelművé vált, hogy Mongólia, ez a mi hazánknál ti- zenhatszor nagyobb ország természeti adottságaiban óriási lehetőségekkel rendelkezik, mely gazdagságot nagy erőfeszítésekkel igyekeznek a nép javára váltani. Erről tanúskodik az a nagyszerű program is, amelyet a Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán fogadott el. A program célul tűzi ki, hogy a soron levő 5 éves terv végére az ipari termelés növekedésének eredményeként a nemzeti jövedelem meghatározó részét az ipar adja. Mindez az ipari munkásság, a tudományos és műszaki szakemberek számának növekedését eredményezi. Egyébként a fővárosban, de a vidéki utamon is tapasztalhattam, hogy a gazdasági egységek, intézmények, s az irányítás különböző szintjein jól felkészült, a kor követelményeit és a konkrét lehetőségeket ismerő vezetők állnak. Tudják, hogy terveiket túlszárnyalhatnák, amelynek csupán a kevés ' munkáskéz és technikai lehetőség szab korlátot. Közülük sokan szívesen emlékeznek diákéveikre, amelyet baráti országokban töltöttek, készülve azok. ra a feladatokra, amelyet most nagy felelősséggel végeznek. Láttam vidéki iskolát, álról a fiatalok a hazai egyetemekre vagy az ipar és mezőgazdaság szakmunkásainak készülnek. De éreztem azt a mélyen gyökerezőt is, amely a mongol emberre jellemző: a természet, az élővilág, a megszokott pásztorkodás iránti vonzódást. És mindkettő jól megfér egymás mellett. A nagy távolságokat áthidaló, modern utas- szállító repülőgépek — és a rajta utazó pásztor —, akinek arcán a legtermészetesebben tükröződik a helyzet ilyen rendje. Mert tudnak a világról. Tudnak, hiszen a „jurtában” is ott a rádió és a televízió. A családokban, ahol a gyermekszám átlagosan 5-6, de nem kevés a 8—10 sem, legalább 2-3 már technikával dolgozik vagy készül nagyobb feladatokra. A kormányzat sokat tesz azért, hogy a nagy családokat segítve, e kedvező demográfiai helyzetet fenntartsa. Jó volt látni, ahogyan nálunk is, a mongol gyerekek is majd kicsattannak a jóltápláltságtól — egészségesek. Leszámítva az eltérő szokásokat, igazán otthon éreztem magam. Jó volt látni — amelyről mongol barátaink is elismerően szóltak —, a szép ruhagyárat, a Biogált, a kutakat és . vízügyi létesítményeket, amelyeket magyar szakemberek közreműködésével építettek. Látni mindazt, amelyben a szocialista nagy család kezemunlcája, szakértelme volt érzékelhető, amely egy nép, általunk sem kellően ismert, előrehaladását eredményezte. Jó tudni, hogy mongol elvtársaink a marxizmus—leninizmus útján haladva, újabb sikereket érnek el hazájuk felvirágoztatásában, mely eredményekre mi is támaszkodhatunk. Kérésüknek eleget téve, tolmácsolom minden magyar barátuknak szóló jókívánságaikat, akikre mindig szívesen gondolnak. Nagy Jenő, a MSZMP Békés megyei bizottságának titkára
