Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

Iskolaüzem Nem tudok kitérni Hernádi Mikii* találó mégíogalmazasa elől, mélyet az Élet és Irodalom l97í>. npvémber 20-i számában használ egy recenzió kapcsán. Azért nem. mert magam is hi­szem és vallom, hogy korunk­ban az iskolák fogalma kitá­gult, új jelentéstartalmakkal bővült. Ezen túlmenően az is­kola és az üzem jelentésének egybekapcsolása azt is sugallja, hogy szemünk előtt zajlik le az a folyamat, melynek során a hagyományosan megszokott, és hagyományosan zárt keretekből egyre jobban a nyilvánosság elé kerül mindaz, »mit ma, itt és most oktatásnak, nevelésnek ne­vezünk. A- társadálom igényei kinőtték a szűk iskolák falait, s egyre jobban a követelés, igény, és 'Szükségszerűség hármas jel­szavával lépnek fel az iskolák munkája iránt, Eiz egybeh. determinálja az is­kolákban folyó * munkát, mely annyira összetett; bonyolult és áttételeken mérhető hatásfok­kal „üzemel”, hogy azt csak szakemberek képesek mérni, s ezekből a mérésekből olyan kö­vetkeztetéseket levonni, mely a jövő- szempontjából meghatáro­zó' lehet. És e méréseknél a kiindulás alapja az oly sokat emlegetett objektív feltételek vizsgálata. Azaz. annak boncolgatása, hogy skáláink, nevelési központjaink nögyan felelnek' meg annak az elvárásnak, melyet korunk fej­lődési üteme diktál. Ezt a bonyolult kérdést járta körbe — a teljesség igénye nél­kül , az Unokáink is látni fog­ják;;: , sorozat november 24-én sugárzott adása, A műsor neves építészei hazai - és külföldi pél­dákra hivatkozva, meggyőzően igazolták, hogy,milyen tenniva­lók várnak itt megoldásra. Lát­tunk;- „kacsalábon ,fprgó” „isko­lát!1 (Újpalotai „Lila"- iskola), könnyűszerkezetes -vc-c'nnoiógiú’ val' épült iskolát Zuglóban. Im­pozáns látvány, felemelő érzé­sek; v " - • De, 'ha azt is belekalkuláljuk, hogy iskoláink „zöme, sajnos, elavult, rosszul felszerelt, s épí­tészetileg olyan kivitelezéssel készült, hogy Ott az átalakítás sem kecsegtet semmilyen re­ménnyel — akkor válik szürke tónusúvá áz az összkép, amit na megállapítani lehet! És ez akkor is igaz, ha tudomásul vesszük, Hogy az utóbbi évti­zedben^ komoly erőfeszítések tör­téntek annak érdekében, hogy a napjainkban épülő közokta­tási-intézményék állják a'z idő próbáját. Ez a törekvés annyira komoly,i hogv az elmúlt tel év­tizedben* már az Oktatási Mi­nisztérium 'illetékesei is döntő szóval bírnak akkor, amikor egy új létesítmény- megépítésére sor kerül. ■- • A jelenlegi helyzet tehát min­denképpen biztató, még akkor is, ha tudjuk, hogy népgazdasá­gunk teherbíró képessége nem végtelen. A meglevő lehetősé­geket azonban akkor tudjuk iga­zán a eél-szolgálatába állítani, ha követjük például a svédek gyakorlatát, akik keveset adnak a külcsínre, és többet a belbecs­re. • Másképpen kifejezve, arra tö­rekszenek, hogy maga az épület a legolcsóbb technológiával épüljön, az épületben viszont megtalálható legyen a könyv­tár. a tornaterem, az úszóme­dence, a szakköri helyiségek. Unokáink is látni fogják... a műsor főcíme szerint. A ben­nem bujkáló kisördög azonban azt súgja nekem, hogy a mai elképzelések egy részét — erről a műsor győzött meg —. unoká­inknak, kell majd megépíteni, ''a látni akarják. S. ennek oka el- sösórbah az, hogy építészeink egy kissé még mindig a felle­gekben járnák; amikor Iskolát építenek.- ... Szilárd Ádam A íazekasmesterségről — amíg nem késő Lehetséges-e, hogy Ombódi János fazekas kisiparos Körösla- dánvból Hódmezővásárhelyre, a fazekasmesterség „őshazájába” szállít mázas, festett csuprokat, korsókat, köcsögöket? Nemcsak lehetséges. hanem igaz is. Az ember, ha belép a kis fa­luszéli műhelybe, először is be­veri a fejét, A gerendák alacso­nyan vannak; rajtuk átfektetve hosszú deszkák, ezeken pihennek j a félkész, száradófélben levő cse­repek. Nem sokkal szerencsésebb Szarvas Andrásné, a Megyei Művelődési Központ munkatár­sa sem. akivel együtt érkezem. De neki is csak a gerendákkal gyűlik meg a baja. mert soha mosolygósaim arcokat, kedve­sebb, szívesebb vendéglátást, mint amilyennel Ombódi János és felesége őt is, engem iK fo­gadnak. Apjától, Ombódi Imrétől ta­nulta a szakmát. Először fia. if­jabb Ombódi Imre vette át ap­jától a íazekaskorongot, ám ő '< Is hamarosan azok közé sorolt, ■ akik kiöregedtek, vagy egyéb okok miatt hagylak lel ezzel a | szép mesterséggel. Bátyja után | Ombódi János folytatja az ipart Ladányban; A fél kezén meg tudja számolni, hányán műve­lik még a szakmát Békésben. Lám, itt is az asszony az „üz- ! letvezető”. Míg útitársam a ked- I vés szavú Ombódinéval tárgyal, I odaállok a fazekaskorong mellé, | s — amennyire tőlem telik — j szorgalmasan jegyzetelek és kérdezek. Ombódi János először a las­katésztára emlékeztető alap­anyaghoz; a nedves agyaghoz nyúl. Három-négy gombócot ké­szít a tapadós masszából. Az i egyiket, miután egy ideig húz- ta-vonta s a munkaasztalhoz csapkodta, a korongra teszi.-r Ebből csinálok egy .kiskor- sót — jegyzi meg szinte mellé­kesen. A sebesen forgó kis tömböt oldalról benyomja, s forgás köz­ben lassan-lassan emeli.- Hama­rosan különválasztja a tárgy három fő részét: az öblét — azaz a testét —, a nyakát, meg j a rostáját. Először a korsó tes­tét formálja ki. Ügyes, nagy gyakorlatú keze már kevés eh­hez; segít "a simítólap is. Hon­nan érzi a formát? Mitől lesz a kis agy^gdarab arányos, kecses és szép, olyan, amilyennek sze­retjük? — A kezem érzi, milyen vo­nalúnak kell lennie. Az alapot szemmértékre adom. a többi a kezem dolga. És persze a sze­memé is. Apám mutatta meg, milyen alakúnak kell lennie. Ráhelyezi a testre a nyak­részt. Kívül-belül fogva, alakít­va, forgatás közben ügyesen rá­nyomja. aztán lassan felfelé húzza-emeli az engedelmes anyagot. — Sok minden kell hozzá: agyag, tűzifa, festék. Az elsőt a Sebes-Körös adja; ott van a partján. Mégsem olyan egysze­rű, mert ki kell választani, az­tán kibányászni, elhozatni, A mázas edények után 20" n for­galmi adót. fizetek. a többiek után 10 százalékot. S hozzá még a jövedelemadó: a teljes bevétel 10 százaléka. Tiszta jövedel­münk így csak körülbelül két­ezer forint havonta. Jövedelem­kiegészítésként malacokkal, ko­cákkal, kertészkedéssel is fog­lalkozunk, Télen alig van for­galom. Kész a korsó. Persze, még szá­rítani kell — ennek is ezer csinja-bínja van —, s amikorra sok ilyen korsó összegyűlik, majd megszárad, kemencébe kell rakni, s 800—1000 fokon kiéget­ni. Ehhez nem akármilyen fa — fenyőléchulladék kell. — Nagyon sok fortélya van ennek a mestereségnek. Nagyon kell vigyázni a szárításnál, az égetésnél. Olyan sokfélét kell csinálni, hogy egy ipari tanuló, ha csak a hetenként megszabott, három napon dolgozik, nem is tudja megtanulni. Lett volna jelentkező, de úgy gondoltam, én nem szégyenkezek vele. Fi­zetnem kéne az ösztöndíjat is, öt-hatszáz forintot havonta. így nem kifizetődő. Megkeresik Pécsről, Bajáról, Miskolcról. Szállított már Cseh­szlovákiába. Ausztriába is. Ame­rikába. * Ausztráliába. Üj-Zé- landba is vittek már tőle kor­sót, cserepet. — Vásárhelyen több mint harminc fazekas él és dolgozik ma is. Mezőtúron, Karcagon szövetkezetekben készülnek a korsók, cserepek. Mezőtúrról rendszeresén meglátogat egy szakmabeli ismerősöm. A szö­vetkezetnek szakmunkástanulói is vannak; három-négy fiatal évente. Áruik keresettek a bel­földi piacon, s még inkább ke­resik őket külföldön, ahol nem csökken a népművészet divatja. Évekkel ezelőtt 10—15 fazekas- mester dolgozott Békés megyé­ben. Ma is dolgozik még négy vagy öt. Nem tudom. Itt a me­gyében hogy-hogy nem akad egy mozgékony, vállalkozó szellemű szövetkezeti vagy vállalati ve­zető. aki összefogná Őket és fel­karolná ezt a mesterséget? Ezt kérdezzük mi is. Varga János Munka közben (Fotó: Lányai László) MI:GYI=NKI:1 JÁRVÁN. Átalakuló életformánk, gondolkodásunk és magatartá­sunk a munkához, a közösséghez és ö n m a g u n k hoz való viszonyunkban is tükröződik. Noha sok tekintetben nem lép­hetjük át sajat árnyékunkat, pontosabban szólva nehéz ál- ugórni saját korlátáinkat, mégsem kevés már azoknak az eseteknek a száma, amikor nem ..észrevétlenül", hanem tu­datos ráhatás és önművelés révén a szemünk láttára alakul ki az új embertípus. Nagyszerű példáját tapasztaltuk ennek a Gyónta és Környéke építőipari Szövetkezetben. Egy kubikusbrigád fejlődéséről van szó. Három éve még elítélő jelzőket ragasztottak e brigád neve mellé, nem ok nélkül. Nyolc tagja közül akkoron nem akadt egy sem, aki ellent tudott volna állni az italozásnak, s ezt, hosszú ideig annak a régi és téves felfogásnak igazaként nézték el, hogy ..aki nehéz munkát végez, annak a szervezete megköveteli a szeszt". Ez a brigád pedig a legnehezebb munkát végette a szövetkezetben, következésképpen a legtöbb szeszt is fogyasz­totta. Már úgy nevezték őket: „az ivó brigád”. Fizetés után napokig ernyedten dolgoztak, családi problémák is szármáz­ták pénzük „elveréséből”, s munkaterületük lakói is kifo­gásokat emeltek ellenük magatartásuk miatt. Mindezt meg­elégelte a szövetkezei pártszervezete és a vezetőség, elé citál­ta a brigád kommunista tagjait. Napokig, hetekig tarló be­szélgetések voltak ezek, melyek fegyelmivel végződtek: a brigádvezetőt leváltották posztjáról és mást bíztak meg a brigád vezetésével. A pártszervezet beavatkozása végeredményben „norma- rendezést” jelentett a brigádtagok erkölcsi, emberi magatar­tásában, alkalmasint orvosságot a megsértett normák egész­ségessé válására. Es nem utolsósorban a kollektíva képvise­letében azt a visszatartó erőt, mely a helytelen, rossz csele­kedetek leleplezésével nemcsak szoros címre szólóan, hanem az egész közegre vonatkozóan is alkalmas arra, hogy állj-1 mondjon megrögzött, káros szolcásoknak. Az ember alakul, formálódik, Változik. A pártszervezet ezt a változást segítette meggyorsulni a brigádnál. A ingok tudták, milyen vélemény alakult ki róluk a szövetkezeiben, s a pártszervezet segítségével elhatározták — megváltoztat­ják magatartásukat. A segítség ezt követően sem maradt el. Testet öltött a brigádtagok önművelődésre való ösztönzésé­ben, politikai képzettségük fejlesztésében, a kommunista meggyőződés szerint végzett munka bátorításában és hono­rálásában. A kubikusbrigád azóta már harmadszor nyerte el a szocialista címet, vezetőjük kitüntetést kapott, s ma úgy beszélnek róluk, hogy ez a brigád a lelke az egész szövet­kezetnek. A szövetkezet pártszervezetének tudatos nevelő mun­kája és odafigyelése az emberek igyekezetére — óriási eme­lője az új embertípus kialakításának. Ilyen segítség mellett a brigádtagokban napról napra erősödött az akarat „saját normáik rendezésére”, s szinte mindenki szeme láttára mu­tatták meg: a legkárosabb szokásokat is el lehet hagyni: A neveléssel párosuló más természetű ösztönzés pedig jő ki­egészítője és propagandistája az emberformálásnak. A fize­tésemelés. a jutalom, a kitüntetés az értékesebb, nagyobb tel­jesítményt díjazza és az ember erkölcsi értékeinek meg­becsülését fejezi ki. Ezért nem csodálkozott senki, sőt a leg­nagyobb egyetértéssel vette, hogy a brigádvezetőt kitüntet­ték, a brigád pedig magas jutalmat kapott. A brigád „kieme­lése" nem devalválta az értékítéletet. Ellenkezőleg: a tettek megbecsülése arra a megállapításra juttatta a többi dolgozót is, hogy érdemes valamit nagyon akarni és elérni, tanulni, a közösség érdekeinek megfelelően gondolkodni, jól dolgozni, a szocialista normák szerint élni és cselekedni. Talán mondani sem kell. hogy a pártszervezet nagy te­kintélynek örvend a szövetkezetben, épven munkastílusa miatt, s mert az általános fejlődéssel párhuzamban olyan ütemben és mértékben segíti a dolgok emberi változásait, ahogyan e változásokat mindenütt szeretnénk látni, örven­detes az is, hogy aki annak ideién e brigádot a változások felé indította, ma a gyomai nagyközségi pártbizottság titkárai Varga Dezső Decemberben megyei Ki mit tud? döntő Befejeződtek a tehetségkutató ifjúsági vetélkedő elődöntői me­gyénkben. Legutóbb Szarvason és Békésen szerepeltek versmon­dók, zenészek, énekesek a to­vábbjutásért. Megyénk legfiata­labb városában, Békésen, Pó­lyák Attiláné vésztői népdal­énekes, Labanc Nándor békési gitáros, Kiss Edit helybeli vers- j mondó és a békési Városi Mű­velődési Központ és Építőipari Szövetkezet citerazenekara mu­tatkozott be sikeresen. Szarvas­ról a döntőbe jutott Komár János táncdalénekes, Kom lesi Ildikó népdalénekes és a Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet Páva­köre. mindketten békésszentand- rásról. A gyomaiak szép siker­rel térhettek haza a szarvasi te­rületi döntőről. Szokolal ibolya versmondó Grónás Margit és Zombori Katalin prózamondók, a Körösmenti szövetkezeti tánc­együttes és Csapó Hét a szóló- táncos utazik a megyei döntőre december 14-én. Érdekes megjegyezni, hogy míg 1972-ben 400-an jelentkez­tek megyénkből a Ki mit tud?- ra, most csupán 131 -en küldték el nevezési lapjukat 35 verseny­szám képviselői közül. Garai Gábor, Baranyi Ferenc Békéscsabán „Szép szó és muzsika” cím­mel könyv, és hanglemezbemu- tatót rendez Békéscsabán a Mű­velt Nép Könyvterjesztő Válla­lat az ifjúsági és úttörőházban november 29-én, hétfőn este 7.00 órától. A vendégek között üd­vözölhetjük Garai Gábor Kos- suth-díjas és Baranyi Ferenc József Attila-díjas költőket. Dé­nes Margit zeneszerzőt. Meré­nyi Judit előadót, Szei'Sén Gyu­la színművészt és a Kaláka együttest.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom