Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

MENETREND SZERINT veteránok A vasutak fejlesztési programjából Mindenkinek volt mór alkalma, utazás közben, pálya­udvaron járva, szemügyre venni a vasutasok munkáját. Teen­dőik közül, az utazó, a „kívül­ről” szemlélődő számára alig­hanem a kocsirendezés munká­ja a leglátványosabb: az ide- oda lóduló Vagonokkal, csattanó ütközőkkel, a kocsik között haj­ladozó kapcsolósokkal, a gépek és emberek összehangolt moz­gásával. A szerelvények szét­szedése, összerakása egyben a legveszélyesebb — hiszen az üt­közők között a másodpercre ki­számított mozdulatokban nem lehet tévedni — és a legnehe­zebb munka is. Már a század első harmadá­ban műszakiak serege foglalko­zott azzal, miképp is lehetne ember nélkül, valamilyen gép­pel, szerkezettel elvégeztetni ezt a munkát. így.' születtek meg a 30-as években az első önműkö­dő vagonkapcsoló készülékek a. Szovjetunióban és Amerikában. A Szovjetunióban 1935-től 1957-ig a teljes vagon- és moz­donyparkot felszerelték ezzel a szerkezettel. Ma az USA-'ban és a Szovjetunióban lényegében a teljes kocsipark önműködő kap­csolószerkezettel közlekedik. Európában „z önmű­ködő kocsikapcsoló általános bevezetésének terve körülbelül 20 esztendeje készült el. A terv lényege az volt, hogy egész Eu­rópában — idesorolva még a Szovjetunió szibériai részét is — valamennyi ország nemzeti vasútjának egyugyanazon készü­lék alkalmazására kellene át­térni, hiszen az ebből származó előnyök, kézenfekvőén csakis így aknázhatók ki maradéktalanul. E gondolat jegyében a 60-as | évek elejétől a Szocialista Or- ! szagok Nemzetközi Együttműkö- j dési Szervezete és az Európai j Vasutak Nemzetközi Szövetsé- ! ge közös bizottság keretében látott hozzá-az európai vasutak; egységes, összekapcsolható (tipi­zált) önműködő kapcsolószerke­zetének kifejlesztéséhez, a már korábban elkészült szocialista és nyugati konstrukciók és do- ■ kumentációk felhasználásával, illetve összehangolásával. Nem kévés műszaki probléma várt megoldásra, hi­szen ennek az új készüléknek az előző évtizedekben elkészült amerikai és szovjet változatnál korszerűbbnek kellett lennie, fi­gyelembe véve a fejlődés azóta elért eredményéit, illetve ma - már pontosan felvázolható új kö­vetelményeit. A 70-es évek de­rekára végül is elkészült, ki­próbálva, a tapasztalatok alap­ján korrigálva két korszerű ké­szülék. egy szocialista és egy nyugati változat. A közös érdek és előnyök alapján, a két ké­szülékben megtestesülő szaba­dalmakat a szakemberek díjta­lanul bocsátották egymás ren­delkezésére. Európa tehát az önműködő kapcsoló készülékek elterjeszté­sének időszakához érkezett, a fejlesztés befejeződött. Erre a szakaszra több ország nemzeti vasútja — így a MÁV is — már korábban megkezdte a fel­készülést. A régebbi kocsikat az j új szerkezet felszerelésére alkal- [ mássá tették, illetve az új va­gonokat már így készítette az ipar. A MÁV 1965-től végzi ezt az előkészítő munkát. Ami hát­ra van. az átállás érdekében el­végzendő feladat, az sem kevés még. A nyugati országoknak pél­dául 2,5 milliú. a szocialista or­szágoknak 1,5 millió készülék szükséges az átálláshoz. Ezt az iparnak még el kell készítenie. A KGST-tagországok gyártás­szakosítás keretében szervezik meg a kocsikapcsoló készülékek termelését is — a feladat azon­ban így is jelentős. Az áttérés például a magyar népgazdaság­nak legalább 15—20 milliárd fo­rintba kerül majd. A szocialista országok szeretnék a következő 8—10 év­ben — az eredeti menetrend szerint, a számottevő költségek dacára is — általánosan beve­zetni a készülék használatát. A nyugati országok viszont, egye­lőre, a nagy ráfordítás-igényre hivatkozva — 1985 utáni idő­pontot javasolnak. Mérlegelés dolga, mindenképpen meg kell-e várni a nyugati országokat, nincs-e mód meggyorsítani a bevezetést a szocialista vasuta­kon. Hiszen az kézenfekvő, hogy ez a készülék jelentősen bővítené a rendezőpályaudvarok teljesítő képességét -a kocsiren­dezés átfutási idejének számot­tevő csökkentésével. Különböző számítások szerint 20—40 száza­lékos időmegtakarítás érhető el a gépesített' kocsirendezéssel, a kézi kapcsolással szemben. Nem beszélve arról, hogy emberek ezreit szabadíthatná fel az egyik legnehezebb és legveszé­lyesebb fizikai munka alól. G. F. A szakmunkásokat nem elég kiképezni Állattenyésztő szakmunkások a békéscsabai Szabadság Tsz-ben Szélsőségek. Modem és el­avult állattartó telepek. Az egyik megfelel az egészségügyi és szociális követelményeknék, a a másik olykor elmarad a mini­mális mögött is. Szélsőségek, melyek általában jellemzőek mezőgazdasági üzemeinkre. Igy a békéscsabai Szabadság Terme, lőszövetkezetre is. Maradjunk a konkrét példá­nál. A gazdaság munkaerőgon­dokkal küzd az állattenyésztés­ben. de nem egyforma súllyal. Míg a jól felszerelt sertéstele­pen szinte évek óta nincs mun­kaerőmozgás, addig a fizikai munkát megkönnyítő eszközök hiányában a szarvasmarha-ága­zatban állandó a ki- és belépés. Természetesen más okok is köz. rejátszanak. Ilyen az osztott munkaidő, a korai kelés stb. — Sokféleképpen lehetne env. híteni az előbb említett gondo­kon. A legnagvobb segítséget mégis az egyelőre tervezés alatt álló modern telep felépítése ad­ná. De addig is tenni kell vala­mit. Javítani akarjuk a szakem­ber-ellátottságot — magyarázza Fabula György, a tsz személy­zeti vezetője. Állattenyésztő szakmunkás. Kevés van belőlük. A Szabadság Termelőszövetkezetben 29. Kö­zöttük sok a fiatal, akik már többszőr is bizonyították tehet­ségükéi. Olyanok is vannak, akik munkájuk közbeni tanulás, sál sajátítják el a szakmát, A tsz vezetői elmondták, hogy különösen szarvasmarha-te­nyésztő szakemberből van ké­vé*. Vajon miért? De erről már azokat a fiatalokat kérdezzük, akik az első vonalban dolgoz­nak. Lipcsei István szakmunkás az elmúlt tanévben végzett az eleki szakmunkásképzőben. Az országos szarvasmarha-tenyész­tő versenyben harmadik helye­zést ért el. Őszintén mondja: — Másképp tanítottak bennünket az iskolában. Az. ahol mostkdol- gozom. egv korszerűtlen telep. Nem tudom hasznosítani az is­mereteimet. — De nyilván jól megfizetik? — Nem mondanám. Ha a munka és a fizetség arányban lenne, nvilván többen jönnének ezekbe az/ ágazatokba dolgozni. Elég, ha csak a korai kelést, az itt eltöltött estéket, a munkakö­rülményeket vesszük figyelem­be. — Mégis maradt? — Mert él bennjem. és gondo­lom minden fiatalban a bizo­nyítási vagy. Egyelőre nem szándékozom elmenni, hiszen ez a szakmám, amit nem véletlenül választottam. A sertéstelepen már más vé­leményeket hallottam. Itt dolgo­zik a legtöbb szakmunkái, számszerűit 18. Köztük Greksza Pál is. — Nem véletlen, hogy. ez így van — mondja. — Itt fürdő, ebédlő, öltöző áll mindannyiunk rendelkezésére. Korábban ő is a szarvasmar­ha-tenyésztésben dolgozott, ha­gyományos telepen. Könnyen tesz összehasonlítást a korszerű sertéstelep javára. Annak elle­nére.- hoev naponta 30 kilomé­tert utazik motorral téien-uya­ron. mégsem szándékozik innen elmenni. Ezért is kezdett járni az orosházi mezőgazdasági szak. középiskolába. A telepen évek óta ugyanazok dolgoznak. Jó az összhang a fia­talok és az idősebbek között. A szakmunkások többsége kihelye­zett osztályban szerzett képesí­tést. — A két fiatal és társaik min­den elismerést megérdemelnek Megküzdőitek az előítéletekkel, melyek még ma is akadályozzák a helyes pályaválasztást — mondja a személyzeti vezető. Az előbb említettek más ter­melőszövetkezetekben 's gondot okoznak. Az a gazdaság pedig, ametv valóban a változást akar­ja. elébe kell hogy menjen ezek. nék, A Szabadság Termelőszö­vetkezet is így jár el, amikor ál­talános iskolákat látogatnak szakemberei, amikor üzemláto­gatásokat szerveznek. A közelmúltban fejezték be a ki helyezet szakmunkásképzést de már most télre is újabb szer­vezésével foglalkoznak. A szak­munkásokat azonban nem elés kiképezni, azokat meg is kell tartani. Fokozott megbecsülésük kölcsönösen jelentős egv olvan gazdaságban. ahol az állatle- n vészi és további fejlesztését tűz. ték célul. Köpenyes János BÉKÉS MECYEL 1976. NOVEMBER 23. I. A nemzetközi kommunista mozgalom a veterán jel­zővel tiszteli mindazokat, akik egész életük során része­sei, vezetői vagy közkatonái a marxizmus—leninzimus eszméi­nek valóraváltásáért folyó ön­feláldozó küzdelemnek. Nehéz lenne megmondani: hányán álmodoztak a magyar munkásosztály soraiban, a pro­letariátus hatalmáról, amely először és végérvényesen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomban öltött testet. Az Októberi Forradalomban, a polgárháború, a honvédő há­ború harcaiban az orosz néppel vállvetve küzdöttek a többi né­pek fiai is. Köztük sok magyar hős áldozta életét a forrada­lomért. Idézzük fel emléküket. Mindenekelőtt Ligeti Károly emlékét, aki 1918 május—júniu­sában az Omszkot védő inter­nacionalista osztag parancsnoka volt, aki sebesülten fogságba esett és Kolcsak fehérgárdistái kivégezték. Ligeti Károlyt, a költőt és lánglelkű agitátort, aki a munka és a forradalom vörös zászlaja alá ilyen szavakkal tö­mörítetté magyarok és más nemzetiségűek ezreit: ,,A mi jö­vendőnk, gyermekeink, unoká­ink egyetlen öröksége; e forra­dalom! Készek vagyunk arra, hogy az orosz forradalmat, amely az egész világnak békét és testvériséget hoz. az életünk­kel is védelmezzük... az orosz forradalom, mint a dolgozó né­pek fölszabadításának forradal­ma, egyúttal a mi /forradal­munk is, magyar dolgozóké. M a Omszk városában em­lékmű őrzi emlékét, hir­deti a hős magyar inter­nacionalista dicsőségét. 1918. rhájus 22-én Szamuely Tibor így lelkesítette a hazaté­rő és a Szovjet-Oroszországban maradó hadifoglyokat: „A for­radalom útjai tiszták, világosak és egyenesek. A proletariátust a forradalom útjára sodorta osztály helyzete. Proletárérdeker ink eléréséhez, a tőkés .kizsák­mányolástól való teljes felsza­baduláshoz, a kommunizmus el­ső grádicsáig csakis ez az út vezét. Akik pedig ezt az utat járják, nem tévelyeghetnek raj­ta sem jobbra, sem balra: az ingadozás, a sötétben tapogató­zás nem a forradalmár tulaj­donságai közé tartoznak. (...) . .. Menjetek haza. de nem'az- zal a céllal, hogy újból az im­perializmus jármába hajtsátok fejeteket, újból fegyvert fogva kezetekbe, újabb testvérgyiikos* ságra induljatok. A fegyverek­kel zsarnokaitok kezetekbe ad­ják egyúttal a hatalmat is; ne felejtsétek el soha, hogy a ha­talommal élni is lehet, sőt élni is kell. A példa előttetek áll, az oro^z forradalomból sok min­dent ínegtanulhattatok!” S zamuely Tibor lelkesítő és útmutató szavai a bizal­mat és győzelembe vetett hitet plántálták el ezrekben és tízezrekben, amely nem maradt nyomtalan. A világtörténelem nagy for­dulópontján a magyar munkás- mozgalom történetében is új fe­jezet kezdődött. Hazánkban is kibontották a szocializmus zász­laját. megalakult é6 elindult út­jára a magyar munkásosztály forradalmi, marxista—leninista élcsapata, a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja, majd négy hónappal később, 1919. március 21-én — a magyar proletárok orosz testvéreik példáját követ­ve — kikiáltották a Magyar Ta­nácsköztársaságot. A Tanácsköztársaság kivívá­sában nagy szerepük volt a ha­zatérő hadifoglyoknak, akik az orosz proletariátus forradalmi harcában ismerték meg a győ­zelemhez vezető utat. s hazai osztálytestvéreikkel összefogva, a magyar proletariátus és min­den kizsákmányolt harcának eredményeként teremtették meg a világ második tanáeshatalmát, a magyar proletariátus első dik­tatúráját. A nemzetközi imperializmus minden erejét latba vet­ve, összefogott a magyar proletariátus forradalma ellen. A fiatal Vörös Hadsereg hősie­sen védte szocialista hazáját, harcai — különösen a dicsősé­ges északi hadjárat — egyike legszebb nemzeti hagyománya­inknak. Az _ ellenség túlereje győzött 1919’ augusztusában, vérbefojtották a Tanácsköztár­saságot. Az orosz proletariátus még nem volt olyan helyzetben, hogy katonai, segítséget Í6 tu­dott volna adni. De az a tudat, hogy a proietárforradaíom a vi­lág egvhatodán győzött, s ez­zel a szocializmus győzelmes útjára indult, erőt és bátorságot adott a magyar internacionalis­táknak és forradalmi erőknek ahhoz, hogy a harcot — ha ide­iglenesen más módszerrel is — folytassák, s ha később is, de eljön a végső, győzelem. > Kőszegi Frigyes (Folyt, köv.) Kultúránk külföldön A varsói Magyar Intézet évadja A Magyar Intézel Varsó köz­pontjában a „magyar kultúra nagykövetsége” varsóiak számá­ra. Naponta több százan is meg­fordulnak az Intézet székházá­ban. Egyeseket a magyar iroda­lom, másokat a magyar festészet, szobrászat vagy filmművészet ér­dekel közelebbről, vannak, akik a magyar sajtótermékekre kíván­csiak vagy könyvet vesznek köl- csőq. sokan pedig az Intézet mel­lett működő „Kultúra” boltban magyaros emléktárgyakat vásá­rolnak. Az Intézet egyik legfontosabb feladata a klasszikus és mai ma­gyar irodalom népszerűsítése: irodalmi esteket, kiállításokat, előadásokat és ielf£# ásásokat rendeznek. Az idén Joljef Atti­la. Vörösmarty. Berzsenyi irodal­mi esteket rendeztek már. Külö­nösen nagy sikere volt a Rá kór czi Ferenc születése 300. évfor­duló ia alkalmából, rendezett ren­dezvénysorozatnak. Hasonló ren­dezvényekre — közöttük tudo­mányos ülésszakokra — több lengve! városban is sór került. Jövőre az Intézet a magyar I forradalmi költészetről téri elő- I adásokat. Olyan .költőkkel kíván-1 ja megismertetni a lengyeleket, mint Váczi Mihály, Simon Ist­ván, Benjámin László, Garai Gá­bor. Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából számos előadást terveznek, magyar ven­dégek részvételével. A varsói Magyar Intézet nagy súlyt helyez a magyar zene nép­szerűsítésére is. Mai magyar ze­neszerzőket bemutató találkozó­kat szerveznek, amelyeken a ze­neszerzők és a legjobb magvar előadóművészek vesznek részt. A műsorból nem hiányzik a magyar népzene sem: az elmúlt hónap­ban több lengyel városban nagy sikerrel szerepelt a sarkadi „Re­pülj náva” citeraegyüttes. 1977- ben több magvar művész ven­dégszereplését is tervezik. A Magyar Intézet nvelvtanfp- Ivamai naev érdeklődé»! válta­nak ki évről évre. Az idén ismét több jelentkező volt, rmot ahá­nyat az Intézet korszerű nyelvi laboratóriuma fogadni tud. Az Tetőzeten és az egyetemeken kí­vül -nyolc intézménynél folvik l engve!országban magyar rmelv. oktatás. tevrr,a~Te|esen as, Jn(g_ zet segítségével. W. ZielinsLa

Next

/
Oldalképek
Tartalom