Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

Drho Kekkonen életrajza Urho Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke 1900. szeptem­ber 3-án a közép-finnországi Pi- elavesi községben született. Kö­zépiskolai tanulmányai elvégzé­se után 1919-ben beiratkozott a helsinki egyetem jogi karára, s hamarosan egyik vezetője lett a finn nemzeti diákmozgalomnak, '1926-ban általános jogtudomá­nyi diplomát szerzett. 27 éves ko­rában a községek szövetségének jogtanácsosa, 1928-ban ügyvédi vizsgát tett. 1936-ban a jogtudo­mányok doktora lett. 1936-tól 1956-ig — elnökké vá­lasztásáig — egyfolytában parla­menti képviselő. 1946—47-ben a parlament első alelnöke, 1948— 1950-ben elnöke. Az 1936-tól 1956-ig eltelt 20 esztendőben kü­lönféle posztokon vett részt a finn kormány tevékenységében. Vezette az igazságügyi, a belügyi, a külügyi tárcát, s őt alkalom-, mai volt az ország miniszterel­nöke. 1956-ban köztársasági el­nökké választották, s ezt a tisz­tet azóta is betölti. Közéleti tevékenysége mellett számos jogi és politikai könyvet is írt. Kimagasló érdemeiért több egyetem — köztük 1969-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem — díszdoktorává avatta. Számos finn és küKöldi kitüntetés, így a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendje gyé­mántokkal ékesített I. fokozatá­nak birtokosa is. A finn politika alakításában játszott nagy fontosságú szerepe mellett döntő érdemei vannak az ország pozitív nemzetközi tevé­kenységének, a Szovjetunióval való baráti viszonynak és együtt­működésnek a kialakításában. Paasikivl miniszterelnök, majd államelnök legközvetlenebb munkatársaként részese és ki­munkálója, majd továbbfejlesz­tője volt ennek a külpolitikai iránynak, amelyet azóta is Paasi- kivi—Kekkonen-vonalként emle­getnek. Kekkonen elnök neve összeforrott a békés egymás mel­Folytatódtak a szovjet—jugoszláv tárgyalások Lapvólemények Leonyid Brezsnyev belgrádi látogatásáról Belgrad lett élés politikájával. Ez irányú tevékenységének betetőzése volt az európai biztonsági és együtt­működési konferencia előkészíté­sében és lebonyolításában vállalt kiemelkedő szerepe. Elnöki minőségében 1963-ban nem hivatalos, 1969-ben pedig hivatalos látogatást tett Magyar- országon. 1975-ben jugoszláviai útja alkalmával kétszer is meg­szakította útját Budapesten, ahol hasznos eszmecserét folytatva is­mét találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkárával és Losonczi Pállal, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöké­vel. Az elnök egyébként egész éle­tében aktívan sportolt. Ifjú­korában Finnország magasugró csúcstartója is volt. Ma is rend­szeresen fut és siel. Hazánkban is sportemberként járt először 1929-ben. (MTI) Márkus Gyula és Nyárádi Ró­bert, az MTI tudósítót jelentik: Kedden délelőtt Belgrádban folytatódtak a oaráti látogatá­son Jugoszláviában tartózkodó Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának és Jo- szip Broz Tito, jugoszláv állam­főnek, a JKSZ elnökének tár­gyalásai, amelyeknek napirend­jén a két ország és a két párt kapcsolatainak fejlesztése, a nemzetközi helyset, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kér­dései szerepelnek. A jugoszláv lapok keddi szá­mukban első oldalon vastag­betűs címek alatt, képekkel il­lusztrálva foglalkoznak Leonyid Brezsnyev Belgrádba érkezésé­vel és látogatása első napjának eseményeivel. A Borba négyha­sábos címében idézi az SZKP KB főtitkárának szavait: a Szov­jetunió arra törekszik, hogy erő­sítse és fejlessze Jugoszláviához fűződő barátságát az egyenjogú, ság. a tisztelet, a bizalom és a belügyekbe való be nem avat­kozás elvei alapján. Címben emeli ki Tito megállapítását is: a fejlett és szilárd jugoszláv— szovjet kapcsolatok hozzájárul­nak a békéért, a békés egymás mellett élésért, a társadalmi ha­ladásért és a szocializmusért vívott harchoz. A Politika azt emeli l<i Brezs­nyev hétfői esti pohárköszöntő- jéből, hogy „a szovjet—jugo­szláv együttműködésnek ígére­tes távlatai vannak”. A jugo­szláv államfőnek pedig azt a kijelentését húzza alá. hogy „Jugoszlávia őszintén baráti, sokoldalú és Szilárd kapcsolatok fenntartására törekszik a! Szov­jetunióval”. Moszkva Szovjetszkaja a Komszo­A Prnvda. a Rosszija, a Trud, Helsinki — a szó lágy, dal­lamos csengese is igazolja, hogy ezt a szép vá­rost találóan nevezik a Bal­ti-tenger lányának. De ez a lány — akaresak a többségük­ben szőke, nekünk délieknek kissé hűvös temperamentumú finn nők — nem hagyja magát egykönnyen kiismerni. Különö­sen ilyenkor, őszi—téli időben cseppet sem barátságos a vele egycsapásra ismeretséget akaró idegennel szemben. Csontbamaró jeges, teyigeri széllel, köddel, pá­rával, de még az ilyenkor szinte örökösen tartó éjszakával is pró­bára teszi látogatói állhatatossá­gát —, vajon futó kalandot akar­nak-e. vagy igazi mély szerelmet. Aki állja a próbát és emellett még szíve is van hozzá, hogy az elemekkel dacolva közelebb ha­joljon a városhoz, a házakhoz, a mindenütt jelenlevő, szentként tisztelt természethez — nem csa­latkozik várakozásaiban. Páratlanul szép és fenséges látvány a legrégibb városmag, a hivatalokkal, középületekkel övezett Szenátor tér, a föléje tornyosuló katedrálissal, Helsin­ki jelképével. Noha a finn épí­tészet közismerten világviszony­latban is vezető helyen van, az északi főváros nem nélkülözi azokat a mondhatnánk jellegte­len, neobarokk, neoreneszánsz stílusú épületeket, amelyeket a századforduló táján Budapesten éppúgy építettek, mint Bécsben, szinte valamennyi más európai nagyvárosban. A hagyományos finn építészeti anyag a fa. Hel­sinkiben mégsem találunk egyet­len régi faépületet sem, a XVII. század nagy tűzvészei nyomtala­nul eltüntették azokat a régi pa­naszt, kereskedő, polgárhazakat, Ismerkedés Helsinkivel amelyek például olyan festői hellyé formálják a Helsinkitől egy órányi autójárásra fekvő Porvoo városát. A főváros képét meghatározó épületeket a XIX— XX. század fordulóján kezdték emelni, mégpedig a nagy épí­tészhármas, az idősebb Saarinen, Lindgren és Gesellius tervei sze­rint. Ezek hárman a íinn nem­zeti-romantikus stílus legkivá- lóbbjaiként ismertek, „iskola- munkájuk” a Nemzeti Múzeum épülete, amely kőből van ugyan, de tervezői az ősi hagyományok iránti tiszteletből kackiás kis fa­toronnyal egészítették ki. Külö­nös, de nem stílustörő módon kapcsolódik egymáshoz a finn építészet két korszakát képviselő két épülettömb: az idősebb Saari­nen tervezte, tízes évekbeli kő­pályaudvar és a vele szemben a tér másik oldalán magasodó zegzugos üveg—beton—fém üz- letházkomplexum. Az összekötő­elem (a szó szoros értelmében) a pályaudvart az üzletház labirin­tusával összekapcsoló föld alatti folyosórendszer. Pop-butikpk, bisztrók, éjjel-nappali élelmi­szerboltok kínálják itt portéká­jukat nagyon célszerű módon a' késő éjszakai órákig a vonattal érkezett szomjas, törődött uta­soknak. Észre sem veszi az em­ber. s a különböző szintek (leg­alább öt van belőlük) le-fölvivő lépcsősorain ferde üsszejkölő- folvosóin nézelődve máris elté­ved. Az „igazi” finn építészeti stí­lust azonban mégsem ez a föld- alatt-feletti — itthon azt monda­nánk — szolgaitalohaz képviseli, hanem a zsú­folt belvárostól távolabbi, ieve- gősebb. tágabb terű építkezési mód, a természet és az em­ber kezemunkájának ritkán tapasztalható összhangja. Hel­sinkit a jégkorszakban dimbes- dombosra csiszolt vörösesbarna gránitalap hordja a hátán, ame­lyen a termőtalaj igen vékony, helyenként alig 30—49 centimé­ter. Így aztán a néhol csaknem márványsimaságúra csiszolódott gránitpúpok iépten-nyomon ki­bújnak vékony földtakarójukból, s a finn környezetkialakítók (eb­be a fogalomba lehetne össze­vonni az építészektől a kerté­szekig, parképítőkig mindenki­nek a tevékenységét. hiszen munkájuk közt harmonikus, szerves a kapcsolat) belőlük, ve­lük formálják lakótelepeikéi, li­geteiket, útjaikat. A várossal ismerkedő ennek a stílusnak már klasszikussá vált egyik alkotását, a sziklatemplo­mot. a Taivallahden Kirkko-t keresi. Nyugatról, a Runeberg utca felől érkezve a kis térre, templom sehol, a megszokott vö­rösesbarna gránitdomb masaso- dik, fűvel, cserjével, gyerekek­kel. kutyákkal, játszótérrel. El­indulva a domb mentén, jó 40 méter után hirtelen felbukkan a félig a dombba vájt-templom, a gránittal harmonizáló színű réz tetőszerkezetével, nyers sziklafa­laival, egyszerű, sima vonalú bútorzatával. Lenyűgöző tiszta­sággal jut el a szemlélőhöz a ter­vezők üzenete: nem a termesze- f let alakítják (rombolják?) az emberi (vélt) szükségletekhez, hanem az embert vezetik vissza ílvmódon eredeti környezetébe, a természetbe. Dunai Peter molszkaja Pravda és más lapok elsöoldalas tudósításokban szá­molnak be kedden Leonyid Brezsnyev Belgrádba érkezésé­ről. „Baráti látogatás”, „Nagy es fontos esemény”, „A szocializ­mus, a béke nevében”, „Belgrá­di kézfogás” — ilyen és hasonló címekkel tudósítanak a lapok a belgrádi látogatás első napjá­nak eseményeiről. A Pravda emlékeztet rá. hogy Leonyid Brezsnyev legutóbbi, 1971-es belgrádi látogatása so­rán írták alá a szovjet—jugo- j szláv nyilatkozatot, az azt köve- i tő években Brezsnyev és Tito j Moszkvában, Kijevben. Helsin­kiben és Berlinben találkozott. A tapasztalat bebizonyította, hogy minden Ilyen találkozó nagy lépés volt az SZKP és a JKSZ közötti kapcsolatok fej­lesztésében. a szovjet—jugoszláv kapcsolatok megszilárdításában. A Leonyid Brezsnyev és Jo- szip Broz Tito jelenlegi belgrádi tárgvalásai iránt megnyilvánuló rendkívül nagy politikai érdek­lődést jelzi, hogy 250 újságíró, sajtó-, rádió-, tv-tudósi tp akkre­ditáltatta magát. A Szovjetszkaja Rosszija hangsúlyozza, hogy a jugoszláv sajtó nags- teret szentel a Szov­jetunió életének. Az oroszorszá­gi föderáció lapja idézi a belgrá­di Borbát. amely Leonyid Brezsnvev személyével, a Szov­jetunió vezetésében, a szocialis­ta közösség életében és a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalomban betöltött kiemel­kedő szerepével foglalkozik. New York Az amerikai sajtó nagy ér­deklődéssel követi Leonyid Brezsnyevnek. az SZKP KB fő­titkárának jugoszláviai látogatá­sát. A New York Times, a New York Daily News, valamint az AP és az UPI hírügynökségek belgrádi keltezésű tudósításaik­ban hangsúlyozzék, hogy a láto­gatás baráti, szívélyes légkör­ben zajlik. A New’York Times kiemeli, hogy a két ország kapcsolatai a teljes egyenlőségen, a kölcsönös tiszteleten, n bizalmon és a bel­ügyekbe való be nem avatkozá­son alapulnak. A Washington Post ismertet­ve Leonyid Brezsnyev belgrádi beszédét, különösen nagy jelen­tőséget tulajdonit az SZKP KB főtitkára azon szavainak, me­lyek szerint a Szovjetunió Ju­goszláviával való kapcsolataiban a teljes egyenlőség, a kölcsönös tisztelet, a bizalom és az egy­más belügyeibe való be nem avatkozás elvein alapuló baráti kapcsolatok megszilárdítását és fejlesztését támogatja. Meghalt Betiltó Pál Benkó Bál, a megyei pártbizottság politikai mun­katársa november 15-cn, 49 éves korában elhunyt. Benkó Pál elvtárs mun­káscsaládból származott. 1946-tól 1951-ig lakatosként dolgozott a MÁV-nál. Fia­talon a párt tagja lett- A megyei pártbizottsághoz 1951-ben került. Nemsoká­ra elvégezte az egyéves pártiskolát, később pedig a Marxista—Leninista Esti Egyetemet és a szakosítót. Az ellenforradalom ide­jén tanúsított szilárd helyt­állásáért 1957-ben megkap­ta a Munkás-Paraszt Hata­lomért Emlékérmet, 1970- ben pedig a Munka Érdem­rend bronz fokozatával és a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. Legutóbb a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályán dolgozott. Széles körű ismeretével segítette a megye közlekedési é* ke­reskedelmi vállalatai párt­ós gazdasági vezetésének a munkáját. Sokan ismerték és tisztelték emberségéért, szerénységéért. Temetése november 17. én délután 3 órakor Békés­csabán, a Vasúti temetőben lesz. Az MSZMP Békés megyei Bizottsága Koszorúzás dr. Mlinnich Ferenc síremlékénél Dr. Münnich Ferenc születé­sének 90. évfordulója alkalmá­ból kedden délután ünnepélyes tiszteletadással megkoszorúzták a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom k'emelkedő harco­sának síremlékét a Kerepesi úti temető munkásmozgalmi Pan- theonjában. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága ne­vében Biszku Béla, a Központi Bizottság és Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, a Politikai Bizottság tagjai, a Miniszterta­nács nevében Aczél György, a Politikai Bizottság tagja és Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettesei helyezték el a megemlékezés koszorúit. A fegy­veres testületek nevében Czine- ge Lajos vézérezredes, honvé­delmi miniszter, Benkei András belügyminiszter, Papp Árpád, a munkásőrség országos parancs­noka és Tömpe István, a Ma­gyar Partizán Szövetség alel­nöke koszorúzott. Nyugalom Bejrutban Megnyitották kapuikat az iskolák Bcjnit Bejrut lakossága kedden — 19 hónap óta először — ébredt nyugodt reggelre. A fegyverro­pogást és ágyúdörgést a meg­élénkült utcai forgalom zaja, gépkocsik motorjának berregése váltotta fel. A libanoni főváros mindkét szektorában ismét kinyitottak a kiskereskedők. Megnyitották ka­puikat az iskolák is. Már korán reggel nagy volt a forgalom a két szektor közötti legfontosabb átkelőhelyen, a múzeumnegyed­ben. Az utcákon nyugodtan sé­tálgatnak a járókelők. Bejrútban hétfőn reggel bevo­nult „zöldsisakosok” számát 3000 fővel 11 200 főre emelték. A békefenntartó kontingensek kedden megszilárdították 24 őrá-. val korábban elfoglalt állásai­kat. 2 mn MEGYEI. 1976. NOVEMBER 11,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom