Békés Megyei Népújság, 1976. november (31. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-14 / 270. szám

Kttgdeni hidasból jelesre vizsgáztak A Bcs. TASK tőrvívónői a PMSC és a D. Kohász ellen biztosították OB II-be kerülésüket A labdarúgó NB I-ért DVTK-Bcs. Előre Sp. 1-0 (0-0) A Békéscsabai Tanács Agyag­ipar SK női tőrvívócsapata, amely feljutott az OB II-be. Balról: Szász Györgyi, Nagy Andrea, Kazár Éva, Karácsonyi Lajos edző, Gyarmati Máríta, Egriné Gyarmati Edit, Kovács Éva (Fotó: Lányai László) A keleti terület két legjobb­ja: a SZEOL és a Bcs. TASK, valamint a nyugati körzet baj­nokságának első két helyezett női tőrvívócsapata (Pécsi MSC, Dunaújvárosi Kohász) lépett pástra november 7-én. Budapes­ten, hogy megküzdjön az OB TI- be jutásért. A tét óriási volt, hiszen a négy együttes közül csak kettő léphetett feljebb! A csabaiak nem a legkedve­zőbb előjelekkel léptek pástra. Eddig már két alkalommal vet­tek részt a minősítő osztály csa­táiban, de „valami” mindig köz­bejött ... Egy sérülés, egy-két versenybírói „tévedés” elég volt ahhoz, hogy ne jussanak fel... Persze azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a ma­gyar női tőrvívósport ereje, szín­vonala átlagon felüli. Gondoljunk csak arra, hogy Elek, Sákovits- né, Rejtő, Tordasi (hogy csak néhányat említsünk a nagy baj­nokok közül) hányszor utasítot­ta maga mögé a világ legjobb­jait! És ott, ahol világklasszisok forgatják a tőrt az I. osztályban — a második vonalban is nagyon kell tudni ahhoz, hogy valaki felhív!« magára a figvelmet! A békéscsabaiak a Dunaújvá­ros ellen kezdtek és remek ví­vással 9:5-re nyertek. A PMSC már nehezebb ellenfélnek bizo­nyult. Itt a zsűri ellen is küz­deniük kellett a kék-fehérek­nek, mert a versenybíróság csak az egylámoás találatokat adta meg. A TASK gárdája nem hagyta magát kizökkenteni nyu­galmából. Versenyzőnőink 9:6-ra avóztek. s ezzel már bejutottak az OB II-be! A SZEOL elleni találkozónak már nem volt tét­je, ugyanis a Tisza-partiak a pécsiek és a dunaújvárosiak el­len biztosan nyertek (9:3. 9:4), így ők is feljutottak. A csoport­mór, elővegye és megossza Zsuzskával. Volt, hogy Julis ész­revette a sajtos papirt és rátámadt apjára: — Bélpoklos tán, hogy nem elég, amit adok? Még majd azt hireszteli a faluban, hogy éheztetem magukat! Ilyet töb­bé ne lássak! Unokája vigasztalta sokszor az öreget: — Ne bánkódjon nagyapóm, majd jóra fordul minden... Aztán jóra fordult. De úgy, mint mikor az embernek levágják egyik üszkös karját, hogy ne fájjon tovább. A kar ugyan elhagyja a testet, a fájdalom azonban, mint a fantom, toróbb is visszajár a csonk alá. — Ha már itt ül naphosszat a kamrába, behozhatni/ végleg a vackait, eléggé ideszokott már! — tette fel a régi lemezt Julis. Az öreg csak nézte, arról a rozzant székről, melyiken napközben megkuporodott, s órákig ült bánatá­ban. azon tűnődve, ő is olyan, mint ez a kimustrált szék, aminek már csak itt a helye, de azért még felaprítani saj­nálják- Hogy legyűrte könnyeit, csöndben szólt, szinte re­megtek szavai. — Mért bántassz engem, lányom. Szegény édesanyáddal megkoplaltuk ezt a házat, hogy tető legyen a fejünk fölött, hogy ti se a máséba nöjjetek fel, mint mi régen... Ilthagyott édesanyád, aztán a szegény nővéred is. Csak az onokám maradt, aki ragaszkodik hozzám, akinek még szükségé van ram... Ne kergess idejekorán anyád után, várd meg, míg magamtól megyek, úgy sincs messze a nap. — Aztán, hogy hallotta saját szavait, felerősödött a hangja. — De addig nem költözünk a kamrába Julis. Sem én, sem az onokám. Azt is megbántam, hogy ideengedtelek benneteket. Ne bánts engem, meg az ovokámat... — Na! Most végre kimondta, hogy mi vagyunk a maguk útjába! Rongy ember maga. halija! Hát tudja meg, el is megyünk! Már holnap! Tüstént adja ki anyai örökségemet! Tudom, hogy dugdóssa a pénzét is. mint a sajtot. Aztán ide­hozhatja azt a csipás Hibámét. Nem lesz közünk egymás­hoz. De ami az enyém, azt nem engedem! — Semmi sem a tiéd, amíg élek — gyengült el ismét az öreg, — Fordult volna fel inkább maga, mint az édesanyám! — csapta be maga után a kamraajtót az asszony és nagy ha­sával egyenest a postára tolatott, hogy telefonáljon az urá­nak: — Megmondtam János! Kitelt az esztendőnk. elzavart az a nyomorult, biztosan a Ribarne miatt! Kisemmizett. Hozd a teherautót holnap. Költözni kell! Hazatérre nyomban pakolni kezdett, úgy, hogy a szom­szédok is összefutottak pocskondírozására, csapkodasara. Ami nem kellett neki. apjához rágta, vagy a földre dobta, „egye meg, ez a magáé!’', amire meg úgy gondolta, ez anyja utáni öröksége, mind bepakolta. Edényfélét darabot se ha­gyott. a szekrényeket mind kiürítette a lepedőkbe. Az öreg Kepe roskadtan tűrte gonosz szavait, s mikor meglőtt Zsuzs- ka az iskolából, csöndesen bevonultak ismét a kamrába. Ta­lán először életében markolta meg igazán belülről valami Kepe Mihály szívét. Oly görcsösen, hogy alig kapott levegőt. Unokája ijedten hívta nénjét segítségül. ,.Megfullad nagy­apám. jöjjön Julis néni!’’ Az asszony gonoszul zavarta el. ,.Fulladjon csak, ezt akarta!" A szomszédok kocogtak be se­gíteni, Dörzsölték az öreg szívét, a fölfordvlt konyha ágyára fektették, vizet adtak neki, közben ellenséges pillantásokat vetettek a nagy dérrel-durral csomagoló asszonyra. aki meg ekkor is köpködte a rút szavakat apja felé és gúnyosan biztatta elsőségért levívott találkozót a SZEOL 9:6-ra nyerte. Az ered­mény alakulásában közreját­szott az is, hogy Szász Györgyi sérülés miatt már nem tudta vállalni a versenyzést. Karácsonyi Lajos tanítványai nagyszerű erényeket csillogtat­tak, nagy akarással vívtak, küz­deni tudásból jelesre vizsgáztak. Az osztályozó kimagasló egyéni teliesítménvét Egriné Gyarmati Edit nyújtotta, aki taktikai el­gondolásaival teljesen megza­varta ellenfeleit, s a mezőny fö­lé nőve, valamennyi esörtéiét biztosan nyerte. Nagy részt vál­lalt abban, hogy csapata egy osztállyal feljebb léphetett. A Bcs. TASK vívónőinek tel­jesítményét magasra értékeljük, a gárda valamennyi tagja di­cséretet érdemel szép sikeréért. Reméljük, megállják helyüket a II. osztályú csapatbajnokság küzdelmei során, s bízunk ab­ban. hogy a jövőben, végre Bé­késcsabán is szurkolhatunk ne­kik! Diósgyőr, 5 ezer néző. V: Mar­ton (5), (Hartman. Hoffet’). DYTK: Szabó (0). Szántó (5), Salamon (ft), Tóth (5), Tatár (6) — Oláh (5), Váradi (5). Görgei (5) — Borostyán (7), ’Grolmusz (6) , Fekete (6). Edző: Szabó Gé­za. Békéscsaba: Bugyik (6) — Lá­za (ö), Kerekes (1). Vágási (6), Zsömbörgi (4) — Németh (5), Zsíros (4), Pogács (4) — Király­vári (4), Magyar (5), Mártái (4). Megbízott edző: Mészöly Kálmán. Cserék: Királyvári he­lyett Bánáti (4), a szünetben. Zsíros helyett Lukács ,(a 70. percben). Borostyán helyett Pó­lyák (—), a 74. percben. Gól- lövő; Tatár az 58. percben. Szög­letarány; 4:2 (2:1) Diósgyőr ja­vara. Kiállítva: Kerekes * 37. percben. Szitáló eső. mély talaj fo­gadta a csapatokat. A diósgyő­riek gyors támadását ügyesen hárította a békéscsabai véde­lem. Az 5. percben az első csa­bai akciót szabálytalanul sze­relték a hazaiak. Németh Ke­rekes elé gurította a labdát, de a középhátvéd 2o méteres lövé­se célt tévesztett. A 13 percben Borostyán futott el a jobb ol­dalon, átadását Grolmusz tisz­tán kapta a 16-os vonalánál. A középcsatár kapáslövése a felső lécről pattant vissza. Két perc múlva ismét Borostyán játszot­ta át a védőket a jobb oldalon, de beadása ezúttal túl mélyre sikerült és így felszabadult Bugyik kapuja. Az ellentáma­dás során Zsömbörgi, azután pedig Mártái távoli lövése szállt el a diósgyőri kapu fölött. A 20. percben Kerekes elcsúszott — az asszonyokat, „hívják ide Ribárnét, attól jobban lesz majd a vén zsugori”. A szomszédok hiába kérték, menjen el or­vosért, letorkollta őket: „Én, ennek?! Akkor nézem meg leg­közelebb. mikor kiterítik, úgy elbánt velem!’’. Még hajnal­ban is. mikor az utolsó kacatot felrakták a teherautóra, ezt hajtogatta. Az öreg kiheverte a komisz napokat, új erőre kapott. A megbölcsült emberek mosolyával figyelte, mint növekszik okosodik unokája, ki. ahogy nővé formálódott, segített egyre többet otthon, a tanulás mellett. A járási székhely gimnázi­umába iratkozott, ott is kapta meg életre engedő bizonyítvá­nyát. Aztán az ipari szövetkezetek bérszámfejtője lett Irt ismerkedett meg Gombos Jóskával, ki lakatosként dolgozott a tmk-műhelyben és egyben a fiatalok ügyeit intézgette. Először a KISZ-munka kötötte őket össze, később az érzelem is. Jóska el-eljárt a lanyékhoz. Segitett az öregnek kerítést javítani, ólakat rendbe hozni. Mindig talált magúnak tenni­valót a ház körül. — Jóravaló gyerek ez a Jóska, csak az a hosszú haja ne volna — mesélte Kepe Mihály a piacon Ribárnónak. — Azért nem bánnám, ha bekötné a Zsuzskám fejet. Nem kellett sokáig erre várni, — összeházasodnánk, nagyapóm — álltak elő ősszel a fiatalok. — Ha nem bánná, itt maradnunk segíteni. Laká­sunk úgy sincs még... Az öregben hirtelen felvillant a régi kép. amikor a lányáék1 álltak ugyanígy előtte. Zsuzska. mintha megsejtene gondolatait, hozzátette: — Csak. ha maga is így gondolja, nagyapóm, mert el lehetnénk Jóskáéknál is, de én nem aka­rom itthagyni magát... Hogy odaköltözött a fiú. az öreg Kepe élete még köny- nyebbé lett. Nem hagyták dolgozni, még jószágokat etetni se igen. „Eleget nyűtte magát, most pihenjen.” — mondták. — Közösen vásároltak süldőket, kislibákat, meg csibéket az ÁFESZ-től. szerződésre. Kepe csalc azt kötötte ki. a piac az öve maradjon. Nem azért a par fillérért, amit a zöldség, gyü­mölcs hozott, hanem, hogy együtt lehessen a korabeliekkel, meghanyja-vesse velük a maga meg a falu sorsal. az élet sodrásait. Kepe mintha tulajdon fia volna, megszerette Jós­kát, Elő is hozakodott hamarosan, a ház jól sikerült tata­rozása után: — Fiam. Sokat segitessz nekem, az onokámnak is jó melletted. Gyűlik a pénzünk is. Ügy kene. hogy elmenjünk u tanácshoz, valami szerződést csinálni, hogy. ha itthagy­lak benneteket, rátok szálljon, ami titeket illet... Jóskáék hallani sem akartak erről, „Ne beszéljünk ilyen­ről. nagyapa, túl él maga még bennünket is.” Azért Kepe mégis úgy döntött magában, elöbb-utobb ráveszi Jóskát a megegyezésre. Ám a sors közbeszólt. Meghalt Kepe Mihály, Élt 76‘ évet. A piacról haza jövet felült biciklijére és olyan szerencsétlenül billent le róla. hogy fejéi s-étloccsantotta a járda köve. Valaki letakarta összezúzott koponyáját. Egy óra múlva megjelent lánya a szomszéd faluból, a jussáért. A viszály nem tartott soka. Julis felszólította a fiatalokat, mihamarabb költözzenek ki a. házból, ami anyia után az öve. Még a takarékkönyvei is lefoglaltatta, mert Jóskáéi-, nem tudtak bizonyítani, hogy a pénz egy része az övék. Arra pe­dig nincs paragrafus, hogy akit igazan illetne, azé legyen az örökség. Varga Dezső Borostyán ismét szabadon fuL hatott el. A szélső a vele együtt futó Tóth elé játszott, aki nagy helyzetben lyukat rú­gott. Nem sokkal ezután Szabó kapujából messze kifutva lábbal hárított a lila-fehér csatárok elől. A 43. p.-ben Bugyi merész láb- ravetődéssel szerezte nieg a lab­dát Grolmusz elől. Kirúgásával magyar tört az ellenfél kapujá­ra. A csatár még vihette volna a labdát, de 18 méterről elhirte- lenkedve fölé bombázott. A fél­idő utolsó perceben Fekete át­játszotta Lázát, az alapvonal mellől lágyan beívelt és a ma­gasra ugró Grolmusz a kimoz­duló Bugyik fölött az üresen maradt kapu mellé fejelt. Szünet után Borostyán és Fe­kete helyet cserélt, Láza és Zsömbörgi „velük tartott”. Az első eseményre az 53. percig kellett várni. Ekkor Görgei át­adását Oláh nehéz szögből emelte a felső léc fölé. Az 58. percben vezetést szerzett a Di­ósgyőr. Grolmusz kapott jó lab­dát a jobbszclsö helyén. Egé­szen az alapvonal közepére ve­zette azt, majd a kiinduló Bu­gyik mellett középre emelt. A nagy lendülettel érkező Tatár közvetlen közelről az üres ka­puba fejelt. 1—0, A gól után tovább rohamozott a vasgyári együttes. Oláh szabadrúgását Magyar a középhátvéd helyén fejelte ki, . azután Fekete 12 méteres lövését gyors vetődés­sel tette ártalmatlanná Bugyik. A sorozatos hazai rohamokat a 65. percben gyors békéscsabai ellentámadás szakította meg. Vá­gási 28 méterről lövésre szánta el magát. Óriási erejű lövése csak centiméterekkel kerülte el a jobb felső sarkot. A hajrában fokozódott az iram — egyre . több lett az izgalom. A 89. perc­ben Pólyák középre lőtt labdá­ját Görgei alig fejelte a jobb sarok mellé. Az utolsó percek­ben kitámadott az Előre Spar­tacus. Bánáti ment el a bal­oldalon, de beadását kivágták a védők. Azután Vágási emelge­tett a diósgyőri 16-osnál — Marton játékvezető szabályta­lannak látta a beállás megmoz­dulását. Az ellentámadás során három diósgyőri csatár és két csabai védő nézett farkasszemet egymással. Fekete indult meg a balszélső posztján. Kerekes megtámadta őt, a szélső a csabai térfél közepén befelé cse­lezett, Kerekes a labda után nyúlt, de nem azt találta el, ha­nem Feköte lábát. A csatár a földre rogyott, majd háromszor is (!) meghempergett a gyepen és fájdalmas arccal tapogatta a lábát. Marton játékvezető mél­tányolta a színészi produkciót. Túl szigorúan leküldte a pályá­ról Kerekest. Két perccel ké­sőbb szögletet harcolt ki az Elő­re Sp. Németh ívelte be a lab­dát, amely úgy hagyta el a já­tékteret, hogy a felső léc mö­gött a hálóra esett. A küzdelmes mérkőzésen a csabai együttes nem tudta foly-. tatni jó vidéki sorozatát. Az akarással, az igyekezettel nem volt baj. de ezúttal néhány já­tékos nem a szokott teljesítmé­nyét nyújtotta, különösen a támadó játékosok mozogtak bá­tortalanul. Érződött Pásztor és Paróczai hiánya is. A jobb csa- tárjátékkaj kirukkoló diósgyőri csapat a helyzetek alapján eny- nyivel jobb volt. Nyilatkozatok: Szabó Géza: Küzdelmes mérkőzésen egy jól védekező Békéscsabai győztünk le. Mészöly Kálmán: Reális ered­mény, gratulálok a győztesek­nek. A tartalékbajnoki mérkőzé­sen a diósgyőri csapat 0—0-ás félidő után 3—11-ra győzöd. Machalek István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom