Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
Gyermekszíoházi bemutató Szarvason Mfiszafci könyvhénap: Könyvvásárok és kiállítások megyeszerte * 1 A Békés megyei Jókai Színház idei e\lső gyermekszínházi bemutatóját szarvasi gyerekek látják ma délután 3 órától a művelődési központban. Kora Ilona, a budapesti gyermekszínház rendezője állította színpadra Frank L. Baum ismert meséjét, a címe, Öz, a nagy varázsló. Tamássy Zdenkó zenéjéhez, Schwajda György írt verseket, a díszleteket és jelmezeket Székely László, a szolnoki színház Já- szai-dijas tagja tervezte. A főbb szerepekben Maday Emőkéi, Polgár Árpádot, Mátyás Jolánt, Szerencsi Hugót, Máhr Ágnest, Forgács Gábort, Tunyogi Istvánt és Sipka Lászlót látjuk. A mese bemutatását követően, a színház várja gyermekközönségének rajzokban megörökített élményeit. Október 15-én nyílik meg a műszaki könyvnapok alkalmából rendezett kiállítás Békéscsabán, a Kner Nyomda előcsarnokában. Ezen a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat mintegy 30i) régi és új művet mutat be a látogatóknak. Az október 30-ig nyitva tartó kiállítás megtekintésére iskolások részére csoportos látogatásokat szerveznek. Tavaly a könyvterjesztő vállalat több mint 190 ezer forint értékű könyvet adott el és az idén is hasonló forgalomra számítanak. Legkeresettebbek a barkácsolással foglalkozó szakkönyvek, valamint Karl Rothammel Antennakönyv című munkája. Orosházán a műszaki könyv- hónap alkalmából hat helyen rendeznek kiállítással egybekötött könyvvásárt. A szakmunkás- képző intézetben és a mezőgazdasági szakközépiskolában mű- I szaki könyvvetélkedőt tartanak és a legjobb eredményt elérő ta- J nulókat az ÁFÉSZ megjutalmaz-1 za. Az orosházi könyvesbolt a 1 szövetkezeti könyvesboltok között rendezett terjesztési versenyben az utóbbi két évben harmadik helyezést ért el. A bolt erőteljesen felkészült a forgalomra, mintegy 30 ezer forint értékű könyv eladásét tervezik, A gyulai könyvesbolt a húsüzemben és az ifjú szakmunkások klubjában állít ki műszaki könyveket. Az újdonságok iránt igen nagy az érdeklődés. Problémát okoz, hogy a Könyvértékesítő Vállalattól megrendelt könyvek elég lassan érkeznek a könyvboltokba. Mezöberényben a kiállításon kívül érdekes eseménynek ígérkezik az író-olvasó találkozó. A vásárlók igényeit figyelembe véve, főképp az ipari szakkönyvtár köteteiből rendeltek nagyobb mennyiséget. A könyvesbolt dolgozói minden segítséget megadnak ahhoz, hogy a műszaki könyvhónappal kapcsolatos .rendezvények sikerrel záruljanak. —5—n A kúria, a sorház, a szoborsétány... Műemléki sétán Békéscsabán Naponta elmegyünk mallet-1 tűk, talán többször is. Egy-egy j pillantással elintézzük, néha j esetleg annyi sem jut. Roha- j nunk tovább a dolgunk után, | ezernyi tennivalónk szólít. Pe- j dig megérdemelnénk, hogy el- | időzzünk kicsit, megismerjük születésük körülményeit, alkotóikat. Város történeti jelentőségüket. A megyeszékhély műemléki és műemlékjellegű épületeire gondolunk. Nincs sok belőlük, mindössze húsz ilyen épületet tartanak nyilván Békéscsabán. Két-háromórás sétával valamennyit megismerhetjük. — Mi is erre gondoltunk, amikor első alkalommal meghirdettük a békéscsabai műemléki sétát. Az idei, tizenötödik alkalommal sorra kerülő múzeumi és műemléki hónap is jó alkalmat kínál erre. Jól illeszkedik ez a séta a rendezvények sorába, szolgálva a műemlékek és alkotóik szorosabb kapcsolatának kialakulását a közönséggel— mondja Sz. Kozák Mária, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közművelődési osztályának munkatársa, a séta szervezője. Szombaton délután három óra. Sajnos, csak nyolcán várakozunk a múzeum előcsarnokában. Akik itt vannak, mindannyian szeretnék városukat kicsit kő- I zelebbről megismerni, többet tudni szűkebb pátriájukról. Először a Gyulai útra kanyarodunk. Az 1840 körül épült kúria előtt állunk meg először. A fák közé bújt, klasszicista épület, kívülről keveset mond, pedig jellegzetes, szép épület. Akárcsak a vele szemben épült másik kúria. Az Omaszta családé volt, tulajdonosa az 1780-as években a város jegyzője. A ház ma a VI. kerületi pártszervezet székhaza, alkalmanként pedig a múzeum időszaki kiállításainak is otthont ad. A környék vadonatúj épületei közt, mementóként áll a régi gyermekkórház. Ez is a klasszikust képviseli, de már nem sokáig. Dózer végez vele. j Bővítik a kórházat. Sokkal kedvezőbb a helyzet í a Kórház utcai egykori sörház- ' 7al kapcsolatban. Éppen most renoválják, hamarosan új külsőt kap, bár ma már nehezen képzelhető el, hogy úgy illeszkedjen a Széchenyi-ligetbe, mint egykor. Továbbhaladunk. Újabb műemlékbarátok csatlakoznak hozzánk. Styop György, a gyógyszertárközpont munkatársa mentegetőzve mondja: „Ma délelőtt véletlen tudtam, meg, hogy műemléki séta lesz. Hasznos dolog, többször kellene ilyet csinálni, nagyobb propagandával persze,” Többen helyeselnek. Köles Pálné, a Jókai Színház belső ellenőre reggel a rádióban halA Kórház utcában áll ez az egy Kim muuiucKcptuct. Valaha sörte** volt lotta és mindjárt szólt a kollégájának, aki a barátnőjét is elhívta. — Igaz, több mint húsz éve Békéscsabán lakom, de elég keveset tudok a városról. Jó alkalom az ilyen séta, hogy pótoljon az ember valamit. Ha vendégei jönnek, mindjárt köny- nyebb a kalauzolás is — mondja. Közben a városképet is meghatározó két evangélikus templomhoz érünk. A nagyobbik, a hetven méteres tornyú, a korai klasszicizmus egyik jelentős hazai műemléke. Miközben a múzeum munkatársa magyaráz, telnek a jegyzétfüzetek lapjai, fényképezőgép is kattan. Legtöbbet talán a városi tanács pompás épülettömbjét látjuk naponta. Homlokzata Ybl Miklós tervei alapján készült, alapjait Sztraka Ernő tervezte. A román és gótikus stílus felé visszaforduló romantikus épület a város legszebbje. Csaknem ilyen rangot visel a közgazdasági szakiskola épülete is. amely hasonlóan a tanácshoz, büszkesége a megyeszékhelynek. Miközben a városgazdák adományaiból épült, romantikus és eklektikus stílusjegyeket viselő színház mellett elhaladunk, többen a város köztéri szobrai iránt érdeklődnek. Ki alkotta a Lenin-szobrot, ki a Kulich téri, sok vitát kiváltó emlékművet? Nem véletlenül kerülnek szóba a szobrok. A séta utolsó állomása a Körös-parti szoborsétány. a megyeszékhely tavaly épült ékessége. Akiknek arcai itt sorakoznak, mindannyian a Viharsarok, s közvetlen az egész magyar kultúra nagyjai közé tartoznak. Kilenc mű, nagyszerű környezetben: Achim L. András a nagy parasztforradalmár, József Attila, Bartók, Móricz, Kodály, Munkácsy és a többiek. Méltatlan, ha csak így soroljuk fel. hisz Lipták András, Gvóni Géza és Haán Lajos éppen úgy megérdemli, hogy emléküket méltán őrizzük. Tulajdonképpen ez is volt a műemléki séta célja. Hogy egy kicsivel ezáltal is közelebb kerüljünk a városhoz. Holnaptól talán a séta résztvevői az eddig kevéssé ismerős műemlékek és műalkotások mellett másképp haladnak el. Jólesőbb érzéssel. A Szlovák Nemzeti Színház két bemutatója Békéscsabán Jelenei a „Pávaszonatiná”-ból A csehszlovák kultúra és barátság napjai rendezvénysorozat keretében 1976. október 7-én, illetve 9-én Békéscsabán, a Jókai Színházban vendégszerepeit . a Köztársasági Érdemrend és Element Gottwald Állami-díjjal kitüntetett Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpadának együttese. Az elmúlt hét csütörtökén Ján Solovic: Meridián című négyfel- vonásos színművét, szombaton Osvald Zahradnik hegy képből álló lírai drámáját, a Pávaszonatinát adták elő. 19öl. óta, a ka- máraegyüttes megalakulása óta számtalan hazai és külföldi fellépés után ez volt a Szlovák Nemzeti Színház első bemutatkozása a békéscsabai, illetve a Békés megyei szlovák közönség j előtt. A múltban az alföldi szlovákság maga is rendelkezett neves színjátszó csoportokkal. A hazai öntevékeny színjátszás többnyire ma már klasszikusnak számító darabokat játszott. Más szlovákiai hivatásos és műkedvelő színjátszó csoportok is inkább régebbi szerzők darabjait adták j elő Békés megyében. Ez volt az j első alkalom, amikor ma élő és j alkotó drámaírók a ma gondjait, J problémáit feszegető darabjai ke- ültek bemutatásra A békéscsabai közönség ezeket az előadásokat is nagy tetszéssel fogadta. Ján Solovic, a Szlovák írók Szövetségének ügyvezető titkára, érdemes művész Meridián című drámáját 1973-ban írta. Hőse To- más Benedik, öregedő mozdony- vezető. A Szlovák Nemzeti Felkelés partizánja „többre” is vihette volna, ha képes protekciót keresni. Ö azonban igazi kommunista. Sem villával, sem autóval, sem vezető pozícióval nem rendelkezik, neki csak a váltott műszak, a sok társadalmi munka és funkció jutott. Amikor két fia — az apával szembehelyezkedő idősebbik Ilja és a mindig mellette álló kisebbik, Miki is — apai támogatásra szorul, felesége és volt „partizántársa” szelíd erőszakával szemben egyre tehetetlenebbé válik. A megalkuvástól való félelmében végül szívrohamot kap, meghal. Amikor a presovi előadás közönsége számonkérte a szerzőtől becsületes hőse halálát, Ján Solovic arra az elhatározásra jutott, hogy a Mei’idiánt folytatja. A trilógia második része, az Ezüst jaguár a nagyobbik, befejező’része, az Aranyeső Miki további sorsát követi. A szerző művének 95. színre- vitelét látta Békéscsabán. Ennek ellenére az előadás nagy élményt jelentett számára és bevallotta a hozzáfűzött reményeket. Különleges hatást gyakorolt rá a közönség, mely élénken reagált a színpadon történtekre. A színészek magával ragadó játékának volt köszönhető, hogy segítették áthidalni a nyelvi és egyéb nehézségeket. Közismert ugyanis, hogy az alföldi szlovákság archaikus nyelvjárása és a mai irodalmi nyelv, a városi zsargon eléggé eltávolodtak egymástól. A felejthetetlen élményt adó előadást értékelve külön-külön méltatásra érdemes minden színész, rendező és munkatársai, ugyanakkor kiemelkedő a magas szintű kollektív teljesítmény is. A 70-es évek a szlovák drámairodalom nagy fejlődését hozták. Ezzel együtt fejlődött a színház, nőtt a színházak látogatottsága. Sokszor már hetekkel az előadások előtt nem lehet je. gyet kapni. Ján Solovic szerint ez azért van, mert a modern szlovák dráma, a színjátszás emberek tömegeit foglalkoztató kérdésekre keres — és talál — válaszokat. A Szlovák Nemzeti Színház másik nálunk bemutatott drámája is jellegzetesen mai valósághoz kapcsolódik. Osvald Zahradnik, a Szlovák Szocialista Köztársaság Állami-díjasa. a színház prózai társulatának vezetője Pávaszonatina című színmüvében az élet peremére szorult, magányos emberekről beszél. A lírai hangvételű dráma főszereplője Titus Gara, egy idős, beteges és nagyon magányos ember. További szereplői : Marián Bélán, a szerencsétlen sofőr, akit a felesége is otthagyott, Javorska, <“gy kedves és jólelkű bejárónő, Milica, a gyönyörű, de oéna fiatal lány, Gros, a világtalan öreg zongorahangoló, valamint Kriste- ková, a gonosz' és könyörtelen szomszédasszony. Kapcsolataik, találkozásuk különleges atmoszférát teremt a színpadon. A darab mondanivalója: az embernek társakra van szüksége, hogy feloldja a magányt, A szerző, a társulat és a rendező szakmai felkészültségének, tudásának és tapasztalatának köszönhető, hogy fölényes biztonsággal oldották meg a nehéz feladatot: a sokfajta, a szerencsétlen egyéni sors ellenére optimista kicsengést tudtak adni a drámának és el tudták azt fogadtatni a közönséggel. A Szlovák Nemzeti Színház két bemutatójával nagy közönségsikert aratott Békéscsabán. Köszönheti ezt a színpadi művek jó megválasztásának, a jó rendezésnek és a rpűvek magas színvonalú előadásának. Chlebniczki János 5 mmsstä. (fabian) 1976. OKTOBER 11.
