Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-10 / 240. szám
Fekete János Öreg kapu Az Árvácska után A művészi érték és közönségsiker nem zárja ki egymást Két okból vált aktuálissá az itt következő beszélgetés Ranódy Lászlóval. Az egyik: legújabb filmjéért, az Árvácskáért a XX. Karlovy Vary fesztiválon fődíjjal tüntették ki. A másik ok pedig, amely látogatásra sarkallt: híre jött, hogy Reményűi Zsigmond egyik művének megfilmesítésére készül a rendező. Néhány telefon, aztán találkozunk a filmgyárban. Munkában és jó hangulatban találom, mosolyogva köszöni a gratulációt. Témánál vagyunk. — Ügy gondolom a. legjobbkor kérdezem. milyen a közérzete így, fesztivál után? — Jó. Nagyon jó. Talán még azt is mondhatnám, hogy boldog vagyok. Inkább elégedett. Igen, ez a helyesebb kifejezés, mert a boldogság az más. Különben is ez az élet, mint műfaj nem elsősorban a boldogságra teremtődött. De azért most jó a közérzetem, hiszen a siker kárpótolja az embert mindazokért a gyötrelmekért. amit egy film készítése közben el kell viselnie. — A hazai nézői: és a kritikusok is elismeréssel fogadták az Árvácskát. Bizony, elég ritka pillanat ez a magyar filmművészetben, hiszen az ' utóbbi időben nem igen jár egy úton a közönségsiker és a művészi ették. — Azért is örülök az Árvácska ilyen egyértelmű fogadtatásának, mert ars poétikám egy lényeges tételét latom igazolva, nevezetesen, azt. hogy a művészi érték és a közönségsiker nem zárja ki egymást. — A gyakorlat, vagy mérj inkább ci mozik statisztikába bizony mást mutat. Csökken a nézők száma, a hazai filmekre olykor legyint a közönség. Ser inas lazább lett a magyar film és a közönség kapcsolata. Mi erről a véleménye? — Valóban lazább lelt a kapcsolat. A miértre persze hosszan lehetne sorolni a választ, de gondolom az meghaladná egy napilap kereteit. Ezért a számos tényező közül csupán néhányat említek. Beszéljünk az .úgynevezett kérdező filmekről, amelyek feltételezik, hoéy egy dialógus alakul ki az alkotók és. a nézők között. A hiba mindig akkor történik, amikor az alkotó csak kérdez, kérdez és tulajdonképpen meg sem várja a feleletet. Ilyenkor jön létre az a bizonyos szakadék. Mindez persze nem olyan egyszerű, hiszen azt is mondhatnám, hogy filmművészetünk egy kicsit előreszaladt, s a közönség esztétikai nevelése nem tartott ezzel lépést. Ezen a helyzeten csak úgy lehet változtatni, ha a rendezők fontosnak tartják, hogy a néző megértse azt, amit a fűmmel mondani akarnak, de ugyanakkor a közönségnek is fel kell nőnie ahhoz, hogy értse az alkotói szándékot. — Vajon gondol-e a rendező munka közben a közönség és a kritika várható véleményére? — Bizonyos formában feltétlenül, Persze nem elég maga a szándék, az elhatározás, hiszen az eredményt sok minden befolyásolja. Különben is meggyőződésem, hogy minden rendező azzal a szándékkal lát munkához, hogy jó és művészi filmet csinál, mégpedig a közönségnek is tetszőt. Sajnos, ez ritkán sikerül. De mindenképp erre kell törekedni, mert a visszhang nélküli művészetnek nincs értelme. Az ember tulajdonképpen mindig azért dolgozik, hogy elmondjon, elkiáltson valamit és azt százezrek, milliók meghallják, megértsék. Igaz, hogy néha egy-egy remekmű nem találja meg kapcsolatét korával és csak a kritika ismeri el, vagv díjat kap egV fesztiválon, de mindezt ars poétikává növelni éppen olyan hiba lenne, mint a művészetről Jemondani és csak a közönség fejletlen ízlését kiszolgálni. — Térjünk vissza filmsi- kerihez, amelyeknek egyik alapja feltétlenül az irodalomban keresendő. Fazekas Mihály, Kosztolányi, Babits, Darvas József, Urban Ernő, Móricz és ismét Móricz — remek szerzők, akik műveikkel nagyszerű fogódzót nyújtanak a rendezőnek. Többen megkérdőjelezik ezeket az irodalom ihlette műveket, vagy legalábbis az alkotó önállóságát. Olvastam egy cikkei, amelyben méltatója azt írja, hogy Ranódy a klasszikusok „műfordítója”, aki ugyan művészien interpretál, de hiányzik alkotásaiból a szerzői filmek ónálló világa, mondanivalója. Hogyan ■jogadja a2 ilyen véleményeket? — Büszke vagyok szerzőtársaimra! Az irodalom sokat segíthet, s fel is használom mindazt, amit a neves írók nyújtanak. De ez nem jelent illusztrációt! Az irodalmat én mindig csak .élményanyagnak fogtam fel és azt saját egyéni, szuverén alkotó módon kezelve teremtettem újjá. Az irodalom tehát nem jelent többet, mint egy jó élményanyagot. S emellett persze lehetővé teszi azt is, hogy saját érzéseimet, gondolataimat rosszul megírt párbeszédek helyett irodalmilag kimunkált dialógusokban közvetítsem. Igaz, nem írok filmet, sőt egyedül még forgatókönyvet sem, de azért irodalmi művekből fogant alkotásaimat mindig szerzői filmeknek tekintettem. Szerzői filmek, hiszen már az irodalmi anyagot is gondolataimhoz, mondanivalómhoz keresem. így jutottam el Móricz Árvácskái óhóz, legutóbb pedig Remenyik Zsigmond Por és hamu című regényéhez. — Lesz film belőle? — A regényből írt íilm- npvella elkészült, így nagyon remélem. Remenyik az évszázad első tizedét idéző izgalmas könyve lényegében oknyomozó, bűnügyi regény, amely egy különös sorsú fiatalemberről szól, aki megsértette a társadalom rendjét, s a megye urai hajszát indítanak ellene. A Hevesben, Borsodban és Nógrádban játszódó történetnek csupán egy része kerül filmre, de remélem, ezzel is sikerül elmondani mindazt, amit akarok: egy védtelen ember meghurco- lását, üldöztetését, s végül is pusztító kálváriáját. Ez is szei'zői film lesz, hiszen nemcsak Remenyik, hanem az én erkölcsi felháborodásomat is igyekszem majd megfogalmazni. Márkusz László Fehér falú ház * Bort a Kálmán Város kellős közepében kicsi Ház all Hófehéren Kicsi a ház nádtetővel hévül búbos Kemence ablakával — két szemével szemléli a kék eget békét nyújtó Melegével remélem hogy beenged Bekopogok ltisablakán s megkérdezem csendesen: — Adjon isten szép Jóestét! \ Itt lakik a Szeretet? Öreg néne így hívogat: — Édes fiam gyere be! 1 Öreg Apó így int felém: — Kedves öcsém kerülj be! Kicsi háznak Pitvarában a Gondomat levetem — kabátomat kívül hagyva Bánatom is feledem Bent leülök a Kemence melengető szélére s jól tudom majd megvigasztal a két öreg Békéje ÚJ AURÓRA-EST BÉKÉSCSABÁN A MÚZEUMBA N Bata Imre József Attila-díjas irodalomtörténész ve- zettebe az estet. Beszélt az Üj Auróra három esztendejéről, programjáról, a magyar irodalmi éleiben betöltött szerepéről, Az Ú.i Auróra szerzőinek műveiből Bicskey Károly Jászai-díjas olvasott fel verseket, novellákat. Közreműködött még Maday Emőke, Zsolnai Júlia és Simon J ózsef Fábián Zoltán Jozsel Attila-díjas író, a Magyar írók Szövetségének titkára „Csak fáj’’ című elbeszélésével nagy sikert aratott Bartók-muzsika az esten, fóti, István Bartók hegedű- darabjaiból játszott. Közreműködött még Paát Olga, Csonka Barna és Marton György (Veres Erzsébet felvételeit
