Békés Megyei Népújság, 1976. október (31. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

Stílbútorok exportra VI FÖLDGÁZÜZEM SZEGEDEN A szegedi szénhidrogén-medencében elkészült az új gázteldolgo/.ő csúcs üzem. Rendeltetése az. hogy a* őszi és a téli időszakban a nö­vekvő gázfogyasztást kielégítse. ' fontos kisegítő üzem létrehozása mintegy 300 millió forintba került. Képünkön: az új csúcsüzem .,eg- fontosabb berendezései a stabilizáló tornyok és a szeparátorok (MTI Fotó — Tóth Béla — KS) Egy újabb lépés előtt Vállalásuk: 10 vagon túlteljesítés Egy brigád a vetőmagüzemben A Hidasháti Állami Gazdaság vetőmagüzemében egy csoport éppen borsóvetőmaggal teli zsá­kokat rak a sorban érkező gépko­csikra. Ebből jókora területen lesz majd zöldborsó, amit ismét a Békéscsabai Hűtőház vásárol meg. Közben kukoricával megrakott pótkocsik is érkeznek. — Ennek a fajtának Frónika az elnevezése — tájékoztat Sza­badi Mihály műszakvezető és szakszerű magyarázatot tart ar­ról, hogyan lesz a garatba ön­tött csöves kukoricából végül is zsákokba mért fémzárolt vető­mag. Gyaraki Gábor, az üzem 43 tagú Áchim L. András Szocialis­ta Brigádjának a vezetője azt is elmondja, hogy a gazdaság fő­ként búzát, kukoricát, borsót, olaj retek-, mustár és fűmagot termeszt, amit itt dolgoznak fel vetőmagnak. Ezekből az idei te»-v 731 vagon, s eddig 500 vagon ké­szült el. A brigád azonban felajánlást tett. arra, hogy december végé­ig 10 vagonnal túlteljesíti a ter­vet. Ehhez a nyersanyag — ter­mésbecslés szerint — meg is lesz. Az érkező kukoricát a gépko­csiról garatba ömlesztik, onnan szalagon jut a II. emeleti szelek­cióterembe. A gépnél nyolc asz- szony dolgozik, köztük Bereczki Gáborné, aki egyelőre nem bri­gádtag, mert még nincs egy éve az üzemben. Ennyi a próbaidő. Ha lejár, akkor dönt a brigád a felvételéről, s ő igyekszik is ki­érdemelni a bizalmat. Szállási Sándorné 1971-től, a brigád megalakulásától együtt dolgozik társaival. Most, a sze­zonban naponta 10 óra a mun­kaidő, máskor 7 óra. Éves átlag­ban nem több. mint az iparban. A keresete is változó. Nem mondja, hogy mennyi. hanem csak azt, hogy pénze rendszerint soha nincs. — Fizetünk a házépítésre és a motorvásárlásra felvett kölesön- ért, s ha ez megszűnik, lesz újabb adóság — mondja kedélye­sen, mert aki fiatalon egyszerre el akarja érni azt, amire az idő­sebb generáció egész életében képtelen volt, az mi mást tehet? Kölcsönt vesz fel (mert kaphat) és törleszt. — Kit, vagy mit szidnak? — fordulok Koszto Imrénehez, aki a nem várt kérdéstől kissé meg­lepődik és csak nehezen szánja rá magát, hogy elmonjon egyet, s mást­ö — nem egyedül — Mezőbe- rénvben lakik, ahol a boltok es­te 6-ig vannak nyitva. A mun­kaidő fél 6-ig tart, mire hazaér, már nem tud vásárolni. Emiatt néha előbb el kell kéredzked- nie. — A napi munkaidő válto­zó, a gazdaság autóbusza azon­ban menetrend szerint, változat­lanul indul, emiatt sokszor 40— 45 percet kell várnia. — A pénz is lehetne több — folytatja. — Ilyenkor, szezonban nem rossz, holt szezonban azon­ban csak sima órabért kapunk, ami kevés. De Gyaraki Gábor elmondja, hogy az üzemet az V. ötéves tervidőszakban 76 millió forint költséggel fejlesztik. Aztán egész évben folyamatos lesz a munka, akár egy ipari üzemben. Ennek tudatában nem is igen kívánkozik el innen senki. A brigádélet is vonzó számuk­ra, mondja Kiss Jánosné. — Ná­lunk ugyanis nincs harag, senki sem irigyli a másik munkáját, mert kijut mindenkinek belőle. A műszakvezető egyszer kelle­metlen, poros helyre, máskor kellemes, portalan helyre osztja be a dolgozókat. — Protekció tehát nincs? Nagy Gábor felel a kérdésre. — Nincs. Szívességet sem tesz senki másnak. De aki házat épít, vagy bármilyen gondja van és segítségre szorul, menten mellé állunk. Kivétel nélkül. Molnár László T. géplakatos és hegesztő, továbbá olaj- és gáz- tüzelő-berendezés kezelője. Az a doiga, hogv Fehér János gépla­katossal, Gubin János villany- szerelővel és Molnár László II. betanított lakatossal együtt biz­tosítsa a gépek, berendezések működéséi. Lehetőleg előzze még az üzemzavart. — Nekünk nem lehel 8 óra he­A Me/.óberényi Faipari Szö­vetkezetben az elmúlt három évben lényegesen megváltozott a termelés szerkezete. A modern kisbútorok gyártásáról áttértek a stíl- és a rusztikus bútorok ké­szítésére, amelynek nagy részét tőkés országokba exportálják. Ebben az évben a kolomiál bú- torcsaládból 28 millió forint ér­tékűt szállítanak a Bútorértéke­sítő Vállalatnak. Ugyanakkor a nyugati export eléri a 15, jövőre pedig a 22 millió forintot. Üj gépek beszerzésére, csarno­kok, műhelyek, szociális helyi­ségek építésére összesén több mint 25 millió forintot fordítot­tak. így lényegesen javult a dol­gozók munkakörülménye. Rész­ben ennek köszönhető, hogy a szövetkezetben lelassult a mun­kaerővándorlás. Gondoskodnak a szakmunkás-utánpótlásról is. Jelenleg a jól felszerelt tanmű­helyben az öt oktató mellett o2 fiatal ismerkedik a szakmával. lyett 7 és fél órát dolgozni. Min­den percet kihasználunk. Keve­sen is vagyunk. Legalább egy szakember kellene.... A fejlesztés után pedig még kell majd. Ha jó a termés, több a mun­ka, de több a mázsapénz is. (Ezért bizony sokszor lesték nyá­ron az. eget: „Add már uram az esőt!”) Ha több a mázsapénz, nagyobb a gazdaság bevétele, s valószí­nűleg a nyereség is. A vállalat 10 vagon vetőmag­többlete — ha teljesíti a brigád — ugyancsak jócskán ..megtold­ja” a gazdaság bevételét. A bri­gád tagjai ma már nemcsak sa­ját zsebükre, hanem a közös eredményre is gondolnak. Kitá­rult a látókörük, lényegében megismerték azokat az. össze­függéseket, melyek az egyént a társadalomhoz fűzik. A tanulás is sokat jelent eb­ben. Az általános iskola 6—7—8. osztályát már csak két asszony­nak és két férfinak kell elvégez­nie. Gyaraki Gábor a mezőgaz­dasági szakközépiskola levelező tagozatának a 2., Molnár Pál az 1., Fehér János pedig a géoioa- ri szakközépiskola 1. osztályába jár. Boskó Pál. az Országos Vető­mag Felügyelőség Békés megyei felügyelője elismeréssel nyilat­kozik a brigádról: — A gépek kopottak, a vető­mag minősége mégis jó. Ez na-' gyobb gondot, több erőfeszítést kíván mindnyájuktól. Derék dolog. Elismerést érde­mel annak a pótváUalásnak is a teljesítése, mely szerint az expótra menő vetőmag minősé­ge és csomagolása mindig kifo­gástalan. Ezt a vállalást akkor tették, amikor a gazdaságban megalakult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja. Maradjon állandó vásárló a Szovjetunió! Nyáron az aratás előtt az aszály miatt felhívással fordult a bri­gád a gazdaság dolgozóihoz: minden terményt gondosan ta­karítsanak be, ne vesszen kárba semmi! A brigád pedig jó minő­ségű vetőmag előállításával igyekszik az aszály okozta károk veszteségeit pótolni. Taszter Bcla a 7. utóbbi napokban két ta­nácskozáson vitatták meg a búzatermesztés megyei tapasztalatait. A Dél-Békés me­gyei Tsz-ek Területi Szövetsége Magyarbánhegyesre, a Körösök Vidéke Tsz-ek Szövetsége pedig Kamutra hívta a tsz-elnököket, párttitkárokat és a vezető szak­embereket. Azért e két gazda­ságba, mert a vezetés követke­zetességével évek óta a búzater­mesztés élvonalában haladnak. Magyarbánhegyesen 58,5, Kamu­ion pedig 54,3 mázsa hektáron­kénti átlagtermést értek el 1976- ban. Békés megye 1976-ban az or­szág három legjobb búzatermesz- tő megyéje közé került. Tehát a csúcs közelében vagyunk. Az eredmények azonban egyáltalán nem szédíthetnek meg senkit, mert a nemzetközi színvonaltól elmaradtunk. De ne mérjük sze­rény teljesítményünket a kül­földhöz, maradjunk csak a me­gyében, itt vessük össze tapasz­talatainkat. Az a tény, hogy a megye észa­ki részében több szövetkezetben az igen kedvező év ellenére sem növekedett a hozam — sőt nyolc gazdaságban csökkent —, mutat­ja a búzatermesztés üzemi fo­gyatékosságait. Juhász Ferenc, a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz főagronómusa arról számol­hatott be. hogy náluk 1 mázsa' búzát 95,88 forintért állítottak elő. A kamuti főagronómus, Tú­ri György is hasonló módon in­dokolta, miért figyelnek oda er­re az ágazatra. Tehát tény, hogy a búza egyike a legjövedelme­zőbb növényeknek. Ezért érde­mes és kell is figyelni, szervez­ni a termesztése érdekében ki­fejtendő okos munkát. Egyre több az olyan szövetke­zet, ahol a búzatermesztésre nem sajnálják a szakértelmet, a hoz­záértő, alapos munkát. Magyar­bánhegyesen és Kamuion e ta­nácskozásra készülve elvégezték a búzatermesztéssel kapcsolatos elemzést. Előszedték az évek óta következetesen vezetett tábla- törzskönyvet, ahová minden mű­veletet, felhasznált anyagot felje­gyeznek, hogy magas színvona­lon értékelni tudják összességé­ben és részleteiben mit, milyen eredménnyel tettek a nagy ter­més elérésére. A táblánkénti ho­zamok még ezekben a gazdasá­gokban is elgondolkodtatóak. A Libellula 46.96 mázsától 61,5 má­zsa hektár termést hozott Ma­gyarbánhegyesen. a Jubilejna.ia pedig 52,55 mázsától 67,34 má­zsát. Csak idézni szeretnénk Takács Ferencet a Békés—Csongrád megyei Állami Gazdaságok Te­rületi Főosztályának helyettes vezetőjét, aki részt vett a ma- gyarbánhegyesi megbeszélésen: „Ebben a szövetkezetben a búza előveteményei kedvezőtlenéi:, a végzett munka minőségén múlt sok. Hosszú szakmai és politikai küzdelmet rejtenek a maeas bánhegyesi hozamok”. Ez igaz, mert mindkét helyen és a megye minden szövetkezeté­ben az elért hozamok mögött kereshetnénk a termelés szemé­lyi és tárgyi feltételeinek össze­függéseit. A hozzáértést, melyen nemcsak a főagronómus, a ter­melést irányító főmérnök iózan Dévaványán jelenleg 17 ci­gánycsalád él. Létszámuk mint­egy 70, s ebből 27-en állandó munkában állnak. Tizenhárom nő a háztartásban dolgozik. Az ellátatlanok és a gyerekek szá­ma harminc. Ez a rövid statisz­tika is azt bizonyítja, hogy a családok szinte minden tagja munkát vállal. Gondot jelente­nek viszont a sokgyermekes családok. A községi tanács ru­ha. és beiskolázási segéllyel könnyít ezeknek a helyzetén. Tavaly 17, az idén pedig öt gyerek kapott gyámügyi se­gélyt. Ez is hozzájárult ahhoz, jövőbelátását értjük, hanem az egész közösség összefogását azért, hogy legyen jó vetőmag, csávázószer, kiváló talajmunka és tápanyag-gazdálkodás, minden órában hadra fogható növényvé­delem, a kombájnkapacitáshoz méretezett búzafajta, kiépített kombájnszérű, rajta gabonaszá­rító, sok-sok hozzáértő, dolgoz­ni szerető ember és mindezek között kimunkált összhang. Eze­ken belül még ezernyi kérdés, ezernyi árnyalat vetődik fel, megannyi állásfoglalás, és még a jó időjárás is kell, meg olyan ember, aki biztos a dolgában és képes a közösségért kockázatot vállalni, mérlegelni és cselekvés­re ösztönözni. Tulajdonképpen Kamuton is és Magyarbánhegye­sen is „csak” ez történt és sem­mi más. Tudták a szakemberek, hogy mikor mihez kell nyúlni­uk. Magyarbánhegyesen egy mázsa búzát összesen 4 forint 55 fillér növényvédelmi költség ter­hel, pedig itt a repülőgépet is igénybe vették vegyszeres gyom­irtáshoz, lombtrágyázósra és a gombabetegségek elleni védeke­zésre. Nem ez a 4 forint 55 fiber a sok, hanem az a terméskiesés, ami a mulasztásból származik. Tehát a bajok megelőzése a lé­nyeg. Voltak, akik támadták még a jó szövetkezetben is a sok józan intézkedést. Ezek megnyugtatá­sára hagytak itt is, ott is egy olyan táblát, melyen a lombtrá­gyázást és a gombabetegségek elleni védekezést nem végezték el. Ezek a táblák 15 mázsával ad­tak hektáronként kevesebb bú­zát. A búzatermesztés 1976. évi tapasztalatai egyértelműek. Csak a becsületesen végzett munka után lehet reménykedni az ered­ményben. Ez a megye északi te­rületeire is vonatkozik, főként azokra a szövetkezetekre, me­lyekből elfelejtettek részt venni a kamuti eszmecserén. A közös érdeknek, mármint annak, hogy a búzatermesztés színvonala nö­vekedjen, a gyenge hozamot el­ért gazdaságokból alig akadt képviselője. Pedig elsősorban a gyengék felzárkóztatása áll tö­rekvéseink középpontjában. Ezek adják, kínálják Békés megye leg­nagyobb termelési tartalékát. Sok-sok finomítani való akad tehát a megye gabonaágazatá­ban a jó átlagtermés hallatán is. Ide értjük az új fajták keresé­sét is, amelyben egy kicsit me­gyénk a többi megyéhez képest lemaradt. M indkét tanácskozáson állást foglaltak abban, hogy a ki­emelkedő gazdaságok 1976. évi termését jövőre stabilizálni kell. a középmezőnynek és a sor végén állóknak feltétlen előbbre kell lépni, javítva az eszközki­használást és a hatékonyságot. Nem a lehetetlen teljesítését szorgalmazták a két búzater­mesztési tanácskozáson. A szeg­halmi sziken az előző évhez ké­pest hektáronként nyolc mázsá­val növelték a hozamot. Ez más­hol is elérhető, megvalósítha­tó. s amilyen hangulat kísérte a két tsz-szövetség búzatermeszté­si tanácskozását, biztosak lehe­tünk egy újabb előbbrelépésben. Dupsi Károly hogy a tanköteles korú gyere­kek rendszeresen járnák iskolá­ba. Dévaványán 1940 óta nincs cigánytelep. A tanács mindent megtesz azért, hogy lakáshoz juttassa a ma még mostoha kö­rülmények között lakó cigány- családokat. Kamatmentes köl­csönt, fizetési kedvezményt biz­tosít házépítéshez, vásárláshoz. Összegezésként tehát elmondha­tó: a cigánylakosság égy része elhagyva rossz szokásait, tisz­tábbak. dolgosabbak lettek és megbecsült polgárai a község­nek. Segítség a cigánycsaládoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom