Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-09 / 213. szám
r . Es az elvtárs hogyan látja? Munkások közt Gyomán A Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyomai gyáregységének pártirodájában a hosszú asztalnál foglalunk helyet. Öten ülnek itt, velem szemben. Munkások. Olajos, vasporos arcukban gyűrött svájci sapkát, sub- lert szorongatnak. A hatodik Martinak István főművezető, a pártalapszervezet titkára. Egy kivételével 1967 — az üzem megalakulása óta — dolgoznak a vállalatnál. A mindennapi nehéz munka mellett többen társadalmi, politikai funkciókat is betöltenek. Van közöttük munkásőr századpa- rancsnok-helyettes és rajparancsnok, népfrontaktivista, társadalmi rendész, szocialista brigádvezető. Hárman kommunisták, s mindannyian kiváló dolgozók. Tőlük kérdezem; hogyan vélekednek a munkáról, a fe- | gyelemről, életükről, mi a véleményük napjaink belpolitikai eseményeiről, az esetleges ellentmondásokról ? Nem vagyunk olyan gazdagok — Egyáltalán nem arról van szó, hogy a „melás” kerüli a munkát — kezdi Dinya Máté. — A munkaidőt százszázalékosan ki lehet használni. Szervezés kérdése az egész. Sokat beszélünk a fegyelmezetlenségekről, a rossz munkáról. A vezetőknek nem szabad visszariadniuk a mulasztásokból és a hanyagságokból eredő felelősségre | vonástól. — Igen ám — veszi át a szót Juhász Ferenc —, de mi van akkor, ha kevés a munkaerő? Nálunk a hegesztőknél például nagy a segédmunkás-vándorlás. Ősszel jönnek, tavasszal elmennek. Minden emberre szükség : van. — Az biztos, hogy ez átmenetileg sok nehézséget okoz, mégis az a véleményem, akik csak jelenléti díjnak tekintik a fizetésüket, nem dolgoznak tisztességesen, azoknak előbb-utóbb ajtót kell mutatni — hangsúlyozza Dinya Máté. — Nem mondom én azt, hogy ne éljünk a meggyőzés eszközével, de ha minden kötél szakad ... — Félreértés ne essék, nálunk nincs különösebb gond a munkafegyelemmel — szólal meg Weiger Mihály. — A tervet évről évre „hozzuk”, az első félévben két százalékkal túl is teljesítettük. Gépesítettünk, modern szerszámokkal láttuk el a műhelyeket. Persze ez a dolognak csak az egyik oldala. Rettenetesen rossz az alkatrész- ellátás. A sajtológépünk például egy teljes hetet állt, egyetlen csapágy hiánya miatt. Az esztergagéphez sem lehet mindig alkatrészt kapni. Selejtezzék ki — adják a tanácsot. De hát mi nem vagyunk olyan gazdagok, hogy milliókat kidobáljunk az ablakon. Miért nem érvényesül a központi akarat mindenben és mindenütt? Mit és miért? Nem ingerülten beszélnek. Felelősségérzettől áthatott közéleti töltésű mondataikban benne van a szebbre, a jobbra való törekvés vágya. A gyárkapun belül legtöbbször megtalálják az összhangot, a vezetőkkel és egymással is. — Az üzemi demokrácia legfontosabb kérdésének tartom, hogy a munkások tudják, mit, miért kell csinálniuk — hangsúlyozza Pelyva János. — A mi gyárunkban ez megtörténik, hiszen enélkül már el sem tudnánk képzelni a munkánkat. De a demokrácia több ennél. Arra is feleletet kell adnia: miért pines elegendő anyag, s ki a felelős érte? kizsákmányoló társadalmi rendszer iránti békülékenység jellemzi. A kommunista pártok a szocialista pártok tevékenységének, összetételének, az összes „pluszoknak” és „mínuszoknak” gondos elemzése alapján úgy vélik, hogy a kommunistáknak és a szocialistáknak — mélyreható elvi nézeteltéréseik ellenére — már ma is van lehetőségük az együttműködésre. S a lehetőség szükségszerűség is: erre tanít a múlt sok történelmi tapasztalata. Pártunk — mint ez a XI. kongresszus határozata is kimondja — „minden lehetséges kérdésben és területen együttműködésre törekszik a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal a nemzetközi enyhülés és biztonság erősítése, a munkásosztály akcióegysége érdekében”. Saját pártunk tapasztalata azóta is igazolja, hogy ez reális szándék, hogy sok tekintetben lehetséges együttműködés, akcióegység a kommunisták és a szociáldemokraták közt a dolgozó osztályok és a haladás érdekében. (A Francia Szocialista Párt Mitterrand vezette delegációjának látogatása Magyarországon s a tárgyalásokról kiadott érdemi és tartalmas közös közlemény ezt példázta.) Ilyen módon foglalt állást a kommunista és munkáspártok berlini tanácskozása is, üdvözölve a testvérpártok együttműködését a szocialista és szociáldemokrata pártokkal, egyszersmind kijelentve, „elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet. amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli alá". Így, ilyen kiegyensúlyozott állásfoglalással teljes értékű a munkásosztály egvségének szolgálata. A munkásosztály egységéért, s ezen belül a kommunisták és a szocialisták egységéért folyó harc egyik legfőbb szintere a szakszervezeti mozgalom. A szakszervezetek a munkásosztály legnagyobb párton kívüli szervezetei, amelyek a legkülönbözőbb felfogású munkásokat egyesítik azon az alapon, hogy azok együttesen szállnak szembe a lökés kizsákmányolással. Napjainkban a nemzetközi szakszervezeti mozgalom óriási erőt képvisel. 1945-ben világszerte összesen még csak 65 millió, ma viszont már több mint 250 millió a szakszervezeti tagok száma. Növekedett a szakszervezetek aktivitása, nagyobb méreteket öltött akcióegységük és együttműködésük a béke megőrzéséért, a dolgozók életkörülményeinek megjavításáért. a demokratikus szabadság- jogokért és a szakszervezeti jogokért folytatott küzdelemben. A dolgozók valóságos imperialistaellenes harci szövetségének kialakulását azonban ma is erősen akadályozza a munkások és alkalmazottak hiányos szervezettsége. valamint a szakszervezeti mozgalom megosztottsága. A Szakszervezeti Világszövetség — az a szövetség, amely a proletariátus forradalmi osztálycéljaiért, nemzeti és nem" zetközi érdekeiért jtövetkezete- sen küzd — ismételten hangsúlyozza. hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely a dolgozók egyesítésére irányul. Az európai testvérpártok berlini tanácskozása pedig e kérdésben is közös álláspontra jutva leszögezte: „a kommunisták a jövőben is’ minden módon támogatni lógják a szakszervezeti szervekben egyre növekvő egységtörekvéseket és a szakszervezetek önálló akcióit is". Vajda Péter — Ma már nem okoz gondot, hogy elmondjuk véleményünket, javaslatainkat a brigádgyűlésen, a termelési tanácskozáson ' — vallja Juhász Ferenc. — Sőt: az igazgató tanácsban is képviseltetjük magunkat. Mindenről tudunk. Igen. Vannak viták is. Mert a mérnökök vagy a technikusok döntései nem biztos, hogy mindig megalapozottak, helyesek. A munkás is képezi magát. Nálunk 92-en vesznek részt politikai oktatásban, 24-en pedig általános vagy középiskolában tanulnak. Aztán itt van a rádió, tv, az újságok. Csak közös erővel — Rádió, televízió — kap a szón ismét Dinya Máté..— Nagyon sok dologról értesül aá ember általuk. A hibákat is feltárják, elemzik, csak egy a baj: ritka az az^eset, amikor visszatérnek rá és megtudjuk, hogyan oldották meg a gondokat? Határozatok vannak bőven, csak a végrehajtással van a baj. Valahol elakadnak a dolgok. *— Miért van az, hogy Gyomán drágább a zöldség és a gyümölcs, mint Békéscsabán — "kérdezi Weiger Mihály. — Húst sem lehet mindig kapni. Jó, jó, tisztában vagyok azzal, hogy adminisztratív eszközökkel nem megyünk semmire, mégis furcsának tartom, hogy itt, a Körös és Gyomán alig-alig termesztenek zöldséget a közös gazdaságok. — Megértjük rni azt, hogy a zöldségtermelésnek alacsony a jövedelmezősége, kevés a munkaerő, nehezen oldható meg a gépesítés — sorolja Baráth Ká. roly —, de sürgősen rendet kellene teremteni. Közös erővel a munkás, a szövetkezeti paraszt és az. értelmiségi részvételével. —- Még mindig nincs megoldva a felvásárlás sem — folytatja Weiger Mihály. — Legalábbis nálunk gyakran előfordul, hogy a hízott sertéseket későn veszik át. Drága a takarmány,1 a táp. kinek van annyi pénze, hogy időn túl is tartsa a jószágot? Nem ez a jellemző Gondolatban már i;égen kiléptek az üzem kapuján, beleszóltak az ország sorsába, saját dolgaikba. — Persze, hogy van „rongyrázó” újgazdagság, amely mögött nem komoly és tisztességes munka húzódik meg, hanem ügyeskedés, manipuláció — mondja Dinya Máté. — Láttuk a tévében a Balatonon a milliókért felépített villákat. Vajon miből telik , egyeseknek ilyen luxusra? Van protekció, van elvtelen belenyugvás is, ami felháborítja a magunkfajta dolgozókat. — Kérdezze ,csak meg Pelyva Jancsit, mit gürizett össze, míg felépítette a házát. Nekem nincs szabadságom, mert építkezem — mondja Weiger Mihály. — így, is 240 ezer forintba került a lakás. Persze, hogy felmegy a „pumpa", ha ezekről a „milliomosokról” hall az ember. Tudom, nem ez a jellemző, de rettenetes erkölcsi kárt okoz. * * * Már régen összecsuktam a jegyzetfüzetem. -Semmi szükség rá. A lényegre így utólag .is emlékszem. Arra, hogy ők — a munkások tíz- és százezrei — nem illúziókra építették az életüket, hanem tehetségükre, teljesítményükre, a kitartásukra. Nemcsak szavakkal, de munkájukkal is . . . Seres Sándor 3 BtäHimsz-: 1976. SZEPTEMBER 9. • • Üzenet Chiléből Beszélgetés Lenke fi Komáddal, a békéscsabai bábosok vezetőjével Lenkcfi Kondrád a „Pinocho tábornok pompás felsülései” című darab egyik szereplőjével. (Veress Erzsébet felvétele) Sokan megcsodálták a Jókai Színház előcsarnokában bemutatott kiállítást, amely a. megyeszékhely fejlődési terveit ismertette. A látogatók közt gyakran megfordultak a békéscsabai Napsugár bábegyüties tagjai, akik szakértő módon nézegették az új városközpont makettjeit. Különösen a KPVDoZ-kultúrház terveit figyelték érdeklődéssel, hiszen ebben az intézményben állandó otthont kapnak majd a világot járt csabai bábosok is. — Mi szem-szajnak ingere, olyan lesz az új színházterem — mondja Lenkefi Konrád, az együttes vezetője. — A tervek elkészítésénél meghallgatták a bábosok véleményét is, ezért reméljük, hogy a modern kor követelményéit kielégítő bábszínházzal gazdagodik ma)d a város. Az univerzális színpad alkalmas lesz a bábjáték minden formájához, s a világosító és technikai berendezések terveiről is csak felsőfokon szólhatok. A 260 személyes nézőtér érdekessége, hogy a székek átalakíthatok a leinőtték és a gyerekek számára is. Nagyon várjuk az új színház elkészültét, de természetesen akkor is fogunk vándorolni, ha állandó, saját otthonunk lesz. A j bábszínház ősidők óta önmaga 1 keresi fel a közönséget, ezért rni is szívesen megyünk falusi kul- túrházakba, iskolákba, üzemi klubokba és mindenhová, ahol szeretik a bábjátékot. A közelebbi jövő terveiről a következőket mondta: — Szerettünk volna részt ven- 1 ni a „Ki mit tud" jövő éúi ver- ! sengésein, de sajnos a szabályok , nem teszik lehetővé az indulásunkat. A bábegyüttesek tagjai j ugyanis nem lehetnek idősebbek i 14 évnél, a szólisták pedig nem indulhatnak az együttes névé- | ben. Az előző „Ki mit tud"-on a pécsi bóbitásokkal megosztott J első díjat kaptunk, ezért olasz— | jugoszláv körutazáson vehettünk részt. Most biztos nem „fenyeget" bennünket hasonló élmény... Persze, nem* panaszkodom, hiszen az idei év is meghozta számunkra a sikert: tavasszal a Parlamentben vehettük át a j KISZ KB mellett működő Ál- 1 lami Ifjúsági Bizottság Nivódí- ' ját, ezenkívül Kiváló Együttes 1 kitüntetést is kaptunk. A ran-1 gos elismerések arra köteleznek I bennünket, hogy önmagunkhoz I méltón szerepeljünk az immár 1 ötödízben megrendezésre kerülő, békéscsabai nemzetközi bábfesztiválon, ahol a „Micimackót” mutatjuk majd be. Ezt a darabot karácsonykor láthatják először a csabai gyerekek, s addig még lesz egy hazai bemutatkozásunk, hiszen a pécsi nemzetközi bábfesztiválra készülve az ifjúsági házban is színre visz- szük egy álnéven író chilei szer_ ző művét, a „Pinocho tábornok pompás felsülései” című bábszatírát. — Hogyan jutott a távoli Chiléből bábjáték a Viharsarok paravánjaihoz? — Amikor 1974-ben együttesünk Latin-Amerikában turnézott, egyik argentin kisvárosban két chilei fiatalember keresett fel bennünket, akik egy géppel írt szövegkönyvet bíztak ránk. Nem árulták el a nevüket, hiszen a chilei határ közelében működő fasiszta terrorbrigádok így is állandó életveszélyt jelentettek számukra. Hazaérve lefor- díttattuk a darabot és kiderült, hogy remek bábszatírát hoztunk száz határon át. Magyarországon élő chilei emigránsoktól érdeklődtünk, hátha tudják ki küldte a kéziratot, de senki sem ismerte fel a szerzőt, s a Bernáedo Schiffrin álnév rejtélye titok maradt. — Miről szól a bábjáték? — A fasiszta puccs első napjaiban készült a mű, amely nemcsak a véres esemenyek előzményeit mutgtja be, .hanem félelmetes pontossággal ábrázolja a későbbi fejleményeket, a mai chilei állaootot. Realizmus és túlzások, féltő szeretet és maró gúny jellemzik a darabot, amely a tíábszínpad sajátosságaihoz alkalmazkodva fejezi ki a vérlází- tó igazságtalanságokat. A bábok tervezésénél is arra törekedtem, ami. a színpadi megjelenítéskor is legfontosabb feladatunk lesz", vagyis, hogy a játék és, a figurák hű jelképei legyenek a valós eseményeknek. Don Salvador az abszolút jóindulatnak és jóhiszeműségnek, Pinocho tábornok a körmönfont aljasságnak, Mr. Dollár a pénz ördögének a jelképe. S a szatíra előadása közben remélhetően nevetéstől l°sz hangos a nézőtér, de később majd talán többen elgondolkodnak a történeten, egy koncentrációs táborrá vadított ország szabadságra vágyó népének harsány üzenetén... Andódv Tibor
