Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
r rr A VISSZANÉZŐ LO Herceg János novellája A ló nem volt igazi ló. Hintaló volt. hajlított szán talpakra állítva, e a műbőr, amivel bevonták. szürke volt, fehér foltokkal. Mikor a lovak még divatban voltak, mint az ember munkatársai, almásderesnek mondták az ilyet. S a szőrös műbőr úgy fény- r lett rajta, mintha igazi ló- i szőr lett volna. De volt egy végzetes hibája, rosszul csavarták rá r a fejét. 1 Ki tudja, hogy történik 6 az ilyesmi. Amikor azon- « ban már megvolt, s végig- I ment a futószalagon, hagy- s ták, nem küldték vissza, s Talán mókából, talán mert 1 hiányzott volna valakinek 6 a teljesítményéből. Ráhúz- 1 ták a műbőrt, hegyes fii- 1 leket ragasztották a fejére, j a homlokába üveg6zeme- i két, s a szájába zablát tét- 1 tek. Fel is szerszámozták, • úgy, hogy igazán nyalka : paripa lett belőle. Csak egy hibája volt, ' hátraf ordította a fejét. Hogy ez mit számit egy lónál? Sokat, nagyon sokat! Már a gyárban nem vették komolyan. — A visszanéző ló! — mondták és nevettek. De azért továbbadták, befejezték, ha nem js lett szabály- szerű hintaló. Így került a raktárba, s végül sok más társával egy játékboltba Mikor kicsomagolták a bordás papírból, akkor vették észre a hibáját. — Nahát, ez hallatlan I Ezt visszaküldöm! — mérgelődött az üzletvezető, s nagyot lökött az almásderes paripán. — Csomagolja be! — Ne bántsa, főnök! — mondta a lány, akinek az lett volna a dolga, hogy becsomagolja, és mint hibás . árut visszaküldje a gyárnak. — Nekem éppen tetszik ez a visszanéző ló. Van benne valami eredeti. Nem olyan megszokott és unalmas, mint a többi hintaló. És utóvégre hol van a* megírva, hogy minden lónak egyformának kell lennie? Az emberek sem egyformák. Ne féljen, majd en eladom. — Nézze, drágáin — próbálta leinteni a főnök, s még haragudott is, hogy vitatkozik vele —, a ló nem ember. A hintaló még kevésbé, hiszen megvan a maga külön rendeltetése. A gyerek, aki ráül, megfogja a gyeplőt, s a ló megindul vele. Meg kell hagyni a gyerek illúzióját. De mit kezdjen egy visszanéző lóval? Hiszen ezen jóízűen még lovagolni 6e lehet! — Jaj. hogy magyarázzam meg magának, főnök, hogy ez egy egyéniség, ez a ló?! Gondolja, lóban nincs egyéniség ? Több, mint az emberek között! És ez egy lázadó ló, ez nem akar beletömi az igába! Ez fellázadt á sorsa ellen, és visz- szanéz &z üldözőjére! Igenis! Ez a szép benne! — Ó, kedves kis Katika — csitította a főnök —, én tudom, hogy magának aranyból van a szive. Sőt még a fantáziája is igen élénk, s szereti a nem hétköznapi dolgokat. De egy ló az más, az isten áldja meg! Nekem egv ló ne lázadozzék! Emberben se szeretem a lázadót! Végezze mindenki a maga dolgát! Az ember is, a hintaló is! És akkor rend lesz a világon! És száz szónak is egv a vége — el is kell adni Mi Mért vagyunk itt. & ki vesz meg' egy ilyen lovat? — Majd én eladom; — felelte a lány sértődötten, mert megértette, hogy a tiltakozás a lázadás ellen, meg hogy „mindenki végezze a maga dolgát”, neki is szólt, nemcsak a hintalónak. — Majd eladom! — hiondta még egyszer. De nem adta el. Az emberek megnézték, mosolyogtak . rajta, hogy milyen érdekes: egy visz- szanéző ló! Aztán megvettek egy másikat. Egy rendeset. Egy szabályszerűt. Egy szokványosat és unalmasat, ahogy a lány mondta. Pedig volt, akinek még tetszett is, mert gyönyörű vonalat kapott a szügye attól, hogy visszafordította a fejét. És egyáltalán, hogy ilyen különös volt, szinte bátornak látszó. De gazdára azért nem talált a visz- szanéző ló. Az idő múlt, a lányt áthelyezték egy másik boltba,"' pár év múlva férjhez is ment, aztán egy kisfia született. Mikor már a kisfiú nagyocska lett, eszébe jutott a gyönyörű hintaló. A lázadó, a visszanéző ló. Elszaladt a régi boltba, hogy megvegye, ha még megvan, a kisfiának. |l iTegvolt. Kicsit már jy± öregedett a reá rakódott sok portól, a szőre se volt fényes, a szeme se ragyogott De a lány — bocsánat, most már kismama — lehajolt, és a régi szeretettel ölelte magához. Aztán leporolta, meg is billentette, hogy hintázik-e, és nézte, sokáig nézte. A visszanéző ló, minél jobban nézte, mintha már nem az lett volna, aki régen volt. Isten tudja, miért nem. De hát ő maga se volt a régi lány. A kisfiára gondolt, aki majd beül a nyergébe, hogy elnyargaljon rajta messze- messze. És nézte, sokáig nézte. Aztán felállt a kismama, [ és egy másik hintalovat i választott a sok közül. u '■ >M l1"-1 mi zawiwv Két telefonhívás érkezett külföldről, féltucatnyi hivatalos ügyben nyitottak ránk, a helyi telefonokat már nem is számoltam, míg a frissen gőzölgő fekete mellett Polgár Dénessel a „fényképezett újságírásról”, a Hét című aktuális politikai riportműsorról beszélgettem. — A televízió napjaink politikai életében és a nézőkre gyakorolt hatásában Kiállításról kiállításra: Alkotássá formálódik a fonal, a juta és a zsákvászon Egy kiállítás margójára Csodálatos szépségű fal és tértextil alkotásokban gyönyörködhet az a néző, aki szeptemberben látogat a békéscsabai Munkácsy Múzeumba. Hímzett-varrott juta-reliefek, szövött-varrott és tértextilművek gazdag színvilága kápráztatja el a belépőt. Alkotójuk, Balázs Irén Békés megyéből származik, Újkígyóson született. Határozott beszédű, közvetlen asszony. Szinte elképzelhetetlen,, amint törékeny, karcsú termetével napi nyolc-tíz órát ül a szövőszék mellett, hogy a megálmodott alkotásokat formába öntse. — Mokos József művészeti szakkörében tevékenykedtem diákkoromban. Az ő lelkesedése, művészi hite juttatott el bennünket az igaz művészet közelébe. Akkori tanítványai közül több mint hatan tanultak tovább az Iparművészeti Főiskolán — vallja Balázs Irén. — Hosszú ideig táblafestéssel foglalkoztam, de nem elégített ki az egyfaj- taság, olyan művészi kifejezőeszközt szerettem volna találni, amely színes, változatos technológiára, a mondanivaló sokfajta kifejezésére nyújt lehetőséget. Csodálatos érzés volt, amikor felfedeztem a jutát, mint alapanyagot, amely testvérien fogadja magához a népies technikát; a népi kultúra jellegzetes formáit saját tulajdonságaival gazdagítja. Az ünnepélyes megnyitón Koczogh Ákos művészettörténész méltatta az alkotó tevékenységét. Feltárta a magyar textilművészet fejlődésének útjait, helyét- rangját a világban. Elmondottá. hogy a textilművészet kibontakozásával olyan alárendelt szerepet játszó anyagok, mint például a zsákvászon, a művészi mondanivaló kifejező eszközeivé emelkedtek. Balázs Irén művészetét a hihetetlen szorgalommal mindig újat keresés, az egyéni stílus, a követhetetlen technika, témában pedig a bőség jellemzi. Nem csoda tehát, hogy bár rövid ideje alkot a textilművészet műfajában, máris világszerte elismerést arattak alkotásai. Műveit bemutatták már Berlinben, Potsdamban. Erfurtban Manchesterben, Madridban legközelebbi kiállítása pedig Párzsban lesz ez év december 2-án. A Munkácsy Mihály Múzeumban szeptember 26-ig látható kiállítás nyitánya egy iparművészeti sorozatnak, amelyben minders év szeptemberében egy-egy alkotó műveit ismerhetik meg az érdeklődők. Tervezik, hogy jövőre Bohus Zoltán nikkel és üvegplaszti- j káit hozzák el Békéscsabára. Bcdc Zoltán Romvári Eta Skanzen II Újságírás kamerával, mikrofonnal Beszélgetés Polgár Dénessel, A HÉT” főszerkesztőjével *9 szinte felmérhetetlen. Az események helyszínére viszi a nézőt, vizuális közelségbe hozza a történelmet. Háború a hálószobában. Milyen furcsán hangzik e képzettársítás. Állítom, hogy az átlag amerikai polgárban nem vált ki olyan döbbenetét és tiltakozást a vietnami háború, ha azt a televízió napról napra nem ott jeleniti meg, ahol szerinte, ő békében él — kezdte beszélgetésünket a Hét főszerkesztője. ‘ l ■— Kill- és belpolitika egyaránt szerves, meghatá ■ rozó része mindennapi életünknek. A riportokat tekintve egy-egy adáson be- , lül hogyan alakul arányuk? — Mint minden magyar sajtótermék, a Hét is szorosan pártunk és kormányunk irányvonalát követi. Műsorunk a napi- és hetilapoktól abban tér el, hogy mind vizuálisan, mind hangban az esemény helyszínére viszi a nézőt. Hét éve, hogy életre hívtuk a műsort. Ez alatt az idő alatt változó volt belpolitikai életünk, a világban lejátszódó politikai eseményekről nem is beszélve. Vannak objektív körülmények, amelvek hatással vannak valamely esemény képernyőre jutásában. A külpolitikai riportoknál például fontos szén- pont az anyagi kérdés, továbbá — bár a Helsinkiben aláirt záróokmánytól reméltük e probléma megoldását — riportereink, operatőreink utaztatásával kapcsolatban jelentkező mén ma is visszatérő gond a fogadó ország vízumának megszerzése. — A nézd számára a külpolitikai riport színesebb, a hazai témákkal foglalkozó a szárazabb. Helyre lehet állítani az egyensúlyt? — Hazánkról, gazdasági életünkről, erédményeink- ről, gondjainkról a valódi helyzetet kell bemutatni, nemcsak bírálni, hanem dicsérni is kell. Véleményem szerint nincs a külpolitikai riportok, előnvére egvensúlv- eltolódás. A hazai témáknál azonban fő kérdésként tekintjük azok vizuális és tartalmi minőségét. A kői oldal aránvát, <»rrvé’-»]-'áni miodi* az aktualitások határozzák meg. — Amit nem lát n rmrA hogyan készül a Hét? A televíziós munka, í rioortfilmek készítése kollektív munka. Összehangolt szakkénzett gárdát követel Az említett anyagi okol miatt külföldi 'riporttémá inknál forgatócsoporton! létszáma mindössze két em bér. A riporter és az one rátör. Sokszor előfordul hogy kölcsönösen kisegítil egymást munkájuk technikai kérdéseiben, vagy a: operatőr, hordozza a ripor tér technikai berendezései és fordítva. Minden egye téma felvételénél négy—öt szőrös túlíorgatásra var szükség, hogy legyen mibő válogatni. A kész felvétel szakmai lektorálás után i vágószobába kerül. Itt kö vetkezik az igazi szerkesz. tői munka: a vágás. Egy tízperces riport elkészítéséhez 15 órai vágómunka szükséges. — Milyen a Hét kapcsolata a Külföldi televíziókkal? — Fontosabb anyagainkat felajánljuk az országhatárokon túlra is. Ugyanígy érdekesebb, aktuális riportokat a Magyar Televízió is szívesen átvesz. ‘V — A Hét műsorát információs céllal sokan nézik külföldön is. Érezhetö-e a jól sikerült riportok visszhangja? — Egy konkrét példát említenék. Az NDK és NSZK között folyt államközi tárgyalások idején az NDK delegációjának vezetőjével, Michael Kohl állandó bonni nagykövettel készítettem interjút. A tárgyalások akkor olyan stádiumban voltak, hogy a tárgyalóasztalnál minden elhangzott szóra, kifejezésre kínosan kellett ügyelni. Kohlnak éppen fontos mondandója lett volna az NSZK kormánya, illetve NSZK-beli kollégája, Egon Bahr felé. Nem mondhatta* ki a tárgyaló- asztalnál, kimondta hát a Hét mikrofonjába. A tárgyalópartner értett belőle. — Ön négy nyelven beszél, olyan személyekkel ké-. szítéit már interjút, akik főszereplői a világpolitikának. , — Legérdekesebb riportalanyomnak Indira Ghan- dit tartom, akivel egyszer Bécsben beszélgettem. Protokollfőnökei előre közölték, hogy a miniszterelnök asz- szonynak mindössze negyed órája van számomra. Kilenc kérdést tettem fel, s ő hat perc alatt kedvesen, mosolygósán, szabatosan és szakértőén válaszolt. Itt jegyezném meg, hogy a politikai riportoknál legfőbb törekvésünk a rövidség és tömörség. Ehhez azonban nem elegendő a jó riporter. Kontaktust kell teremteni a riportalannyal, olyan hangulatban kell a riportot felvenni, hogy a kamera és mikrofon előtt gyakorlatlanok is szépen, zavartalanul beszéljenek. Így nem fordulhat elő, hogy amikor egy termelőszövetkezet elnökét kérdezte a riporter; „vajon miért nem végezték el a munkát?”, feleletül kapta; ..mert a talaj fizikai állapota ezt nem tette lehetővé”. Mi az igazság? Nagy volt a sár. — A Hét cimű miisort felmérések szerint a tv-nézök ?0—60 százaléka nézi. Kz igen manns szám. További törekvésük? — Színesebben, színvonalasabban. kritikusabban, az események nyomában, mindezt a néző érdekében. Azóta láttuk Horváth János riportját Washingtonból nz Egvesült Államok Demokrata Pártiának választási konvenciójáról. Polgár Dénes jelentkezését Kansas Citvből a renubMkánusok seregszemléiéről. Színvonalasan, színesen, kritikusan. Az események színhelyéről, az események ideiében. Szende Iván
