Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
Czetter Sámuel Báróti Szabó Dávid Impressziók Sass Ervin felel a fű heverj hozzám a virág felel itt vágyói; felelnek a fák rádhajolnak felel az út járjatok járjatok lélegzi a fű nézzetek rám szól a virág a fák ledőlnek zúgva az utak nem mennek tovább Hajnal felé Lázár Tibor Pulykatojás-éj, csillag pettyes, ezüst-stégen horgászbot nélkül a Hold nézi, amint a kedves menyasszonya a Göncölre készül, s a szerelmesek e jármüvével a hajnal elé megy, amely végül elhinti fényes tolláit. Czetter Samuel Dugonics András KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET „Orosházi Fi Czetter Sámuel metszette'' Czetter Sámuel — korának legjobb hírnevű magyar rézmetszője — 1765. jún. 12-én született a Győr megyei Felpéeen Czetter Gottfried és Krnuch Mária gyermekeként. Mi késztette a már felnőtt művészt arra, hogy neve mellé mégis az „orosházi” melléknevet ragassza, azt a legutóbbi időkig nem tudtuk. A négykötetes Művészeti Lexikon kivételével minden lexikon orosházi születésűnek tartja és ez éppen elég fejtörést okozott az utóbbi száz évben a hely- és művészet- történettel foglalkozóknak, mert semmilyen orosházi feljegyzésben nem találták még a Czetter nevet sem. Veres József, aki az első komoly helytörténeti művet letette az orosháziak asztalára 1886-ban, tehát jóval közelebb az eseményekhez, azt írja róla: „a művészetben eddig egyedül Czetter rézmetsző, orosházi fi tűnt ki, életéről azonban mit sem sikerült megtudnom”. Az elkövetkező évtizedekben sem sikerült a rejtélyt megoldani. Az utóbbi huszonöt évben Pataky Dénes, Kózsa György és Illek László jelentős kutatási eredményeket értek el Czetter munkásságát illetően, de a kérdés, hogy miért vallja magát orosházinak a művész, megfejtetlen maradt. Felpécről van tudomásunk arról, hogy Czetter Gottfried 1767-ben (Sámuel kétéves) meghalt. További adatok nincsenek a családról. Feltételezhetjük, hogy az anya Orosházára jött férjhez. Nevét az itt házasultak között nem találni. Az elhalálozottak között 'azonban rábukkantunk a Czetter névre. 1774. szeptember 6-án Orosházán meghalt Czetter felesége Zsuzsanna, 77 éves korában. Tehát mégis itt volt a család és az elhunyt minden valószínűség szerint Czetter Gottfried édesanyja, Sámuel nagyanyja lehetett. Sajátos módon az anya neve is a halotti anyakönyvből került elő. Az 1786. január 19-én elhalt Krnuch Mária (Czetter Sámuel édesanyja) — legnagyobb meglepetésünkre — mint Horváth András ev. lelkész özvegye van bejegyezve. Házasságukat nem Orosházán kötötték meg. Nehezíti a kutatást, hogy a halottakat csak 1771-től jegyezték fel és a születéseknél csak az apa neve szerepelt, míg az anyáé nem. Így csak valószínű, hogy az 53 éves, unokákkal körülvett Horváth András 1768. október 3-án bejegyzett „magam fiam Horváth Dávid”-nak már Krnuch Mária az édesanyja. Az biztosra vehető, hogy az 1770. rriájus 13-án „reggel 7 órakor született kislányunk Mária” Krnuch Mária gyermeke. Ezekből az adalékokból arra következtethetünk, hogy a kisfiú Czetter Sámuel 1768—69- ben, három-négy éves korában került Orosházára anyja újabb házasságkötésekor, vele, valamint apai nagyanyjával. Itt talált új . családra, itt eszmélt, itt járta az elemi iskolát, ezért vallotta magát számtalan rézkarcán „orosházi fi”-nekNem derült ki még, hogy melyik orosházi tanítómester, Antal János vagy Lacsny László ismerte-e fel tehetségét. Bizonyos, hogy nevelőapja, a külföldi egyetemeket járt Horváth András sokat tehetett annak érdekében, hogy a németül is jól tudó ifjú Becsbe kerüljön és művészeti tanulmányokat folytathasson. A bécsi képzőművészeti akadémia anyakönyvében 1783—84-ben már előfordul a neve mint rajzolóé, aki a rézmetszők szakosztályát látogatja. Első metszete 1786-ból ismert. Ebben az évben hal meg anyja, előző évben nevelőapja és még otthonléte alatt nagyanyja és féltestvére, Mária, 1777- ben: „N. Horváth Mária az én Szerelmes Édes leányom megholt életének 7-ik esztendejében öt hetek és 3 nap héiával” — szól az apa. Horváth András megható beíegyzése. Amire Czetter művészi pályája megindul, addig a szűk család kihal, csak az idősebb Horváth féltestvérek maradtak Orosházán. A XVIII. század végének magyar rézmetszői közül Czetter Sámuel művészete képviseli a legjobb művészi színvonalat. Görög Demeter és Kerekes Sámuel a „Hadi és Más Nevezetes Tudósítások” szerkesztője karolták fel 1789-ben és tették nevét ismertté a műpártolók körében. Görög ajánlólevelével jutott Balassa Ferenc támogatásához, aki egyik legismertebb képét, a Vénusz diadalmát a maga költségén kinyomatta, hogy a fiatal rézmetszőt megismerjék hazánkban is. Ugyanő anyagilag is segítette Czettert. Hamarosan alkalmazták is e folyóirat folytatói a Márton József és Császár József szerkesztette Magyar Hírmondó művészi munkatársaként. A lap 1793. április ,2-i számában helyet adtak egy róla szóló pár sornak: „Békés Vármegye Orosház nevű helységéből származott hazánkfiának nevét több ízben olvashatták erdélyi olvasóink az általunk leküldött képek alatt. Ezen szép tehetségű ifjú különös szorgalmatos- sággal fáradozott darab időtől fogva egy Maulbertsch híres képíró által rajzolt képnek rézre való metszésében, mivel ezen munkája által kívánta magát a világ előtt megismertetni, minek utána az idevaló Akadémiában pályáját végezte volna ebben az esztendőben .. A képnek szélessége és hosz- szúsága nagyobb egy iáb- nyinál. Az ára 1 for. 30 kr,” Czetter szoros barátságot tartott Kazinczy Ferenccel, Virág Benedekkel, de Batsányi és Csokonai is kapcsolatban voltak vele. Ismeretségük eredményeként készült el Baróti Szabó Dávid arcképe. Kazinczy Cserei Farkashoz címzett levelében írja, hogy kérte a rézmetszőt „a Czetter nevet rúgja el magáról, s neveztesse magát Orosházinak.” Próbálkozása nem járt teljes sikerrel. Czetter a közbeeső megoldást választotta. A Czetter nevet megtartotta, de odaírta minden jelentősebb műve mellé' az Orosházi Fi, Oroshaziensis. Békésiensis vagy Hungarus jelzőt. 1798-tól állandóan Czettemek írta nevét, elhagyva az eddigi Tzettert. Az Egyetemi Nyomdához írt első levelében ezt írja neve alá: „gebürtig von Orosháza in Békése-Comi- tat”. 1794-ben elsősorban arcképek készítésével foglalkozott. Kortársairól, a közélet és az irodalom jeleseiről (Dugonics, József nádor stb.) készített találó portrékat, de katonaiviselet-kéoei, térképei, folyóirat’llusztrá- ciói (Nándorfehérvár ostroma, II. József a ravatalon) tették ismertté nevét. Az arcképeknél igen sokféle technikát használt. Vannak tiszta rézmetszetei, de előfordul rézmetszet és rézkarc közösen, gyakran használja a pontozómodort is. Kiskunfélegyházi Kotzkával együtt rhetszette több színezett rézmetszetét. A Konstantinápoly térképének aláírása: „Orosházi Fi Tzetter metszette, Kézdi-Vasárhelyi Fi Kováts Jósiás írta.” A Császári és királyi lakóhelyek fekvése Pécsben c. képé: „Tzetter írta, s mettszetle 1790. Sept.” 18ÖO-ban megházasodott, több gyermeke született. 1807-ben Sándor cár meghívására Bécsből Oroszországba költözött. A szentpétervári tudományegyétem természettudományi múzeumában lett „chalcographus” 800 rubel fizetéssel. Orosz- országi működéséről még keveset tudunk. Legutolsó ismert és datált műve a Kreml látképe 1819-ben keletkezett. Karacs Teréz (apját, Ferencet tanította Czetter) szerint Oroszországban őrnagyi rangban gazdagon élt és ott is halt meg. Mások azt állították, hogy 1821-ben hazajött és 1829-ben még élt Pesten. Czetter jelentős alakja a magyar sokszorosító grafika történetének. Magvar kor- társai közül — különösen arcképeivel — kiemelkedett, de a bécsi művészek mellett is megállta a helyét. A XVIII—XIX. század fordulójáról a magyar szellemi élét sok vezető alakjának arcvonásait Czetter metszetei (több mint százról tudunk) révén ismeriük. Alkotásai itthon és külföldön is hatottak, méltó arra, hogy a magyar grafikusművészet legjobbjai közé soroljuk. Koszorús Oszkár Kövekkel, madarakkal... Antalfy István Kövekkel, madarakkal, karinges akácfákkal, vigyázni a világra, békélni a világgal. Békétlen krónikások aszkéta reménységben, hinnem kell önmagámnak, hogy nem hiába éltem. A füvek némasága, a szívem némasága, a csodákban hiszek még, és várok új csodákra.
