Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

Mit mond a jogszabály? Á baleseti járadék feléledéséről Akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében 15 százalékot meghaladó mérték­ben csökkent, de mégsem lett rokkant, baleseti járadékra jo­gosult. Kivéve természetesen azokat az eseteket, amikor a sé­rült baleseti rokkantsági nyug­díjban részesíthető. A munkaké­pességnek a 15 százalékot meg­haladó csökkenése egymagában megalapozza ezt a jogosultsá­got függetlenül az anyagi kár­tól, a jövedelem-kieséstől. Azaz nem számít, hogy a sérült kere­sete a baleset előttihez képest valóságban mennyivel csökkent. A járadékigény elbírálásakor a dolgozónak a baleset utáni ke­resetét nem is vizsgálják. A jo­gosultság tekintetében egyedül az orvosi bizottságnak a munka­képesség-csökkenés mértékére vonatkozó szakvéleménye az irányadó. Azokban az esetekben, ami­kor a munkaképesség csökkené­sének mértéke nem haladja meg a 25 százalékot, a baleseti jára­dék legfeljebb két éven át jár. Ebbe a két évi időtartamba nem számítják bele azt az időt, amelyre a dolgozó azért nem kapott baleseti járadékot, mert munkaképességének csökkenése nem haladta meg a 15 százalé­kot. Az az idő sem vehető figye­lembe, amelyre a dolgozó az igény késedelmes előterjesztése miatt nem kapott baleseti já­radékot. Így például a baleseti sérült egy éven át 20 százalé­kos munkaképesség-csökkenés alapján már részesül baleseti járadékban, s az ezt követő idő­re azért nem kapott járadékot, mert munkaképességének csök­kenése nem haladta meg a 15 százalékot. További egy évig is­mét jogosult lesz baleseti jára­dékra, ha a munkaképességének a csökkenése ismét meghaladja i 18 százalékot. A baleseti járadékra való jo­gosultság két év után ismét íöl- éledhet. Mégpedig akkor, ha a munkaképesség csökkenése há­rom egymást követő hónapon meghaladja a 25 százalékot. Amikor pedig ezt követően a munkaképesség csökkenése is­mét 25 százalék alá száll, a 15 százalékon azonban felül ma­rad, a baleseti járadékot folyósí­tani kell. A két évi időtartam ekkor is irányadó. Ez a szabály érvényes még akkor is, ha a sé­rült munkaképességének csök­kenése nem az egészségi álla­pot rosszabodása, hanem újabb baleset miatt haladja meg a 25 százalékot. Ilyenkor egyébként valamennyi baleset következmé­nyét együttesen veszik figye­lembe. A járadék havi összege a mun­kaképesség csökkenésének fo­kától függ: 16—25 százalékos munkaképesség csökkenés eset­tén a havi átlagkereset 8 száza­léka; 26—35 százalékos munkaképesség-csökkenés ese­tén a havi átlagkereset 10 szá­zaléka; 36—49 százalékos mun­kaképesség-csökkenés esetén a havi átlagkereset 15 százaléka; 50—66 százalékos munkacsök­kenéskor a havi átlagkereset 30 százaléka. A baleseti járadék az öregségi, a rokkantsági nyugdí­jasoknak is jár. A fokozatoknak megfelelően a nyugdíjukat a baleseti járadék felével egészí­tik ki. 4 1316, SZEPTEMBER 3, Vadászok nyelvén A Mezőgazdasági Könyvkiadó [ mo6t jelentette meg Eördögh Ti­bor; Vadászok nyelvén című , könyvét. A tizenötezer példány í bizonyára gyorsan eltűnik a könyvesboltok polcairól, hiszen elegendő csak belelapozni a könyvbe, hogy lássa az ember, nem kizárólag a vadászok szá­mára írott műről van szó. Va­dászlexikonnak is nevezhet­nénk e munkát, amelyből min­denki gyors, pontos és tömör is­mereteket meríthet. A közel kétezer-ötszáz címszó s ennek lényegre törő, mindenki által jól érthető magyarázata a vadá­szattal és a vadakkal kapcsola­tos tudnivalók bő, szinte teljes­séget nyújtó tárháza. A vadá­szathoz nem sokat értők nem­csak szókincsüket gyarapíthat­ják, hanem a mindennap hasz­nálatos sz.avak pontos értelmé­nek a birtokába is juthatnak. Sok emberben kavarodik a te­hén, borjú, ünö, suta, gida és j sok niás mindennapi szó helyes | fogalma. Azt sokan tudják a nem vadászok körében is, hogy j a szarvasnak nem szarva, ha­nem agancsa van, de azt már kevesebben, hogy a korona itt nem királyi fejdúszt jelent, ha­nem „a szarvasagancs szárain felül elhelyezkedő ágak összes­ségét”.A jártas vadászembernek is sokat nyújt ez a könyv, el­sősorban számukra íródott. Ha a szakmailag jól felkészült va­dászok ismereteit nagy mérték­ben nem is bővíti, de a vadász­nyelv tisztaságának védelmére mindenkit ösztönöz. Az idők so­rán ugyanis a kifejezőbb ősi vadászszavgink helyére nagyon sok kevésbé kifejező idegen to­lakodott. Megyénkben is elősze­retettel használják a vadászok az őzek együtt lévő csoportjára a „rudli” kifejezést. A helyes szóhasználat őzcsapat lenne, hi­szen a rudli szó a német „Ru- del”-ből képződött ferdítéssel. Könyvpiacunkon egyre több olyan összefoglaló mű jelenik meg, amely a nem szakmabeli­ek számára is érdeklődést fel­keltő, nem egyszer élvezetes olvasmány, mert nem a „vájt fülűek” igényeihez igazodik nyelvezetében, kifejezésmódjá­ban. Mindenki, de legalábbis a nagy többség számára érthető és megérthető. Eördögh Tibor: Vadászok nyelvén című munká­ja is ilyen könyv, amelyet csak haszonnal forgathat vadász és nem vadász egyaránt. —egs— Zebegényről — itthon Ügy érzem a résztvevő hit#- j lével írnom kell a szocialista | brigádok Zebegényben megren- | dezett olvasótáboráról. Olyan kezdeményezés ez, ami a jövő­ben nagy lendítő ereje lehet a brigádok kulturális munkájá­nak. Nehéz érzékeltetni azt a felfokozott érdeklődést, ami e táborban megnyilvánult a különböző korú, foglalkozású emberekben. Sokszor és sokan 1 elmondták már: nem igaz, hogy j az emberek nem óhajtják a szé- 1 pet, nem fogékonyak iránta. Csak egyszer kell nekik meg- ! mutatni, kell velük megkóstol­tatni, hogy azután máskor is akarják érezni az ízét. ízére, másként nyúl a könyvért ezután. S ezen is túl; aki egy­szer befogadja, megérti az írott betűből mások gondolatait, már azt is szeretné, ha nem csupán ő lenne részese az e fölött érzett örömnek. A tábor egyik vendége, László Rencsik Sándor mondta többek között, hogy a brigádok kultu­rális vállalásaiban a mennyisé­gekre való törekvést fel kell váltani a minőségre való törek­vésnek. 'Ügy érzem, ezt Zebe­gényben sikerült elkezdeni. Urbán András lakatos, MEZŐGÉP orosházi gyára Bármilyen sűrűn is jár valaki a Me­gyei Könyvtár kellemes, ott­honos szobáiba, a feldolgozó csoport tagjai­val nemigen ta­lálkozik. Sokan nem is tudják, hogy van ilyen, hiszen csak az olvasószolgálat­tal vannak közvetlen kap­csolatban, pe­dig a könyvvel — míg az a polcokra kerül, vagy az olvasó kezébe — ad­dig már sokan foglalkoztak. Tóth Gézíné könyvtáros ti­zenhárom év óta dolgozik itt a feldolgozóknál és most au­gusztus 20-án Szocialista Kul­túráért kitüntetést kapott. — Mit csinálnak a feldolgo­zók egy könyvtárban és hogyan függ össze tevékenységük az ol­vasókkal ? — Közvetlenül nem, de még­is szorosan. A mi munkánk ugyanis az új és régi könyvek, újságok, mikrofilmek, hangle­mezek beszerzése, vagyis a könyvtár állományának növelé­se. Aztán az új anyag beépíté­se a meglevő hálózatba: előké­szítése, feldolgozása úgy, hogy az olvasók elé és a raktárba ke­rülhessen. — A vásárlók a könyvesbol­tok kirakatait figyelik. A könyv­táros honnan tudja, mi jelenik meg? — Alapvetően két kiadvány tájékoztat: az egyik a könyvtár­ellátó vállalat jegyzéke, a má­sik a Magyar Nemzeti Bibliog­ráfia. Mindkettő kéthetenként jelenik meg és közli a magyar nyelven megjelenő könyveket. Ezekből adjuk fel a rendelése­ket, de ezenkívül vásárolunk an­tikváriumból és figyeljük a he­lyi kiadványokat is. A megérke. zett könyvek még csak nyers­anyagot jelen­tenek. Mit kell ezekkel csinál­ni? — Minden könyvet szám. bavenni és al­kalmassá tenni a használatra. Kívül, belül. Tehát jellel és katalóguscédu­lával ellátni. De magát a katalógusokat is rendben tar­tani, hogy ha keresnek vala­mit, az kön.v- nyen megtalál­ható legyen. Ezért van nap­rakészen betű. rendes és té­mák szerinti mutató is. Készül még min­den egyes könyvről „anya­könyvi” lap, ami megmarad a csoportnál azután is, ha a könyv már forgalomba került. Ez a jel­lemző adaton kívül azt is tar­talmazza, hol található meg va­lami a könyvtáron belül. — Hány könyvből áll a Me­gyei Könyvtár és milyen Össze­gűek az évi vásárlások? — A legutóbbi leltározás sze­rint százötvenezerrel rendelke­zünk. Üjabban évente hatszáz­ezer forintot költünk, de ez nem mindig azonos kötetszámú gya­rapodást jelent, hisz időnként veszünk drága külföldi kézi­könyvsorozatokat is. Ez már fel­készülés a majd megépülő új nagy megyei könyvtárra. — A népművelés hivatás. Mi ösztönözte erre a pályára? — Kisgyerek koromtól kezdve mindig szerettem olvasni, s ezért már korán könyvtárosnak készültem. Akkor, amikor még azt hittem, hogy a könyvtáros mindig olvas. Mióta célom elér­tem, az azörömöm, hogy a má­sok olvasását segítem elő. És közben úgy érzem, hogy a könyvtár gyönyörű anyaga egy­től e&yig mind az enyém. Vass Márta A könyvtáros A gazdaságfejlesztés kulcsproblémája III. Gazdálkodjunk okosan azzal, ami nincs? Itt ebben az olvasótáborban tapasztaltam, milyen nagy közös­ségteremtő. mozgató eró a kul­túra, az irodalom szereiete. Olyan emberek, akik azelőtt so­hasem látták egymást, nyílt, közvetlen hangon tudtak beszél­getni őket közösen érdeklő kér­désekről, mintha csak sokévi barátság fűzte volna őket ősz- sze. Nem túlzók, ha azt állítom, kötődtek életre szóló barátságok is e rövid idő alatt. Hogy mi­lyen alkotó légkör volt ott, iga­zolja az egyik fiatal résztvevő véleménye is, aki a következő­ket mondta: „Nekem otthon azt mondták, amikor beiratkoztam a könyvtárba: a kopott, szaka­dozott könyveket keresd, azo­kat sokan olvasták, azért ron- gyolódtak el. Tehát nyilván azok a jó könyvek, amiket so­kan olvasnak. Most néhány nap alatt rájöttem arra, amit külön­ben csak évek múlva tudtam volna meg: nem biztos, hogy a kopottság a mércéje a jő könyv­nek.” Az a jó, hogy erre a fiatal magá­tól jött rá. S egyáltalán nem a több ismeretanyaggal bíró em­berek akarták megmagyaráz­ni, hogy ezt, vagy azt a köny­vet, írót miért lehet szeretni, ér­tékelni, mi van a műveiben. Ki­ki magától jött rá, a felfedezés örömével például arra, mi a szép Baranyi Ferenc vagy Huh István költészetében. És ha csak ez lett volna az eredmény, akkor is el lehetne mondani, hogy nem töltöttük ott hiába azt a néhány napot. De azt hiszem, ennél is többet kaptunk, hiszen az az ember, aki itt, az egymás kö­zötti beszélgetéseken, vitákon, eszmecseréken ráérzett az olvasás Közhelyszerű megállapítás, hogy a munkaerőforrások elég­telenségének egyik — sokak sze­rint első számú — oka. a mun­kaerő gazdaságtalan felhaszná­lása. az emberek meglehetősen ésszerűtlen foglalkoztatása. A foglalkoztatási szerkezet és gya­korlat persze olyan, amilyen, a sok éven át kialakult és sajnos megcsontosodott szokásokon és gyakorlatokon aligha lehet egvik napról a másikra változtatni. Valóban: a hatékony foglalkoz­tatás mindenki által jól ismert elvi kritériumainak gyakorlati megvalósítása — egy már meg­lehetősen összekuszált helyzet­ben — nagyon problematikus; végtére is: nem gépeket, beren­dezéseket kell mozgatni, átcso­portosítani, hanem emberük tíz­es százezreihez kellene hozzá­nyúlni. Ez nemcsak hosszan tartó, de rendkívül kényes, úgy is mondhatnám: veszélyes mű­velet. Még akkor is, ha nem a már — esetleg évtizedek óta — munkaviszonyban levőkről, ha­nem az első ízben munkát válla­ló. az iskolából éppencsak kike­rülő fiatalokról van szó. Az ő elhelyezkedési, munkavállalási gyakorlatuk is szükségképpen igazodik a kialakult rendhez és gyakorlathoz. E sorozat első részében — a munkaerő-gazdalkodás általános jellemzőinek illusztrációjaként —• közelebbről is megvizsgáltuk az 1970 és 1974 közötti időszak 53 ezres ipari létszám növekmé­nyének elhelyezkedését. Ugyan­ebben az időszakban majdnem 95 ezer fiatal lepett munkavi­szonyba. Valamennyien szakkép­zettek, közép-, vagy felsőfokú végzettséggel. Legnagyobb ré­szük — majdnem ötven száza­lékuk — a gépiparban helyezke­dett el. s ez az arány majdnem húsz százalékkal magasabb, mint a gépiparnak az egéáz iparon belüli létszámaránya. .Vegyük ehhez még hozzá, hogy a gép­ipar termelékenysége az átla­gosnál alacsonyabb, s mindeb­ből az következik, hogy a gép­ipar — ha az általános létszám­arányokat és a hatékonysági, a gazdaságossági követelményeket nézzük — a többi iparághoz ké­pest aránytalanul magas létszá­mot „szipkézott el” az iskolák­ból kikerülő fiatalok közül. A megoldás persze nem az, hogy valami módon esetleg korlátoz­zák a gépiparban elhelyezkedni kívánó fiatalok számát, hanem az, hogy emeljék a gépipari munka termelékenységét, gaz­daságosságát. Ami azt is jelen­tené, hogy a gépipari munka termelékenységének emelése a racionális munkaerő-gazdálko­dás egyik alapvető feltétele. A példa talán arra is rávilá­gít., hogy mennyire bonyolult és összetett feladat a racionális és hatékony munkaerő-gazdálko­dás. Igenám — hangoztatják so­kan és elsősorban a gyakorid „munkaerő-gazdálkodók”, a vál­lalatoknál dolgozó munkaiigvj. sek, akik a legközvetlenebbül ér­zik a munkaerőhiányból adódó gondokat — hogyan lehet oko­san és ésszerűen gazdálkodni az­zal, ami voltaképpen nincs1... Ök azok. akik évek óta és egyre hangosabban ismételgetik, hogy a munkaerőforrások elégtelensé­gének egész egyszerűen az is oka, hogy évről évre egvre keveseb­ben lépnek munkába, lévén, hogy a családpolitikai intézke­dések kacskaringéi meriehető- sen változatos demográfiai hul­lámzást teremtenek. A magvar népességfeilődés nem kívánatos és csak nehezen korrigálható sa­játossága az egymást felváltó nemzedékek létszámának lénye­gesen eltérő volta. Az 1«*«2-bon született generáció például még hatvan százaléka sem volt, az 1954-ben született nemzedéknek. A hetvenes évekre, különösen pedig az elmúlt három évre az jellemző, hogy az élvpszűletési aránv — nemzetközi összehason­lításban is — magasnak mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom