Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-23 / 225. szám
Á közvélemény erejével Milyen pályát válasszak élethivatásul? Á Pályaválasztási Tanácsadó Intézet kiállításán A Kereskedelmi és Vendégúálóipari Szakmunkásképző Intézet tanulói készítették az asztalokon kínálkozó ételkiilönlegességeket (Fotó: Veress) Csillagászai! hét a TIT Békés megyei szervezetében szeptember 27-től október 2-ig Békés megye ipara, mezőgazdasága. szolgaitató tevékenysége gyors ütemben fejlődik. A pólyaválasztó 14 éves fiatalok közül sokan tanácstalanok, hol tanul janak tovább, milyen szakmát, élethivatást válasszanak? A lehetőségek gazdag választékát ismerteti meg az érdeklődőkkel az a vándórló pályaválasztási kiállítás, amelyet Békéscsabán dr. Virág László, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitott meg szeptember 21-én, kedden az ifjúsági házban, A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Inté_ zet a város középiskoláival, szakmunkásképző intézeteivel, üzemeivel, gyáraival, vendéglátó iparával közösen sokat dolgozott a választható szakmák szemléletes bemutatásén. Az ifjúsági ház nagyterme kitűnően megfelelt a szokatlan feladatnak. Rengeteg fénykép a munkahelyi körülményekről, gépmo. dellek. vizsga ruhadarabok, finom ételekkel ízlésesen terített asztalok, magnófelvételek fiatal szakmunkások vallomásaival, nagyméretű diafotók váltakozása színesítette a kiállítást. A bemutató rendezői kisfil- met készítettek a gyulai húsüzemben dolgozók életéről, az ínycsiklandó gyulai és csabai kolbász elkészítésének útjáról. Ezt az összeállítást is sok gyermek látja majd a megyében. Békéscsaba általános iskolásai és az érdeklődő szülők még ma öt óráig és holnap, pénteken reggel 8-tól 13 óráig tekinthetik meg a kiállítást. A pályaválasztási bemutató következő állomása Orosháza lesz, szeptember 26-án. Az őszi grazi vásáron ötödik gve állítanak ki Győr- Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyei vállalatok. Az idei vásáron hat vállalat mutatja be legújabb termékeit. Az október 2-án megnyíló eseményen 300 négyzetméteres kiállításon mutatkozik be a nyugati országrész ipara. Részt vállalt a legendateremtésből Sir Robert Baden-Powell tábornok is. Mint emlékirataiban megírta, az első világháborút megelőző években, magát lepkegyűjtőnek álcázva derítette fel a német és osztrák—magyar partvédelmi berendezéseket. A bárói rangra emelt generális azonban elsősorban, mint a cserkészmozgalom megalapítója ismert, s a nemzetközivé vált gyermekszervezétet is felhasználta a brit imperializmus birodalmi ideológiájának terjesztésére. Az első világháború alatt ténykedett többek között a hírhedt-híres „sivatagi Lawrence ezredes,; aki régész munkáját cserélte fel a kémmesterséggel. Lawrence nem egyszerűen hírszerző volt, de nagyszabású politikai kalandor is, akinek sikerült az olajban gazdag arab félsziget beduin törzseit fellázítania a törökök ellen. Még nem ért véget az első világháború, amikor az angol lcémszervezet megkapta azóta is állandó feladatát — a Szovjet- Oroszország elleni hírszerzés és felforgatás vezetését... A Szovjet-ország elleni diverziók, a gyilkosságok, összeesküvések szervezése minden más feladatot háttérbe szorított. Sok-sok kötetet tölt ki az angol kémszervezet oroszországi ügyeinek krónikája. Számtalan csoportot Apróságoktól az idős emberekig minden korosztályt foglalkoztat az űrkutatás, a csillagok titokzatos, de felderíthető világa. Békés megyében is egymás után alakulnak a csillagászati szakkörök, a tudományos érdeklődésű csoportok, gyarapodik az amatőr, csillagászok száma és ismeretanyaga. szerveztek, hajlandók voltak támogatni mindenkit, aki a szovjethatalom ellen fellépett. Ugyanakkor az Intelligence Service, szövetségben a legreakció. sabb konzervatív elemekkel támadást indított a brit baloldal ellen is. Ennek egyik klasszikus példája az úgynevezett „Zi- novjev-levél” ügye volt. A kill, földi hírszerzéssel megbízott szervezetben, ahogy akkor 1924- ben nevezték az MI—IC-ben készítették fel a hamisítványt, amely szerint a Kreml szabotázsra és felíorgatásra ösztönözte az angol kommunistákat, a baloldalt. A „dokumentum” nyilvánosságra hozataláról a kémelhárítás szervezete, az MI—5 gondoskodott egyetértésben a külügyminisztérium egyes tiszt, viselőivel és a Konzervatív Párt vezetőivel. Az időzítésről is gondoskodtak: a „levelet” a választások előestéjén hozták nyilvánosságra ... Az eredmény nem maradt el: Ramsay Mac Donald munkáspárti kormánya megbukott, nem jöttek létre a Szovjetunióval tervezett megállapodások. Jellemző, hogy az ügyben komoly nyomozást egyáltalában nem; folytattak le, mert két tekintélyes londoni lap, a The Times és a Daily Mail teljesen magáévá tette a hamisítványt. Miklós Gábor (folyt, köv.) Megyénk 22 helyiségében rendez a TIT Békés megyei szervezete előadásokat, bemutatókat a csillagászati hét keretében szeptember 27-től október 2-ig. Az érdeklődők filmvetítéseken, beszélgetéseken gazdagíthatják tudásukat a Föld és a Naprendszer kapcsolatáról, a Marsról, a Vénuszról, a Merkúrról, a bolygó- rendszerekről, a földön kívüli élet lehetőségeiről, a Tejútrendszerről és az űrkutatásokról az emberiség szolgálatában. Az előadók közül néhány név: dr. Kulin György csillagász, dr. Balázs Lajos és Patkós László, a MTA csillagvizsgáló intézetének munkatársai, valamint a TIT csillagászati szakosztályának vezetői, tagjai, s a megye amatőr csillagászai tájékoztatják az izgalmas kérdésekről az részvevőket. Bizonyosan sok ember látogatja majd a távcsöves bemutatókat Békéscsabán a Kossuth téren, Csorváson a művelődési ház udvarán, Gyulán a népkertben, Medgvesegyházán a TIT és művelődési ház csillagdájában, Nagyszénáson a művelődési ház udvarán, Orosházán az üveggyári klubban és.Szarvason a gimnáziumban és az általános iskolákban. Hétfőn. 27-én Békéscsabán az Értelmiségi klubban, Békésen, Nagyszénáson, Orosházán, Örmény kúton és Csorváson a művelődési házakban, Endrödön az általános iskolában, Gyulán a TIT-ben és a SZOT-MEDOSZ- üdülőben. Szarvason a mezőgazdasági főiskolában, Szeghalmon pedig a diákotthonban várják a földönkívüli világ iránt érdeklődőket a csillagászati hét nyitó- előadásain. 3 ŰÉJSBB.'Zz 1916. SZEPTEMBER 23. S zocialista építésünknek, eredményes haladásunknak az a legfőbb energiahordozója, hogy tömegesen nevelődtek ki olyan emberek, akiknek a mindennapi helytállás lét- szükségletük és önmagukkal szemben támasztott belső igényük. Olyanok, akik nem alkalmi fellángolásból produkálnak jelentős teljesítményt, hanem természetes, lelkiismereti indítékból egyenletesen, jól dolgoznak, mert úgy érzik ettől kiegyensúlyozott és tartalmas az életük. Az ilyen „ átlagembereket” tömegesen megtaláljuk a gazdasági, a társadalmi, a politikai munka, s általában az élet minden területén. Ez nem mond ellent annak, hogy mindenütt lehetnek és vannak kivételesen nehéz feladatok, Amelyek még a legjobbak számára is próbatételt jelentenek, s ilyenkor kimagasló teljesítményekre van szükség. Az ilyen feladatokhoz is mindig készen állnak a megfelelő ernberek. Az, hogy a mindennapi helytállás átlagos emberi teljesítménnyé vált, nem jelentheti azt, hogy nem vesszük észre. Sőt éppen ezért sürgető igény a kötelességtudók és a többre törekvők „felfedezése”. Igenis, felfedezése, mert ez a mindennapos és természetes helytállás az esetek túlnyomó többségében szerénységgel párosul. Ezek az emberek nem hivalkodnak azzal, amit a társadalomért tesznek, hanem természetesnek veszik, és legtöbb- nyire senki elé nem állnak oda, hogy mellveregetve ellenszolgáltatást kérjenek érte. Viszont nincs visszataszí- tóbb, mint az, ha odaadó igyekezetükért egyesek fölényeskedve gúnyolják vagy zaklatják őket. Mert hát ilyen is van. Igen. Sok munkahelyen akadnak olyanok, akik a szorgalmasan dolgozókat, a mindig tettrekészeket, a saját eredményüknek ör- vendőket olykor sértő, primitív megjegyzésekkel illetik. A napokban egy építőipari szakmunkás — a munkahelyén megbecsült, kitűnő ember — panaszolta, hogy egyik dolgozótársa szüntelenül molesztálja: „Hajtassz a babérokért? Be akarsz vágódni? Nyüzsögsz, hogy érdemeket szerezz?” A panaszkodó ember nem mondta, de szavaiból érződött, hogy örömét leli a lelkiismeretes munkában. Azt viszont fájlalja — noha nem ő az egyedüli, akit említett társa ilyen megjegyzésekkel illet —, hogy nem intik le, senki nem szól neki. Ügy vannak vele: egy fecske nem csinál nyarat. Pedig egyöntetű ,a véleményünk, hogy az illető hangoskodó, sértegető kilóg a sorból. Nejn fülük a foga a munkához és epés, csípős megjegyzéseivel, magatartásával is rontja a munkahelyi légkört. Ismerős figura. Nem egyedül van. Mindenütt megtalálható. S ezeknek nemcsak az fáj, hogy amazok több megbecsülést vívnak ki maguknak, hanem azon vannak, hogy mindenkit lerángassanak a maguk színvonalára, és a környezet sűrűjében meghúzódva zavartalanul, észrevétlenül lophassák a napot. Ha például egy brigád csak ímmel-ámmal dolgozik, nem nagyon tűnnék fel, hogy a sokadalomból egyvalaki lazsál. Viszont az igyekvő, becsületesen dolgozó emberek közösségéből de,rékig kilátszik a semmittevő. Kilátszanak azok, akik társaikkal szemben a „bevágódás”, a „talpnyalás" vádját szegezik, s ezt voltaképpen gyarló irigységből, megbúvó szándékból teszik. Nekik sokkal kedvezőbb lenne az átlagosan gyenge középszerűség, mint az új, tartalmas, és a munkahelyeket mindinkább betöltő erkölcsiség. Nem tudni, kit, mit hibáztatunk azért, hogy ezeket az embereket oly kevéssé érintette még meg társadalmi valóságunk és a belőle fakadó új erkölcsiség. De tény, hogy éppen az hiányzik belőlük, ami az embert felemeli: a belső fűtöttség, és a derék emberek rangjának igénye. Ezért nem értik, hogy akiket ők „stréberséggel” vádolnak, azok nem társaik fölé akarnak nőni, hanem az egész közösség felemelkedését akarják úgy, hogy a társadalommal együtt ők is emelkedhessenek. Méltók akarnak lenni önmagukhoz és ahhoz a felismeréshez, hogy a közjó — és benne az egyén java — a mindenki által képviselt egyetemes igyekezetből, a mindennapi kötelességteljesítésből és a fejlődés cselekvő akarásából fakad. Kimondva és kimondatlanul is találkozunk azzal az általános kívánsággal, hogy a jó munkát, a helytállást gúnyolókat, becsmérlőket, el kellene, hallgattatni. Többen megfogalmazták már: nem elég, ha a munkahelyi vezetők, a pártszervezetek dicsérik és megbecsülik a kötelességtudó embereket. Az is kellene, hogy intsék le a légkört romboló heccejődőket, az áskálódókat, a laza erkölcsi alapról támadókat. Ez szükséges és keü. Mégis az a legfontosabb, hogy a közvélemény erejével, politikai, erkölcsi fegyverzetben vívjunk meg ezzel a megvetendő ' jelenséggel. Elsősorban a közvetlen környezetben levőknek, a munkahelyi közvéleménynek kellene elnémítania azokat, akik az emberi munkára és emelkedettségre épülő szocialista társadalomban a kötelességteljesítés és a többre törekvés ellen ágálnak. És nem is kiközösítéssel minden áron, hanem felemelni őket a többség színvonalára, hozzásegíteni őket, hogy emberi méltóságuk tudatára ébredjenek. E zekben az emberekben nagy adag kisebbrendűségi érzet munkál. Ha azonban nem intézzük el őket kézlegyintéssel, hanem saját érdekükben is foglalkozunk velük, egy idő múltán legtöbbjük rá fog eszmélni, hogy magatartásuk értelmetlen. Eréllyel és okos szóval felkelthetjük bennük a vágyat, hogy együtt haladjanak a jól dolgozó közösséggel. Deák Gyula
