Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

Megkezdődött a Hazafias Népfront kongresszusa (Folytatás az 1. oldaltól) mi tömörülés — mondotta a to­vábbiakban Kállai Gyula. — Szerepe nemcsak a fasizmus és a háború ellen, nemcsak a hata­lomért, hanem a szocializmusért vívott harcban is nélkülözhetet­len. Sőt: amilyen mértékben í előre haladunk a szocializmus építésében, az egység egyre in­kább az ország egész lakosságát átfogó szocialista népi-nemzeti egységgé erősödik. Bizonysága ennek, hogy a Magyar Szociális, ta Munkáspárt XI. kongresszu­si határozatait, útmutatásait, alapvető, társadalmi céljait mozgalmunk magáévá tette, nemzeti programmá emelte. Ezután Kállai Gyula hangsú­lyozta, hogy a magyarországi népfrontmozgalom tevékenysé­gében mindenkor kiemelkedő helyet foglalt el a nemzetközi haladás támogatása, a haladó erőkkel való szolidaritás. A mozgalom mindenkor fontos sze­repet játszott a Magyar Népköz­társaság külpolitikájának meg­valósításában, nemzetközi kap­csolatainak fejlesztésében. — A népfrontmozgalomnak > nemcsak múltja, jelene, hanem í jövője is, mégpedig ígéretes jö. j vője van — mondotta a továb­biakban. — A jövőről azért be­szélhetünk ilyen határozottan, I mert nem kell jóslatokba bo- } csátkoznunk: a perspektívák fel- . vázolásakor a Magyar Szociális- ta Munkáspárt állásfoglalásaira támaszkodhatunk. A kongresz- szuson elfogadott programnyi­latkozat ismételten kimondja, hogy a párt vezetésével a Ha­zafias Népfrontban testesül'meg társadalmunk osztályainak és rétegeinek politikai szövetsége, a kommunisták és a pártonkívü. liek, a különböző világnézetű, a materialista és vallásos meg­győződésű állampolgárok együtt­működése. A nyilatkozat ismét leszögezte, hogy e szövetségi po­litikát érvényesíteni kell a szö- cializmus építésének egész tör­ténelmi szakaszában. — A népfrontmozgalom jövő­je tehát az alapvető célokat il­letően meghatározott, de min-. den részletében távolról sem ki­jelölt. Kongresszusunk megtisz­telő feladata, hogy az elért eredményekre támaszkodva meghatározza további tenniva­lóinkat. ■ — Meggyőződésem. hogy a Hazafias Népfront VI. kongresz­szusának .tanácskozása sok hasz. nos útmutatást ad a már meg­alakult népfrontbizottságoknak, a sok lelkes aktivistának, a megválasztandó országos testü­leteknek. Hagyományainkhoz hí­ven újabb százezrek, népünk millióinak mozgósításával mél­tó módon kívánunk részt ven­ni a fejlett szocialista társada­lom építésében — mondotta be­fejezésül Kállai Gyula. Kállai Gyula megnyilója u'án Sarlós István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára tartotta meg referátu­mát, kiegészítésként: az országos tanácsnak az V. kongresszus óta végzett munkáról és a m >zga- lom előtt álló feladatokról szó­ló jelentéséhez, amelyet — a népfront fő munkaterületein végzett. tevékenység elemző anyagaival együtt — a részve­vők előzetesen írásban kézhez kaptak. I Sarlós István beszéde Tisztelt Kongresszus! — A küldöttek rendelkezésére bocsátott dokumentumokból ki­derül, hogy mozgalmunk eleven kapcsolatban áll a hazánk fejlő­dését elősegítő minden törekvés­sel, de ismerjük a fejlődés út­jában álló nehézségeket is. Te­endő van bőven; s a mi munkán­kat is dicséri, hogy ma már sok olyan állampolgár él e hazá­ban, aki erejét és tudását szíve­sen a közérdek javára bocsát­ja. — Ma a párt XI. kongresszusa határozatainak megfelelően, a fejlett szocializmus építése van napirenden. Az ezzel kapcsola­tos elképzeléseket és terveket az országos tanács nemzeti prog­ramként fogadta el, s most arra kérem a kongresszust, hogy erő­sítse meg ezt az állásfoglalást. — Felelősségteljes feladatra kell felkészülnünk, s e cél ér­dekében mozgósítjuk a társadal­mi erőket. Tapasztalataink sze­rint állampolgáraink és az ál­lamigazgatási szervek egyaránt igénylik a népfront bizottságai­nak jelenlétét, számítanak a mozgalom által elvégezhető munkára. Ezek a tapasztalatok erősítik magabiztosságunkat és teszik lehetővé, hogy új felada­tokra vállalkozzunk. A nemzetközi helyzettel fog­lalkozva Sarlós István hangsú­lyozta : — A békés egymás mellett élés politikájának megszilárdítása a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban mind fontosabb szerepet játszik. Az enyhülés tartósan érvényesü­lő folyamattá vált. A megvaló­sulás szakaszába jutott az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram. — Hiba lenne azonban, ha megfeledkeznénk arról, hogy a haladás ellenségei az enyhülés folyamatának fékezésére, sőt visszafordítására törekszenek. Nincsenek gátlásaik, amikor pol­gárháborús konfliktusokhoz-' ve­zető összeesküvéseket szítanak, 'mint Libanonban, és szerepet vállalnak az olyan katonai ál­lamcsínyek megszervezésében — például Chile esetében —, ame­lyek reakciós, népellenes erőket juttatnak hatalomra. — A szocialista országok, köz­tük a Magyar Népköztársaság szándéka, hogy ebben a bonyo­lult nemzetközi helyzetben kez­deményező lépéseket tegyenek a konfliktusok feloldására és az együttműködés lehetőségeinek kimunkálására. — Mi i.s részt vállalunk ebből a munkából. A Hazafias Nép­front, valamint a keretein be­lül működő Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizott­ság is arra törekszik, hogy ha­zánkban és a világban kiszélesít­se a haladásért és a békéért küz­dő emberek táborát. Belpolitikai helyzetünkről szól­va megállapította a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, hogy a lakosság han­gulata megalapozottan ió; az ál­lampolgárok nyugodt légkörben élnek és dolgoznak. A .jó állam­polgári közérzet alapja: a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kö­vetkezetes, elvhű politikája. Ez a. politika a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeit kép­viseli : a szocialista rendszer az egész nép jelenét és jövőjét szol­gálja. ezért fejlesztése minduny- nyiunk feladata. — A jó politikai közhangulat­nak fontos eleme, hogy minden­kor nyíltan szóltunk a gondja­inkról is. A kellő időben elhang­zott tájékoztatásokat megértés­sel fogadták az emberek A gon­doknak nem örültek, méltányol­ták azonban, a párt és a kor­mány nélküliítr nem dönt az or­szágos jelentőségű kérdésekben. — Társadalmi rendszerűnk nélkülözhetetlen ismérve a szo­cialista demokrácia szélesítése az élet minden területén. Az. ál­lampolgárok mind nagyobb számban és mértékben vesznek részt közvetlenül is az országos, a munkahelyi és lakóterületi ügyel eldöntésében. A Hazafias Népfront fontos kötelezettsége, hogy segítse a társadalom de­mokratikus légkörének fejlődé­sét, a dolgozók közéleti aktivi­tásának kibontakoztatását, — Társadalmunk szocialista fejlődésének forrása a munkás­hatalom, a munkás-paraszt szö­vetség és az erősödő népi-nem­zeti egység. A közelmúlt belpo­litikai eseményei kézzelfogható bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy népünk .minden rétege egyetért a szocializmus építésé­nek programjával és kész annak megvalósításáért dolgozni. — Népünk politikailag egysé­ges. Azzal tisztában vágjunk, hogy nincs szó tökéletes egység­ről,' mert vannak olyan állam­polgáraink is, akiknek eltérő a véleménye a miénktől — de az ország valódi képét az az óriá­si többség határozza meg, ame­lyik a választásokon is igent mondott a programjainkra. — Természetesen élnek és keletkeznek ellentmöndások a politikailag egyetértő állampol­gárok között is. Ez összefügg világnézetükkel, a termelésben, illetve a társadalmi munkameg­osztásban elfoglalt helyükkel, és olykor anyagi érdekeltségükkel. De ezek nem kibékíthetetlen el­lentmondások, nem olyanok, amelyek lehetetlenné tennék az együttműködést. Bizonyíték er­re az, hogy éppen a népfront keretein belül harmonikusan dolgoznak egymás mellett a kommunisták és a vallásos em­berek. — A pórt, az állam és a nép­front programjainak kidolgozá­sánál mindenkihez szól és min- | denkit munkára hív. A hívó j szóra részt kérnek a munkából > a hazánkban élő nemzetiségi la- j kosok és az egyházak vezetői és j hívei is. — A hazánkban élő nemzeti­ségek szabadon ápolják nemzeti hagyományaikat, anyanyelvü- ket, szokásaikat. Kapcsolatuk a magj'arsággal baráti és a teljes egyenjogúságon alapul. Hazá­juknak tekintik a Magyar Nép­köztársaságot, és odaadással, buzgalommal dolgoznak a szo­cializmus építésén. — Kedvezően alakult és ala­kul az egyházak szerepe a ma­gyar társadalomban. Mind a két fél betartja az állam és az egy­ház között létrejött megállapo­dásokat és ennek eredménye­ként a vallásos emberek anél­kül, hogy hitbeli meggyőződé- süket sérelem érné, tevékenyen, gyakran kezdeményezően részt vesznek az országépítés munká­jában. Ehhez bátorítást és segít­séget kapnak az egyházak ve­zetőitől. , Ezután Sarlós István a család szerepéről társadalmunkban, a fiatalok, a nők, az idős emberek, a sokgyermekesek, a bejáró munkások helyzetéről, életkörül­ményeinek javításáról beszélt, majd így folytatta: — Hazánkban ismeretlen a munkanélküliség fogalma — mindenkinek nyílik lehetősége arra, hogy kenyérkeresethez jus­son. Ez az általános - megállapí­tás azonban nem takarhatja el a gondjainkat. — Miközben nap ínint nap szó esik a munkaerőhiányról, ki- I alakult nálunk egy új problé- j ma, amit a kapun belüli mun- | kanélküliség okoz. Arra kell tö­rekedni, hogy a munkaidőt min­denki a dolgainak ellátására használja fel, s elsősorban a munkahelyi kollektívák legye­nek minden ezt sértő magatar­tás legtöbb ellenzői. — Az ország előtt álló felada­tok megvalósításának támogatá- «sa nem jelentheti csupán azt, hogy országos vagy helyi ter- J vek megvalósítására ösztönöz­zük a dolgozók minden rétegét. Ennél többet teszünk, ugyanis ! az állampolgárokkal való beha- ! tó eszmecseréinket aképpen is j hasznosítjuk, hogy a tömegek bírálatát, észrevételeit, javasla­tait felszínre hozzuk, s azokat . képviseljük az állami és poli­tikai szerveknél. Különös gon­dol fordítunk arra, hogy az el­hangzott megjegyzések ne ma. raujanak megválaszolatlanok. Mindig meg kell találnunk a módját, hogy a felszólaló tapasz­talja: komolyan vettük a szavát, s arra értelmes és elfogadható formában kapja meg az igenlő vagy a tagadó, illetve az ígére­tet tartalmazó választ. A továbbiakban gazdaságpoli­tikai témákkal foglalkozott a fő­titkári referátum. Sarlós István egyebek között rámutatott: — Gazdasági építőm unkánk­ban a hatékonyság, a gazdasá­gosság, a korszerűség határoz­zák meg: eleget tudunk-e tenni nemzeti és nemzetközi kötele­zettségeinknek. Ezért olyan köz­szellemet igyekszünk teremteni, amely a korszerű, az igények­hez alkalmazkodó termelés ki­alakítását az egész társadalom ügyévé teszi. Az eredményes gazdasági munka természetes velejárója az ésszerű, az okos takarékosság. Javaink gjrarapo- dásával, a termelés növekedésé­vel a takarékos gazdálkodás je­lentősége növekszik. A legjobb takarékoskodás: ha jó minősé­gű termékeket állítunk elő. — Arra törekszünk, hogy ál­lampolgáraink megértsék: a jó­lét forrása a tervszerű, fegyel­mezett munka — ebből min­denkinek ki kell vennie a ma­ga részét. De azt is valljuk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. — Ötödik ötéves tervünkben je­lentős szerepet játszik a telepü­léspolitika, a területfejlesztés. A népgazdaság jelentős anyagi erőkkel és szellemi kapacitással is segíti az ország településeinek színvonalas fejlődését. Mindezek ellenére a területfejlesztés ál- 1 lami és tanácsi eszközeit a la- ; kosság önként vállalt társadal­mi munkájával a jövőben szük­séges és célszerű kiegészíteni. A településfejlesztési társadal­mi munka az elmúlt évek so­rán imponáló fejlődést ért el. — Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hátrányos helyzetben le­vő társadalmi rétegek és cso­portok ügyet sem. A népfront­mozgalom akcióival továbbra is támogatja az ezzel kapcsolatos tanácsi erőfeszítéseket. A hát­rányos helyzetben élő emberek száma társadalmunkban még meglehetősen magas. Mintegy 800 000 ember él pl. tanyákon, pusztai településeken, messze a í falu vagy város nyújtotta lehe­tőségektől. A mozgalom sokat tett és tesz a tanyán, az apró- falvakban, a pusztákon élők tár­sadalmi helyzetének javításáért. Jelzéseink, akcióink nyomán hathatós intézkedések születtek. — A hátrányos helyzetben élők társadalmi rétegének je­lentős része az ország cigány­lakossága. Életükben fejlődést tapasztalhatunk, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedettek. Változatlanul han­goztatjuk, hogy társadalmi be­illeszkedésük, felemelkedésük és jólétük alapja továbbra is a rendszeres munka, a tanulás, az egészségtelen telepek felszámo­lása. A művelődéspolitikáról és en­nek népfrontmozgalmi előmoz­dításáról szólt ezután a főtitkár: — Egyik legfontosabb felada­tunknak tartjuk, hogy társadal­munk lehető legszélesebb köreit mozgósítsuk a párt és a kor­mányzat művelődéspolitikai programjának végrehajtására. Arra törekszünk, hogy a szoci­alista szellemiséget nyújtó is­kola, amely a szükséges isme­retanyag elsajátításával együtt az önálló gondolkodásra, a mun­ka iránti tiszteletre nevel, von­zó legyen a gyermek, a szülő, az ifjúsági szervezetek és a peda­gógusok számára. — Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a. nevelés, az emberformálás, a szocialista em­ber kialakítása társadalmi ügy legyen, tehát ne korlátozódjék csak az iskolára vagy csak a szülőkre, váljék általánossá az a közgondolkodás, amelyben az önművelésre való törekvés — természetes szükséglet. — Művelődéspolitikai tevé­kenységünk nem öncélú, a szoci­alista" életmód és életforma ál­talánossá válását kívánjuk szol­gálni vele és általa. A szocialista életmód feltétele, hogy az egyén — egyéniségét nemcsak meg­őrizve, hanem továbbfejlesztve — mindent megtegyen a sző­kébb és tágabb közösségért. A szocialista életmód feltétele, hogy mindenki tisztességgel el­végezze a képzettségének meg­felelő munkát. Aki szocialista módon él, az nyitott szemmel jár a világban, érdeklődik a politika iránt és részt vesz ben­ne. Művelődéspolitikai munkánk során arra törekszünk, hogy ezt mind többen megértsék, magu­kévá tegyék. — A hazája iránti kötelesség teljesítése nélkül senki sem vall­hatja magát internacionalistá­nak. A hazafiasság a szülőföld okos szeretetével, a lokálpatrio­tizmussal kezdődik, de ez a sze­retet sosem sekélyesedhet pro­vincializmussá. A hazafiság a nemzetköziséggel egybeforrva válik szocialista hazafisággá. Az internacionalizmus tetteket igé­nyel, elkötelezettséget a Szov­jetunió, a szocialista közösség, a nemzetközi haladás ügye iránt, törekvést a népek közötti kö­zeledésre, elhatározottságot ar­ra, hogy segítsük a baja jutot­takat. Beszéde végén Sarlós István a HNF Országos Tanácsa nevében köszönetét mondott a pártszer­vezeteknek, azoknak a társa­dalmi szerveknek és intézmé­nyeknek, különösen a tanácsok, nak. amelyekkel együttműköd­ve érhette el a népfront a kong­resszus elé tárt eredményeket. Azt kérte, hogy a kongresszus az Országos Tanács, a megyei, városi, falusi bizottságaink ér­deklődésének középpontjába az előterjesztett állásfoglalás szel­lemében a következő kérdéseket állítsa: 1. A folyamatban levő ötödik ötéves terv végrehajtása, célki­tűzéseinek teljesítése népgazda­sági és éppen ezért egyéni ér­dek. A célkitűzések megvalósí­tására mozgósítsuk a rendelke­zésre álló erőket, a felmerülő észrevételeket részben továbbít­suk az illetékesekhez, részben pedig, ahol arra mód van, ja­vaslatot dolgozzunk ki a nehéz­ségek kiküszöbölésének módjá­ra. 2. Olyan közhangulatot alakít­sunk ki, amely kötelességnek te­kinti a jól végzett munkát és elítél minden restséget és ha­nyagságot. Ez legyen a jövőben is szilárduló népi nemzeti egy­ség egyik sarkalatos kérdése. 3. A művelődéspolitikai irány­elvek • szellemében a közokta­tás terén meglevő színvonalbeli különbségek megszüntetése cél­jából társadalmi munkákat szer­vezzünk új intézmények létesí­tésére, a meglevők felújítására, és támogassunk minden olyan akciót, amely lehetővé teszi, (Fotv'.atás a 3. oldalon}

Next

/
Oldalképek
Tartalom