Békés Megyei Népújság, 1976. szeptember (31. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
Hol tart a magyar műemlékvédelem? A különböző tömegkommunikációé fórumok levelezési rovatai, osztályai, valamint a népi ellenőrzési bizottságok a megmondhatói,, hogy a hozzájuk érkezett bejelentésekből mennyi a valódi névvel ellátott, hány levélen szerepel fiktív név, és mennyi1 a névtelen bejelentés. Mellőzzük most a pontos százalékos arányok felsorolását, s érjük be annyival, hogy még mindig jelentős arányt képvisel a névtelen levelek száma, s arányuk az utóbbi időben ismét növekszik, pedig nálunk a bejelentőt törvény védi! Érdemes erre a jelenségre odafigyelni, mert a mennyiség egy ponton, minőségbe csap át, s ez alapjaiban mondana nemet azokra a sikerekre, melyet a demokratikus légkör megteremtésében elértünk. Egyértelmű, hogy az emberek jelentős része azért burkolózik a névtelenség nyújtotta védelembe, mert fél a megtorlástól, az előre kiszámíthatatlan „be- . tartástól”. Kár volna tágadni — ilyen is van. Illés Endre — szeptember 14- én bemutatott színművében — egyedi módon dolgozta fel a névtelen levelek témakörét. Mondanivalóját a Számítás- pszihológiai Intézet nyolc munkatársának kálváriájába sűríti. Az intézet igazgatója — kéthetes igazgatói gyakorlattal a tarsolyában — névtelen információt kap a többletmásolatot készítő gépírónőről, a névtelen leveleket írogató Blazsovics bácsiról, a plagizáló tudományos kutatóról, a fertőző betegségben szenvedő vénkisasszonyról, , a jegygyűrűt férj nélkül hordó csinos kolléganőről, a protokoll- konyakot dézsmáló gondnokról és a társadalmilag megbízhatatlan munkatársról. A sok karaktert hordozó figura közül ez utóbbinál érdemes néhány gondolat erejéig Hatalmas vasúti kompátkelőhelyet létesítenek a Szovjetunió és Bulgária között. A fekete-tengeri viszonylatban a szállításnak ezt az új ágát a két ország közti különféle szállítások egyre növekvő volumene hívja életre. A vasúti kompátkelés lehetővé teszi továbbá a vasútvonalak és a tengerjáró hajók ésszerű kihaszbízhatatlan — ráadásul társadalmilag — jelzőt, mert kilóg abból a sorból, mely korosztályára jellemző. Nem kocsira, luxuslakásra költ, melyben nagyszerűen el lehet bújni a világ dolgai elől. hanem arra rendezkedett be. hogy saját gondjai mellett mások bajával is törődjön. Ezért ad könyvet, folyóiratot a lelki tüskéktől vérző vénkisasszonynak is, akit kollégái a folyosó legeldugottabb irodájába „száműztek”. Nem kívánom az új igazgató erőfeszítését pontról pontra felidézni, melyet a levélíró megkeresése érdekében kifejt, hiszen nincs könnyű helyzetben, mert ő is névtelen levelet kap, saját személyét érintőt, s ami még ennél is fájdalmasabb: egykori évfolyamtársa, barátja is elfordul tőle, mert őt vádolja annak a névtelen levélnek a megírásával, mely az elöbbre- jutástól „elütötte”. Az igazság végül minden oldalról kiderül. Kiderül, hogy a leveleket a mellőzött, pszichopata vénkisasszony írta, aki így akart törleszteni sorozatos mellőzéséért. A legjobb barátot pedig az igazgató apósa tette lehetetlenné névtelen levelével: Egy dolog azonban hihetetlenül hangzik: Adám, az igazgató is névtelen levelet ír feletteseinek, melyben ugyanaz áll, amiért barátja nem juthatott vezetői beosztásba. És itt nem a humanitás, az erkölcsi tisztaság kérdőjeleztetik meg, hanem a megoldás helyessége, mert hogyan kerülhet akkor a névtelen levelek ügyeinek végére pont — akár egy intézet keretein belül is! —, ha maga az igazgató is újabbakkal .tetézi azt? Kár, hogy Adám a tisztánlátás érdekében tágra nyitott ablakot azzal ellensúlyozza, hogy végül magára húzza az „ajtót”, újabb bonyodalmakat, teremtve magának és környezetének is. ' Szilárd Áiid'll nálását. Jelenleg ugyanis mindkét irányban a rakományoknak mintegy 70 százalékét tengeren szállítják. A kompátkelés először Xlji- csevszk (Szovjetunió) és Várna (Bulgária) ugyanazon parton, „vonalban” fekvő kikötőit köti össze. (BUDAPRESS—APN) Több mint száz éve annak, hogy Toldy Ferenc, Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre és Römer Flóris országos mozgalmat hirdettek múltunk pusztuló történelmi értékeinek megmentésére. Fáradozásukat 1872-ben siker koronázta: létrejött az önálló magyar műemlékvédelmi szervezet. Ettől kezdve mindig akadtak olyan lelkes szakemberek, akik előrelendítették az olykor akadozó munkát. Róluk, az utóbbi 104 év főbb állomásairól, a műemlékfenntartás rendszeréről és a műemlékek hasznosításának ma is komoly gondot jelentő kérdéseiről beszélgettünk dr. Ti- linger Istvánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával. — Milyen vonások jellemeztek az 1945-ig tartó időszak törekvéseit ? — Az első négy évtized során számos eredmény született, amelyre ma is büszkék lehetünk. Fordulópontot jelentett a magyar műemlékvédelemben a proletárdiktatúra. Ekkor Éber László sürgette azt, hogy a specializálódás felé haladó világban a műemléki bizottságnak is szakhivatallá kell alakulnia. A helyes elképzelés nem valósult meg, csak a felszabadulás után. Az 1949-ben megalakult Elnöki Tanács még ebben az évben közzétette az 1881-es rendelkezést felváltó, új műemlékvédelmi törvényerejű rendeletet, amely egyértelműen kimondta, hogy „... a magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és I eredményeit, mint közművelődé- j sünk örökbecsű értékeit... foko- j zott védelemben kell részesíteni, l Fedoezejev akadémikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság központi vezetőségének elnöke a lap munkatársának adott nyilatkozatában köszönti a Magyar ■ —Szovjet Baráti Társaság közelgő országos értekezletét. A világnézetűnk alapjai középiskolai tantárgy anyagának elsajátításához nyújt segítséget M. Mitvin akadémiküs ismert rovata, mely az októberi számban a szocialista termelési viszonyok térhódításával foglalkozik. A lap pályázati felhívást is közöl tanárok számára „Hogyan használom fel a Szovjetunió című képes folyóiratot tanulóim világnézeti nevelésében?” címmel. — Bács-Kiskun megye és testvérterülete a Krím félsziget. — Szovjet úttörőparadicsom a Fekete-tenger partján. — Az 1945-ös jaltai konferencia színhelyén. , — A KGST és a Közös Piac kapcsolatainak további bővülése. A szeptember 19-én megjelenő szám írásainak jelentős része a Szovjetunió krími területe és Bács-Kiskun megye testvérbaráti kapcsolatairól szól. Az összeállítás bemutatja a szovjet úttörőparadicsomot, Artyeket, elvezet a nevezetes, 1945-ös jalés azokat az egész nép számára hozzáférhetővé kell tenni”. — Közös szervezetben egyesül a múzeum- és a műemlékügy, s létrejött a hatósági jogkörrel felruházott Múzeumok és Műemlékek Országos Központja. 1953- ban a két területet szétválasztották, s 1957-től már működött az önálló szervezettel és költségvetéssel rendelkező Országos Műemléki Felügyelőség. — Miként összegezné az elmúlt harmincegy év főbb eredményeit? — Az egymást követő és továbbfejlesztő rendeletek megteremtették munkánk törvényes kereteit és lehetőségeit. Nem véletlen az, hogy jogszabály-alkotásunkat hazánk határain túl is dicsérik. Feladatunk az, hogy a múlt építészetének értékes emlékeit hitelesen, esztétikai megjelenésükben érthetően és élményt adóan bemutassuk és megőrizzük. Ez vonatkozik az épületegyüttesekre és a települési egységekre is. Jó érzéssel mondhatom: városaink, falvaink egy részének történeti centrumai eredeti jellegüket megtartva, bekapcsolódnak a ma vérkeringésébe, s tevékenységük révén nem váltak gátló tehertétellé, amolyan rezervátummá. Túljutottunk a kezdeti nehézségeken, s ma már országszerte 8304 védett műemlék sorsára ügyelünk. Ezek 49 százaléka állami, 31 százaléka egyházi és 20 százaléka magántulajdonban van. Forintértéküket még milliárdokban sem lehet kifejezni, hiszen eszmei lehetőségük felbecsülhetetlen. — Természetesen nemcsak a rendeletekre támaszkodtunk, haAz „Egy nap Leninvárosban” című írás a Tiszai Vegyi Kombinát munkájával, a kooperációban épülő új olefingyár szerelését végző szovjet mérnökökkel és szakmunkásokkal, a beruházást végző Kőolajipari Vállalat, a Magyar Gyár- és Gépszerelő Vállalat vezetőivel és szakmunkásaival ismerteti meg az olvasót. A világ legnagyobb műemlékegyüttesének kincseivel ismertet meg a „A moszkvai Kreml” című írás. — Ki volt Erzja, „az orosz Rodin”, akinek műveiért elképesztő összegeket kínáltak francia, olasz és amerikai műgyűjtők? A Mordvin Galériában rendezett kiállításról Tamara Volkova tudósít. tai konferencia színhelyére, a Livádia-palotába. A testvérmegyéből ezúttal több ipari létesítmény és termelőszövetkezet mutatkozik be az olvasóknak. A KGST és a Közös Piac kapcsolatainak alakulását vizsgálja elemző cikkében O. Bogomolov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. A Tíz nap — tíz kérdés című ötfordulós rejtvénypályázat második részét közli a Fáklya 18. száma, a szovjet tudományos élet, a technika, az építkezések érdekességei, valamint a film- előzetes mellett Beszélgetés dr. Tilinger Istvánnal, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával nem igyekeztünk meggyőzni az embereket a helyreállítás, az állagvédelem fontosságáról is. Ezért jelentkeztek az OMF munkatársai a sajtóban, a rádióban, a televízióban népszerűsítő köz- leményekkel, cikkekkel, előadásokkal. A műemléki albizottságok tagjait országos értekezleteken tájékoztattuk elképzeléseinkről, s ma is számítunk aktivitásukra. Nagy szükség van erre, mert gondjaink javarészt abból adódnak, hogy akadozik a műemlékek folyamatos karbantartása. Nem a pénz hiányzik, hanem a segíteni tudók akarása, szemléletének változása. Magyarán arról van szó, hogy a vállalatok és a szövetkezetek húzódoznak ettől a munkától. — Köztudomású, Hogy az újjávarázsolt épületek tél- használása komoly gond, különösképpen a kastélyoknál. Hogyan igyekeznek úrrá lenni ezeken a nehézségeken? — A felszabadulás után örültünk annak, ha bármilyen gazdája akadt a megrongált értékeknek, mert ha kényszerűségből is, de gondoekodni kellett az állag védelemről. Ma már igényesebbek vagyunk, s a helyi tanácsi szervekkel együttműködve keressük a legmegfelelőbb hasznosítást. Ez persze a kastélyok esetében nem megy olyan könnyen. Leginkább alkalmasak kulturális célokra, azaz művelődési centrumnak, múzeumnak, l alkotóháznak, esetleg szállodának, kevésbé iskolának, kórháznak, szociális otthonnak, Alapelvünk az, hogy olyan funkciót válasszanak az illetékesek, amely nem károsítja a műemléket, nem kíván annak értékeit sértő átalakítást, s a nagyközönség számára továbbra is hozzáférhető marad. Ezt sikerült megvalósítani Fertőd, Egervár, Bozsok, Nagyvázsony, Bodajk, Mór, Pácéi, Nagytétény, Nagykereki, Noszvaj, Keszthely, Mihályi és Nagycenk esetében. — Mi lesz a veszélyeztetett népi lakóházak sorsa? — Az egyre igényesebbé váló élet pusztulásra ítélte ezeket, helyükre villáknak is beillő családi otthonok emelkedtek. Ezért újfajta támogatási rendszert vezettünk be. A tulajdonosoknak esetenként pénzt, tervezési segítséget, építőanyagokat biztosítunk, hogy helyrehozzák, s jól karbantartsák az épületeket, hiszen minden egyes műemlék az egész ország féltve őrzött kincse. Pécsi István i ínyencmesterek j klubja : Az NDK-ban működik egy ! ■ amatőr szakácsklub. Tagjai • i olyan mérnökök, kisiparo- Z • sok, művészek, tudósok és ; • munkások, akiknek szénné- 1 m Z délye a főzés — termesze- • ■ tesen szabad idejükben. • : Szaktanácsadójuk az egyik 5 ■ legjobb étterem főszakácsa. ; ■ A klubtagok összejövetelei : ■ ■ Z a tagok által elkészített été- • • lek közös kóstolásával ér- ; ■ , * j nek veget. Vizes kiállítás Szentendrén 46 vállalat részvételével vízépítőipari kiállítás nyílt. A különböző berendezések, gépek mellett bemutatják a SUDO- IMPORT szovjet külkereskedelmi vállalat néhány könnyű vízijárművét, ezenkívül tablókon tájékoztatják a szakembereket a szakmához tartozó technikai újdonságokról. Képünkön: a víztisz- MA berendezés látható (MTl-fotó — Soós Lajos — KS) időzni, jaki-- azért, kapta a megTengeren mennek a vonatok Tájékoztató a Szovjetunió 10., októberi számának tartalmáról Miről olvashatunk a Fáklya szeptember 19-én megjelenő 18. számában?
