Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-31 / 205. szám

Várost gazdagító öt esztendő 1980-ban négy és fél milliárd forint termelési érték Egy marék ezüstpénz Mohácsról Az iparban meghatározó szerepet tölt be az épülő húskombinát Az ötödik 5 éves terv követ­kezetes megvalósítását Gyulán is az MSEIVÍP XI. kongresszusa határozatai szabják meg. Ez tartalmazza többek között azt, hogy az üzemeknek, szövetke­zeteknek biztosi tni kell a dina­mikus fejlődést, fokozni a gaz­dasági hatékonyságot és min­den piacon keresett, versenyké­pes árukat kell előállítani. A gazdaságpolitikai célok megva­lósítása érdekében tovább kell fejleszteni a termelés techno­lógiáját, hasznosítani a korsze­rű üzem- és munkaszervezésben levő tartalékokat, erősíteni a beruházási fegyelmet. Nem kis feladat, hogy mindezek mellett az életszínvonal habár szoli­dan is, de folyamatosan emel­kedjék. Hogy hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban, erről kértünk tájékoztatást Koz­ma Antaltól, a párt városi bi­zottságának politikai munka­társától: — Először is talán néhány szót a fejlesztésekről. Az ipar­ban nagyon lényeges feladat a jelenlegi profil korszerűsítése, az élelmiszer-, könnyűipar, va­lamint a gépgyártás fejlesztése, A három szektorban levő —• minisztériumi, szövetkezeti, ta­nácsi ipar — mintegy húsz üze­mének alapvető feladata a ter­melés dinamikus növelése. A tervidőszak végére a jelenlegi 2,5 milliárd forintos összterme- lési érték a tervek szerint meg­haladja a 4,5 milliárd forintot. Ez 85 százalékos termelésnöve­lésnek felel meg. Elsődlegesnek tartjuk a gépi beruházások fo­kozását. Az iparban meghatá­rozó szerepet tölt majd be a húskombinát, amelynek építé­sére a tervidőszakban 750—800 millió forintot költenek. A je­lenlegi ötéves tervben folytató­dik a vízgépészeti vállalat He- nyei úti építkezése, a kerté­szeti és városgazdálkodási vál­lalat bővítése és megkezdik a sütőipari vállalat sütemény­üzemének építését. Megvalósul a fa- és fémbútoripari szövet­kezet teljes kitelepítése, a nép- művészeti és háziipari szövet­kezet bővítése. A többi üzem belső rekonstrukciókat, bővíté­seket valósít meg. — A fejlesztések újabb mun­kaerőt igényelnek. — Igen. Előzetes felmérések alapján a gazdálkodó egységek csaknem 1700 új dolgozóra szá­mítanak. Ehhez véve az egyéb igényeket, ez a szám megköze­líti a kétezret. Tájékozódásunk alapján úgy tűnik, hogy ez a létszám a' városból és vonzás- körzetéből biztosítható. Ehhez azonban javítani kell a munka- feltételeket, a szociális ellátást, a kereseti lehetőségeket. Szük­ség van munkásszállók építésé­re. a közlekedés további javítá­sára, a nők „második műszak­jának” könnyítésére, — Az ipar után lássuk, mi­lyen fejlődés várható a mező­gazdaságban? — A váro6 mezőgazdasági üzemeinek 19—20 százalékos termelés-növekedés elérése a cél. Igaz, ez néhány százalékkal magasabb az országos célkitű­zésnél, de ez szükséges ahhoz, hogy megközelítsük, esetleg el­érjük a megyei átlagot, a főbb növények terméseredményeit. Ehhez a célkitűzéshez a feltéte­lek megteremtődtek s , az ész­szerű együttműködés fokozásá­val elérhetők. Állattenyésztésben alapvető feladat a szarvasmarha-prog­ram végrehajtása, a hús- és tej­termelés fokozása. Külön fi­gyelmet fordítunk a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékeny­ségére, a zöldségtermelés és -el- \ látás javítására. A mezőgazda- j ságban 200 millió forint áll a fejlesztési célok megvalósításá­ra. , — Milyen tervek vannak a vízgazdálkodásban? — Hamarosan befejeződik a s mályvádi árvízi tározó, a Fe­hér- és Kettős-Körös bal part­jának erősítése, minek eredmé­nyeként fokozódik Gyula ár­vízi biztonsága. Uj árvízvédel­mi készültségi telep létesül ©s napirenden van a város környé­ki tavak rendezése. — Javul-e a kereskedelmi el­látás és szolgáltatás? — Nagyon fontos feladatként szerepel a város kereskedelmi, szolgáltató hálózatának fejlesz­tése, a közlekedés javítása. Ép­pen ezért több mint 100 millió forintot fordítanak erre a célra. Egy önkiszolgáló étterem és ABC-áruház épül a Grózá-park közelében. Ugyancsak ABC-áru- házat és bisztrót kap Törökzug, eszpresszót és bisztrót a Budrio lakótelep. Bővül a Komló és Park Étterem, valamint a kem­ping. Jól előkészített stádium­ban van a piaci csarnok meg­valósítása és új zöldségbolto­kat nyitnak meg a város külön­böző részein. Ebben az időszak­ban épül meg a Csepel-SZOT- üdülő, és tárgyalások folynak újabb üdülőszálló építéséről. Megkezdik a Volán új telepé­nek építését és remélhetően új székhelyet kap a tejipari és szállítási vállalat is. Új gázcse­retelep épül és a DÉMÁSZ is új központi telephelyet alakít ki. — Sokakat érint, hogyan ala­kul a kommunális, kulturá­lis és egészségügyi ellátás. — Első helyen említeném meg, hogy az öt év alatt csaknem 300 állami lakás épül. Bővül az ivóvíz- és szennyvízcsatorna­hálózat, és hamarosan megkez­dődik az utóbbi időben sok gon­dot okozó csapadékvíz elvezeté­se. A fontosabb feladatok közé sorolható a fürdőfejlesztés második ütemének megkezdése. A tanácsi lakásokon túl, 668 OTP és 75 szövetkezeti lakás építésére van lehetőség. Foly­tatódik a belváros korszerűsíté­se a Szabadság téren és a busz­pályaudvar környékén. Tovább­ra sem szünetel a megyei kór­ház és szanatórium műszaki és gyógyászati rekonstrukciója, amelyre 200 millió forintot for­dítanak. A tervidőszak második felében új gyógyszertár épül a városban. ( — A korábbi időszakban jel­lemző volt a város üzemeinek, lakosságának bevonása egy-egy nagyobb létesítmény megva­lósításához. Folytatódik ez? — Igen, vannak feladataink, amelyeknek megvalósítása na­gyon indokolt, bár jelenleg anyagi fedezet hiányában nem tudjuk megvalósítani. Főleg ezeknél számítunk a lakosság segítségére, támogatására. Ezek között említhetném meg a török­zugi általános iskola további tantermekkel való bővítését, melyre a KISZ kezdeményezé­sére megindult „Egy nap az is­koláért” akció. Itt szerepel az óvodai és bölcsődei férőhelyek számának növelése, úszó tan­medence létesítése, a piaci csar­nok építése, az ipartelepi út megvalósítása. Sorolhatnám még a feladatokat, melyek megva­lósításához várjuk és ezúton is kérjük az üzemek és a lakos­ság segítségét, támogatását. Befejezésül annyit, úgy ér­zem, a jelenlegi célkitűzések, amelyekből most csak a leg- fontosabbalAit érintettük, a vá­ros egész lakosságát mozgósít­ják. Hiszen a gazdagító, szé­pítő, a várost szebbé tevő al­kotások mindannyiunk közös ügye, amelynek megvalósítása csak valamennyiünk összefogá­sával valósítható meg. Legyen ez az üzemekben, munkahelye­ken végzett becsületes munka vagy erkölcsi-anyagi támogatás egy-egy nagyobb cél megvalósí­tásában. Béla Ottó A könyvnap az idén arra is szolgált, hogy a megélt dolgok fénye alatt keletkezett — és a könyvnapra kinyomtatott mű­vekkel az olvasó elé álljanak a magyar írók, akiknek immár harminc év állt rendelkezésük­re lemérni, tükrözni azt, hogy a régi magánsorsok helyébe ho­gyan lépett a szabad nép rep­rezentatív közösségi élete. A nagy történelmi cenzúra — az 1945-ös felszabadulás előtt olyan nagy alkotóink is, mint Móricz — a magárasorsok ha­jótöréseit írta meg. Nemcsak azt, hogy a társadalom meny­nyire lemaradt a kor követel­ményeitől, de azt is, hogy a sokszor emlegetett „hárommil­lió koldus” egész sorsa a mini­mális, fiziológiailag kellő élet- színvonal alá süllyedésben zaj­lott le. Az irodalmi művek az elmúlt társadalmi rendszer esti fényében a jövendő meg nem élt fényével még nem vonhat­ták be alakjaikat... A nyomdai nehézségek miatt csak egy hónappal később je­lenhetett meg F. Rácz Kálmán „Időhúzás” című munkája. Ezt a könyvnap zománca nélkül is a személyes érintettség „test­melegében” fogadja a mai ol­vasó,. hiszen az eltelt harminc év alatt előbb már négy regé­nye és temérdek novellája ta­núskodott az optimizmussal be­sugárzott új világ termékeny fogadásáról. F. 'Rácz Kálmán hősei nem a világtól való ide­genkedéssel küzdenek, hanem éppen a szabad világ eszmei A pécsi múzeum boszorkány, konyhájában újraélednek a mo. hácsi csatamezőn, az összeka­szabolt csontvázak mellett ta­lált tárgyak: tanúi és túlélői a rettenetes ütközetnek. Szótlan tanúk, de nem értelmetlen túl­élők, mert ha csak apróságok­kal, szinte semmiségekkel, még­is gazdagítják ismereteinket a csatáról, melyben évszázadokra megszűnt létezni az egyseges magyar állam. Egy kard rozsdá­tól csipkézett markolata, pen- geéie, néhány ruhacsat\ egy marék ezüstpénz, ki tudja, me­lyik magyar vitézé, melyik fegy­vert fogott paraszté vagy ne­mesúré lehetett? Szomorú jelkép a kép. a te­levízió vasárnap esti „Mohács, 1526” című összeállításából: eny- nyi maradt a Mohácsnál elpusz­tult balsorsú seregből. Az alkalom ezúttal a csata pontosan 450. évfordulója volt, hogy a televízió is mozgósítsa lehetőségeit, és megemlékezzen a közel fél évezredes pusztulás­ról. E jegyzet most nem arra ren. deltetett, hogy a mohácsi csata számos, és még sokáig vitatott részkérdését sorra vegye; hogy a „Mohács, 1526” című összeál­lítás nyomán esetleg új néző­pontokat keressen és megemlít­se azokat; hivatott és nagy tu­dású szakemberek légiója fog­lalkozik a feladattal, a végső tisztázással; akár a csatatér két - séget kizáró meghatározását, akár pedig a különböző strate- i giai, taktikai, politikai és más variánsokat, azok lehetséges ki­hatásait tekintjük. Az összeállítás alkotói, szel­lemi vezérei sem tették ezt, a cél, amelyet kitűnően betöltöt­ték az volt, hogy az eddig már bizonyított-tényeket sorakoztas­sák fel, és a vizualitás lehető­ségeit kihasználva százezreknek ■«•■■■■■■•■■•■■■■■■■•■«■••■■■■■•••■■■■a•*■•••■• Könyvnap utáni levél - az jQlrak’-ról követelményeihez mérik csele­kedeteiket, megértőén és igent- mondóan élték át a nagy társa­dalmi átváltozás próbára tevő helyzeteit. Akadtak olyan szer­zők is, akik ennek a nagy át- rétegeződésnek egész folyama­tát egyhangú dallamra hangsze­relték: a széles közösségért, az embermilliókért élés új folya­matát összeütközés nélküli gyors aratásként, azonnali győ­zelemként állították be, mely­ben az emberek nem is rok­kanhatnak meg, meg sem tör­hetnek, a forradalom füzében még égési sebet sem kaphat­nak. F, Rácz Kálmán írói maga­tartása, nézőszöge mindezt a bonyolult folyamatát másképp közelíti meg. Az évszázados só­várgás, mellyel a társadalom sok-sok csoportjában, osztályá­ban várták a változást — nerp mindenkinek egyértelműen hozta meg álmai beteljesedését. A boldog beteljesedést sokan megérték. Az új és szabad tár­sadalomban az új emberekért élés szárnyalást is adott azok­nak, akik a forradalom klasszi­kus veretű vívó osztályát, fő energiagyűjteményét jelentet­ték. A szocializmus eszményé­nek hatalma és varázsa több, keményen továbküzdő nemze­déket lök előbbre, de még akad, akinek a lelkét az előfor­duló apróbb-nagyobb társadal­mi kellemetlenségek kedvezőt­lenül hangolják. Az új ember, az új társadalom munkájának célja tulajdonképpen ismét a mondják el: mi történt, és ho­gyan történt Mohácsnál? A be­szélgetőpartnerek, elsősorban Szabály Ferenc történész és Perjés Géza hadtörténész a Mo­hácsot megelőző mintegy két évszázadtól kísérte a török út­ját a Balkánon át, mely elő­ször kétségtelenül az Adria, majd Magyarország felé tartott; ezt követően pedig kitűnő ope­ratőri munkával mutatták be a csatateret a magyar és a török sereg látószögéből, s — a légi­felvételekről is! Hátborzongató látvány volt mind a három, hiszen a terep, a csatateret övező dombkoszorú jóformán semmit sem változott 450 év óta, a különbség is csak annyi volt. hogy több hetes eső áztatta akkor, mely egyaránt igen nagy nehézségeket okozott mindkét seregnek. íme, jegyzetírás közben is óhatatlanul a viták, a feltéte­lezések hatnak az újságíróra is, pedig csak annyit szeretne sok­szorosan aláhúzni, hogy a tele­vízió sikeresen járult hozzá a széles néprétegek tájékoztatásá­hoz, és rátalált a képi illuszt­rálás legérzékletesebb módjai­ra, mely már majdnem „hely­színi tudósítással” ért fel, 1526- ból... Semmi sincs tanulság nélkül! Így aztán Mohács ma is figyel­meztet: a széthúzás, a realitá­sok figyelmen kívül hagyása, mi több: a bűnös tájékozatlanság, a hurrá-optimizmus keserves ver­mek. A halált megvető bátor­ság, ahogy eleink akkor ott, és sokszor másutt is harcoltak, de minden megfontoltság nélkül, lehet felemelő példa, de jó pél­da semmiképpen. És főleg ak­kor nem, ha tízezrek pusztul­nak el általa nyomorultul, ahogy 1526. augusztus 29-én, másfél óra alatt történt, a nagy csatamező színhelyén is. Sass Ervin ••■•see **«*»•*•• »♦—■■•••»■■■■■■■■■■■■■■— munka. (Mivel semmi nem ké­szül el, ha az addig, elvégzett mögött még újabb, megint je­lentkező teendő vár.) F. Rác» Kálmán igen megkapó ábrázo­lási teendőt lát annak megmu­tatásában, hogy az új társada­lomban ugyanazon csillagok alatt jár mindenki. Minden szó- ciábilis lényt a XX. század egyetlen és nagy tartalma fog­lalja egybe, az, amely a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal kezdődött az újkori emberiség történelmében. Még­is akadnak, akik egyidejűleg a korral, de csak kronológiaiig a Gergely-naptár rubrikái sze­rint szeretnének élni. Az új kor nagyszerű művei, művesei, for­málói sorából kiesnek olyanok, akiknek éltformáját, életigé­nyét, vágyait az előző század kispolgári életeszménye még most is erősen kezében tartja, meghatározza, visszahúzza. F. Rácz Kálmán könyvnap után megjelent könyvében — három kisregénynek vagy no­vellának nevezhetjük e sajátsá­gos gyűjteményt — mind a há­rom főhős — Anna, Edit, Esz­ter — életeszménye a vegetatív, burjánzó, erotikában kimerülő életvitel. Az új világ igazi örömeit, gondjait meg se for­gatja a fejében egyikük ' sem; az új társadalom felszínén él­nek, a komolyabb munkatelje­sítménytől meglehetősen tartóz­kodnak, vagyis precízebben: ir­tóznak. Az író kiváló megjele­nítő erővel, gazdag szituációk­ban szerepelteti ezeket a „kis­polgári élettartamokat” maguk­ban foglaló Annákat, Editeket, Esztereket, akik csak máról holnapra tudnak élni. Eszüket nem is próbálják hajlítgatni annak megértésére és befogadá­sára, amiben és ahol él, léleg­zik. hangzik az új világ, az új élet nászának polifóniája. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom