Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
I KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Az élet rövid, a művészet örök Párizs, Róma, Budapest után jó érzés hazatérni Szarvasra Sajátos díszítéssel faragott kapun felirat: Ruzics- kay-Alkotóház. Szarvason, a Holt-Körös partján, festői környezetben találni a fehérre meszelt, zöld zsalu- gáteres házat. Tavasztól őszig itt él feleségével együtt Ruzicskay György festőművész. „Szarvason születtem oly korban, amikor a művészet ismeretlen fogalom volt az egyszerű, tájékozatlan világban. Abban a miliőben nem találkoztam és nem is találkozhattam a művészettel. Szerény, dolgos nép lakta a várost, ahol még a népművészet is gyéren jelentkezett. Tudat alatt mélységes tisztelet és csodálat élt bennem a művészet iránt. Titokban rajzolgat- tam, nem mertem megmutatni senkinek. Kilencéves koromban meglátta egy tanár, aki nagyra értékelte a gyermekrajzokat, Elintézte, hogy a község ösztöndíjasaként elmehessek a szolnoki Művésztelepre. Óriási volt bennem a vágy, de tele voltam gátlásokkal, csodálatos messzeségnek éreztem az ismeretlen világot és nem mertem elmenni.” „Később innen indultam tanulni, festeni, világot iát(G*i Edit felvétele) lyokban felhalmozva a hal- dúltak fel. A sajtó elismerő hatatlan nagyságok remek- kritikája, művésztársak, jó műveit. Megborzadtam, barátok, írók, esztéták biz- amikor arra gondoltam: tatása újabb erőt adott, mennyire nem tudok sem- hogy célul tűzzem: meglát- mit. Érthetően nagy volt a ni, megismerni, felfedezni meglepetésem, hogy beju- és megfesteni a világot. Oly ni, embereket megismerni, tottam az Akadémiára. A korban éltem, amely tele megszeretni. Életem útján mindig elkísért a szarvasi táj emléke, benne az egész magyar Alföld varázslatos szépsége, csodálatos gyengédsége, szelíden vitorlázó felhőivel, megbúvó tanyaházaival, végtelenbe vesző készségem, művészetimádatom örököitem.” Üres zsebbel, kevés német nyelvtudással indult el később Münchenbe, a kor ba falán őrzi. „Münchenben csak fokozódott a gátlásom. Életemben először láttam múzeumokban, galériákban, kastévilág minden tájáról érke- volt súlyos, tragikus válto- zett 600 jelentkezőből 30-at zásokkal, anyagi romlással, vettek fel, s közöttük en- az emberiség szenvedésével, gém. Elmondani nem lehet kilátástalan küzdelmével, azt az érzést. Sokat nyomo- Humánus embernek szület- rogtam másokkal együtt, tem, az emberiség sorsa csomagolópapírra rajzoltam, mindig érdekelt. Tudtam, de kitartóan dolgoztam, hogy világhírű tudósok, po- országútjaival, édesanyám Örültem, hogy nagy meste- litikusok fáradoznak egy jóságos tekintetével, szelíd rek irányításával dolgozha- szebb, boldogabb világ mosolyával — akitől rajz- tok. Megértő, segítő szán- megteremtésén. Én a madékkal figvelték' tevékeny- gam szerény eszközeivel — ségemet. Egy nagyméretű rajzlapok százain, festmé- kompozíciómat egy év után nyeli egész során — igye- be akarták mutatni keztem bemutatni az embe- München egyik híres tér- riség mérhetetlen fáidal- legjelentősebb képzőmüvé- mében. Nem engedtem, mát, az értelmetlen gyűlöl- szeti központjába. Az aka- Éreztem: még sokat kell ta- ködést, pusztítást. Így ke- démiai „belépőjét” — egy nulnom, többet, jobbat al- rült kiadásra a béke, s az remekbe sikerült szakállas kötnöm ahhoz, hogy művé- emberi igazság jegyében férfiportré — a vendégszo- szetemet megértsék, meg-' megrajzolt „Világosság feszeressék. Ennek is eljött lé” sorozatom, amelynek az ideje . ..” eredetijét múzeum őrzi.” „A bennem levő gátlások Éveket tölt Nagyváradon, csak az első müncheni ön^ Hollandiában, Párizsban, álló kiállításom után szaba- Olaszország különböző vá- ^— rosaiban. Eljut Amerikába, Spanyolországba és számos más államba. Az 1920-as évek végén visszatér szülőhelyére. A Világosság Dalkörben mély barátságot köt a munkásokkal, parasztokkal. Megfigyeli és megfesti gazdag érzelem világukat, örömüket, fájdalmukat, nyomorukat. Munka közben készül portré a kubikosról, a kaszásról, a vasmunkásról. Elsőnek festi meg munka közben az alkotó embert, a gyárat, a gépet, a mozdonyt, az elektromosságot, az összeütközést. Ha tájat fest. beleálmodja a cselekvő embert, a föld megművelését, a természet átalakítását. Nem vélet'en, hogy And,-é Salmon híres francia költő és kritikus századunk legjobbjai közé sorolja. Gazdag formanvel- véről a tá*as műteremben levő muzeális értékű képek vallanak. Lovunk után nézve Győré Imre A lovacskák, igen! Szép lovaink ellovagollak, el. az úton. Sörényükön bogáncsfüzérek, homlokukon a holdat ganéj takarta. Távolról nézve akárki azt hihette vol.ia, hogy ráncos szafaládék ügetnek a porban egyforma ügetéssel. Eéek voltak a mi lovaink, oldalukon vas-verte sebek rózsáival. Néztük, hogy ügetnek,. s hullott almáért hajoltunk le, a dombon. Budapesten 1942-ben aranyérmet nyer, Ady városában sok sikeres kiállítást rendez, Franciaországban kétszer nyeri el a nemzetközi Grand Prix díjat, a világ különböző városaiban aratott sikert rajzaival, festményeivel. ősszel Budapesten, a Nemzeti Galériában nyílik életművéből önálló tárlat. „A különböző díjak és elismerő szavak szárnyakat adnak a művésznek. De rendkívül örülök annak is, hogy ezrével jönnek Szarvasra értelmiségiek, bányászok, gyári munkások, fiatalok, falusi nénikék, akik áhítattal nézik műveimet.” Az alkotóházat 1960-ban kapta. Azóta itt tölti a nyarakat, itt teremtette meg Szarvas gazdag növényi és természeti életdússágából a bio-festészetet. (Bió=élet). Az új festői formanyelv anyaga maga a természet: füvek, virágok, levelek. A bio-festészetet Szarvasról indította el Ruzicskay, s külföldön is nagy visszhangra talált Az utóbbi évek termése többek között a Tessedik- rajzsorozat, a város történetét bemutató 14 méteres falikép, amelynek sarkába latinul írta fel: Az élet rövid, a művészet örök! Termékeny munka közben arra is jutott ideje, hogy édesanyja és a szarvasi nép iránti tiszteletből összegyűjtse a népfajzi tárgyakat. emlékeket. A házimúzeum több mint hatszáz tárgyat őriz az utókor számára. Mindig emberszere- tetre vágyott, de jól tudja: a történelem során előbb a művész ad, a néző később fizet érte belső emelkedésével, érzelemgazdagságával. A művészet a puszta jelenlétével szebbé, gazdagabbá teszi a világot. „A reneszánsz időkben egyházi és világi nagyságok valósággal kikényszeritet- ték a művészből a remekműveket. Jó lenne, ha manapság is lennének mecénások. Vállalatok, üzemek, intézmények, hatóságok adnának megbízatásokat a festőknek. szobrászoknak, hogy minél több érték maradjon az utókor számára.” Ruzicskay .György korábban művészi munkássága elismeréséül megkapta a Munkácsi-díj I. fokozatát, a Munka Érdemrend arany fokozatát, s a napokban az Érdemes Művész kitüntetést. Gazdag élettanasztala- tairól. érdekes emlékekről faggatom: ..Egyszer Münchenben sokáig figyelemmel kísérte munkámat a tanár. Végül a vádamra tette a kezét és azt mondta: „S’e ist schon ein Meister!” (ön már egy mester.! Erre nagyon büszke voltam, mert a művészvilágban a legnasvobb elismerés, ha valakit mesternek sz^ítanak.” Köszönöm a beszélgetést, MESTER! Ary Róza Ruzicskay György rajzai Életerő Ej szaka TesseaiK; „Ai.KotoiuunKam vegea"
