Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-12 / 190. szám
Megkezdődött az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek értekezlete Hazaérkezett a magyar küldöttség Mongóliából Szerdán hazaérkezett Ulánbátorból a magyar küldöttség, amely részt vett a magyar— | mongol gazdasági és műszaki- I tudományos együttműködési j bizottság 10. ülésszakán. Bomba üzlet az atom A Centropress szerda esli hírmagyarázata Aczél Wiper Jenőt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán fogadta Wigncr Jenő Nobel-díjas fizikust, aki a Magyar Tudományos Akadémia meghívására tartózkodik hazánkban. A találkozón részt veit Tarján Imre akadémikus, az MTA matematikai és fizikai tudományok osztályának elnöke és Marx György akadémikus, az Eötvös Lóránd fizikai társulat főtitkára. (MTI) Az el nem kötelezett országok ötödik csúcsértekezletének színhelyével. a Bandaranaike-konfercneiatcremmcl szemben az utolsó simításokat végzik egy Buddha-szobor másán (AP rádiófotó — MTI—KS) Colombóban szerdán megkezdődött az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek négynapos értekezlete. Az el nem kötelezettek csúcstalálkozójának utolsó előkészítő szakaszában a 85 tagország képviselői megvitatják a koordinációs bizottság javaslatait, az általa összeállított dokumentumtervezeteket. A külügyminiszterek megtárgyalják az el nem kötelezett országok helyét és szerepét a mai világban, a nemzetközi enyhülési folyamattal kapcsolatos kérdéseket. A napirenden szerepel a tagországoknak a gyarmati rendszer, a faiüldözés, az agresszió és a háborúk elleni küzdelme. Megkülönböztetett helyet kaptak a leszerelésnek, a külföldi katonai támaszpontok felszámolásának a kérdései, s az a javaslat, hogy legyen békeövezet az Indiai-óceán. A tanácskozás részvevői megvitatják a csúcsértekezlet elé terjesztendő dokumentumokat, melyek a népek nemzeti-felszabadító harcával, a fiatal államoknak nyújtandó politikai és gazdasági segítséggel foglalkoznak. Az el nem kötelezettek állam- és kormányfőinek V, találkozója augusztus 16-án kezdődik. (TASZSZ) Nem javul a török-görög viszony A török kormány szerdán közzétette annak a válaszjegyzck- nek a szövegét, amelyet kedden nyújtottak át az ankarai külügyminisztériumban Dimitri Koszmadopulosznak,' Görögország ankarai nagykövetének. A jegyzék a török kormány válaszát tartalmazza Görögország hétfőn benyújtott tiltakozó jegyzékére. A török kormány jegyzéke rámutat arra, hogy augusztus 6- tól a Sismik—1-et folyamatosan zaklatják a görög légierő és haditengerészet egységei. A törők kormány határozottan tiltakozik az ilyen törvénytelen akciók ellen és követeli azonnali beszüntetésüket. A nem kívánatos incidensekért Athént terheli a felelősség. Dimitriosz Biciosz görög külügyminiszter szerdán elindult New Yorkba, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács Törökország és Görögország kapcsolataira vonatkozó vitájában. (Reuter) Az üzlet — az üzlet, s más a barátság. Különösen, ha bomba üzletről: atomreaktorról van szó. Lám. a pakisztáni atomügylet máris milyen vihart kavart! Már önmagában az is meghökkentő, hogy a világ legszegényebb országai közé sorolt Pakisztán atomerőművet kíván létesíteni. Rendeltetését illetően sokakban kétely támadhat békés céljait illetően, annál inkább szolgálhatja a fegyverkezési verseny fokozódását az indiai szubkonti- nensen. De tételezzük .fel: Bhutto elnök népe jólétének emelése céljából tárgyal Franciaországgal az atomerőmű szállításáról. Kétségtelen, hogy mint szuverén államnak, ehhez joga van. Már a megállapodás is tető alá került, amikor megjelent a színen egy harmadik állam: az Egyesült Államok. Kissinger külügyminiszter lahorei látogatásakor igyekezett meggyőzni Bhuttót, hogy vegye fontolóra a francia plutóniumfeldolgozó berendezés megvásárlását. Ellenkező esetben Amerika a fegyverszállítások és segélyek felfüggesztését helyezi kilátásba. Igaz, más az atomerőmű és más a plutóniumfeldolgozó berendezés. Az utóbbi lényegében atombomba előállítására is alkalmas lehet. Pakisztán köti az ebet a karóhoz, nem áll el az üzlettől. Még kevésbé a "franciák, akiknek busás hasznot hoz. Amerika legfeljebb azzal vigasztalódik, hogy enged az iráni kérésnek, s Teheránnak szállít atomerőművet. Nem egyet — nyolcat! Legalábbis a sah és pénzügyminisztere ennyit kért az olajszámlák ellenértékeként. Ha meggondoljuk, hogy Del-Afrika már kötött a franciákkal atomüzletet, s Izrael az amerikaiaktól részesült hasonló berendezések juttatásában, óhatatlanul a palackból kiengedett szellem példája jut eszünkbe. Hasztalan minden próbálkozás, a szellemet nem lehet visszagyömöszölni a palackba, vagyis a magfizika titkaiba beavatottak körének terjedése, a korszerű maghasadás berendezéseinek üzletszerű árusítása beláthatatlan következményekkel járhat. Bomba üzlet az atomüzlet — ez kétségtelen, de lám, milyen láncreakciót indít el: Dél-Afrika például kifejezte készségét, hogy hajlandó Izraelnek az atomiparhoz szükséges nyersanyagot szállítani. Ha a fegyverkereskedelemről azt mondják: üzlet a halállal — miként vélekedjünk a plutónium újrafeldolgozására szolgáló üzemek eladásáról? Még felelős kormányzat szigorú ellenőrzése alatt is iszonyú a kockázat! De vajon számíthatunk-e hasonló felelősségtudatra olyan közegben, ahová a nemzetközi egyezmények hatálya nem terjed ki, s az emberéletet amúgyis a fajüldözők rendőr- sortüze vagy éhhalál fenyegeti? Berlin és a katonai enyhülés Strauss és a maoisták A Szocialiszticseszkaja In- Jusztrija című lap szerdán kommentálta azt az interjút, amelyet Franz Josef Strauss adott a pekingi Zsenmin Zsipaonak és az Üj Kína hítügynökségneK. A Zsenmin Zsipao Müncheni tanulságok címmel közölte a nyugatnémet CSU elnökének hangoskodó megnyilatkozásait. A szovjet lap most egyebek között a következőket írja: ,,Az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehasonlítása azzal a gyalázatos müncheni paktummal, amellyel az imperialista hatalmak utat nyitottak a hitlerista agresszió előtt, a második világháború áldozatai emlékének, a józan gondolkodásnak, magának a történelemnek a megcsúfolása. Ez újabb megsértése a nyugati politikai vezetőknek is, akiknek Az európai kommunista és munkáspártok tanácskozásán 29 kommunista és munkáspárt vezetői — 29 millió kommunista nevében — azokról a feladatokról tanácskoztak, amelyek a mai megváltozott nemzetközi s az európai helyzetből következnek. Végkövetkezteteseiket -az az együttes elemző munkával kidolgozott záródokumentum tartalmazza, amelynek önálló íe_ jezete foglalkozik az enyhülési folyamat elmélyítésével s a leszerelési intézkedésekkel. E fejezet alapgondolatát így is lehelne sommázni- ha erősíteni akarjuk a küzdelmet a helsinki záróokmány megtartásáért és megtartatásáért, akkor egyszersmind távolabbi célokat is ki kell tűzni. Ha tehát a politikai enyhülést meg akarjuk szilárdítani. akkor tovább kell lépni s a katonai területekre is ki kell terjeszteni a détente-t. E kérdéssel foglalkozván a különböző feltételek közt tevékenykedő kommunista pártok olyan állásfoglalást alakítottak ki, amely tanúsítja: nemcsak korunk legnagyobb politikai erejét, hanem korunk lelkiismeretét is megtestesítik. A foly. tatódó fegyverkezési hajsza ugyanis mind nyomasztóbb teherként nehezedik az egész emberiségre. Előfordul, hogy azalatt, amíg egy, új fegyvert 2 vagy harci eszközt kikísérleteznek és alkalmassá tesznek a tömeggyártásra, a szóban forgó eszköz reménytelenül elavult. 1945-höz képest a hetvenes évekre egy tengeralattjáró gyár. tási költsége több mint negyvenszeresére, egy repülőgép- anvahajóé majdnem tízszeresére, egy stratégiai bombázóé harminchatszorosára, egy vadászgépé pedig százharmineszo- i’osára növekedett! Vannak emellett olyan területek, amelyeken minden összehasonlítás lehetetlen: 1945-ben például nem léteztek interkontinentális rakéták. A haditermelésben világszerte foglalkoztatottak száma 50 millió főre tehető, s csak katonai fejlesztésre évenként 25 milliárd dollárt költenek, (ösz- szehasonlításul: orvosi kutatásra 4 milliárd dollárt.. .) Ha mindez lehetségessé és elkerülhetetlenné tette a katonai enyhülést, akkor egy második tényező meg fokozta szükségességét. Mégpedig az, hogy a legutóbbi négy-öt évben óriási lépéseket tettünk előre az enyhülés útján, az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán kimunkált békeprogramok — közös programjaink — megvalósítása felé. Az enyhülés fogalomköre bővül, nem egyszerűen háború nélkül es annak kiküszöbölésére irányuló állapotút jelent, hanem rendszeres érintkezést, és ott. ahol lehetséges, együttműködést a válságok visszaszorításában, fejlődő gazdasági, műszaki, tudományos és más kapcsolatokat. Ez azt tükrözi, hogy kialakult a bizalom minimuma, olyan bizalomé, amely nem naiv feltételezéseken, hanem bizonyos érdekkörök közösségének felismerésén alapul. (A legfontosabb közös érdekkör természetesen az, hogy a történelmileg elkerülhetetlen küzdelem a két rendszer közt rte fenyegessen háborúval, veszélyes konfliktusokkal.) A politikai enyhü. lés eddigi eredményeinek biztosításához szükség van a katonai enyhülésben is az. előrelépésre. Ha erre nem kerül sor, az egy idő után visszahathat magára az enyhülésre. Végeredményben ilyen következtetések vezették a testvérpártokat, amikor — egyebek közt — síkraszálllak mindenfajta fegyverkezési verseny, kü. ionosén a nukleáris fegyverkezés megszűntetéséért; a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos, az ENSZ keretei között folyó tárgyalások meggyorsításáért és olyan hatékony intézkedésekért, amelyek nemzetközileg szigorú, an ellenőrzött, általános és teljes leszerelés megvalósítására irányulnak; a kűltöldi katonai támaszpontok megszüntetéséért, és a külföldi csapatok, a fegyverzet idegen területekről való kivonásáért és a csapatok feloszlatásáért; minden állam — elsősorban az atomfegyverrel s nagy katonai potenciállal rendelkező országok — katonai költségvetésének rendszeres csökkentéséért. reális álláspontja nem elégíti ki : Strausst és azokat, akik ne'yt • adtak kinyilatkoztatásainak.'’ j Strauss nyilatkozatában sze- • retné megbélyegezni a szoeía- • lista közösség országai és aj nyugat között évről évre növek- j vő kereskedelmet. Ma, amikor : a kelet—nyugati áruforgalom : értéke sokmilliárd dollár, : Stráuss figyelmen leivel hagyja : ezt a tényt és felteszi a kérdést: : „Kell-e kereskedni a kelettel7”, j Több száz vállalat, köztük * nyugatnémet cégek — a szccia- : lista országokkal fennálló több ■ éves kereskedelmi kapcsolatok j gyakorlatával felel erre a kér- | désre. A nyugati politikai veze- [ tők is elismerik, hogy a kelet- ■ tel folytatott kereskedelem elő- i segíti a munkanélküliség nirte- | len növekedésének megállítását, i stabilizáló tényezőként hat a j nyugati gazdaságra. Strauss í azonban hűen önmágához, a j szocialista országokkal folytatott | kereskedelmet .,a nyugat nyílt í katonai fenyegetésének” neve- j zi... ITASZSZ) i
