Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
Arany fülbevaló a romok között Mágorhalom vallomása I vésztői öregemberek hosszú éveken át babonás tisztelettel emlegették, hogy a falu határában levő Wenckheim-pin- ee kincseket rejteget. A nép ajkán élő szájhagyomány homályos történeteket mesélt a máson domb titkairól, később pedig előkerült egy 1222-ben keltezett peres irat, amely egy Vésztő környékén rr^űködő monostorról adott hírt. A történészek figyelmét is felkeltette ez, és 1970-ben T. Juhász Irén vezetésével vallatóra fogták a mágori dombot. Az ásatási munkákba minden nyáron bekapcsolódtak a középiskolák történelmet kedvelő diákjai is, akik a régészek irányításával egy középkori monostor falairól bántották le az évszázados pusztítások romjait. — Hét évvel ezelőtt domb emelkedett csupán ezen a helyen, most pedig hitelesnek látszó alaprajzot készíthetünk a Csőit nemzetség által épített mágori monostorról — mondja T. Juhász Irén. az ásatás vezetője. — Feltételezésünk szerint az 1222-ben írt feljegyzés késői adat, hiszen ezen a vidéken már Négyezer éves szótár Egy olasz régészeti expedíció Szíriában négyezer éves, körülbelül 15 ezer teljes és töredékes szövegre bukkant. A felfedezés helye Elba városa, amelyet ma Teli Mardikh-nak hívnak — közölte Sabatino Moscati olasz régész. A dokumentumokat részben sumér nyelven, az akkori idők kultúrájának ós diplomáciájának nyelvén, részben pedig egy számunkra új sémita nyelven írták, amelyet bizonyára ebben a szíriai városban beszéltek. Az- 1975 nyarán és őszén végzett es nemrégiben befejezett ásatásokban az olasz archeológusok feltárták azt a helyet, ahol a helyi uralkodók a' magas tisztségek viselőit és alattvalóit fogadtak. Hatalmas méretű nyitott terem volt ez, amelynek két oldalán két fából készült könyvespolcokkal felszerelt terem helyezkedett el olyan berendezéssel, mint a mi mai könyvtáraink. Az itt őrzött anyag ékírásos agyagtáblákból állt. Az időpontot időszámításunk előtti 2300- ra teszik. A szövegek vizsgálatából kiderült. hogy az archívumban nagyrészt a kor hatalmasaival, elsősorban mezopotámiakkal kötött nemzetközi szerződéseket és politikai és jogi kérdésekkel kapcsolatos királyi útmutatások találhatók. Még szótárat is találtak, a legrégebbieket, amelyeket a történelem ismer, amelyek segítségével sumér nyelvről re- mita nyelvre való fordítások találhatók. g emjMssia 1976. AUGUSZTUS 8. 1046. tehát a Vata-féle lázadás előtt kis templom állt. A feudális rend és a keresztény hit elleni pogánylázadás lerombolta ezt a templomot, de a későbbi építkezésekhez felhasználták a köveket. Kutatásaink közben megtaláltuk a freskókkal díszített színes falmaradványokat a következő korszak, a nyújtott szentélyű, háromhajós bazilika alapjaiban. Könyves Kálmán idejében teljes bizonyossággal működött már a rendi monostor, hiszen a falak mentén feltárt sírokban Kálmán-kori érméket találtunk. A XII. század végén teljesedett ki a Csőit nemzetség monostorában az élet. Azt még nem sikerült megállapítani, hogy milyen szerzetes- rend lakott a mágoyi épületben, de a templom falainak tagozódása, az épségben maradt monostori kerengők padoahta, az egyházi atyák cellái és a bizánci . faragású díszítések azt bizonyítják, hogy román stílusban épült kéttornyú bazilika állt ezen a helyen. Évszázadok üzenetét őrzik a föld mélyéből kiszabadított falak. Az egykori Sebes-Körösön a bihari hegységből leúsztatott tutajok hozták a követ az építkezéshez, művészi érzékkel bíró mesterek faragták az oszlopok díszítéseit. A települt templomban pedig csuhás szerzetesek hirdették a környék népének a keresztény hit tanításait, ami abban az időben a magyarság fennmaradását, a nemzeti haladást szolgálta. Ma már nem lehetne pontosan megállapítani, hogy történelmünk viharai közül melyek okozták Itt a legnagyobb pusztításokat. A tatárjárás, a török hódoltság, vagy a kuruc—labanc háború? Az elvadult vidéken a bazilika utolsó tornya 1769-ben dőlt le, 1810-ben pedig elérkezett a „kegyelemdöfés’: a Wenckheim csalad borospincét' épített a ' felhasználható kövekből. Most szakértő régészek és lelkes diákok kutatják az emlékektől gazdag múltat: Mindig akadt, új felfedezés, párját ritkító lelet, míg az elmúlt héten felbecsülhetetlen értékű kincsei találtak a romok között: bizánci műhelyben készüli, féldrágakővel díszített csüngös, arany fülbevalót! T. Juhász Irén a friss felfedezés izgalmával mutatja be a féltve őrzött ötvösremeket. — Filigrán technikával, kétféle aranyból készült finom mívű ötvösremeklés került napvilágra — mondja. — Ez a piros almadinnal ékített három csüngés fülbevaló egyedülálló a magyarországi ásatások történetében. A ravennai San Vitale templom mozaikján visel hasonló díszt Teodóra császárnő. Ennek a csodálatosan szép leletnek azért is örülök, mert ismételten megerősíti azt a feltételezést, hogy bizánci hatásokat őrző, páratlan értékű monostor romjait tárjuk nap-nap után a látogatók elé. 0 vésztői ásatások híre már régen túllépte a megye határait. A tervek szerint a további feltárásokkal egy időben megkezdődhet a régi bazilika megmaradt elemeinek helyreállítása, a templom értékeit feldúló egykori pincét pedig múzeummá alakítják, ahol boroshordók helyett a múlt emlékeiben gyönyörködhetnek majd a szépre szomjazok. Andódy Tibor ÚJ KÖNYVEK ! ' ■ ■ ■ A Móra Ferenc Ifjúsági • Könyvkiadó sok érdekes kiad- ■ ványa között szerépei egy új ! Mikszáth-kötet, amelyben a re- : gényíró két nevezetes kisregé- * nye — A beszélő köntös, A ga- ; vallérok — kapott helyet. A • pozsonyi Madách Kiadóval kö- : zös gondozásban látott napvilá- : got A Kaukázus ormain című : izgalmas és sok érdekes képpel ■ is illusztrált kötet. Az ifjúság ■ számára írt kalandos regény a J Mexikói legények, Dékány Ánd- : rás tollából. (A sorozat előző : kötetei a Kossuth Lajos tenge- : része és A fekete herceg vol- : tak.) A Csíkos könyvek soroza- ■ tában látott napvilágot Thury ■ Zsuzsa: A tűzpiros üveggyöngy I című ifjúsági regénye. A kiadó j Kozmosz' szerkesztőségének gon- j dozásában jelent meg — a Fia- • talok könyvtára sorozatban — • Honőré de Balzac: Goriot apó • című híres regénye. Hegedűs ■ Géza utószavával. ‘Új fantaszti- ! kus könyvek A Galaktika urai. : Kaszás Istvántól, valamint A i feladat, Zsoldos Péter tollából. A népszerű Kozmosz-könyvek • sorozata szintén két kötettel : gazdagodott: Az Igazi Nagy Nő : Fenákel Judit kisregényét és: több elbeszélését tartalmazza, • míg az Idegen városban Simon- ! fíy András regénye. í A Zrínyi Katonai Kiadó új- : donságai közt találjuk 'Harry : Thürk: Pearl Harbour című do- ; kumentumregényét s a kiadó : miniatűr könyvként megjelen- ■ tetett A török áfium ellen való ■ orvosság című Zrínyi-művet. ■ Berkes Péter a szerzője a Hét • fehér boríték című kötetnek. A : katonai repülőgépek különböző *' típusait mutatja be — természetesen a legjellemzőbb adatokkal — Nagyváradi Sándor és Varsányi Ernő közös könyve. A Tankönyvkiadó sok hasznos kiadványa közül említsük meg a Hogyan tanuljunk fizikát?, valamint a Beszéljünk oroszull című nyelvkönyvet; utóbbi a már középfokon nyelvet tanulók orosz nyelvtanulását segítheti jelentősen. (KS) 19 festő, 70 kép Néhány nappal ezelőtt nyílt meg Békésen a II. békési alkotótábor képzőművész szekciójának kiállítása a művelődési házban. A kiállításon 19 festő 70 alkotását mutatták be. A kiállítók közül többen képet ajándékoztak a Békési Galériának, melyben az alkotótáborok részvevőinek műveit gyűjtik majd egybe. Képünk: a kiállítás részlete a művelődést ház előcsarnokában. (Fotó: Veress Erzsi) ÉNEKLŐ GÉP Aurelian Lezeroj román mérnök szerkesztette a „Szintransz— 308” nevű kibernetikai készüléket, amely emberi hangon '„énekel” és különféle zajokat képes kelteni, mint például szélvihar tombolását, eső dobolását, utánozza a hegedű és az orgona hangját. A román nyelvészek szerint a találmánynak nemcsak műszaki jelentősége van. Lehetővé teszi a hang akusztikai struktúrájának, befogadásának, jellegzetességeinek tanulmányozását i3. i I! FEKETE GYULA: OLIMPIA UTAI\I t Azt hiszem, könnyen megegyezhetnék az olvasóval abban, hogy nem rendes dolog, ha valaki elfogult. Ha tehát nem tárgyilagosan, a tényeket lelki- ismeretesen számba véve, részrehajlás nélkül ítél, hanem már eleve befolyásolják a személyes érdekek, vágyak, vonzalmak. Nem vagyok én kibékülve ezzel az „elfogult” szóval. Az a gyanúm támadt, egyszerre fejez ki más-más értékű fogalmakat, s így a félreértések, a félremagyarázások kimeríthetetlen forrása. Két hétig most a szokásosnál gyakrabban néztem a tévét, hallgattam a rádiót, olvastam az újságok sportrovatait. Eleinte gyanakodva figyeltem magam, hiszen nem vagyok valami nagy híve ennek a mai, emberfölötti teljesítményekre dresszír ózó versenysportnak. A témához illő szigorral tanulmányozni kezdtem azután a viselkedésemet — kitűnő alkalom erre az olimpia —, és tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy elfogult vagyok. El 6em sorolhatnám, hányszor rajtakaptam magam a minden kétséget kizáró elfogultságokon. Kezdem már azon: a fülemnek olyan ritkán kedves összekötő zenei betétek sem riaszthattak el attól, hogy minden lehetséges időben be ne kapcsoljam az az olimpiai adásokat. És folytatva azon, hogy — gyanúsan — egyre az érdekelt: szerepel-e a szaporán, pergő híradásokban hazánkfia, és milyen eséllyel, milyen eredménnyel szerepel. Különösen szűkében voltam a minden részrehajlástól mentes tárgyilagosságnak, amikor nehéz küzdelmekben egy-egy lehetséges magyar aranyérem forgott kockán. „Idegfeszítő küzdelmekben” — mondhatnám, de már ez a kifejezés is elfogultságomról árulkodik. Mitől idegfeszítő a küzdelem annak, aki nem részese; személy szerint nem öt illeti sem a győzelem. sem a vereség? Nyilvánvalóan attól, ha az egyik fél javára elfogult. „Győzőn a jobb!” — mondogattam magamban, a sport rokonszenves, minden részrehajlást elutasító alapelvét, de valamilyen megátalkodott elfogultságok kicselezték bennem ezt a szilárdnak tetsző elvet is. Azon kaptam magam, hogy most már ideológiai megalapozással vagyok elfogult, és számomra is nyilvánvaló — részrehajlással kívánom, hogy a magyar versenyző bizonyuljon legjobbnak. Mit szépítgessem, ezek szerint primitív ember vagyok magam is, aki nem szabadulhat a részrehajlástól, az elfogultságoktól. Azért a nagy-nagy többség mi vagyunk, elfogultságokkal teli emberek. Az is lehetséges, mindnyájan ilyenek vagyunk, ha nem a sportban — egyebekben. Hát nincs abban elfogultság, ahogyan a szülök ragaszkodnak a gyerekeikhez? Ahogyan száz és ezer hasonló gyerek közt mindig éppen a sajátjukért aggódnak leginkább, szeretnének büszkék lenni rá, és mindenki másnál szebbnek, okosabbnak, derekabbnak, boldogabbnak látni? És abban vajon nincs elfogultság, ahogyan a szerelmespárok vagy- a boldog házastár- sak ragaszkodnak egymáshoz? Száz és ezer közül miért éppen az az egy a legkedvesebb, olyannyira. hogy számba sem jöhet rpás, akivel érdemes volna egy ágra fonni az életet. És nincs abban is elfogultság, ahogyan az ember a szülőházát látja más házakhoz képest, a szülöfaluját-városát, a szülőföldjét más tájakhoz képest? Ér folytathatnám barátokkal, munkatársakkal, foglalkozásokkal, sőt még élettelen tárgyak iránt is megnyilvánulhat ro- konszenvünk vagy ellenszenvünk — még két hasonló űrmértékű bögre közül sem részrehajlás nélkül választjuk az egyiket, ha igazán jólesőt akarunk inni. (Tehát még ebben i6 illik ránk az Értelmező szótár meghatározása: elfogult az a személy, „akit Ítéletében, magatartásában részrehajlás, eleve kialakított vélemény, ellenérzés vagy vonzalom befolyásol... nem tárgyilagos.”) No dehát mi közük ezeknek a rokonszenves, mélyen emberi vonzalmaknak-kötődéseknek az embertelenné züllesztő. vak elfogultsághoz? A pályára üveget dobáló szurkolók őrjöngéseihez, a faji, vallási, nemzeti gyűlöl%
