Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-26 / 201. szám

Lemondott a francia kormány Jacques (Chirac francia minisz­terelnök szerdán délelőtt be­nyújtotta kormánya lemondá­sát Giscard d’Estaing köztársa- sági elnöknek. Az államfő a kormány lemondását elfogadta. A köztársasági elnöki hivatal főtitkára a kormány lemondá­sáról rövid bejelentésében el­mondotta, hogy Giscard d'E>s- taing megköszönte a kormány­nak az elmúlt két esztendőben kifejtett „reformtevekenységét” és azt az „odaadást”, amellyel a miniszterelnök és a kor­mány tagjai szolgálták „Fran­ciaország feltétlenül szükséges megújulását”. A köztársasági elnök a korj mány munkáját megköszönve, tehát a saját reformelképzelé­seihez való. hozzájárulást emel­te ki pozitív elemként. Közis­mert, hogy az államfő és Chi­rac miniszterelnök éppen a re­formok szükségességét illetően vallott eltérő nézeteket, míg az előbbi reformok révén balra kí­vánta kiszélesíteni a kormány- többség támogatóinak táborát. I A lemondott miniszterelnök úgy vélekedett, hogy elsősorban 'a j jobboldal erőit kell tömöríteni, s ezt nem segítik elő a refor­mok. Ez a. nézeteltérés nyíltan is jelentkezett az elnök által fontosnak tartott tavaszi. parla­menti vitájánál. Giscard terve­zete annyira felvizezett formá­ban került szavazásra, hogy ere­deti célkitűzését, az adóterhek arányosabb elosztását már alig szolgálta. LAPZÁRTAKOR ERKEZFTT: Giscard d'Estaing francia köz- társasági elnök szerdán' dél­után a párton kívüli Raymond , Barié eddigi külkereskedelmi | minisztert nevezte ki minisz- j terelnökké. (MTI) Az űrhajósok jelentése Leonyid Brezsnyevnek Moszkva Borisz Volinov és Vitalij Zso- lobon szovjet űrhajósok jelentet­ték Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtit­kárának, hogy teljesítették a Szaljut—5 űrállomás legénysé­gére bízott feladatokat és hogy a Szojuz—21 űrhajó leszállóegy­sége a megadott térségben sike­resen földet ért. Az űrhajósok köszönetüket fe­jezték ki Leonyid Brezsnyevnek, amiért állandó figyelemmel kí­sérte a kozmikus technika fej­lődését és az űrhajósok sorsát. (TASZSZ) Pártharcok Japánban Namíbia Húsz esztendővel ezelőtt 1956. augusztus 26-án a délnyugat-af­rikai Fort Naumutoninál fegy­veres gerillák egy csoportja raj­taütött a dél-afrikai megszállók helyőrségén. Ez volt a SWAPO, a törzseken felülálló, nemzeti feiszabadítási szervezet első je­lentősebb akciója, s ezért az ENSZ ezt az augusztus végi dá­tumot ünnepélyesen Namíbia napjává nyilvánította. Az idei Namíbia-napnak azon­ban nem elsősorban a múlt idé. zése ad jelentőséget: úgy tűnik, hogy fordulóponthoz érkezett e sokat próbált ország sorsa. Az Afrika délnyugati sivatagos ré­szében elterülő, 824 ezer négy­zetkilométer nagyságú Namíbiát alig 850 ezer ember népesíti be. Közülük 90 ezer európai száiv mazású, míg a többiek kilenc afrikai törzshöz tartoznak. Nagyrészt feltáratlanok még nversanyagkincsei is, de az urá­niumtól a gyémántig máris szer­teágazó kitermelés folyik. Namíbiát az 1880-as évek de­rekán a császári Németország gyarmatos! tóttá. Uralma azon­ban nem volt tartós, a területet az első világháború idején, az erősebb imperialista hatalom, Nagy-Britannia hódította el. Pontosabban, mint volt német gyarmat, a Népszövetség man­dátumterülete lett, a brit domí­nium, Dél-Afrika kezelésében, így lett a második világháborút követően ENSZ-gyámsági terü­let, változatlanul dél-afrikai fennhatósággal. A fajüldöző kormány azonban saját terüle­teként kezelte, s a lakosság túl. nyomó többségét hátrányosan érintő ún. apartheid törvénye­ket Délnyugat-Afrikára is kiter­jesztette. Párhuzamosan bontakozott ki a harc: valóban világméretű diplomáciai akciók kezdődtek az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, s ennek a szolidaritás­nak kedvező hátszelével a SWA­PO is kibontakoztathatta poli­tikai és fegyveres felszabadítá- si küzdelmét. Az ENSZ Namí- bia-bizottságot alakított, több felhívást intézett Dél-Afrikához, A Lockhced-botrány hullámai miatt nagy a zűrzavar a kormányzó Liberális Demokrata Pártban. A párt két ambiciózus trónkö­vetelője (balról: Takco Fukuda miniszterelnök-helyettes és Ma- szajosi Obira pénzügyminiszter) sajtóértekezleten támadják Miki Takeo kormányfőt. (Telefotó — AP — MTI — KS) ramíbiai főmegbízottat nevezett ü szocialista gazdasági Választási felhívások integráció útján az NSZK-ban »A CDU hétfői, programmeg­hirdető elnökségi ülése után szerdán délután Bonnban kü- lön-külön. ülést tartott a szoci­áldemokraták és a szabadde­mokraták vezérkara is. Mind­két pártelnökség sajtóértekezle- ! tén hozta nyilvánosságra hiva- I talos választási felhívását. Az SPD felhívása a Willy : Brandt pártelnök és Helmut Schmidt kancellár irányításával a koalícióban eltöltött hét év eredményeit hangsúlyozta. A hatpontos dokumentum á gaz­dasági és szociális reformpoli­tika folytatását ígéri, amely „harmadik utat jelent a kapita­lista és a kommunista irány között”, a párt a lakosság teljes foglalkoztatottságának elérését. a szociális szolgáltatások meg­őrzését ígéri. A küpolitikai részében a vá­lasztási felhívás leszögezi, hogy a megértésen és egyensúlyon ! alapuló politikának nincs alter­natívája és hangsúlyozza, hogy a szociáldemokrata párt a nyu­gati szövetségi politika, a nyu­gat-európai gazdasági közösség, erősítése, valamint, a szerződé­seken es megállapodásokon ala- í puló keleti politika folytatása mellett száll síkra. Az FDP választási felhívásá­ban szintén a kormányban el­töltött hét év teljesítményeire hivatkozik. A párt külpolitikai vonatkozásban a nyugati szö­vetség megerősílését és egyide­jűleg egy realisztikus enyhülé­si politika folytatását tartja a legfontosabbnak. Gazdasági té­ren a magántulajdonon alapuló piacgazdálkodás biztosítását te­kinti fő feladatának. A felhívás nagy hangsúlyt helyez arra. hogy az FDP önálló párt, amely választási vetélytánsa a CDU —CSU-nak és az SPD-nek egy­aránt. Mint Genscher pártelnök a sajtóértekezletén elmondotta, pártjának nem az a célja, hogy egy új kormányban több mi­niszteri tárcához jusson, hanem az, hogy az új parlamentben minél több képviselője foglal­hasson helyet. A pártok hivatalos felhívásá­nak közzététele után megkezdő­dik a több mint egy hónapos „hosszú ha jrá". Ennek során a vezető politikusok rendkívüli mértékben előtérbe kerülnek. (MTI) A KGST XXX. ülésszaka a test veri szocialista országok gaz­dasági integrációs folyamatának ötesztendei eredményeit össze­gezheti. miután a legutóbbi 5 év egyben a Komplex Program végrehajtásának első szakasza is volt. A KGST-országok ösz- szesitett nemzeti jövedelme öt év alatt 36 százalékkal nőtt. Há­romszorta gyorsabban, mint pél­dául ugyanebben az időszakban a közös piaci országoké. A KGST-államokban tavaly az ipari össztermelés 45 százalék­kal volt magasabb, mint 1970- ben. A mezőgazdasági terme­lés 14 százalékkal haladta meg az előző öt év átlagát. A növe­kedés fő forrása a hatékonyság javulása volt: például az ipari termelés növekedésének 80 szá­zaléka a munkatermelékenység emelkedéséből származott. A legnagyobb, az egész világ előtt a legvonzóbb siker pedig az, hogy a szocialista gazdasági közösségen belül a legutóbbi 2-3 évben is töretlen maradt a fejlődés, abban az időszakban is tehát, amikor a világ más ré­szein. a leg'fe.jlettebo tőkés ál­lamokban is megtorpant a fej­lődés. Ezekben az eredményekben szorosan összefonódik az egyes országok sajátos nemzeti erő­feszítése és az együttműködés­ből származó anyagi, szellemi erő. A tagállamok népgazdasá­gai az integrációs folyamatban egyre több szállal kötődnek egymáshoz, egyre több nagyobb és kisebb fejlesztési, termelési programban számíthatnak egy­más közreműködésére. Mindez hosszú távon nagy biztonságot teremt a gazdaságok korszerűsí­téséhez, az életszínvonal további növekedésének megalapozásához valamennyi tagországban. A termelési kooperációk, a gyártmány szakosítási megálla­podások gyors ütemben bővülő köre például a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a nagy- sorozatok gyártásához, biztos piacot nyújtva az együttmű­ködésbe bevont termékek szá­mára és ezzel mindenütt, a leg­korszerűbb technikai, technoló­giai megoldások alkalmazására nyílik mód. Az együttműködés fejleszté­séért kifejtett korábbi erőfeszí­tések és az integrációs progra­mok egyre több, gazdagabb eredményét élvezhetik a tagor­szágok. Mélyreható minőségi változás folyamatában vagyunk,. • r napjan ki. Cselekvő támogatást kapott a namíbiai Pép az Afrikai Egy­ségszervezettől, az el nem köte­lezettek mozgalmától (legutóbb a colomból csúcsértekezlet ho­zott határozatot erre vonatko­zólag). A szocialista közösség országai természetesen, elvi po­litikájukhoz híven, nagy rokon, szenvvel kísérik az antiimperia-i lista, antikolonialisla harcot. Nujoma, a SWAPO elnöke nagy megelégedettséggel szólt az el­múlt napokban a szovjet főva­rosban folytatott tárgyalásairól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhívásában augusztus 31-ig adott határidőt Dél-Afrikának, hogy csapatait kivonja Namíbia területéről, megszüntesse a faji megkülönböztetést szolgáló rend. szaoálvokat, s a hatalmat át­adja a SWAPO képviselte népi erőknek. Pretoria természetesen nem akar lemondani gazdag gyar­mati területéről, s különöskép­pen attól tart, hogy Angola és Mozambik felszabadulása —Na­míbia valódi önállósága még tovább gyengíti hosszú távon amúgy sem tartható helyzetét. Végül az ENSZ-„ultimátum” le. járta előtt néhány nappal még­is közölték, hogy 1978 decembe­rében „függetlenséget” biztosí­tanak Namíbiának» rövidesen felállítanak egy „alkotmányozó” testületet, s ideiglenes kormányt alakítanak. Csalárd taktikáról van szó. Olyan látszatfüggetlen­séget akarnak adni Namíbiá­nak, ami nem változtatna a lé­nyegen. Az előkészítő tárgyalá­sokból pedig eleve kizárnák a SWAPO-t, csak azokkal a fize­tett törzsfőkkel tárgyalnának, akiket „megbízhatónak” tarta­nak. Namíbia napján ma minden égtáj felől a tevékeny szolidari­tás érzése száll az igazi függet­lenségért küzdő délnyugat-afri­kaiak, a SWAPO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia. Dél- Afrika, s minden olyan ország népeinek harcát, akik a kolo- nializmus és imperializmus el­len bontottak zászlót­ere.) amit mi sem jellemez jobban, minthogy ma már, egy-egy ága­zat fejlesztése, egy-egy termék- csoport előállítása, egyes nyers­anyagok előteremtése nem egyetlen nemzet ügye, hanem a közösségen belüli feladattá vált; kettő, három vagy valamennyi tagország ügyévé. Közös ügy például a petrol­kémiai ágazat kiépítése — Ma- evarors/.ag és a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK kö­zött. Vagy: a korszerű számí­tástechnikai ipar kibontakozta­tása a tagországok többségének részvételével. Az autóipari együttműködés már a teljes ér­tékű fejlesztési és termelési in­tegráció jegyeit mutatja, annak valamennyi, kölcsönös előnyé­vel. Az összefogás az azbeszt-, a cellulóz-, a fosziörkitermelés bővítésére, a földgáz transzkon­tinentális szállítására, ugyan­csak a minőségi változást jel­zi az együttműködés menetében. Azt. hogy az együttműködés rég túllépett már az egyszerű, a hagyományos árucserén, a kül­kereskedelmi kapcsolatokon, hogy ezek a kapcsolatok nem esetlegesek, egyszeriek, rövid távra szólóak, s nemcsak égj - egy területen mutatkoznak, ha­nem az anyagi termelés vala­mennyi szektorát átfogják. Jel­zik tehát a haladást a teljes ér­tékű gazdasági együttműködés, az integráció irányába — a Komplex Program menetrend­je szerint. ti. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom