Békés Megyei Népújság, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
Lemondott a francia kormány Jacques (Chirac francia miniszterelnök szerdán délelőtt benyújtotta kormánya lemondását Giscard d’Estaing köztársa- sági elnöknek. Az államfő a kormány lemondását elfogadta. A köztársasági elnöki hivatal főtitkára a kormány lemondásáról rövid bejelentésében elmondotta, hogy Giscard d'E>s- taing megköszönte a kormánynak az elmúlt két esztendőben kifejtett „reformtevekenységét” és azt az „odaadást”, amellyel a miniszterelnök és a kormány tagjai szolgálták „Franciaország feltétlenül szükséges megújulását”. A köztársasági elnök a korj mány munkáját megköszönve, tehát a saját reformelképzeléseihez való. hozzájárulást emelte ki pozitív elemként. Közismert, hogy az államfő és Chirac miniszterelnök éppen a reformok szükségességét illetően vallott eltérő nézeteket, míg az előbbi reformok révén balra kívánta kiszélesíteni a kormány- többség támogatóinak táborát. I A lemondott miniszterelnök úgy vélekedett, hogy elsősorban 'a j jobboldal erőit kell tömöríteni, s ezt nem segítik elő a reformok. Ez a. nézeteltérés nyíltan is jelentkezett az elnök által fontosnak tartott tavaszi. parlamenti vitájánál. Giscard tervezete annyira felvizezett formában került szavazásra, hogy eredeti célkitűzését, az adóterhek arányosabb elosztását már alig szolgálta. LAPZÁRTAKOR ERKEZFTT: Giscard d'Estaing francia köz- társasági elnök szerdán' délután a párton kívüli Raymond , Barié eddigi külkereskedelmi | minisztert nevezte ki minisz- j terelnökké. (MTI) Az űrhajósok jelentése Leonyid Brezsnyevnek Moszkva Borisz Volinov és Vitalij Zso- lobon szovjet űrhajósok jelentették Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, hogy teljesítették a Szaljut—5 űrállomás legénységére bízott feladatokat és hogy a Szojuz—21 űrhajó leszállóegysége a megadott térségben sikeresen földet ért. Az űrhajósok köszönetüket fejezték ki Leonyid Brezsnyevnek, amiért állandó figyelemmel kísérte a kozmikus technika fejlődését és az űrhajósok sorsát. (TASZSZ) Pártharcok Japánban Namíbia Húsz esztendővel ezelőtt 1956. augusztus 26-án a délnyugat-afrikai Fort Naumutoninál fegyveres gerillák egy csoportja rajtaütött a dél-afrikai megszállók helyőrségén. Ez volt a SWAPO, a törzseken felülálló, nemzeti feiszabadítási szervezet első jelentősebb akciója, s ezért az ENSZ ezt az augusztus végi dátumot ünnepélyesen Namíbia napjává nyilvánította. Az idei Namíbia-napnak azonban nem elsősorban a múlt idé. zése ad jelentőséget: úgy tűnik, hogy fordulóponthoz érkezett e sokat próbált ország sorsa. Az Afrika délnyugati sivatagos részében elterülő, 824 ezer négyzetkilométer nagyságú Namíbiát alig 850 ezer ember népesíti be. Közülük 90 ezer európai száiv mazású, míg a többiek kilenc afrikai törzshöz tartoznak. Nagyrészt feltáratlanok még nversanyagkincsei is, de az urániumtól a gyémántig máris szerteágazó kitermelés folyik. Namíbiát az 1880-as évek derekán a császári Németország gyarmatos! tóttá. Uralma azonban nem volt tartós, a területet az első világháború idején, az erősebb imperialista hatalom, Nagy-Britannia hódította el. Pontosabban, mint volt német gyarmat, a Népszövetség mandátumterülete lett, a brit domínium, Dél-Afrika kezelésében, így lett a második világháborút követően ENSZ-gyámsági terület, változatlanul dél-afrikai fennhatósággal. A fajüldöző kormány azonban saját területeként kezelte, s a lakosság túl. nyomó többségét hátrányosan érintő ún. apartheid törvényeket Délnyugat-Afrikára is kiterjesztette. Párhuzamosan bontakozott ki a harc: valóban világméretű diplomáciai akciók kezdődtek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s ennek a szolidaritásnak kedvező hátszelével a SWAPO is kibontakoztathatta politikai és fegyveres felszabadítá- si küzdelmét. Az ENSZ Namí- bia-bizottságot alakított, több felhívást intézett Dél-Afrikához, A Lockhced-botrány hullámai miatt nagy a zűrzavar a kormányzó Liberális Demokrata Pártban. A párt két ambiciózus trónkövetelője (balról: Takco Fukuda miniszterelnök-helyettes és Ma- szajosi Obira pénzügyminiszter) sajtóértekezleten támadják Miki Takeo kormányfőt. (Telefotó — AP — MTI — KS) ramíbiai főmegbízottat nevezett ü szocialista gazdasági Választási felhívások integráció útján az NSZK-ban »A CDU hétfői, programmeghirdető elnökségi ülése után szerdán délután Bonnban kü- lön-külön. ülést tartott a szociáldemokraták és a szabaddemokraták vezérkara is. Mindkét pártelnökség sajtóértekezle- ! tén hozta nyilvánosságra hiva- I talos választási felhívását. Az SPD felhívása a Willy : Brandt pártelnök és Helmut Schmidt kancellár irányításával a koalícióban eltöltött hét év eredményeit hangsúlyozta. A hatpontos dokumentum á gazdasági és szociális reformpolitika folytatását ígéri, amely „harmadik utat jelent a kapitalista és a kommunista irány között”, a párt a lakosság teljes foglalkoztatottságának elérését. a szociális szolgáltatások megőrzését ígéri. A küpolitikai részében a választási felhívás leszögezi, hogy a megértésen és egyensúlyon ! alapuló politikának nincs alternatívája és hangsúlyozza, hogy a szociáldemokrata párt a nyugati szövetségi politika, a nyugat-európai gazdasági közösség, erősítése, valamint, a szerződéseken es megállapodásokon ala- í puló keleti politika folytatása mellett száll síkra. Az FDP választási felhívásában szintén a kormányban eltöltött hét év teljesítményeire hivatkozik. A párt külpolitikai vonatkozásban a nyugati szövetség megerősílését és egyidejűleg egy realisztikus enyhülési politika folytatását tartja a legfontosabbnak. Gazdasági téren a magántulajdonon alapuló piacgazdálkodás biztosítását tekinti fő feladatának. A felhívás nagy hangsúlyt helyez arra. hogy az FDP önálló párt, amely választási vetélytánsa a CDU —CSU-nak és az SPD-nek egyaránt. Mint Genscher pártelnök a sajtóértekezletén elmondotta, pártjának nem az a célja, hogy egy új kormányban több miniszteri tárcához jusson, hanem az, hogy az új parlamentben minél több képviselője foglalhasson helyet. A pártok hivatalos felhívásának közzététele után megkezdődik a több mint egy hónapos „hosszú ha jrá". Ennek során a vezető politikusok rendkívüli mértékben előtérbe kerülnek. (MTI) A KGST XXX. ülésszaka a test veri szocialista országok gazdasági integrációs folyamatának ötesztendei eredményeit összegezheti. miután a legutóbbi 5 év egyben a Komplex Program végrehajtásának első szakasza is volt. A KGST-országok ösz- szesitett nemzeti jövedelme öt év alatt 36 százalékkal nőtt. Háromszorta gyorsabban, mint például ugyanebben az időszakban a közös piaci országoké. A KGST-államokban tavaly az ipari össztermelés 45 százalékkal volt magasabb, mint 1970- ben. A mezőgazdasági termelés 14 százalékkal haladta meg az előző öt év átlagát. A növekedés fő forrása a hatékonyság javulása volt: például az ipari termelés növekedésének 80 százaléka a munkatermelékenység emelkedéséből származott. A legnagyobb, az egész világ előtt a legvonzóbb siker pedig az, hogy a szocialista gazdasági közösségen belül a legutóbbi 2-3 évben is töretlen maradt a fejlődés, abban az időszakban is tehát, amikor a világ más részein. a leg'fe.jlettebo tőkés államokban is megtorpant a fejlődés. Ezekben az eredményekben szorosan összefonódik az egyes országok sajátos nemzeti erőfeszítése és az együttműködésből származó anyagi, szellemi erő. A tagállamok népgazdaságai az integrációs folyamatban egyre több szállal kötődnek egymáshoz, egyre több nagyobb és kisebb fejlesztési, termelési programban számíthatnak egymás közreműködésére. Mindez hosszú távon nagy biztonságot teremt a gazdaságok korszerűsítéséhez, az életszínvonal további növekedésének megalapozásához valamennyi tagországban. A termelési kooperációk, a gyártmány szakosítási megállapodások gyors ütemben bővülő köre például a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a nagy- sorozatok gyártásához, biztos piacot nyújtva az együttműködésbe bevont termékek számára és ezzel mindenütt, a legkorszerűbb technikai, technológiai megoldások alkalmazására nyílik mód. Az együttműködés fejlesztéséért kifejtett korábbi erőfeszítések és az integrációs programok egyre több, gazdagabb eredményét élvezhetik a tagországok. Mélyreható minőségi változás folyamatában vagyunk,. • r napjan ki. Cselekvő támogatást kapott a namíbiai Pép az Afrikai Egységszervezettől, az el nem kötelezettek mozgalmától (legutóbb a colomból csúcsértekezlet hozott határozatot erre vonatkozólag). A szocialista közösség országai természetesen, elvi politikájukhoz híven, nagy rokon, szenvvel kísérik az antiimperia-i lista, antikolonialisla harcot. Nujoma, a SWAPO elnöke nagy megelégedettséggel szólt az elmúlt napokban a szovjet fővarosban folytatott tárgyalásairól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhívásában augusztus 31-ig adott határidőt Dél-Afrikának, hogy csapatait kivonja Namíbia területéről, megszüntesse a faji megkülönböztetést szolgáló rend. szaoálvokat, s a hatalmat átadja a SWAPO képviselte népi erőknek. Pretoria természetesen nem akar lemondani gazdag gyarmati területéről, s különösképpen attól tart, hogy Angola és Mozambik felszabadulása —Namíbia valódi önállósága még tovább gyengíti hosszú távon amúgy sem tartható helyzetét. Végül az ENSZ-„ultimátum” le. járta előtt néhány nappal mégis közölték, hogy 1978 decemberében „függetlenséget” biztosítanak Namíbiának» rövidesen felállítanak egy „alkotmányozó” testületet, s ideiglenes kormányt alakítanak. Csalárd taktikáról van szó. Olyan látszatfüggetlenséget akarnak adni Namíbiának, ami nem változtatna a lényegen. Az előkészítő tárgyalásokból pedig eleve kizárnák a SWAPO-t, csak azokkal a fizetett törzsfőkkel tárgyalnának, akiket „megbízhatónak” tartanak. Namíbia napján ma minden égtáj felől a tevékeny szolidaritás érzése száll az igazi függetlenségért küzdő délnyugat-afrikaiak, a SWAPO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia. Dél- Afrika, s minden olyan ország népeinek harcát, akik a kolo- nializmus és imperializmus ellen bontottak zászlótere.) amit mi sem jellemez jobban, minthogy ma már, egy-egy ágazat fejlesztése, egy-egy termék- csoport előállítása, egyes nyersanyagok előteremtése nem egyetlen nemzet ügye, hanem a közösségen belüli feladattá vált; kettő, három vagy valamennyi tagország ügyévé. Közös ügy például a petrolkémiai ágazat kiépítése — Ma- evarors/.ag és a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK között. Vagy: a korszerű számítástechnikai ipar kibontakoztatása a tagországok többségének részvételével. Az autóipari együttműködés már a teljes értékű fejlesztési és termelési integráció jegyeit mutatja, annak valamennyi, kölcsönös előnyével. Az összefogás az azbeszt-, a cellulóz-, a fosziörkitermelés bővítésére, a földgáz transzkontinentális szállítására, ugyancsak a minőségi változást jelzi az együttműködés menetében. Azt. hogy az együttműködés rég túllépett már az egyszerű, a hagyományos árucserén, a külkereskedelmi kapcsolatokon, hogy ezek a kapcsolatok nem esetlegesek, egyszeriek, rövid távra szólóak, s nemcsak égj - egy területen mutatkoznak, hanem az anyagi termelés valamennyi szektorát átfogják. Jelzik tehát a haladást a teljes értékű gazdasági együttműködés, az integráció irányába — a Komplex Program menetrendje szerint. ti. F.
