Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-09 / 161. szám
Július 9; „Ki nyer ma" Békéscsabán! A rádió népszerű zenei fejtörő műsora július 9-én, pénteken délben Békéscsabáról, a megyei könyvtárból jelentkezik. Zenével, irodalommal, képzőművészettel egybefonódó aktuá. lis kérdésekre válaszolnak majd a versenyzők. Az érdeklődők felkészülését segíti a könyvtár négyezer hanglemeze és a bő vá. laszték hazai és külföldi zenei szakkönyvekből és folyóiratokból. A játékra délben az adás színhelyén bárki jelentkezhet, a versenyzők személyét sorsolás útián választják meg. A műsor, vezető: Zsoldos Péter. Dr. Tóth Lajos könyve Tessedik Sámuelről A napokban hagyta el a gyomai Kner Nyomdát jeles hely- történeti kutatónk, a szarvasi dr. Tóth Lajos Tessedik Sámuel életét és munkásságát bemutató könyve. A szerző 425 oldalas hatalmas és kitűnő műve több mint félszáz illusztrációval kiegészítve jelentős összegzés, és szinte kimeríthetetlen forrás, munka egyben. A könyvhöz — megjelenése után röviddel — megérkezett dr. Ortutay Gyula akadémikus levélbeni gratulációja és elismé. rése is. A gyulai munkásszín játszás történetének felderítése Gyula város Tanácsa napirendre tűzte a gyulai színházi elet történetének felkutatását és megírását. Az ezzel megbízott helytörténész kollektíva egyik tagja dr. Marik Dénes, Király Endre életrajzi adatainak kutatása közben nemrégiben a gyulai munkásszínjátszás kezdeti korszakának nyomára bukkant. A Király Endre által szervezett színjátszó csoport a németvárosi olvasókörben működött a két világháború közti időben. Ugyancsak a két világháború között, más olvasókörök és iskolák is helyet adtak műkedvelő csoportnak, melyek sikeres előadásokkal emelték a gyulai amatőr színházi élet színvonalát. A nagymágyarvárosi olvasókörben működő, s igen jeles színjátszó csoportról kevés hírlapi anyag maradt fenn, tehát az itt szereplők, valamint az újvárosi olvasókörben Kertész Lajos vezetése alatt működő színjátszók jelentkezése és adat. közlése komoly szolgálatot ten. ne. Az Erkel mozi helyén volt az ipartestület, amely a színházteremben is szívesen adott helyet a munkásszínjátszóknak és a Szénássy Mátyás vezetése alatt sok kellemes színházi estét biztosító iparos műkedvelőknek. A felszabadulás utáni második virágkorszak ugyancsak jelentős, de ennek már van nyoma a Gyulai Kis Üjságban. A Gyulai Hírlap szívesen közvetíti a jelentkezéseket és a beküldött adatokat, mert csak a széles körű társadalmi összefűzte biztosítja a feltárás sikerét. ®f, Márai György Nehéz méltóság Keresztury Dezső Zrínyi-drámája a gyulai Várszínházban Ritka nagyszerű élmény tanúi azok, akik ott lehetnek a gyulai Várszínházban, Keresztury Dezső Nehéz méltóság című történelmi sorstragédiájának előadásain. Az élmény tüzet az is hevíti, hogy ez a különösen szép és megrendítő drámai alkotás ősbemutató a színházban, a hatszáz éves falak között, me. lyek Zrínyi korában már közel három évszázada magasodtak ki az alföldi tájból, a falak között, ahová a dráma szerint és a valóságban is megérkezett Evlia Cselebi, a híres török uta. zó; a falak között, ahol egy évszázaddal Zrínyi kora előtt véresen megbukott a Habsburg téblábolás egy jobb sorsra ér- demes vitéz magyar kapitány, Kerecsényi László által. A korábbi hetekben azt nyi- | latkozta Sík Ferenc, a gyulai | Várszínház művészeti vezetője, hogy a kortárs magyar írók- műhelyévé szeretné formálni, alakítani a várszínházát; hogy a mostani alkotók mondják el véleményüket és ítéletüket a magyar történelem egy-egy fényes vagy gyászos korszakáról, nyilván a ma közönségének, a kor emberének, hogy szolgáljon az tanulságul, de épülésül Keresztury Dezső megnyerése és a közös munka végeredménye a várszínházi ősbemutató már nemcsak jelzi, hanem bizo. nyitja is a szándék megvalósulását, helyes irányát, mely egyezni látszik a közigénnyel is. Ez pedig nagy szó! Igaz ugyan, hogy látványban kevesebbet kaptunk ezen az estén, de az is igaz, hogy gondolatokban jóval többet. Keresztury Zrínyi Miklósa nemcsak hiteles történelmi személy, hanem hiteles drámai hős is. Sorsának tragédiája a drámában és a valóságban is ezért megrázó, ezért emberi. Zrínyi nagy tervekkel indul. Megérzi, hogy „a török már nem a régi, ereje csak sokasága, most kellene hirtelen rátörnünk”. Ebben azonban számolatlan akadály áll elébe, a császár még a fővezérségtől is megfosztja, és Montecuccoli alá rendeli. Mégsem haboz: hadjáratot, merész kalandot tervez, felégeti az eszéki hidat, a török utánpótlás- vonalának legérzékenyebb bázisát. Hírétől-nevétől zeng Európa, amikor a császár újból cserben hagyja. Kanizsánál veszít, i a török ellenében emelt várát .is lerombolják, nem lehet részese a szentgotthárdi győzelem- j nek, de a dicstelen vasvári bé- j kének sem, melyet ugyancsak j egész Európa megrökönyödésére köt meg Habsburg Lipót Köprüli nagyvezírrel, a vesztessel, úgy , mint vesztes. Zrínyi csalódások sorozalát éli át, miközben világosan kirajzolódik előtte, hogy önmaga porkolábja már az a sűrű, nagy felelősség, amit magára veit; hogy mind mögé áll az, aki sértett; hogy bekerítették, saját királya ostromolja, és „a rohanó időt már vissza nem fordíthatja”. Döntése megrázó: megrendezi saját pusztulását, mert nincs más választása, hogy eddigi éle. tét meg ne tagadja. Maga dönt, senki helyette. Arról, hogy halála élet legyen, „melyben alakot ölt a jobb jövendő gondolata”. A szerző így érzi, így gondolja. Tegyük hozzá: igen, így is történhetett. És miért ne történt volna így? A vasvári béke után újból összekuszálódott történelmi helyzetből és Zrínyi emberi jellemzőiből egyenesen következik a következtetés: halála nem baleset volt, nem is orgyil. kossó'g, hanem megrendezett pusztulás volt. Keresztury azt írja valahol, hogy a nagyság balsorsa a Zrínyié, és látható, érezhető, hogy drámájának minden mondatát ez. az írói lényegévé formálódott következtetés sugallta. így — és csakis így! — alkothatta m?g Zrínyijét, a drámát és a főhőst, és így emelhette méltó piedesz- tálra azt a még ma sem teljesen belátható személyiséget, aki a költő és hadvezér, a szigetvári hős dédunokája volt. A „Nehéz méltóság” színrevi. tele roppant nehéz feladat. Marton Endre kitűnő rendezői kvalitásai az íróval tökéletes összhangban ragadták meg a tragédia lényegét: Zrínyi önpusztító álhatatosságát vállalt küldetésében, „nehéz méltóságában”. Minden ezt szolgálja: a dráma többi szereplői, a kiemelt hangsúlyok, a jelenetek exponálása, és Zrínyi egyre nemesebbre, magasabbra emelkedő alakj a-személyisége, mely egymagában példázza kora Magyarországának teljes tragikumát. Szépen kidolgozott részletek, magas színvonalú alakítások, igaz emberi arcok: ilyen az előadás, a Várszínház idei első premierje. A központ Zrínyi. A választott színész, Sinkovits Imre nagyívű, döbbenetes erejű, költői és szenvedélyes pillanatokkal teli alakítása tanulmány terjedelmű elemzésre ösztönöz. Min. den mozdulatának, arca elko- morulásának, szeme villanásának, gesztusának, felhorkanásának és lágyabb hangjainak is nélkülözhetetlen jelentősége van. Zrínyije szikla és tükör, a kor megelevenedése, és időtlen példaadás: az igazságot kereső és felismerő értelem, a hősi tenni, akarás olyan emberi erények, melyek bármely korokban nagy. gyá formálják azt, aki bír velük. Az előadás minden szereplője híven és tehetséggel szolgálja a drámát, szolgálja Zrínyit, Sinkovits alakítását. Gombos Katalin, Csomós Mari, Kálmán György. Kállai Ferenc, Szokoliy Ottó, Bicskey Károly és Izsóf Vilmos neve mellé felsorolhatnánk a teljes színészgárdát. Üj. szerű és az eddigi hagyományokat alig követi Csányi Árpád díszlete, bár kérdés, helyes voít-e ennyire beépítenie a vár adott részeit; a játék azonban nem szenvedett csorbát, és ez a döntő. A jelmezek nem hivalkodtak, és ezzel nyert sikert Schaffer Judit. Külön kell dicsérnünk Simon Zoltántt az előadás zenei aláfestése nem több a szükségesnél, soha nem kíván előtérbe lépni, csak szolgálni. A második rész szívdobogás-hang. jai torokszorítóan hatásosak. Lehet, hogy kissé hosszúra nyúlt az előadás, lehet, hogy néhány jelenet tömörítése jobban íelizzított volna egy-egy szituációt, az est katartikus élménye azonban magas fokú és elgondolkoztató. Lehet-e több célja az írónak, aki arra vállal, kozott, hogy újból bizonyítsa: a történelemben különös módon ismétlődhetnek alaphelyzetek, és az olyan helyzet, amelyben az emberi helytállás nagy- szerűsége ragyog fel, minden korokban mélységes tanulságul szolgál. \ Sass Ervin Sinkovits Imre Zrínyi Miklós szerepében (MTI fotó, Illovszky Béla) A 26. vasutasnap ünnepi programja Július 9-én, pénteken délelőtt 10 órakor Szegeden, a MÁV- igazgatóságon a törzsgárda-elis- merésben részesülők közül 30 személynek — szolgálati vezetők, függetlenített párt, szak- szervezeti tisztségviselőknek — Kiss Károly vasútigazgató és Ácsai Mihály, a Vasutas Szak- szervezet területi bizottságának titkára adja át a Magyar Államvasutak szolgálatában- eltöltött hosszú évek után járó törzsgár- da-elismeréseket. E napon adják át Budapesten a. „Kiváló Vasutas” kitüntetéseket. Július 10-én, szombaton délelőtt Szegeden, az igazgatóság épületében megkoszorúzzák az 1919-es vasutas mártírok emléktábláját, Délelőtt fél 11 órakor Szegeden, a Tisza Szálló koncerttermében rendezik meg az igazgatóság dolgozóinak központi ünnepségét. Ezen Kiss Károly vasútigazgató mond ünnepi beszédet. Itt-adjók át az „Érdemes Vasutas” és a „Vezérigazgatói Dicséret” kitüntetéseket. A központi ünnepségen kívül Békés megyében több vasúti csomóponton rendeznek ünnepségeket, így Békéscsabán, Orosházán, Mezőhegyesen, Lököshá- zán, Vésztőn. Ezeken az ünnepségeken, illetve a munkahelyeken adják át az „Igazgatói Dicséretet1’, illetve a „Kiváló Dolgozó” kitüntetéseket, a törzsgár- da-elismeréseket, a soronkívüli kinevezéseket és a pénzjutalmakat. Békéscsabán július 10-én, szombaton délután fél 3-kor a Vasutas Művelődési Házban rendeznek ünnepséget. fi milliomos átadta a „stafétabotot” Fotó: Varga József Kétszeresen ünnepelték Békéscsabán, a Volán 8. sz. Vállalatnál Tóth Lajos autóbusz-gépjárművezetőt. Először azért, mert belépett a „milliomosok” táborába, másodszor azért, mert ugyanazon a napon behúzta gépkocsija fékjét, nyugállományba vonult. A szerény, csendes ember kollégái szerint is precíz „pilóta”. Harminchat évet töltött a szakmában: 1940. január lő-én ült először a volán mögé. Dolgozott Gyöngyösön, Kárpátalján, Erdélyben, Budapesten az újjáépítéskor, 1947-től Békéscsabán tevékenykedett. És mindig a személyszállításban. Nem volt könnyű a szolgálata. Azért sem, mert kezdetben Orosházán lakott, és onnan járt be 1968-ig naponta Békéscsabára vonattal . és vissza családjához. Dolgozott GMC-n, ponyvás autón, „Soszon”-on, Ikaruson. Hosszú ideig volt különjárató« és bejárta Közép-Európa valamennyi országát. Az u-tások szerették a szerény, csendes embert. tisztelték szaktudásáéi-t. — Biztoskezű „pilóta” — volt a véleményük. Felettesei is tisztelik, szeretik. Rá mindig lehet számítani. Nem ismerte a lehetetlent, a motor szerelmese, nem is rekedt kinn az úton sohasem. Tóth Lajos „milliomos” gép. járművezető 1968-tól a Békéscsaba—Szeged járatot vezette, közmegelégedésre. Az utasak, ha letelt az órája és más vezette a kocsit, azonnal érdeklődtek: „És Lajos bácsi? Csak nem beteg?” Ha nem volt jelen, azonnal észrevették. Nem másért, egyéniségével, emberségével belopta magát az utasok szívébe. A szűkszavú ember egymillió kilométert vezetett balesetmentesen, s 25-ször körüljárhatta volna a földet. Telis-tele van az élete élménnyel, de nehéz volt szólásra bírni, mindig csak szabadkozott. .— Nem vagyok én különleges ember — mondotta — nem csináltam semmi rendkívülit, hogy érdemes lenne rólam írni, csak dolgoztam. — Szeretem a munkámat, az embereket. És azt tettem, ami a kötelességem. El sem hiszem, hogy a 36 évi gépjárművezetés után most már elérkezett a pihenés ideje. De a tények meg- másíthatatlanok, most már nem ülök a volán mögé. A családomnak élek. Megvallom őszintén, kicsit el is fáradtam ... Tóth Lajos autóbusz-gépjárművezető nyugállományba , vonult. Hiányozni fog a szegedi járat utasainak, de a kollégáknak, a munkatársaknak is. Hiába, elszálltak az évek . . . Tóth Lajos számára egy tartalmas, munkával teli 36 esztendő. Balázs István 5 á 1976. JÚLIUS 9.
