Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

Orgonazene ein berköselben

Theo Saris orgonaestje Békéscsabán

Ügy tűnt, hogy az orgona sípjai ezen az estén különös némasággal várták a megszólalás pillanatát. Végül életrekeltek a holtnak vélt sípok, csilingelve megszólalt Sweelinck Echofani tasie-je.

Szólnunk kell az evangélikus nagytemplom orgonájáról. Nagy kincse Békéscsabának ez a közel egy éve felújított hangszer, mely már több ízben szólalt meg világhírű művészek keze- nyomán. Mostani vendégünk Theo Saris holland orgonamű- vesz fiatal, de elismert tehetség — nem szokványos darabokat hozott magival. A repertoárjában szereplő orgonaszámok megismertették a hallgatósággal azokat a műfajokat, melyekhez különleges hangszer, hangszín- variációk kellenek, örömmel hallottuk, hogy Theo Saris otthoni, holland mesterek müveit szólaltatta meg. .

Előadása első részében a barokk kort megelőző mesterek fantáziái, áriái, szonátái hangzottak el. Az orgonaművé6z nemcsak virtuozitásról tett bizonyságot, hanem sokkal inkább arról a lelkületről, odaadásról, amelynek segítségével kapcsolatot tudott teremteni a régi komponisták világával. Pachelbel- és Scarlatti-művek után Filip Emmánuel Bach képviselte az érett barokk zenét. Érzésem szerint jobb lett volna egy kimagasló preludium, vagy toccata és fúga, Bach F-dur szonátája helyett. Már csak azért is, mert a továbbiakban modern orgonazene következett. A még ma is élő holland mesterek kromatikus akkordfűzései, harmóniái nem tudták Johann Sebastian Bach nélkül feloldani a bennünk levő feszültséget. A mai daraboknak azonban kétségtelen érdeme volt, hogy ezt a távolinak vélt hangszert. az orgonát emberközelbe tudták hozni. Érdekes meglepetést tartogatott számunkra műsorában Theo Saris. Klerktől, egykori mesterétől előadott Images-ben, „képmások”-ban, saját magáról festett portrét. Nincs félreértés! Saját magáról! Klerk tanítványairól egy-egy „képmást” írt. Az Energico tétel Theo Sarist jelképezte. Akik odafigyeltek, felfedezhették a darab éles ritmusaiban, erőteljes lüktetésében az orgonaművész karakterét. Íme az orgonamuzsika nemcsak hangulatteremtő erő, de em berá brázol ás rá is alkalmas zene!

Nem szokványos, élő hangverseny volt. Theo Saris közel hozta hozzánk az orgonamuzsikát és játékával az embert, saját magát.

Győri János S.

Az orosházi olimpikon

A

z elmúlt hetekben minden sportszerető ember Montreal híreit figyelte. Ha olimpiáról volt szó, természetesen1 csak a kanadai város eseményeire figyeltünk, pedig idehaza is volt egy jelentős vetélkedő. Igaz, nálunk a versenyzők nem, az uszodában vagy a stadionok zöld gyepén mérték össze tudásukat, hanem a laboratóriumok üvegcséi mellett és az egyetemi tantermek hűvös csendjében folyt az összecsapás. A nemzetközi fizikai diákolimpián részt vevő magyar csapat egyik tagja volt Gulyás Mihály, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium idén érettségizett tanulója.

— Sajnos, be kell vallanom, hogy várakozáson alul szerepeltünk a versenyen — mondja Gulyás Mihály. — A magyar csapat az esélyesek közt indult, az első két napon még vezettünk is, de aztán egy kis hiba csúszott a számításainkba, így lemaradtunk a dobogóról. A szocialista országok versenyzői, valamint l franciák, svédek és a nyugatnémet fiatalok vettek részt a diákolimpián. A magyar csapatba 2 budapesti fiún kívül Szolnok és Csongrád megyéből jöttek fizikusok. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az öt versenyzőből álló csapatban második emberként képviselhettem megyénket.

j Gulyás Miska már az általános iskolában örök barátságot kötött a matematikával és a fizikával. Hetedikes korában megnyerte a megyei matematikai versenyt, a gimnáziumban pedig egymás

után érte el a szebbnél szebb eredményeket. Győrös Gyula tanár irányításával rendszeresen részt vett a Matematikai Lapok feladatainak megoldásában, második helyezést ért el az Arany Dániel matematikai versenyen, negyedik lett az Eötvös Lóránd fizikaversenyen, és hogy a bronzérem se hiányozzon a tarsolyból, harmadikként végzett az országos középiskolai tanulmányi versenyen. A trófeagyűjteményt szerette volna a diákolimpiáról hozott aranyéremmel ékesíteni, de ezúttal az ellenfelek jobbak voltak.

— Különösen a győztes szovjet fiúk szerepeltek kitűnően — mondja az orosházi olimpikon. — Heti húsz órában foglalkoznak fizikával és félelmetesen jó kobakjuk van. Igaz, a búcsüvacso- rán én tanítottam őket az orosz guggolós táncra, de ez a vetélkedő sajnos nem a néptánctudást mérte. Jövőre talán eredményesebben szerepelnek a mieink. Kár, hogy én már nem lehetek köztük, (hiszen a diákolimpián, csak középiskolások vehetnek részt. A tanulmányi versenyek alapján felvettek az egyetemre, jövő évtől kezdve matematika szakos hallgató leszek, s addig egy éven át a hazát védem. Persze, a nyári vakáció jó része még előttem van, ezért megpróbálom egy kicsit kipihenni magam. Bár a számok világához az ember sose lehet hűtlen, tehát nem ígérem, hogy a szünidőre egy napra is sutba dobom a tudományokat.

A. T.

„A tanulás, a közművelődés segítése legalább olyan fontos, mint a termelés, az érdekvédelem”

Beszélgetés a

\

A napokban határozott az Országos Közművelődési Tanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa: a vállalatoknál közművelődési bizottságokat kell alakítani a dolgozók művelődésének irányításához, segítéséhez. Az SZMT kulturális, agitációs és propagandaosztályának vezetőjével, Hajdú Antallal és munkatársával Homola Csabánéval beszélgettünk a megyei lehetőségekről és gondokról.

Homola Csabáné:

— Rövid ideje dolgozom ebben a munkakörben. Még ismerkedem a tennivalókkal. Azt már is látom, hogy a társszerveknek, az ágazati bizottságoknak még jobban össze kell fogniuk a hatékony, egységes munkásmüvelődésért. Amikor egy gyárhoz, vagy vállalathoz külön-külön ellátogatunk, mindnyájan ugyanazokról a feladatokról beszéljünk, azonos célért, ez a fontos! A termelő üzemek pedig egyenrangú félnek ismerjék el a szakszervezetet A kérésünket, a segítségünket ugyanúgy várják és fogadják mindenütt, ahogyan már sok helyen a megyében.

Hajdú Antq.1:

— Sokszor ütközünk a csupán termelésközpontú szemlélet falába, bár a nagyobb ipari üzemek közül többen megértik, hogy a termelésben megtérül a kul- turálódásra fordított pénz és idő. Példaként Békéscsabán a BAR- NEVÁLL-t, a Tégla- és Cserépipari Vállalatot, a MÁV-ot, a Kner Nyomdát említem, ők 6,5 millió forintot fordítottak a köz- művelődésre az utóbbi időben. Az Orosházi Üveggyár naponta 3 millió forint értéket termel és évente félmilliónál is többet költ munkásainak továbbképzésére. A 8-as Volán, a Békés megyei Építőipari Vállalat vezetősége műveltebb, képzettebb dolgozókat szeretne nevelni munkásaiSzakszer vezetek Meg] munkatársaival

bői, ezért nem sajnálják a pénzt sem ilyen célokra fordítani. ,

Homola Csabáné:

— Ha egy üzemi munkás s szakszervezetről hah. szinte törvényszerűen az érdekvédelem, a fizetésemelés vagy a beutaló jut az • eszébe. Talán nem is tudja, hogy mennyi pénzzel, jó tanácsosai támogatjuk a közművelődés különböző területeit. A megye 12 szakszervezeti művelődési házát, a klubtanácsot, a műkedvelő művészeti csoportokat, a közművelődési vetélkedőt, a színházbérlet-vásárlást, a különféle politikai, mozgalmi akciókat, a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek egyetemi előkészítőjét anyagilag is segítjük. A legnehezebb nevelőmunkánk az, hogy szemléletté alakítsuk: a közművelődés egyenrangú az érdekvédelemmel, a termeléssel. A munkások ne csak azért legyenek ma már vezetők, mert munkások, hanem azért is, mert tájékozottak, műveltek, megfelelőek a vezetésre.

Hajdú Antal:

— Tizenhat éves koráig minden gyermek iskolaköteles. Miért telik meg újra és újra a dolgozók iskolájában a 18—25 éves tanulók létszáma, miért nem végzik el időben a nyolc osztályt? Szeretnénk, ha a szocialista brigádok tagjai azzal is törődnének, hogy társaik gyermekei ne maradjanak ki az iskolából. Persze hogy érdeke az tizemnek is, hogy képzett dolgozói legyenek! A textiliparban, ahol főleg nők dolgoznak többen, nagy a munkaerőhiány, sokan vannak gyermekgondozási szabadságon. Ki helyettesítse ilyenkor azt a munkásnőt, aki tanulmányi szabadságon van? Egy-két üzem már segíti a kismamák otthoni tanulását, de az országban találunk jó példát arra is, .hogy a gyermeküket egy- kettő-három évig otthon gondozó mamákat szervezetten képzik. A mi megyénkben is hasznos lenne az asszonyoknak és az üzemeknek egyaránt ez a forma. Sokat segíthetnek az üzemi,

ei Tanácsának

szakszervezeti bizottságok, az ilyen tanfolyamok éielrekeltésé- ért. Azt kellene elérnünk, hogy legalább a nagyobb vállalatoknál a közművelődéssel függetlenített szakember foglalkozzon. A szakszervezeti kultúra munkásai csak a meggyőzés erejével szólhatnak bele egy-egy gazdasági egység közművelődési munkájába. Sajnos akad még olyan gyár- vagy üzemvezető, akinek ez kevés. Felesleges pénzkidobásnak tartják a mozi- vagy színházjegyre költött pénzt. Amíg ők így éreznek, a mellettük dolgozó munkások is követik a rossz példát, nem igénylik az olvasást, a színházba járást.

Nem elég beszélnünk a munkásművelődésről. A határozatok, döntések csak holt betűk, vagy kipipált célfeladatok maradnak, ha nincs aki megvalósítsa őket. Nem kényszerből, hanem meggyőződésből. Milyen módon segítik Békés megye ipari, mező- gazdasági üzemei dolgozóik művelődését? A megalakuló köz- művelődési bizottságokban kik dolgoznak majd és hogyan képzelik el a jövőt? Hogy választ kapjunk kérdéseinkre, ellátogattunk a megye kis- és nagyüzemeihez, vállalataihoz é§ gyáraihoz. A legmeggyőzőbb bizonyítékot a gyakorlat tényei adják.

Bedé Zsóka

Parkosítás

Csárdaszálláson

A lakosság társadalmi munkában vett részt Csárdaszálláson a parkosításban. Szinte nincs olyan ház, amelynek ne lenne szépen gondozott virágos, kertje. A társadalmi munka szervezésében a tanácstagok aktívan vettek részt, s ezt tették a tsz tagjai ós vezetőd is.

Mesterek és tanítványok

A régmúltról szóló szépirodalmi és politikai olvasmányaimban gyakran találkozom a „mester úr” és tanítvány kapcsolatát bemutató írásokkal. Az inasok, öreg inasok, segédek kivétel nélkül mindenhol kiszolgáltatottak voltak, nyomorogtak, fáz. tak, magas tandíjat fizettek, valcoltak és hányódtak egyik mestertől a másikig. így igaz. De igaz az is, hogy a mérce mindenütt igen magas volt — elsősorban az iparos érdekében, de a tanuló számára is — gyor. san és precízen kellett dolgozni. . Aki tanult mesterségéből akart megélni, magas szinten kellett műVelni szakmáját. A szaktársak, a munkásotthonok sohasem hagyták magukra a kezdőket ; a közös sors, az érdekazonosság arra kényszerített, hogy ne csak szakmára tanítsa, nak. hanem emberségre, öntudatra is neveljenek.

A szakmunkásképző intéze. tekben a gyerekek ma ingyené, sen tanúihatnak, a szakma fogásait lépésről lépésre módszeresen sajátítják el. A szakoktató nem végez termelő munkát, kizárólag a gyerekeket tanítja, többek között arra, hogy adott idő alatt kötelességük a lehető legjobban elsajátítani a szakma minden csinját-bínját.

Ha valakiben van egyfajta ősz. tönös szakmai érzék, szívós aka. rat, figyelmes és lelkiismeretesen dolgozik, jó szakmunkássá — s ha az oktató is úgy akarja — öntudatos munkássá válik. A vizsgák után, mint szakmunkások, rendszerint visszakerülnek azokba a brigádokba, ahol a gyakorlati óiákon munkájukkal már . bizonyítottak. A gyárakban. az üzemekben, a szövetke. zetekben a munkavégzés folyamatos. idős és ifjú szakemberek elfoglaltak, normára és határidőre dolgoznak. Nemigen jut idő a kezdők tanítgatására, pal. lérozására. A kezdő mérnökök, orvosok, irodisták, technikusok betanításánál hasonló a helyzet. Nem . egy pályakezdőtől hallottam: kíváncsiskodó kérdé. seikre félszavakkal felelnek, hátramozdítónak. okvetetlenke. dőknek tekintik őket és nem ér. tik, bogy miért nem tud valaki valamit, ha egyszer tanulta. Sőt, Az is előfordul, hogy féltve takargatott titokként őrzik a szakmai fogásokat. A pályakezdők közül sokun teljesen magukra vannak hagyatva. Előfordul, fhogy napok, hetek telnek el, és nem tudják a mellettük dolgozó szaktárs nevéf. nem ismerik családi körülményeit. „Majd

meglátjuk, mit tud" — mondják a régiek, a kezdő szakember pedig elkezdi élete első munkanapját úgy, hogy nem ér. zi: ezentúl közéjük tartozom én is.

Kevesen vállalnak többlet- munkát, kevesen vállalkoznak arra, hogy egy kezdő fiataléin, bér munkahelyi gondját nyakukba vegyék. Pedig ha valaki megtanult egy mesterséget, többnyire messze van szakmája csúcsaitól. A csúcsot mindenki igyekszik elérni, de nem mindenki bírja szusszal. Nem mindenkiben van kitartás és erős akarat, vannak közöttünk gyen. gébbek is, olyanok, akik képte. lenek a szakadatlan harcra, akiknek biztató szóra és jóleső hátbaveregetésre van szükségük. Ahhoz, hogy valaki képességeinek maximumát elérje, állandóan szellemi támogatásra és támogatóra van szüksége. Ha környezete ezt biztosítja, inspirálja, ha bízik benne: erején felül képes dolgozni.

Nem túl gyakran, de tapasztaljuk azt Is, hogy egymásra talál a termés?etadta tehetség, gél és szorgalommal bíró kezdő és szakmáját magas szinten mű. velő mester, méghozzá olyan mester, aki nemcsak szakmájá. ban kiváló, hanem tanítványával közvetlen, emberi, baráti kontaktus kialakítására is képes. De ez cgak akkor fordulhat elő. ha a mester maga választja ki a tanítványok hete-