Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

Étkezzünk vitamindúsan A jó modort is tanulni kell A HÁZIASSZONY a család egészségének legfőbb őre, ha az étrend összeállításában mindig gondol arra, hogy legyen benne vitamindús zöldségféle és gyü­mölcs és ha az étel készítésénél, a nyersanyagok tárolásánál be­tartja a vitaminok megtartására vonatkozó szabályokat. Néhány gyakorlati tanács: Minél rövidebb ideig párol­juk, főzzük a zöldségféléket, annál több vitamin marad meg bennük. A túlfőzés csökkenti az étel vitaminértékét. A zöldpetrezselymet közvetle­nül felhasználás előtt vágjuk apróra, és a tűzről levett kész ételbe keverjük bele. Így teljes mértékben megőrzi vitamintar­talmát, zamatét. A FRISS SÁRGARÉPÁT, fe­hérrépát ne hámozzuk, hanem kaparjuk vagy kefével mcesuk tisztára. A zöldségféléket köz­vetlenül főzés előtt aprítsuk fel. Ha a felaprított zöldséget hosz- szabb ideig hagyjuk a levegőn, C-vitamin tartalmának jelentős részét elveszti. A zöldbabot és az egyéb zöld­ségfélékét is felaprítás előtt mossuk meg, mert a felaprított növény sérült selejtjeiból a víz kioldja az ásványi sókat, vita­minokat és egyéb értékes anya­gokat. A zöldbabot forrásban levő sós vízbe tegyük fel főni, hamarabb megpuhul. Több vi­tamin marad meg a zöldbab­ban, ha egészben kevés olajban vagy vajban néhányszor átfor­gatjuk, majd víz hozzáadásával puhára pároljuk, tejföllel leönt­jük, petrezselyemmel megszór­juk. Hús mellé kitűnő. HA UBORKASALÄTÄT ké­szítünk, ne csavarjuk ki a le­vét, mert értékes anyagok men­nek veszendőbe. A legyalult uborkát tegyük üvegtálra, só­val, cukorral, ecettel ízesítsük, majd jól keverjük össze. Ha le­vet ereszt, hintsük meg piros- paprikával, törött borssal. Te­tejét paprika- és paradicsom- szeletekkel díszítjük. Így még vitamindúsabb lesz a saláta. Bármilyen zöldféléből készítünk salátát, és nem kerül azonnal fogyasztásra, takarjuk le, te­gyük hideg, sötét helyre. A le­vegőn hagyott saláta veszít C- vitamin tartalmából. A frissen elkészített ételben sokkal több" a vitamin, mint az állottban. Ha a család tagjai különböző időben esznek, min­dig csak annyi ételt melegítse­nek, amennyit elfogyasztanak. Minden melegítés csökkenti az étel vitamintartalmát. NYÁRON TÉSZTAFÉLÉK, sütemények helyett fogyasszunk tejszínhabos gyümölcsöket, rend­kívül nagy a táp- és vitamin­értékük. összekeverhetjük a gyümölcsöket túróval, tejföllel vagy joghurttal és ízlés szerint cukorral. A gyümölc6leveket fogyasszuk tejjel. Készítsünk vegyes gyümölcsből salátát hús­ételek mellé. Emelhetjük a sa­láták vitamintartalmát, ha el­készítésüknél ecet helyett cit­romot. cukor helyett mézet hasz­nálunk. A zöldfélék főzővizét az éte­lek készítésére használjuk fel, mert a főzóvízben sok értékes tápanyag van. A rizsköret is íz- letesebb, táplálóbb lesz, ha zöld­fi SÍKSHímS^. 1D76. JULIUS 25. séges húslével engedjük fel, és tálaláskor a tetejét gazdagon meghintjük petrezselyemzöld- d«l. GONDOLJUNK a téli vita­minszegény hónapokra is. Te- 'gyünk el nyersen gyümölcs­szörpöket, epret, málnát, ribiz- két, meggyet és szedett a kö­vetkező recept szerint: egy kg gyümölcshöz 6 dl vizet, fél ká­véskanál szalicilt, 1 kávéskanál borkősavat számítunk. Az anya­gokat porcelántálban jól össze­törjük. Kisebb tüllzacskókba merjük, felfüggesztjük, edényt teszünk alá és hagyjuk, hogy magától csepegjen ki a folya­dék, nyomkodni nem szabad. Kb. 12 óra múlva megmérjük a lecsepegett folyadékot, ugyan­annyi súlyú cukrot adunk hoz- | zá, s addig keverjük, amíg a cu- j kor elolvad. Utána -. szalicilos vízzel kiforrázott üvegekbe tölt­jük. légmentesen lezárjuk. Té­len kellemes lesz az aromás, vi­tamindús szörp. Régen kuruzslásszámba ment, esetleg cirkuszi mutatvány volt a hipnózis. Ma a modern orvos- tudomány meghatározott ese­tekben, például bizonyos ideg- rendszeri megbetegedésnél, mű­tétnél altatás helyett, makacs alkoholisták elvonó kúrájánál rendszeresen alkalmazza a hip­nózist. mint gyógymódot. Sajá­tos idegrendszeri állapot a hip­nózis, valahol az alvás és az éb­renlét között, amelyet bizonyos embereknél erre alkalmas sze­mélyek tudnak kiváltani. Könyvtárnyi irodalma varr, né­zetek csaptak ö«6ze felette, de élettani hátterét még ma sem ismerjük pontosan. A kérdés tanulmányozásában sokat segítettek az állatkísérle­tek, hiszen az állatok idegrend­szerében lejátszódó folyamatok könnyebben megérthetők, mint a bonyolult idegrendszerű em­bernél. Rájöttek, hogy a legtöbb állat hipnotizálható, nemcsak azok. amelyek élettanilag az Sokszor h szülő is megsértő­dik gyermeke egy-egy modatta- lan megnyilvánulásán, ha adott helyzetben a családon belül, vagy ismerősök előtt nem az el­várása szerint viselkedik. Ter­mészetesen vissza kell utasíta­nunk a helytelen viselkedést, el­tűrni, belenyugodni semmikép­pen sem szabad, de okán feltét­lenül el kell gondolkodnunk. A jó modorra is meg kell taní­tanunk a gyereket, hisz bár­mennyire is jó eszű, intelligens, az emberi érintkezés szabályait nem tanulja meg magától. Még akkor sem. ha szüleitől mindig kifogástalan, udvarias viselke­dést lát. Persze, ebben is igyek­szik utánozni őket, de ez nem elég. a tudatosítás szintjére kell hoznunk e téren is a nevelést. Egy-egy rendkívüli helyzet előtt (zsúrra megy, vendégek jönnek, üdülőben stb.) meg kell beszél­nünk vele külön is az illemsza­bályokat. A sértődöttet adni egyébként •em helyes, hisz a gyerek leg­többször nem érti, mivel bántot­ta meg szüleit, akaratlanul tette. Ha leülünk, s elmondjuk, mi esett rosszul, legközelebb bizo­nyára nem követi el a hibát. emberhez állnak közel. Régóta ismert például, hogy a békát könnyű „megbúvóim”, hipnoti­zálni. Bárki kipróbálhatja; ha hasával fölfelé tenyerünkbe he­lyezzük, majd másik kezünkkel könnyedén megkopogtatjuk a hasát, órákra megmerevedik. De nem is kell minden esetben megérintenünk a hasát, elég ha ujjunkkal egyszer-kétszer cset- tintünk. Ha a megmerevedett állatot valamilyen erős ingerrel nem ébresztjük fel, magától esetleg nem is „tér észhez”, ha. nem megmerevedett helyzetben akár ki is szárad. Hasonló kí­sérletek végezhetők baromfival és sok más, még vadon élő ál­lattal is. . Éépünkön egy béka-hipnoti- zálási kísérlet látható. Az állat a hipnotikus reakciógátlás miatt szokatlan helyzetben mozdulat­lan marad: kinyújtott végtagjait a megszokottnál eltérően, nem húzza vissza. Fá-si Katalin Hipnotizált béka fl kulturált beszédmodort csak szüleitől tanulhatja meg a gyerek. Akkor válik természeté­vé, ha ez az otthoni érintkezés­nek is sajátja. Ha vele szemben mindig udvarias hangot ütünk meg: — hozd ide légy szive«' kérlek, keresd elő —, s amikor kezünkbe adja a kért tárgyat, nem feledkezünk meg a köszó- nömről — ezt a modort, sajátítja el, ez válik számára természe­tessé. ö is így érintkezik szülei­vel, a felnőttekkel, testvéreivel, társaival is. Ahogy tőlünk hall­ja, úgy adja vissza. Ha modorta- lan velünk, figyeljük meg, mi­lyen stílusban érintkezünk mi csemeténkkel, bizonyára felfe­dezzük hibánkat. Persze, nemcsak mi hatunk rá. Társai között, azok kedvéért nem egyszer trágár fordulatokat kever beszédébe, így is azono­sulni akar velük. Ez csak átme­neti; éretlen vonás. Ha az ott­honi alap megfelelő, ezt hamaro­san kinövi. Gyakran van baj a köszönés­sel. Először is tudatosítanunk kell a köszönési formákat: hol, kinek, hogyan kell. Nem egyszer azért nem köszön, mert zavarban van, nem tudja melyik formát alkalmazza. S ha látja, ez nem­csak üres formaság, hanem ki­fejeződik benne a másik ember iránti megbecsülésünk, bizonyá­ra kevesebb nógatásra lesz szük­ség. A kultúrált étkezésre is csalá­di körben kell megtanítanunk. A kés, villa, szalvéta használatá­ra. Arra, hogy másra is tekintet­tel kell lenni, nem illik mind ki­szedni a finomabb falatokat, s csak olyan mennyiségben szabad a tányérra szedni, hogy nyisok- nak is elegendő jusson. A kulturált megjelenésről is szólnunk kell. A cipő, a ruházat gondosságáról, a haj, a test ápoltságáról, El kell mondanunk, milyen öltözék illik a különféle alkal­makra, és hogy kulturált megje­lenésünkkel is kifejezzük mások iránti megbecsülésünket. Jó mo­dor és tisztelet, becsület ember­társaink iránt szorosan össze­függő fogalmak. A modortalan- ság többnyire a belátás hiányát is leleplezi. Például azért nem adja át a gyerek helyét az idŐ6. megfáradt embernek, mert nem érez vele együtt, nem tudja ma­gát a helyébe képzelni, közöm­bös iránta. A lányi Horváth László Ruhaszárító nylonzsinór és néhány műanyag vagy fém, esetleg faka- rlka szükséges ehhez a praktikus törUlközőtarlóhoz, amely kis kam- pósszögre függesztve lóg a falon, Mimién karikát a zsinórra hurkol­va rögzítünk (a zsinór a karikák mögött halad tovább), mintegy 30— 40 cm távolságra a következő. Ahány családtag, annyi karika szük­séges. ...hogy a rózsaterméssel ke­csegtető türelem nem mindig elégíti ki az embereket. Például az a nyúltenyésztő is szívesen lemondott volna bármilyen szép és ígéretes rózsáról, aki kedden felkeresett, panaszkodván, hogy ugyan déli 12-től 1-ig jelezték az élönyúl-átvételt a békéscsabai Jókai utcában, ám még léi sWor sem kezdtek hozzá. Mint a bá­csi említette, türelmesen várt 30—40 kisállatlenyésztő társával együtt, de hasztalan, mert se ró­zsa, se átvétel, csak élő nyúl a kosárban, ládában, szatyorban, sót tán élő nyúl egyre kevesebb, a tikkasztó meleg következtében. Az ősz ember — dicséretére le­gyen mondva — nemcsak saját érdekében beszélte el mindezt (hátha tud segíteni a nagy S-sel írt Sajtó, mint nagyhatalom), hanem bölcs számolgatásba kez­dett. Ha csak 30 kisállattenyész- tő mindegyike csak öt . nyulat vitt az átvevőhelyre, az összesen 150. Tegyük fel, hogy 80 forin­tot ér egy nyúl, akkor 150x80 egyenlő 12 ezer forint. De akadt, aki nem 5, hanem 30 nyulat is át akart adni... Mindent összevetve: nem kis dologról van szó. Jogosan vető­dik fel a kérdés: hát nem kelle­nek a nyulak, most, amikor a háztájiról, a kisállattenyésztés­ről annyi szó esik?! Dehogynem, hangzik a válasz, ám az ÁFÉSZ- átvevő sem, saját maga ellensége. Ugyanis amiig a Barnevál nem küld kocsit, addig ö a saját sza­kállára nem vásárol fel, nehogy az ö nyakában maradva nyúlja­nak ki a nyulak a forróságban. Járművön múlott tehát az egész, és el kell ismerni, hogy a türe­lemnek is van határa. Habár azt is beszélik, hogy le­gyünk türelemmel, s egy darabig ne közlekedjünk Mezökovácshá- za és Medgyesegyháza között. A héten magam is ezen az úton akartam végig haj ta'(ii, de oko­sabb emberre hallgatva nem tet­tem • ezt. Kilométereken át zú­zott kővel szórták tele az utat az annak féltő gondját viselő iit- javítók. Ismerősöm, aki könnyel­műen arra ment gépkocsijával, nemcsak az utat járta meg. Ugyanis egy felpattanó kő ösz- sze törte járműve szélvédőjét. Szerencsére baleset nem történt, s szerencsére fizet a biztosító. Sajnos nem értek az útjavítási munkákhoz — azt is beszelik, hogy ebben nem vagyok egye­dül —, de szerintem ilyen eset­ben az lenne a helyes, ha az AB helyett más fizetne a kárért. Mindegy. Legyünk türelmesek, ne elégedetlenkedjünk, majd véget ér az útjavítás is, sőt a sza­badságolások időszaka is. Most sokan irigykedve gondolnak ar­ra, hogy amíg ők mások munká. jót is végzik, azok a mások fo­lyó-, vagy tengerparton üdülnek, s egyáltalán nem izzadtságban fürdenek. Azt is beszélik, hogy néhol a pluszmunkát végzőt jó- szándékú buzdítás helyett meg le is gorombítják: miért nem dolgozik ennél jóval többet?! Ez azonban csak amolyan szóbe­széd lehet, mert aki ilyet tesz. abból teljességgel hiányzik az adott objektív helyzet ismerete és a gondok megértése. Márpedig ilyen ember nálunk semmikép­pen sincs. Vitaszck Zoltán / \

Next

/
Oldalképek
Tartalom