Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
KÖNYVJELZŐ: Galgóczi Erzsébet: A | ■■ ii ■ rr közös bún Galsai Pongrác írja az Élet és Irodalom 1976. május 1-i számában: „Galgóczi Erzsébet az élő magyar irodalom állandó belföldi tudósítója.” Fáradhatatlan Jelentéstevő, önjelölt társadalmi ellenőr, érzékeny ok- nyomozó, pecsétes igazolvány nélküli revizor, tévedhetetlen helyszíni szem- lész és nagy képzelőerejű művész egyszemélyben. ’ Elég csak legújabb regényét, A közös bűn-t elolvasni ahhoz, hogy osszuk Galsai megállapításait. A regény cselekménye 1C56. november 8-án éjjel Indul el szövevényes útjára, amikor két disszidálni szándékozó fiatal felzörgeti az Öreg Sokorai tanyáját, szállást kérve egy éjszakára. Az idegen szálláskérő mindig gyanús, s felettébb azzá válik, ha éjszaka érkezik. Nem is részesülnek udvarias fogadtatásban, az istállóban kapnak egy sarkot, «hol meghúzhatják magukat. A háziaknak még idejük sincs arra, hogy reggel megbeszéljék az éjszaka eseményeit, mert reggelre óriássá dagad a történet: a két fiatalember közül csak az egyik fekszik az istállóban, de az is holtan, brutális módon szétvert fejjel. Valamit tenni kell. Az állapotok zűrzavarosak, hivatalos szerv nincs, aki ilyennel törődjön, a háziaknak kell dönteni a halott idegen további sorsa felett. „— Meg aztán — hajolt közelebb Sokorai — ha jelentjük, kire terelődik a, gyanú? Legelőször is miránk!,.. Ha pedig nincs gyilkos, aki beismerje a tettet, ki marad gyanúban? Mi, a Sokorai család! Mi vagyunk, azok, akiket vallatnak, meghurcolnak, esetleg ránk, is bizonyítják, mert — laposan Nádvágóra pillantott — lehet, hogy önnek más a tapasztalata, de., az emberekből azt a vallomást lehet kiverni, amire a vallató kíváncsi. És ha hónanok, esetleg évek múltán kiderül is az igazság — ha ugyan kiderül! — addigra a szé- gven hetediziolen pait.unk marad, a gyanú, a b'zalmat- lansáf*: jó. ió kiderült, hnev nem ők ölfék mee. de mégis lehetett ott valami Az öreg Sokorai fnldhnz- ragndt. mevosontnspdott lo- gjkáiáhan plonrw; éléttaoayz- ta'at sűrűsödött, s ey“rt nem is csodálkozunk a döntésén: a hullát a Dunába kell dobni, s azután hallgatni, mint a sír. A döntést Imre fia hajtja végre, aki alig ocsúdott még fel első szerelmes éjszakájából, amit Wégmann Andreával töltött, kinek szülei.-azért menekültek ide, mert apjuk vezető ember, s a városban nem lennének biztonságban. Telnek, múlnak a zavaros hetek, hónapok, mindenki keresi helyét , a világban. Kerekes tsz-elnök például most látja eljönni az időt arra, hogy erőszakkal tago- sítsa, kollekti vizái ja Sokorai földjét, tanyáját. És meg is tenné, hiszen az egész falu vezetése sógor, koma jóbarátságra épül, — de Wégmann (hálából a bújtatásért), időben megálljt parancsoltat a hatalom mámorában megszédült kiskirálynak, akinek egész famíliája olyan szegény volt 45 előtt, hogy még bolhájuk sem volt, „és mindent elloptak mindenhonnan, ami tíz fillérnél többet ért.” De háborog Boháné anyai szíve is, aki nem tud belenyugodni Zsigmond fia eltűnésébe, s még betegen is nyakába veszi Ausztria lágereit, hogy eleget tegyen az anyai szív parancsának, mely különösen azóta nyugtalan, hogy Kuberkó Ferenc karján meglátta fia karóráját... A közállapotok lassan normalizálódnak, a bűnüldöző szervek is egyre hatékonyabb munkára képesek, s így a hurok — ha lassan is — de szorulni kezd Kuberkó hínárosan szövevényes meséi körül, amelyeket barátja eltűnéséről ad. Letartóztatják, s a tények és tanúvallomások, súlya alatt nincs más kiút számára, mint a beismerő vallomás. Egyetlen nyitott kérdés marad csupán: hogyan került a holttest a Dunába? A tanyán tett helyszíni szemle azonban erre is választ ad, bár az olvasó előtt ez a válasz már a regény elején ismert. Az igazi válasszal azonban adós marad Galgóczi is, meg az a sötét néhány hónap is, mely felszínre dobta a munkakerülőket, a zavarosban halászókat, lumpenproletárokat és politikai kalandorokat, bemocskolva közben ártatlan embereket is. ..Sehol egy biztató templomtorony, kacskaringósan füstölgő kémény, sehol egy távvezeték, vonatfütty, kutyaugatás, de még friss szekérnyom sem a fölfagyott úton. Hihetetlen, hogy itt emberek élnek. S ha igen, mert hiszen itt ülnek előtte, honnan szerzik be a sót, a fényt, az inget, az iskolát, a híreket és az emberek nyájmelegét? Közös-e tehát a bűn? De még mennyire az! Mert újjátermeli önmagát, hiszen kuberkó rács mögé kerül, de Sokorai Imre eltűnik, nem tudni hová. Felakasztja, vagy vízbeveti magát, netán disszidálni próbál? Nem tudjuk meg ebből a remekbeszabott kisregényből. Azt azonban örök tanulságként emlékezetünkbe véshetjük, amit Sokorai Imre így fogalmaz meg: „Nem lehet élni olyan világban, ahol minden megtörténhet az emberrel.” Szilárd Ádám 4 főnök az asztal alatt, titokban fájó gyomrát tapogatta. Nem bírta már úgy á pálinkát, mint régen. Amikor hasfalán át a legérzékenyebb pontra tapintott, feljajdult: — Tolvajok! Disznók! Az állam pénzén akarunk meggazdagodni?! Mi ez a számla? Mi az, hogy 600 forint napidíj? Mennyi van engedélyezve egy hónapra, mi? Azok ketten meg. ott vele szemben csak egymásra sandítottak. Nem szóltak. Ezt a jelenetet tudniillik nem dialógként, Írták meg. Itt csak ‘a főnök beszélhet. — HáfömszáZ!. Háromszáz, ha elfelejtették volna! Nem hatszáz! Vagy talán ebben a melegben számolni sem tudnak már? Ez nem lesz így jó drága elvtikéim! Az elvtikék továbbra ;s mély átéléssel játszották a rájuk osztott néma szerepet. Közben a főnöknek a pénzről a felesége jutott eszébe. Estig feltétlenül pénzt kell szereznie Pénzt. Legalább ezer forintot. Ennyi talán elég lesz ahnoz, hogy az asz- szony megint megbocsássa az éjszakai kiruccanást, hiszen ötszázast hagyott a Kék Bókában. — Most lóduljanak! Szóljanak Gyurkának. Megyek mindjárt én is, csak még rendet teszek itt. Kifelé indultak. — Várjanak! Vigyék az UaxtoKi József Szérű Bartóki József Eendős asszónyok elszámolást. Nem írom alá. Az állam pénze nem pelyva. Jól jegyezzék meg! Közben majd gondolkodhatnak azon is, mire lehet felhasználni egy kocsiderék nyírfát!! o A fiatalabbik beosztott az ebédlőben az írnok mellé telepedett. Homlokára tolta napszemüvegét. Megkérdezte: — Kérsz egy üveg sört? Kért. Nem is egyszer. Ebéd után néhány perccel a raktár előtti gesztenyefa árnyékában találkoztak. Az írnok két, újságpapírba cső-, magolt üveget adott át a napszemüvegesnek. A másik, az öregebb már az oldalkocsis Jávát tűráztatta. Bőrkesztyűjét begombolva arra gondolt, vajon a nap- szemüveges lesz-e annyira pimasz, hogy elkérje tőle az írnoknak fizetett hat üveg sör árának a felét. Hamarosan megnyugodhatott. Jött a társa. — Egy húszassal tartozol, majd ne felejtsd el — mondta a pótülésre szállva, miközben táskáját óvatosan az oldalkocsiba engedte. . A nyírfák nem nyújtottak igazi védelmet a merőlegesen tűző napsugarak ellen. Egymás mellett álltak. A bőrkesztyűs lenézett a nap- szemüveges húsos, izzadó tarkójára. A vereitékcsep- pek utálattal töltötték el, a hosszan szóló motorkürt meg egyenesen felkavarta a gyomrát. Éppen mint a mentő, amikor vitte az a.sz- szonyt. A mentőorvos tarkója is így izzadt. Akkor is hányinger fogta el. Rengeteg pénz ment el. akár a megelőző két szülésnél is. És mind a három lány. Nem baj. Sose tudiák meg. mi az: pénzt hajtani a családnak. A tülkölésre nagy nehezen előkerült a telepőr. Szemeit teljesen benőtte a sűrű, őszes szemöldök, s esvábként is csupa szőr volt az egész ember. — Fát, leket venni? — kérdezték tőle. — Nem — mondta és már fordult ’s vissza. — Al’iőpf? — Vr.'íoit a borVec7fy1ic Kissé elbizonyt^binnHott — Nb.rn »19^0 — monHt« megint az őr, de nem nézett h?frr* A ■PiöfolohbiV. nft n mobr. mo^f arra gr-v^it. foisS-rj Mrom íbr*« iq elkelt volna. Kz az iii őr 11.0V b'fc.ví^ tosz arra, hogy ők hivatalos személyek — tulajdonképpen. Közben a bőrkesztyűs az őr után szaladt: — Várjon tata. Van itt valami, ami érdekelheti magát. Az őr megijedt, hívta volna a kutyát, de meglátta, hogy a. motornál álló alak valami pálinkásüveg félét húz elő az oldalkocsiból. — Mennyi az? egymást. A napszemüveges kapott először a homlokához. — Hát persze, a Pali! A bőrkeskztyűs azonnal kapcsolt. — Gyerünk Kisszilvásra — mondta a teherautó so- tőrjének, aki azonban szabadkozni próbált. Kapott egy százast... Kőváry £. Péter: PÉNZBŐL ÉLÜNK — Egy liter. Az őr kirántotta a karját a bőrkesztyűk közül. — Várjon öreg. Ne siessen úgy, van itt rpég egy. Az őr nem szóit. Bement a kunyhójába. Azok meg ketten értetlenül nézték egymást. Húsz év alatt most először csődöt kell mondaniuk? Nemsokára két erdőkerülő bukkant fel. Motoros fűrészt hoztak. Három órakor már ott állt glédába.n a kunyhó ínögötti tisztáson negyven sudár, fehér törzsű nyírfa. Épp egy kocsiderékra való. Kocsit szerezni, az már nem jelentett külön feladatot a főnök beosztottainak. A közeli ktsz gépkocsielőadónője, akit a háta mögött mindenki csak Ragyácskának hívott, a nap- szemüveges néhány ügyetlen bókjáért, és a továbbiak reményében mindenre hajlandó volt. A boltos Pali arcáról nem túl sok örömet lehetett leolvasni, amikor a régi ismerősöket meglátta. — És mit csináljak ért ennyi nyíriával — kérdezte tőlük bambán mosolyogva. — Eladod a cigányoknak. — Anélkül is elviszik. — Az már a te bajod. Na gyorsan azt a két ezrest, mert mindjárt vége a munkaidőnek. Még vissza is kell érnünk. Túlórázni meg nem szeretünk. Pali végülis csak 15 százast1 talált kéznél, ezt azonban mind odaadta azt latolgatva, hogy beletelik az két hétbe is, míg a „kiesést ledolgozza”. De nem szólhat semmit, „ezek a gyerekek mindig rendesek voltak vele”, és ebből már nemcsak egy házat épített föl, hanem egy Wartburgra is be tudott fizetni. 0 0 A főnök gatyában nyitott ajtót nekik. Arca fénylett még az ebéd zsírjától Dühös lett, hogy már itt is megzavarják. — Mit akarnak? — Hát izé... a fa — próbálkozott a bőrkesztyűs bukósisakját lecsatolva. A főnök csak most fedezte fel a teherautót. — Idióták, mit kezdjek én ezzel a fával? Rájuk csapta az ajtót. A haverok álltak. Nézték A főnök olvasatlanul gyűrte zsebébe a százasokat. A napszemüveges elé tette az elszámolásokat. A főnök rájuk sem nézett, csak aláírta a papírokat. Azután hirtelen kitört: — Ezért még ülni fognak' Igaza lett. A bőrkesztyűs meg a napszemüveges még másnap hajnalban is ott ült a Kék Rókában. Most történt meg velük először, hogy nem sikerült berúgniuk,,.
