Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

\ Szeressük okosan az öregeket ló neked, öregem, hol­naptól nincs rohanás, nincs ide­geskedés, hajtani sem kell... — búcsúznak a nyugdíjastól a munkatársak, néhány szál virág még és ... kész. Másnap tán sze­líd örömet is érez, amikor évti­zedek szoktatta pontossággal fel­nyitja a szemét: „No, a kollégák ott, a műhelyben, a hivatalban, az intézetben... Én meg szé­pen leballagok a térre, és meg­mártom magam a napsütésben ... Viszem a sakkot i$, hátha akad valami...” ÉS aztán? Mi lesz aztán? Né­ha még útra kel, beleszippantani újra a volt munkahely levegő­jébe. Ügy véli, az ottaniak kitö­rő örömmel fogadják. Legköze­lebb, mintha terhes lenne a je- lenléte... Jó. Akkor nem megy többet. „Ne döcögjön mindig utánam; papa, látja, mennyi a dolgom” — hárítják el a fiatalabb család­tagok, ha beszélgetést kezdemé­nyez. S előbb-utóbb akkor is le­intik, ha véleménye van a csa­ládi vitában: „ugyan nagyapa, maga ehhez nem érthet, maga már öreg”. Jó neked, öregem — mondták a munkatársak, amikor elbúcsú­zott. Gondolkodjunk ei egy pillanatra. Eddig csak „nagypa­páról” beszéltünk, és nem vélet­lenül. Mert a „nagymama” az egészen más! Persze, vannak egyedülálló idős nők. Mielőtt azonban a nyugdíjas kor magá­nyosságáról beszélnénk, el kell ismernünk: a családban élő, ak­tívan már nem dolgozó nő: a nagymama lényegesen előnyö­sebb helyzetben van a beillesz­kedés, az új viszonyokhoz való alkalmazkodás dolgában, mint a hasonló korú férfi. A magyarázat nagyon egysze­rű. Akár együtt élnek, akár nem, a fiatalasszony: a lány, a meny fellélegzik, hiszen a nagymama most majd többet jön — és se­gít. Megfőzi a vasárnapi ebédet, talán még a mosást is vállalja, s ami a legfontosabb: vigyáz a gyerekekre! Ellátja, ápolja, ha beteg. A nagymama -r- kincs. A nagymama pótolhatatlan. A nagymama érték. A nyugdíjas nő így soha nem lesz magányos; akár akarja, akár nem: erről gondoskodik a családja. A nagy­mama hálás, és nem boldogta­lan. De mi legyen a nagypapával? (És a nagymamák közül is néme­lyikkel ?) Az idős ember — a pszi­chológia tanúsága szerint — ál­talában megértő, szemlélődő, nyugodt. De csak akkor, ha a munkából való kiesés nem ala­kul át nála a tétlenség állapotá­vá. Ha volt munkahelyén nem látogatóként kezelik, hanem to­vábbra is óvják, vigyázzák a meghitt kapcsolatot. Ha nemcsak meghallgatják, hanem kérik, sőt, elvárják tapasztalatait, ötle­teit, élesztgetik munkakedvét. Ha nem sajnálják az időt arra, hogy elmagyarázzák neki az új­donságokat, hiszen az ismeretek befogadásának nincsenek kor­szabta határai. így a munkahely­hez fűződő szálak nem szakad-, nak el, s a nyugdíjas kiegyensú­lyozott marad. A „feleslegesség" önkínzó, testet-lelket őrlő gondo­lata fel sem merül benne; fel­frissülő energiával, beidegződött rutinnal, gazdag tapasztalatok­kal még igen hasznos tagja lehet a közösségnek. ' A szervezet végső, visszafor­díthatatlan sorvadása, a szellem hanyatlása akkor következik be, amikor az idős ember visszalép társadalmi feladataitól, minden­fajta munkatevékenységtől, kö­zömbössé válik a mindig meg­újuló élet iránt Vagyis „felad­ja”. Ne engedjük, hogy eljus­son idáig. Szeressük okosan az öregeket! Segítséggel, persze. Amit nemcsak volt munkahelyé­től, a népművelés különböző fó­rumaitól, hanem a családjától is meg kell kapnia. És nem úgy, hogy éppen szerétéiből vagy fél­tésből az öregeket mindentől megkímélik. Legyenek önálló feladataik. Bármi, amit szívesen végeznek, csak rendszeresen, kö­vetkezetesen csinálhassák. Gond­jaikkal pedig soha ne hagyjuk magukra őketf Folesinszky Veronika ÉTELEK CSIRKÉBŐL Csirke mexikói módra: 15 dkg hüvelyes bab, fél liter víz, 1 egész mélyhűtött csirke, 4 evő­kanál olaj, 2 hámozott vörös- h agy ma-, 1 gerezd fokhagyma, 8 dl erőleves (forró). 8 dl fehérbor, 2 babérlevél, 3 paradicsom, 1 késhegynyi bors, 6 evőkanál pap­rikakrém (erős). A babot előző este vízbe áz­tatjuk, majd kb 1 órán át főz­zük az áztató vízben. A csirkét hagyjuk felengedni, majd 8 rész­re vágjuk, és forró olajban mindkét oldalán ropogósra süt­jük. Kivesszük az átsült csir­két a serpenyőből és az apróra vágott vöröshagymát és a fok­hagymagerezdet kevés sóval a forró olajban pároljuk, arany­barnára sütjük. A húslevest, fe­hér bort, babérlevelet és az erős paprikakrémet hozzáadjuk, meg­keverjük. A csirkehúst ismét be­letesszük a serpenyőbe, és 30 percig pároljuk. A paradicsomot rövid ideig forrásban levő vízbe rakjuk, bőrét lehúzzuk és fel­négyeljük. Kb 5 perccel a főzés befejezése előtt hozzáadjuk a paradicsomot és a puhára főzött babot. Végül borssal ízesítjük. „Lepke” csirke: Hozzávalók: 1 sütnivaló csirke, só, bors, vaj. Szósz: 1 evőkanál citromlé, 2 evőkanál brandy. Töltelék: 4-6 db banán, 2-3 al­ma, 1 evőkanál mazsola, 1 evő­kanál erős paprikakrém, 20 dkg vaj. Körítés: 2 banán, citromlé, pet­rezselyem, citrom héja. Elkészí­tés; A banánt és az almát meghámozzuk és darabokra vág­juk, kevés vajban megpirítjuk és mazsolával, reszelt citromhéjjal és paprikakrémmel elkeverjük. A csirkét megsütjük. A szószt citromlével és brandyvel ízesít­jük. A körítéshez 2 banánt hosz- szában három részre vágunk és leöntjük citromlével. A banán­darabokat a csirkemellre erősít­jük fogpiszkalóval. Pfettezse- lyemmel és citromszeletekkel díszítjük. * Védett értékeink 8 Békés mm. PUJSACt 1976. JÚLIUS 17. Külföldi modellek Kardoskúti Fehértó; a nagy madárvonulások pihenőállomása A Kardoskit-pusztnköz|x>nti F>liértó térképvázlata A nyár nagy divatja a csíkos minden változata. Első képünkön két kedves csíkos délelőtti ruhát mutatunk be. Rendkívül divatos a fehér-piros és sötétkék színösszeállítás. A második képünkön bemutatott ruha Ízlésesen ötvözi mindhárom szint; a ruha alapszíne fehér, a csikdiszítés piros és sötétkék. Ez a diszkrét összeállítás minden korosztálynak alkalma« és rendkívül elegáns. Most még nyári kánikula van, és ha ilyenkor kimegyünk a pusztára, csak a forrón vibráló levegőt látjuk, s benne távoli tanyákat, magános fasorokat Kevés madarat láthat ilyenkor az avatatlan szem. Inkább csak a vizes, tocsogós, iszapos foltok körül találkozhatunk a puszták madaraival. Persze a vakszik melletti székíűvirágos földpad­kákon is költenek madarak, mint például a széki lile, de most nyár derekára már szétfu­tattak apró fiókáik. A pacsir­ták énekét is ritkábban halla­ná. A madarak nagy részénél be­fejeződött a fiókanevelés, és öregek, fiatalok egyaránt táplá­lékkereséssel, nyári kóborlással töltik az időt. Egyes fajok köl­tözése már nyár végén megkez­dődik, de a vízimadarak több­ségének vonulása szeptember, október, november hónapokban zajlik le. A „mieink” ilyenkor már délebbi országokban van­nak, hozzánk pedig Észak-Eu- rópából és a sarkvidéki tundra- övezetből jönnek a hatalmas vadréce-, vadlúd- és darutöme­gek. Más madarak vonulását is megfigyelhetjük, de ezek a leg- szám ottev őb bek. A 488 hektáros kardoskúti-ter­mészetvédelmi terület 1966-ban létesült. Az egykori ős-Maros egyik mellékága hömpölygőit valamikor erre, és annak íeltöl- tödött maradványa a 3 km hosszú, sekély, szú kés tómeder. A védett terület 100 hektárján ■tó és nádas,, valamint 150 hek­tár legelő van, mely most tom­pa szalmasárga színével unal­mas látványnak tűnhet a felüle­tes szemlélőnek. De a szikesedő talajon meghúzódó szántók, le­gelők és maga a Fehértó vál­tozatos talajformák, növény- és madártórsulások kincsesbányá­ja. A Fehértó onnan kapta ne­vét, hogy nyáron, amikor ki­szárad, hófehér sziksó „virág­zik” rajta. Augusztusi estéken a felforrósodott mederből a vad- récék ezrei „húznak ki” az éjszakai legelőkre; finom, fehér por kaivarog utánuk ... A kardo&kúti természetvédel­mi terület madárvonuláskor a Kárpát-medence legjelentősebb pihenőállomása. Tehát indokolt volna már a védett terület nagy­ságát megnövelnünk, hiszen a terület nyugalmának és jó fek­vésének köszönhető, hogy mind nagyobb vízivad — madártöme­gek keresik fel. Lassan kicsi lesz a terület. Egy-egy ilyen pi­henőszigetre pedig feltétlen szükség van vadgazdálkodási szempontok miatt is. Jelentősé­gét igazolja az a tárny is, hogy az UNESCO felvette nemzetkö­zi jelentőségű természetvédelmi értékei közé. Kardoskút különleges értéke az őszi daruvonulás, mely az utóbbi évtizedekben talán ta­valy ősszel tetőzött a legna­gyobb számban; a hideg-ködös, sötét novemberi hajnalokon mintegy 4000 daru indult a kör­nyező legelőkre, elhagyott ku­koricatarlókra! Ma már párat­lan élmény az októberi, novem­beri éjszakákon hajnali deren­gésben krúgató darvak megfi­gyelése. Madarásznak is ritkán adódó élmény. Olyan létszám­mal pedig, mint tavaly volt, ta­lán sosem lesrz többet — bár té­vednék. A dairuvonulással egy időben tetőzik a vadludak és récék mozgalma is. Létszámuk általában 50—;Ö0 ezer körül mo­zog, de 1975-ben a vadlibák csaknem százezies, a vadrécék pedig százhúszezres létszámmal tetőztek. Az észak—déli irányú vízivad vonulásának mindig is fő út­vonala volt a magyar Alföld ke­leti szegélye, és nemcsak a hor­tobágyi. hanem a biharugrai, csabacsűdi, kígyósi legelők és vadvizes területek is jó étsza- kázóhelyei voltak e vadaknak. Jelenleg a legvédettebb vidé­künkön, a kardoskúti természet- védelmi területen találkozha­tunk legnagyobb létszámukkal. Réthy Zsigmond muzeológus 'jf Fűszernövényeink történetéből A fűszerek hatóanyagai külön­böző illő, éleres, aromatikus olajok, festő és csípő« vegyületek, alkaloi­dák:. Ezért nagy részüket csak mér­tékletesen lehet használni, sőt ©gyes betegségeik — vérnyomás, Vese-, •fcív- gyomorbantalmak — esetén teljesen mellőzni kell őket. A fűszernövények részben a gyök­törzsükben rejtik fűszeres anya­gukat, mint a gyömbér, a kálmos, másutt a lak kérge termel olyan vegyűleteket, amelyek alkalmassá teszik az ételek ízesítésére. A kéregííiszerek közül a legérté­kesebb a minden háztartásban köz­ismert fahéj. A fiatal ágak kérgét lehánt/ják és szárítva hozzák forga­lomba. Sok növény virág«, is köz- ísmeri, közkedvelt fűszer, ilyen a Molukki szigetekről származó szeg­fűszeg: a mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld fa 'fürtben csopor­tosuló kis virágait még bimbó ko­rukban szedik le. A termésíűiszerek közűi a bors a legismertebb. Ázsiától Dél-Európáig igen gya­kori gyomnövények a mustárok (fe­hér, fekete és indiai mustár). A magvakból kipréselt olajat étkezésre és világításra, vagy szappangyártás­hoz használják, a magok őrleménye szolgáltatja az étkezési mustárt. Az amerikai kontinensről származik a paprika, a sz/egfubors és a vanília. A Földközi-tenger fűszernövényei­nek leveleit vagy fiatal szárrészeit használják. Ismeretesek a kapor, a tárkony, a majoránna, a csombor, a koiiander. László Zsuzsa 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom