Békés Megyei Népújság, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

Tanulni gyűltek, hegy taníthassanak

]úlius 24-én zárul Békéscsabán a népművelők továbbképzése

Az iskola üvegajtaján tábla: évnyitó szeptember 6-án. Kihalt folyosókat, nesztelen csendet vár a belépő Békéscsabán, a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző Iskolában. Kitárva az ajtót, két emelet magasát betöltve zeng az énekszó: „Éljen minden bájos, szép nő, kedves, egyszerű, mélyen érző!’’ A vegyeskorus szünetében népi zer.e ütemére dobbanó lábak zaja hallatszik, lüktet, él az egész épület. Szinte minden osztályteremben, kis és nagy helyiségben komoly oktatómunka folyik. Csaknem félezer népművelő fordul meg július hónapban ebben az intézményben, itt zajlanak ugyanis a megyei művelődési közípont nyári bentlakásos tanfolyamának előadásai.

Földszint, népi táncosok

— 1'essek csak elindulni a tornaterem felé, mondja az útbaigazító portárs, kihallatszik majd a zongoraszó.

— Tam-tiri-ri-ram — gyakoroljuk csak a ringó variációkat. Egy-két-há... egy-két-há, vezényel Bőm Miklós, a Balassi Táncegyüttes koreográfusa Harmincöt férfi és nő ring«•»«MHIHIIIinidlIMOlllHUalINMIII

Hálóját

• *

I a szerencse... j

• a

A halász „ül hosszú, mé- * ; la lesben”. Időnként meg- • ■ emeli a hálóját.

Váratlanul ellenőrök je- j ! lennek meg.

— Szabad a halászenge- j

5 délyét? — szólítja jel az I ! egyik.

—• Otthon hagytam.

— Akkor a személyazo- l

Z nossági igazolványát ké- ■ j rém.

— Azt is. •

— Szíveskedjék az oda- •

j tait bemondani! :

—Balogh Sándor, Sár- j j kad, Nagy Károly utca 26. :

• — diktálja, mintha előre •

| betanulta volna.

— Ilyen utca nincs.

; — De kérem ...

• — Szedje szépen össze a •

S holmiját. Odamegyünk a • : homokbányában dolgozó ! ; emberekhez, majd ők meg- ; ; mondják, hogy ki ön tulaj- ; ! áonképpen.

Elindulnak. Félúton j

; megszólal a „halász”:

— Ne jelentsenek tel! Z

: Itt a személyazonossági iga- Z ; zolványom.

Előveszi a zakója zsebé- \ « bői és átnyújtja.

j — Hát mégsem Balogh 5 ! Sándor? — kérdezi tetetve ; : az egyik ellenőr.

— Melléfogtam..: Tóth 5

• Mihály vagyok.

— Miért halászott, ha. Z

Z nincs engedélye ?

— Mert este berúgtam 5

: és nem mertem hazamén- ;

; ni. Inkáb kijöttem ide, a ; : Fekete-Körös partjára, a 5

I Mályvádi erdőhöz halászni Z ! — válaszol, miközben a ;

: hátizsákjából előveszi a •

• szódásüveget és nagyot ■

• „sklukkol” belőle.

— A háló is magánál volt ;

• a kocsmában?

Erre már nem válaszol. Z ; Nem is kell. Majd. még je- : : lel annak a kérdéseire, aki ; ; az orvhalászat miatt fele • !

• lősscgre vonja. Annyi bizo- jj 5 .nyos. hogy — ha valakinek 2 S a hálóját elhagyja a sze- s 1 rencse —, az ilyen szóra- ;

• kozás elég sokba kerül. ■

! Néhány száz forintba biz- • S tosan. ha nem többe.

—or ■

«MasaciMidUHcimHtmmimiMmuis

..Három csillag van az égen” felszabadultan, jókedvűen táncolnak a gyermekjátszó-tanfolyam résztvevői (Fotó: Veress Erzsi)

leng-lép irányító szavára. Népi táncegyüttesek tagjai, diákok, munkások, népművelők. Ismerős arcokat látok, a gyomai Kö- rösmeniti, a gyulai Körös és a békéscsabai Balassi táncegyüttesek tagjai közül. Popovics Pálné Dombegyházáról érkezett:

— Az általános iskolában dolgozom. Édesanyám huszonkét évig tanított népi táncot a fiataloknak, az ő tanító kedve él bennem is. Szeretném folytatni a munkáját. A művelődési ház adna helyet, zenekart, csak osz- sze kell fogni a csoportot. Ösz- szel megpróbálunk együttest alakítani, csak sikerüljön a népi- tánc-oktatói vizsgám!

Kétéves képzés résztvevői a jelenlevők. Eddig főleg elméleti ismereteket szereztek, ez a két hét a nehéz, izzasztó, de örömteli gyakorlati munka ideje, Aki ezt kedvvel, erővel kibírja biztosan jól vezeti majd otthon a csoportját!

Első emelet, gyermek játszócsoport vezetők

Karcagi Gyuláné, a tanfolyam vezetője Budapesten, az Alsóerdősor úti iskola tanárnője:

— Azt szeretnénk, ha minden kisgyermek szívesen táncolna, énekelne népdalt. Nemcsak az a fontos, hogy néhány tehetséges fiú és lány tanuljon színpadi táncot. A tanítók, tanárok hívó szavára, kedvcsináló nótájára még áz esetlenebb csöppek is nekibátorodnak. Budapesten a Népművelési Intézet és az OPI rendezett először ilyen továbbképzést a pedagógusoknak. Ezt a jó példát követte Békés megye. Öröm látni, milyen szívesen tanulják a felnőttek a gyermek népi játékokat, népdalokat. A békési gyermekkönyvtár munkatársa együtt kacag, perdül- fordul a kétegyházi, szarvasi pedagógussal. Lám csak, felnőtteket is milyen vidámmá, elevenné varázsol a jóízű játék, hát még a gyerekeket! Ősszel felkészülten várják a pajtásokat Nagykamaráson, Dobozon, Mező- kovácsházán és a megye számos más helységében. Nagy László kétegyházi testnevelő tanár SO gyerekkel indul július 25-én egri kirándulásra. Frissen szerzett élményeit azonnal hasznosítja a tábori játékokban...

Második emelet, kórusvezetők

— Féltjük a gyerekeket, nem tudunk eleget nyújtani a szép éneklésből, muzsikálásból számukra, ha kevesebb lesz az énekóra jövőre. Nagyon fontos pedig a harmonikus testkultúra mellé a kiegyensúlyozott léleknek az éneklés öröme. Üdítően váltja fel az énekóra az iskolában a nehezebb tárgyak oktatását, s a kikapcsolódás után kony- nyebb újra a fizika, kémia rejtelmeit boncolgatni.

A kórusvezető pedagógusok aggodalmait jegyeztem a továbbképzés szünetében. Tóth Mihály karnaggyal, a KÖTA munkatársával közösen elemezték az Éneklő Ifjúság című rádióműsor Békés megyei énekkarainak produkcióját. Rá’cz Sándorné szeghalmi kórus vezető: — Tegnap a békéscsabai zeneiskola igazgatója beszélt a kórusművek betanításáról. Megérttette velünk: csak átéléssel, hittel lehet énekkart tanítani...

Bá besöpör fvezetők

— A bábkészítőknek olyan anyagokra van szükségük, amelyet készen kapni sehol sem lehet. Ha az üzletekben járunk, a frottírtörülközőben meg kell látnunk a bábfigura testét. A gombválasztékban a vigyorgó mackószemet kell észrevennünk. Nagyon sok türelem és idő szükséges a bábkészítéshez — tanítja üenkefy Konrád. a Napsugár Bábegyüttes vezetője hallgatóságának. Gyuláról. Mezőberényből. Békéscsabáról csokornyi óvónő, tanítónő figyeli a báboktatási alapképzés elméleti tudnivalóit. Kétéves ez a tanfolyam, minden' hónapban egy vasárnapot, és ezt a nyári hetet rászánják a tanulásra.

o

Tizenöt csoportban, különböző szakágakban, tudományokban szereznek jártasságot a továbbképzések résztvevői. Tanfolyam - vezető Pál Miklósné, a megyei művelődési központ munkatársa. Irigylésreméltó erővel, kedvességgel irányítja, segíti a zavartalan tanulást. Az amatőr művészi mozgalomban, a honismereti kutatásban, a művelődési házak módszertani munkájának javulásában kamatozik majd az az idő, amelyet Békéscsabán töltenek tanulással a megye népművelői.

Bedé Zsóka

5 tíMMSBSsr.

V 1976. JÜL1US 16.

Bolyai lános estéje

Piróth Gyula történelmi monológja a Várszínházban

Amire Fi-óth Gyula, a szolnoki színház művésze vállalkozott, nagy formátumú vállalkozás. Nem mintha erejét meghaladta volna, erről szó sincs, Piróthnak sikere volt kedd éjszaka a gyulai vár boltíves termében. Kocsis István „Bolyai János estéje” című történelmi monológjának bemutatásával. Amikor a nem mindennapi produkció végén felhangzott a néhány tucatnyi néző vastapsa, kétféle kérdés is elindult útjára. Az egyik, hogy sokkal többen lehettünk volna, a másik pedig: Piróth Gyula kitűnő színész, a mesterség fortélyainak egész arzenálját ismeri, miért hallunk róla aránylag kevesebbet, mint érdeme megkövetelné?

Ez utóbbi azt hiszem a legbonyolultabb , a színészi művészi érvényesülés útjai nem mindig beláthatok, és nem is egyenesek. Az első kérdés viszont olyan következtetést is magában hprdoz, hogy a kezdet nem könnyű itt sem, az irány jó, ezt kell tenni, jövőre és azután is hasonló éjszakai előadásokat, színházi élményeket csatlakoztatni a két nagy bemutatóhoz.

Mondták többen, hogy Piróth estje a nagy kísérletek sorába tartozik, akárcsak a „Nappali virrasztás”, melyet az elkövetkező héten játszanak a vár mögötti ligetben. Nos, Pifóth jóval többet nyújtott a kísérletek színvonalánál, alakítása ebben a történelmi monológban másfél órás színészi bravúr.

Az írott szöveg, Kocsis István műve az első feltétéi ahhoz hogy a színész megragadhassa a sikert. Kocsis érzékletesen, szenvedélyesen írta meg Bolyai Jánost, a monológ jól tagozódik és épül egymásra, megidézve a halálra készülő tudós töprengő önmarcangolását, felvillanó el- mélyének csodálatos sziporkáit, élete mérlegre tételét és konklúzióját. „Az ember akkor ember, ha a választható lehetőségek közül a legnehezebbet választja” — vallja Bolyai, majd a reménytelenség hínárjában ócsárolja önmagát, és nézeteit; hitét, hogy mindig valamiért és sohasem valamiből kell élni, bár aki sikeres életű, általában az utóbbit választja.

A 1 végső, önmaga lelkének megtisztulása azonban félreérthetetlenül egyértelmű: csak úgy élhetünk, ha valamiért élünk, ha az emberért élünk.

A kísérlet tehát — mondjuk ki mégegyszer — nagyszerűen sikerült. Piróth Gyula színészi tehetsége. magasra emelte Bolyai János gondolatait, látóképét a világról, tudományos nézeteit, melyek elvezették addig, hogy „a semmiből egy új, más világot teremtsen”.

Jó lenné, ha a gyulai Várszín- színház útán — mar az új évadban — máshol is felléphetne Piróth Gyula Kocsis István monodrámájával. Ezernyi alkalom kínálkozik erre.

Sass Ervin

Unatkozik a gyerek

ELŐFORDUL bizony, hogy a '

szülő kezdi számolni a napokat: | meddig tart még a vakáció, mi- j kor megy végre a gyerek rokonokhoz vagy laborba, vagy — : legjobb esetben — a családdal együtt nyaralni, mert most, a | vakáció delelőjén, csak nyűgös- í ködik, unatkozik. Kis ideig jól | esik a kötetlenség, hogy nem j kell időre iskolába menni és j nincs lecke másnapra, de aztán szétporlad az idő, kihull a gye-1 rek kezéből. A barátok is nya-; ralnak valahol, de olykor semmivel sem jobb. ha azok is ide- haza vannak, mert akkor együtt unatkoznak a gyerekek, átragad a tétlenség egyikről a másikra.

Mit tegyen a gyerek a szünetben, ha már nem élvezel, hanem nyűg a semmittevés? Hasznosítsa az idejét, lehet mondani, igen ám. de hogyan? Sétáljon, menjen kirándulni (de ekkora melegben?), vagy úszni (ha van hová, s nem veszélytelen). S aztán?

EZ IDÉN a szünidő elején egy régóta vajúdó kérdés újra-föl- vetésével a gyerekek időtöltése, mi több: művelődése mintha ismét az érdeklődés fénykörébe került volna. A MOKÉP és az úttörőszövetség gyermek- és ifjúsági film szemlét rendezett Zánkán, s a szemle befejezéséül vitát is a gyermekfilmek égető problémáiról. Akad már a műso- r°n gyermekfilm, ez tagadhatatlan, sokkal több. mint mondjuk, tíz-ti zenöt évvel ezelőtt. A vitán azonban szó esett arról is, hogy csakugyan jók-e ezek, csakugyan ezeket nézik-e a gyerekek. Alapos a gyanú, hogy ha nézik is gyerekek a gyerekfilmeket, még többször néznek meg ,,ál-gyermekfilmeket”.

Kétségkívül szerepel a műsoron jó néhány igazan felnőtt film, amelyet a gyerek nem értene meg, ha beülne is a moziba, unatkoznék, esetleg bosszankodna. De miért nem gondoljuk végig, hogyan hat a gyerekre sok-sok film, amelyet gyakran „épp ez való neki” minősítéssel kínálunk, például egy sor kalandos-háborús történet? Hiszen a gyerek még nem ismeri a harcok és küzdelmek hátterét, igazi okát. amit különben a filmek

jó része ismertnek tételez fel? S ha csak az izgalmat önmagáért élvezi, ez nem szoktatja-e le őt az elmélyültebb ábrázolás kedveléséről ?

A SZÜNIDŐRE sok könyv jelenik meg gyerekeknek, s ez így helyes. A könyv több, mint unaloműző, ráadásul igazán nincs kötve az időjáráshoz. Olvasni lehet* reggel és napközben, árnyékban és esőben, olvasni lehet még a strandon is, ha ügyesen tartja valaki a könyvet. Gyermekkönyvben, jó gyermekkönyvben nincs hiány — legfeljebb az a baj, hogy ezek a kisebb korú — az általános iskolát épp csak megkezdett — gyerekeknek valók, hat-nyolc, legjobb esetben tízéveseknek. Ok viszont tobbé- kevésbé nehezen olvasnak, segíteni kellene nettik, például a verseket fölolvasni.

Nagyobb gyerekek már,maguk is szívesen olvasnak, ha van mit. Ennek a korcsoportnak azonban már valamivel nehezebb megfelelő olvasnivalót találni. A „klasszikus” gyermekolvasmányok — indiánkönyvek, kalandos történetek — egyik- másika hasonló problémákat rejt, mint a filmek: a felszínes ábrázolás nem épít utat az irodalom élvezetéhez. Az ifjúsági regények legjobbjai beitleiek felnőttkönyvnek is, az átlagtermés azonban sem a gyerekek tetszését nem nyeri meg igazári, művészi mércével pedig nehezén mérhető.

MONDHATNA az olvasó, hogy ez nem az ő dolga: az gondolkodjék el ezen, az vonja le a következtetéseket, aki ifjúsági könyvet ír, gyermekfilmet rendez vagy vásárol. Részben igaz, mégis van ennek családi vonatkozása is. Hiszen a gyermek érdeklődése. művelődése, műélvezete, időbeosztása egy kicsit tükre a felnőtt érdeklődésének, művelődésének, műélvezetének, időbeosztásának is. Ha a szülő unatkozik szabad idejében, miért is ne tegye ezt a gyereke? Ha a szülő megelégszik irodalomban, moziban, színházban, tévé- ven a felszínes, üres ..művekkel”, miért törne többre a sverek?

Zay László