Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

/ így látja a hete! kommentátorunk, Réti Ervin: Nagyüzem a diplomáciában NAPONKÉNT. sőt néha órán- j ként változott a héten a libanoni válság bonyolult körképe. Tűz­szünetek születtek és azonnyom- ban felborultál?, majd minden hivatalos megegyezés nélkül si­került lélegzetvételnyi nyugal­mat elérni. A súlyos harcok és a diplomáciai rendezési kísérletek mindvégig párhuzamosan futot­tak. De hát ez így van immár tizenöt hónapja, s a libanoni krí­zist egy ország önemésztése, 25 ezer halott, 60 ezer sebesült, 20 milliárd dollárra becsült anya­gi kár jellemzi. Csakhogy ezek­ben a napokban e krízis erőtel­jesen összarab jelleget kapott, sőt szélesebb értelemben a vi­lágpolitika egyik első számú ve­szélyzónává alakult. Az Arab Liga rendkívüli ülé­sen vitatta meg a_ libanoni prob­lémákat és békefenntartó erők küldéséről döntött — ebben az arabközi katonai alakúlatbalTót vagy hat ország csapatai venné­nek részt. Az akció tulajdonkép­pen arra irányult, hogy a Li­banonba korábban benyomult sziriai fegyveres erőket össz­arab alakulatokkal váltsák fel, vagy egészítsék ki. Ezekben részt venne Szíria, az arab világ haladó'irányzatához tartozó Al­géria és Líbia, de a jobbszár­nyon levő Szaúd-Arábia és Szu­dán is. Szemmel láthatólag kompromisszumok sorozatát kö­tötték, az Arab Liga főtitkára is „csomagtervről” beszélt, s nem meglepő, ha egyik vagy má­sik megállapodás nem bizonyul hosszú életűnek. A jelek arra mutatnak, hogy az egves arab országok vezetésén belül is né­zeteltérések vannak, a nyugati lapjelentések például ezzel hoz­zák összefüggésbe a Damasz- kuszban tapasztalható bizonyta­lankodást, a gyakran módosuló döntéseket. A ZAVAROS HELYZET min­dig magában hord ja a külső be­avatkozás veszélyét s ez így van Libanon esetében is. Megélén­kült az amerikai és az angol fl.otta'evékenység a Földközi­tenger keleti medencéiében, Franciaország részéről fontolóra vették csapatok küldését, izrae­li kormánykörök pedig — anél­kül. hogy pontosan meghatároz­nák azt — olyan „választó von- nalról” beszélnek, amelynek át­lépése a szíriaiak vagy mások részéről azonnali fegyveres fel­lépést váltana ki. Ilyen körül­mények között a szovjet TASZSZ hírügynökség nyomaté­kosan figyelmeztetett minden beava'kozási próbálkozás kiszá­míthatatlan következményeire, s félreérthetetlenül hangsúlyozta a libanoni nép, valamint a pa­lesztin nemzeti mozgalom érde­keinek feltétlen tiszteletben tar­tását. Világszerte felfigyelhettek a moszkvai nyilatkozat ama ki­tételére, hogy a közel-keleti tér­ség és Libanon a Szovjetunió földrajzi közelségében fekszik. A hetet valóságos diplomáciai nagyüzem jellemezte s a szoci­alista országok több vezetője fontos, magas szintű tárgyalá­sokon vett részt. Az indiai mi­niszterelnök-asszony Moszkvá­ban Brezsnyevvel tanácskozott, s megbeszéléseiken külön nyo­matékor kapott az ázsiai bizton­ság ügye. Lényeges volt ez a találkozó azért is, mert a nyá­ron Colombóban rendezik meg az el nem kötelezettek csúcsér­tekezletét s ebben az államcso­portban India kiemelkedő sze­repet játszik. Gierek, a LEMP első titkára az NSZK-t kereste fel, s a választási elöosatározá- soktól terhelt Bonnból végre olyan hírek érkeztek, amelyek Helsinki szellemét tükrözték. A török fővárosban, Ankarában mindössze negyvennyolc óra vá­lasztotta el egymástól Zsivkov bolgár, illetve Tito jugoszláv ál­lamfő látogatását. A tárgyalási folyamatokból a magyar diplo­mácia is kivette részét: külügy­miniszterünk Helsinkiben járt, ahol már a helyszín is elköte­lezettséget sugall az EBK záró- I okmányának végrehajtásáért folytatott eszmecserékhez, a hét második felében pedig az NDK külügyminiszterét üdvözöltük hazánkban. SZÁZHAT NAP után véget éri az előválasztási kampány az Egyesült Államokban, és rész-1 ben tisztázódtak a november el- ' só keddjén sorra kerülő elnök- I választási párharc frontjai. A : demokrata párt jelöltje minden bizonnyal a plainsi mogyoró­termelő farmer, mérnök, volt georgiai kormányzó Jimmy Car­ter lesz, aki hallatlan ügyesség­gel lovagolta meg a Watergate- ügy s a többi botrányok nyomán eluralkodó kiábrándultságot, a Washington-ellenes hangulatot. A nagy kérdés, miként tudja majd összefogni és egyesíteni pártját, a legyőzőiteket és ki- ütörteket, akik egyelőre megpró­bálnak jó képet vágni a dolog­hoz. A republikánusoknál csak az augusztusi Kansas Oity-ben megrendezendő konvenció mondhatja ki a végső szót, ugyanis sem Ford. sem Reagan nem szerezte meg a szükséges szavazattöbbséget. Az amerikai hagyományok szerint a hivatal- 1 ban levő elnök mindig nagy elő­nyökkel rendelkezik — ám Ford nem választott államfő, szemére vetik számos gyengesé­gét, s komoly taktikai hibákat követett el, amikor kampányát hagyta a szélsőjobboldali Rea­gantól befolyásolni. (E sorok író­ja néhány nappal ezelőtt tért ha­za az Egyesüli Államokból, ahol szemtanúja lehetett az utolsó nagy előválasztási csatának Ka­liforniában. Furcsa módon azt tapasztalta, hogy a távoli Euró­pában . általában sokkal kedve­zőbbnek ítélik meg Ford esélye­it a köve'kező választásokon, mint a helyszínen, Ameriká­ban.) A KÜLPOLITIKAI TÉMÁK demagóg kezelése az előválasz­tások során, az enyhülésellenes kirohanások, .3 detente kiiktatá- j sa a szótárból negatív hatással járt, s aligha véletlen, hogy a heti diplomáciai nagyüzem ese- | ményeinek felsorolása között, a ! magas szintű kelet—nyugati esz­mecserék említésekor nem sze­repelt ezúttal Washington ne­ve ... Edward Gierek hazautazott az NSZK-ból Bréma Pénteken este a brémai Vá­rosi Tanács fogadást adott Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára tiszteletére. - A lengyel I politikus pohárköszöntőjében j hangsúlyozta, hogy lengyel rész­ről nemcsak a most megkötött lensvel—nyugatnémet megálla­podásokban foglaltaknak tesz. 2 1976. JUNIUS 13. nek eleget, de tovább kívánják erősíteni a kétoldalú kapcsola­tokat is. A hivatalos megállapodásra és a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányára utalva, Gierek rámutatott, hogy a feladatok nem könnyűek és mindkét állam konstruktív hozzájárulására van szükség megvalósításukhoz. A lengyel vendég szombaton még egyszer találkozott Hans Koschnick brémai polgármester­rel, majd a déli órákban haza­utazott Brémából. (MTI) Biszku Béla megérkezett Mongóliába Ulánbátor Szombaton, helyi idő szerint a délutáni órákban megérkezett Ulánbátorba az MSZMP delegá­ciója, mely részt vesz a Mongol Népi Forradalmi Párt hétfőn kezdődő 17. kongresszusán. A delegációt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára vezeti. A magyar küldöttséget az ulánbátori repülőtéren D. Mo- lomzsamc, a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság I titkára és a mongol testvérpárt má* vezetői fogadják. (MTI) Elutazott az NDK külügyminisztere Szombaton elutazott hazánk­ból Oskar Fischer, a Német De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter meghívására jú­nius 10—12 között hivatalos ba­ráti látogatást tett Magyaror­szágon. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Púja Frigyes,~Roska István kül­ügyminiszter-helyettes és dr. Szűrös Mátyás, hazánk berlini nagykövete. Jelen volt Gerhard Reinert, az NDK budapesti 1 nagykövete. (MTI) I Két kongresszus között A Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság állam­közi egyezménye alapján Szonginóban — a lóvárostúl nem messze — épült föl magyar segítséggel és magyar tervek alap­ján a biokombinát. A KGST-egyezmény alapján létesített nagyüzemben állatbetegségek megelőzésére, gyógyítására és a betegek földerítésére vakcinákat, szérumokat, antibiotiku­mokat gyártanak. A nagy értékű beruházás megvalósításán ötven magyar vállalat sok száz munkása, technikusa és mér­nöke működött együtt a mongol szakemberekkel (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Magyar—francia kapcsolatok o Jacques Chirac minisz­terelnök meghívására Lá­zár György, a Miniszter- tanács elnöke ma hivata­los látogatásra Franciaor­szágba utazik. A magyar közvélemény nagy­ra becsüli és méltányolja Fran­ciaország szerepét az enyhülési politika térhódításában, a hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezlet lét­rejöttében. Jóleső érzéssel nyug­táztuk annak idején, hogy a Bu­dapesti Felhívás első kedvező visszhangjai éppen Párizsból ér­keztek. Magyarország és Franciaor­szág tradicionális kapcsolatai évszázadokra nyúlnak vissza, s országaink között nincsenek vi­tás államközi kérdések. Az 1945 utáni magyar—francia kapcsola­tok mérlege kedvező, mindenek­előtt a diplomáciai viszony nagykövetségi szintre emelése, de különösen a magyar külügy­miniszter 1965. évi, majd Fock Jenő miniszterelnök 1968. évi látogatása óta. 1973-ban hazánk­ba látogatott Pierre Messmer francia miniszterelnök, akinek személyében első alkalommal üdvözölhettük Budapesten a Francia Köztársaság kormány­főjét. A forgalom mcükélszereződüU o A három évvel ezelőtti látoga­tás alkalmával örömmel állapít­hatták meg a tárgyaló felek, j hogy Franciaország és Magyar- ország kapcsolatai általában kedvezően fejlődnek. ’Utaltak arra, hogy az együttműködés ütemesebbé vált, bár még bő­ven van tennivaló és sok lehető­ség vár kiaknázásra. A két ország kapcsolatainak szempontjából jelentős volt. hogy‘1968-ban megalakult a ma­gyar—francia gazdasági és ipari együttműködési vegyes bizottság, majd 197ü-ben új, hosszú lejá­ratú kereskedelmi és gazdasági megállapodást írtunk alá. Az eltelt öt esztendő alatt a kétől, dalú forgalom megkétszerező, dött. A magyar export, 94,2, a francia kivitel 87,8 százalékkal nőtt, ugyanakkor a szaldó jelen­tős magyar passzívumot mutat. A kétoldalú forgalmat illetően, a magyar export fejlődését je­lentősen befolyásolta az EGK élőmarha- és marhahús-beviteli korlátozásának bevezetése. Amíg 1970—73 között a magyar el­adások évi átlagban mintegy 30 százalékkal emelkedtek, 1974- ben már visszaestek, miközben a francia export 32—33 száza­lékkal nőtt. Ez akadálya a ki­egyensúlyozottabb kereskedelmi forgalom gyorsabb ütemű növe­lésének. A nemzetközi kereskedelem jelenlegi helyzetében sürgető probléma a hátrányos megkü­lönböztetések felszámolása. Er­re tett egyébként javaslatot az a szerződéstervezet, amelyet a KGST nevében Gerhard Weiss, az NDK miniszterelnök-helyet­tese, a végrehajtó bizottság so­ros elnöke nyújtott át három hó­nappal ezelőtt a Közös Piac kéviselöjének. Kooperáció a harmadik piacon A két ország együttműködése szempontjából jelentős lépé6 volt az 1974-ben jóváhagyott, újabb 10 évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműkö­dési megállapodás. Ennek alap­ján lehetővé válik, hogy ne sza­kadjon meg az államközi két­oldalú szerződéses kapcsola­tok folyamatossága: a ve­gyes bizottságok pedig fóru­mot kínálnak a kétol­dalú gazdasági szakkérdések át­tekintésére. Az Európai Gazda­sági Közösség közös kereskede­lem-politikájának hatályba lé­pése következtében ugyanis 1975. január 1-től a magyar— francia árucsereforgalom alap­ján kétoldalú kereskedelmi megállapodások megkötésére már nem került sor. A koope­rációs együttműködésben ugyan­akkor gazdagabb szakasz kez­dődhet, kibontakozhatnak a har­madik piacon megvalósuló mű­szaki-gazdasági és ipari együtt­működési kapcsolatok a magyar és a francia vállalatok között. Eddig mintegy 110 kooperá­ciós lehetőségből 23 kooperáció jött leire. Közülük ügyeimet keltőek például a CII, valamint a Videoton és a MOM -SA­GEM szerződései a számítás­technika területén; a Renault- Seri cég és a Rába Magyar Va­gon- és Gépgyár együttműködé­se, ennek alapján kezdődött a Rába-Man motorok gyártása. 1975-ben új együttműködési megállapodások születtek a Me­dicor és a Compagnie Generale de Radiologie között, valamint az Egyesült Izzó-Jouffrieau har­madik piaci együttműködés a Szíriában létesítendő lámpa­gyárra. Iparunk is exportképes árut kíuál A magyar—francia árucsere- forgalom szerkezetét tekintve, megállapítható, hogy 1975-ben a magyar export legnagyobb há­nyadát a mezőgazdasági és élel­miszeripari cikkek, továbbá ipa­ri fogyasztási cikkek alkották 40, illetve 35 százalékos részese­déssel. Gépipari exportunk el­marad attól a szinttől, amelyet ma már a korszerűsödő magyar ipar kínál; a magyar fél érthe­tően nagy fontosságot tulajdonít a gépipari export növelésének. Most arra lenne szükség, hogy a francia gazdasági körök felis­merjék, a mezőgazdaság mellett a magyar ipar mind több ex­portképes árut kínál. Érdemes itt rámutani arra, hogy 1975- ben a forgalom értéke alapján Franciaország a negyedik helyet foglalta el Magyarország tőkés külkereskedelmi partnerei sorá­ba n az NSZK, Olaszország és Ausztria után. A magyar—francia gazdasági és kereskedelmi kapcsolatóknak a múlt évtizedben bekövetkezett ígéreté®" fejlődése ellenére a gazdasági kapcsolatok, s a köl­csönös lehetőségek kihasználása elmarad még a magyar—francia politikai és kulturális kapcso­latok szintjétől. Bízunk benne, hogy miniszterelnökünk látoga­tásakor folytatandó tárgyalások újabb lendületet adnak általá­nos és ezen belül gazdasági és kereskedelmi kapcsolataink to. vábbfejlödésének. Boros Béla (Folytatjuk) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom