Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-09 / 135. szám
Tíz növényre terjesztették ki az integrált központi növényvédelmi előrejelzést A világon szinte egyedülálló' növényvédelmi szolgáltatás segíti az idén a magyar mezőgazdasági termelőket. A MÉM növényvédelmi központja az elmúlt évi sikeres próbák után három helyett már tíz növényi kultúránál alkalmazza az országos integrált központi előrejelzést, amely arról tájékoztatja a mezőgazdasági szakembereket, hogy az adott területen milyen kórokozók vagy kártevők megjelenésére kell számítaniuk. A jelzés néhány nappal, esetleg egy-két héttel megelőzi a betegséget vagy a fertőzést 1976-ban az adatok összesítésével, a megfigyelő állomásoktól, gazdaságoktól beérkezett telexjelentések alapján országos prognózist adnak tíz növényi kultúra, nevezetesen az őszi búza, a kukorica, a cukorrépa, a maglucerna, a burgonya, a paradicsom, a paprika, az alma, a szőlő és a zöldborsó növény- védelmére. Az előrejelzéseket valamennyi termelőszövetkezetnek és állami gazdaságnak megküldik, összesen 2700 nagyüzemet értesítenek például rendszeresen arról, hogy az egyes növényfajok, fajták védelméért mit kell tenniük az elkövetkező időszakban. A prognózist azoknak a termelőknek a címére küldik, akik legalább 100— 100 hektáron termelnek őszibúzát, kukoricát, illetőleg tíz hektáron burgonyát, cukorrépát, lucernát, szőlőt és zöldborsót, öt hektáron almát, s egy hektáron paprikát és paradicsomot. (Ez utóbbi két növény kis termő- területét az indokolja, hogy ezeknél különösen nagy a fertőzési veszély.) A vizsgálatok több mint 2000 táblára terjednek ki; azért van szükség a nagy számú ellenőrző állomásra, mert az ország egyes vidékei között az egyes fertőzések időpontjában nagyok a különbségek, délen például rendszeresen előbb jelentkeznek a kórokozók és a melegkedvelő kártevők is korábban „indulnak”. A gyors védekezéssel ilyenkor elejét vehetik a nagy károknak, és a vegyszeres véde. kezes után a növények háborítatlanul, egészségben vészelik át a veszélyes időszakot. (MTI) Az úttörőtalálkozó eseményei a kultúra napján: nyitott kapuk fővárosszerte A VII országos úttörőtalálkozó résztvevői éltek a felkínált lehetőséggel: kedden, a kultúra napján valóban birtokukba vették a fővárost. Százával, ezrével látogattak el a kultúra és a művészet házaiba. Mindenütt tárt kapuk fogadták a pajtásokat. A budavári palotában, ahol a Munkásmozgalmi Múzeum megrendezte a jubileumi úttörőkiállítást, éppen úgy, mint a Szép- művészeti és a Petőfi Múzeumban. A bábszínház, a gyermek- színház, a Déryné és más színházak művészei az úttörőknek játszottak ezen a napon. A Mátra moziban egész napos nonstop műsor várta őket és díjtalanul szórakoztak a Vidám parkban és az állatkertben. (MTI) Pékek között - hajnalban Az üzem dolgozói: Opóczki András, Majoros Gyula, Ferencz József né, Köti Sándor és Takács József, Alig néhány perccel múlt négy óra, a szemekben még a jóízű hajnali álom utolsó bujkálásai adják meg magukat az ébrenlét könyörtelen pillanatainak. Üj nap kezdődik, dolgozni kell, a kemencékben már duruzsol a gázolajból táplálkozó sárganarancsos lángcsóva A Békés megyei Tanács 2-es számú Sütőipari Vállalatának 16-os számú bucsai sütödéjében vagyunk. Régen jártam már itt ilyen' korán, utoljára még Far- kasinszki András üzemvezető idejében, aki már harmadik éve megérdemelt nyugdíjas éveit tölti Szeghalmon. Pedig naponta fordulok meg az üzem kenyérboltjában, alhol pirosló cipók, veknik, jó ízű sütemények kelletik magukat. Átlagosan 14 mázsa kenyér és ezer forint értékű péksütemény talál gazdára naponta ebben — az alig háromezer lelket számláló — kis községben. „Rossznyelvek” szerint ezek a számadatok azért ilyen magasak, mert a közeli Kertészsziget lakói is előszeretettel utaznak ide kenyérért, ami viszont egyértelműen a jó minőséget dicséri! Meg is kérdezem Takács József üzemvezetőt (aki maga is aktívan gyakorolja a szakmát), mi a jó kenyér készítésének nyitja? Örökké mosolyra álló arccal kapom a választ: csak a becsületesen végzett munka. A sütést megelőző napon kell alaposan kovászolni, hogy másnap hajnalban, egy óra felé ketten, majd óránként — négyig — egy emberrel bővülve hozzá lehessen kezdeni a kenyér dagasz- tásához. formálásához —, hogy mire ötöt mutat az óra, kemencébe lehessen vetni az első „fordulót”, amiből hét órára (nyitásra) friss, ropogós kenyér kerül az üzletekbe. Ezek szerint itt szakaszos a munkakezdés — szólok közbe, s a válasz határozott igen! Közben ember és gép megállás nélkül dolgozik. Opóczki András — aki a napokban tesz szakmunkásvizsgát — szaggatja a képlékeny tésztát. Majoros Gyula betanított munkás a dagasztógépbe lisztet önt. Kóti Sándor a kiflisodró .gép mellett 3 USäMüBSS 1976. JÚNIUS 9. szorgoskodik. Fésűs Sándorné a nyers péksüteményeket „lakkozza” tojássárgájával, hogy kisülve fénylőén csillogjanak. Kiss Gyuláné takarítónő pedig a négyzetméternyi tepsiket tisztítja, hogy rendben legyenek, mire „bevetésre” kerülnek. Csendben húzódom meg az egyik sarokban, ahol senkinek sem vagyok útjában, s közben azon tűnődöm, hogy vajon hányán gondolnak arra reggel hét órakor — mikor átlépik a kenyérbalt ajtaját —, hogy menynyi szorgoskodás, munka előzte meg azt a percet, amikor begördülhet az első kocsi friss pékáru az üzletbe. Bizonyára nem sokan, mert azokban az órákban, amikor a pékek már talpon vannak, a község még igazi álmát alussza. Nem tagadom, hogy hat óra tájban, a 35 fokos párás levegőben a gépek és a kemence zümmögő hangjától álmosság szökött szememre, amit a kemencéből áradó, piruló kenyér fenséges illata űzött el, és az éter hullámain behatoló pattogó ütemű tánc- 7,ene. amit a táskarádióm szolgáltatott. Még néhány perc a hétórás pontos időjelzésig, s már nyílik is a kemencék ajtaja, villámgyorsan mozog a hosszú nyelű lapát, hogy „kikanalazza” a kemence gyomrából a vekniket, cipókat. „Fürösztés” után ínycsik- landóan terjed az utánozhatatlan illat, betöltve az egész helyisége. Szíves invitálásra leveszek a tepsiről egy sóval és köménymaggal hintett ropogós kiflit, beleharapok, forgatom a számban e megunhatatlan aromake- veréket, s észre sem veszem, hogy volt kifli, nincs kifli. A szertartásjellegű kóstolót Ferenc Józsefné bolti eladó hangos jó reggeltje szakítja félbe, sebesen jár-kel az áruval rakott kocsik, kosarak között, siet, mert már várják a vevők. Óvoda. bölcsőd«, iskolai napközi az első, hogy nyolc órakor ott is zökkenőmentesen kezdődhessen a nap. Búcsúzom az üzem munkásaitól, s miközben a kijárat felé haladunk, Takács József üzemvezető örömmel újságolja, hogy az eltelt három év alatt sikerült kialakítania egy stabil brigádot, amelynek összetételében — belátható időn belül — nem lesz változás, s ezért ősszel ismét megpályázzák a szocialista brigád címet, melyet a korábbi években (más összetétellel) évekig viseltek. A látottak alapján úgy érzem, hogy nem is lesz nehéz ezt a címet újból elérni, mert ebben a gyomai főnökség is szívvel-lé- lekkel támogatja az üzem kollektíváját, mint ahogy a munkahely korszerűsítésében, szociális létesítményekkel való ellátásában is sokat tettek az utóbbi években. Az ajtóhoz érve, új vendég érkezik utánam, a vésztőiek jöttek a 20 mázsa kenyérért, mivel náluk most "felújítás miatt áll a sütőüzem, s ez idő alatt Bucsa segít az ellátás megoldásában. Szilára Ádám Áz ember igazi rangja a mikor a gyerek kést vesz a kezébe, az anya rászól: tedd le, mert még bajt csinálsz. Ha ezt a családi epizódot végignézi és hallgatja egy gyermeket szerető idegen, csak helyeselni tud. Azt mondja, hogy a szülő jól járt el, mert az alig tipegő gyerek kezéből olyan eszközt vett ki, amely egy véletlen folytán akár tragédiát is okozhat. Az iskolás gyermek általában jobban szeret játszani, mint tanulni. Számára a szülő és a társadalom szerint a tanulás a, fontosabb, olykor rá-rá- szólnak: megcsináltad-e a házifeladatot, megtanultad-e a fizikát, a biológiát, az irodalmat vagy éppen a történelmet. A gyermek sohasem haragszik meg azért, mert alapvető kötelességére figyelmeztetik, de még akkor sem, ha olykor meg is követelik tőle az iskolai rendtartás otthoni folytatását. A múltkoriban egy érettségi találkozón idézték fel az iskola kedves és csintalan emlékeit. A tanár úr még húsz év múltán is emlékezett az osztály egyik diákjának feleletére, amikor a lecke helyett valami egészen különös szöveg mondására vállalkozott Mellébeszélt. A felkészületlenségért intőt kapott. Odahaza szüleinek' derekasan bevallotta, nem készült, de a jövőben jóváteszi a mulasztást. Jólesett a gerincesség, mert mégiscsak becsületes a fiú, mondták a szülők. Az intőt az apa aláírta, s amikor egy vasárnap délutáni sétán találkozott a tanár úrral, elmondta neki az otthoni történetet. A fiú a következő héten javított, dicséretet vitt haza. Sokat gondolkoztam azon, hogy egy jó irányba ható pedagógiai törekvés miért torzulhat el felnőtt korban? Miért kapja fel a „vizet” a felnőtt, ha a munkahelyi környezet észrevé- telez, valami rendellenességre figyelmeztet? Vajon egyáltalán jó-e, helyes-e szólni azért, mert a munka során selejt teremtődött vagy anyagellátási zavarok miatt állnak a gépek? Feltétlen szólni kell ezekért és a jó szülő módjára figyelmeztetni társunkat, mert a termeléskiesésből nemcsak a gyárnak származik károsodása, hanem a népgazdaságnak is és azoknak is, akik a gyártott termék ellenértékéért valamilyen importot várnak. A szülőnek, vagyis a munkásnak joga, sőt kötelessége szót emelni a termelés folyamatosságáért, a jó munkahelyi közérzet megvédéséért, örvendetes, hogy mind több embert védenek meg, akik az előzőekért szót emelnek, így van ez akkor is, amikor párttagok csapnak össze nyílt vitában a többtermelés feltételeinek jobb megteremtéséért vagy magatartásuk pártnormáihoz való igazításáért. Ebből egyáltalán nem lehet probléma. Az esetek egy részében mégis más a helyzet. Egyesek gyakran, még a segítő szándékú szavakat is kiforgatják, s nem az előrevivő lényeget, a probléma megoldásának esetleges jobb megértését, megoldását látják az őszinte szóban, hanem valami egészen mást. Szubjektivizmussal vádolják azokat, akik segítő szándékkal mérlegre merészelik tenni egy adott időszak erőfeszítését. a társadalmi célok megközelítését. Azt mondják, hogy azért nem oldódott meg teljes egészében a gond, mert á véleményét, tapasztalatát kimondó ember rosszindulatú s nem támogatta kellően a közös ügyet. Az észrevételek ilyen értelmű visszautasítása veszélyessé válhat, ha a jelenségnél nagyobb méreteket ölt. Az, hogy ki ítéli meg szubjektiven a helyzetet, nagyon könnyen eldönthető. Vajon lehet-e vádolni ezzel azt, aki szóvá tesz bizonyos általa tapasztal#, tehát élő problémát, vagy pedig az, aki az észrevételt egy az egyben visszautasítja? Az-e a szubjektív, aki elzárkózik mások véleményének megismerésétől vagy az, aki segít közös gondjaink megoldásában? pyakran megesik, hogy az eredménytelen munkából olyan konzekvenciát vonnak le, hogy a hiba mások, a vállalaton kívüli emberekben van. Tetőzik ezt azzal, hogy az ilyen véleményt képviselő beosztásánál, társadalmi, politikai helyzeténél fogva igazán tudja és ismeri az „igazságot”. Persze az igazság és a valóság között nagy a különbség nemcsak filozófiai értelemben, hanem az egyes emberek nézőpontja alapján is. Azoknak van igazuk, akik a gazdasági élet alakulását figyelemmel kísérve igen sokszor — nagyon helyesen — a társadalom szükségleteinek kielégítéséből vizsgálják az élet formálódását, gazdagodását. Ha a társadalom számára szükséges javak előállításában zavarok jelentkeznek, módszeresen tárják fel az okokat, elemeznek közvetlen munkatársaik és partnereik tényeken alapuló véleménye alapján, mert másként változtatni a helyzeten, megelőzni az újabb hibaforrást nem lehet. Ha ebbe a vizsgálódásba valaki megszívlelendő, sokak véleményét ötvöző gondolatokat mond vagy az ok és az okozat sorát tárja fel, érte nem valószínű, hogy „fejbeverés”, elmarasztalás, indulatos harag, hanem dicséret jár. Ha valaki aggódik valamilyen jelenség láttán, nem biztos, hogy a társadalmi rend ellenlábasa. Sőt, aki szóvá tesz valamit, bizonyára nem a közömbösség talaján áll, hanem a társadalmi célkitűzésekhez valahol egészen közel. Ebből következik: azért szól, mert félt valamit, ami hoz. zá egészen közel áll, tiszteli, becsüli embertársait, akik sokat, de még nem elegendőt tettek a máért. Ezért megharagudni, s eltekinteni a közös program, a társadalmi cél együttes megközelítésétől nem lehet. Az a szülő, aki nem eléggé szereti gyermekét, elnézi, hogyan játszik a késsel vagy a gyufával. Aki látja ezt s nem szól, a születő tragédia cinkosává válik. Az a tanár, aki elnéző magatartást tanúsít az értelem erősödésében, fejlődésében, az a gyermek, a társadalom jövőjéért közömbössé, érzéketlenné válik, akárcsak az. akinek tények alapján szólnak, hogy a baj, a több gond irányába tart, s erre nem válaszol. A jó szóra, figyelmeztető hangra csak a tartás nélküli emberek durcáskodnak. A kritikai őszinteség, a benne levő szeretet, megbecsülés az ember igazi rangját adja. Dupsi Károly Automatizálás az építőiparban Az Építéstudományi Intézetben kedden sajtótájékoztatón számoltak be azokról az eredményekről, amelyeket az intézet kutatói, tervezői értek el az építőipar automatizálásában. Többek között automatizált betongyárakat terveztek. A Beton- és Vasbetonipari Művek szolnoki és budapesti üzeméhez, a főváros negyedik házgyárához pedig a. beton panellek érlelését oldották meg automatizálással és így a gyártás meggyorsult, s ami ennél is fontosabb, egyenletes és jó minőségű betonelemek készülnek. (MTI)
