Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
Tartalékosok honvédelmi versenye Dévaványán Az MHSZ szeghalmi járási vezetősége június 11—12-én Dévaványán rendezi meg a tartalékosok honvédelmi versenyét, melyen a tartalékos klubok 6— 6 tagú csapatokkal vesznek részt. A verseny június 11-én délután 2 órakor lövészettel kezdődik, majd sötétedés után éjjeli menet végrehajtása következik. Május 12-én összesen 11 honvédelmi jellegű féladatot hajtanaik végre a résztvevők, akik közül a legjobbaknak ünnepélyes eredményhirdetésen adják át a díjakat. Bábel Mihálynak, az MHSZ járási titkárának tájékoztatása szerint a rendezvény megtartásához nagy segítséget ad a nagyközség politikai és gazdasági vezetése. A dekorációról a helyi ÁFÉSZ és a vasipari szövetkezet gondoskodik, a tsz-ek pedig anyagi támogatással járulnak hozzá a honvédelmi verseny sikeres megrendezéséhez. „Diákgondolatok a.szakmai gyakorlaton' Mezőgazdasági szakmunkások lesznek A békési mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatói szobájában ülők. Forog a mag- nelofonszalag. Felelevenedik az április 26-i Falurádió adása: „Legelőször egy koronázógépre kerültem. Ez a munka köny- nyünek bizonyult. Szívesen fordultam meg és néztem a hat lekoronázott sort. Az egyszerűből hirtelen csöppentem bele a nehéz, bonyolult munkába. A) KSZ—6-os kombájn már fogó- sabb volt. Eleinte nem is nagyon mertem félrenézni, csak arra ügyeltem, hogy a gépet soron tudjam tartani. Eljött az esős, sáros időszak, amely sok kellemetlenséget okozott. Sorra ragadtak le és dugultak el a gépek: Ilyenkor sok lánc, kardán és alkatrész törik össze. Nekünk pedig alá kellett bújni a sáros gépnek, a hideg alkatrészek közé és javítani a hibát. A felelősség ezt követelte tőlünk. Mindig égett egy kis tábortűz a tábla végén. Örültünk, amikor körülállhatituk és megmelegedhettünk.” Akik önmagukkal azonosak maradtak Mezőhegyesről elszármazottak találkozója Budapesten M int amikor első osztályba íratott anyám, olyan el- fogódottan lépek be az ajtón. Vajon kik vannak már itt, vajon megismerem-e őket? Feleségem bátorítóan mosolyog rám, mint annak idején jó- anvám: „No menjünk csak, menjünk be bátran!” i Bemegyünk, persze hogy be, hát hiszen épp ezért jöttünk, hogy lássuk egymást! Hogy szemügyre vegyük egymást, ki I változott meg azóta és ki nem; j kiből mi lett, hol dolgozik, mer- j re jár, hogyan él. I Budapest, Benczúr utca 35, SZOT Szálló, különterem. Horváth Tóni, aki a szervezés összes terheit a vállaira vette, már ott ül bent, pirospozsgás, kerek arcán a huszonöt évvel ezelőtt látott élénkség, vidámság. Körülötte a régiek, a kedves jó osztálytársak, inastársak, szomszédok és jó barátok. ölelkezés, hálveregetés, kézszorítás, csókok jobbról, balról — és hosszas, tétovázó szemlélődés: „Te meg ki vagy, mondd már végre!” Megmondja. Kiderül, hogy ő még korábban szakadt el Mezőhegyesről mint én; és az is kiderül, hogy itt, Pesten majdnem szomszédok vagyunk. Firtatjuk, hogy mégis mint lehet, hogy nem .találkoztunk össze eddig. Soroljuk az okokat: például, hogy én reggel fél hatkor kelek, rendszerint hétre megyek dolgozni, ő meg csak hétkor kel, mert közel lakik a munkahelyéhez. Tanár, újságíró, szociográ- fus, mérnök, igazgató, főkönyvelő meg másféle pénzügyi vezető, alezredes, művezető, szakszervezeti tit. kár. Micsoda színes gyülekezet! Micsoda sokszínű képességek és tehetségek ezek itt együtt! És mind-mind mezőhegy esiek. Koccintunk egymás egészségére. a piroslajbis cigányzenekar rákezd. Köszörüljük a torkunkat s aztán elindulnak a dallamok, hálkan, érzéssel — mint 5 BÉKÉS HEGYE! 19(6. ruiStCi JÜNHJS 3. huszonöt—harminc évvel ezelőtt Mezőhegyesen valamelyik kislány ablaka alatt — Te lakatos voltál, te igás- kocsis, te kőműves, te meg kazánkovács. Igaz? Röpködnek a kérdések, a válaszok, itt-ott sóhajtunk is egyet, de nem magyarázzuk meg az okát. Horváth Tóni, a találkozó főszervezője, jeles vetőrnagszak- értő, körülné?: — No, nyújtsa föl a kézit, aki megmaradt annak, aki volt! Ki van itt például földmíves közöttünk? — kérdezi, de senki, de senki nem jelentkezik. Pedig tudjuk, hogy vannak itt, akik azok voltak. Most vezetők, hozzáértő igazgatói, irányítói és megvalósítói a népgazdaság valamelyik területének. És meggyőződésünk, és valljuk és tudjuk: mindnyájan megmaradtunk annak, akik voltunk. A FÜSZÉRT-igazgatóvá lett, mindig lelkesedő, energikus Pista éppúgy, mint az alezredesi rendfokozattal már nyugdíjban levő Gyula. A doktori címet szerzett tanár is, aki géplakatos volt az állami gazdaság gépműhelyében. A lapkiadó vállalat gazdasági igazgatója ugyancsak, aki épp olyan fizikai munkás volt Mezőhegyesen, mint a többiek. És a többiek is mind-mind. Akkor is, ha ezen a találkozón szenvedélyesen kritizálnak egy-egy gazdasági intézkedést, iskolapolitikai tévedést, áruellátási hibát, írói meg újságírói melléfogást. Joguk van ehhez is. A tulajdonosnak mindig is joga volt a kritikához, mióta a világ világ. Mi pedig — Budapestre került volt mezőhegyesiek, meg akik Szegedre, Ercsibe, Dánszentmik- lósra telepedtek —, mi mind tulajdonosok vagyunk. Mienk az ország. A valaha volt kegyetlen űrivilág felszámolásában részesek, a még gondokkal küzdő, de szépülő jelen — meg a legteljesebben emberibb rend: a szocializmus építői vagyunk. •mó volt összejönni sok-sok év I után. Jó volt mindezt w megállapítani Budapesten, 1976. május 31-én, hétfőn este a Benczúr utca 35-berv Dr. Gyevi Károly A részlet Kövér István dolgozatából való, mellyel iskolájában harmadik díjat nyert a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium „Diákgondolatok a szakmai gy orlaton” című pá- [ lyázatán. A végzős mezőgazda- sági, erdészeti és élelmiszeripari szakmunkástanulók számára meghirdetett országos pályázatra megyénk három ilyen intézete közül a békésiek neveztek. Kövér Pista, az iskola egyik i legjobb tanulója, első lett a há- j zi szakmai versenyen és helyt-1 állt a Sellyén megrendezett országos döntőn is. — Ha sikeresen levizsgázom, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben dolgozom majd. Nem mondom, a történelemvizsgától egy kicsit félek, de azért remélem. nem ét; meglepetés. Hogy pontosan mit fogok csinálni a tsz-ben, még nem tudom. Bár- milyén gépet is biznak rám, igyekszem majd megállni a helyem. Abban biztos vagyok, hogy sok mindent kamatoztatni tudok majd az itt tanultakból. Szép munka a mezőgazdasági, s aki igazán szereti, mindig megtalálja benne az örömet, télen is, nyáron is. Forog tovább a szalag'. A második aljas fazekas Attila élményeit hallgatjuk: „Amikor kukoricát hordtam, a kombájnon, eltörött a gázolajcső, a motor leállt. Az egyik társam kisegített egy műanyag cső- dacabbal, amelyre én nem is gondoltam. Így csak fél órára esett ki a gép a munkából. A legtöbb emlék azonban a műhelyhez köt, ahol nagyon sokat tanultam. Itt jöttem rá, mennyire hiányzik egy-egy elméleti ismeret, amit másodikban nem vettem komolyan. Egyszer az egész műhely rajtam nevetett, mert a szerelő kérésére nagy komolyan elmentem a raktárba egy 'Vödör kompresszióért. Már a nyáron is komoly munkát végeztem a határban, amikor vágtam az ország kenyerét. Vigyáztam a gépre, mert sokszor eszembe jutott, milyen sok munkát fektettek a gépbe az idős dolgozók, amíg megérett a kalász. Attila must „élőben” folytatja. — Én a vésztői Körösmenti Tsz-nél vagyok leszerződve. Most még a vizsgákra gondolok a legtöbbet. A munkagéptan lesz a legrázósabb, de újra és újra átveszem, az nyagot. Valahol olvastam, hogy ismétlés a tudás anyja, ehhez tartom magam. A társaim szerint a történelem a legnehezebb, ezt a tárgyat viszont nagyon szeretem. Tagja vagyok a múzeumbaráti körnek, itt az iskolában pedig a honismereti szakkörnek. Már egész szép anyagot gyűjtöttünk össze, én például a vésztői tanyavilágból hoztam egy régi ap- rómagvető-gépet, aiz igazgató úr szerint értékes darab és fontos, hogy az ilyen régi munkaeszközöket megmentsük az utókornak. — Mi már sokkal modernebb gépeken dolgozunk. Igaz, azt mondták odahaza a tsz-ben, hogy ha munkába állok, egyelőre a szállításnál dolgozom, mert van jogosítványom is. Ismét a magnetofonra figyelünk, Szilágyi Antal olvas részleteket élményeiből: „Egy reggel a munkahelyemre érkezve, örömmel vettem tudomásul, hogy megérkezett a K—700-as traktor. Tudtam már, hogy vari ilyen, mert az iskolában hallottam róla, sőt üzemlátogatáson bemutatták, de részletesen még nem ismertem. Az iskolák ilyen szempontból hátrányban vannak az üzemekkel szemben, mert ilyen drága traktort nem tudnak megvásárolni, és az oktatást ez megnehezíti. Igyekeztem megismerni a drága és bonyolult gépet, mert ezeket csak a legjobb és legtapasztaltabb traktorosokra bízzák.” Anti éppen az utolsó mondatnál toppan be a szobába. A békési művelődési házban rendezett pályaválasztási kiállításról érkezett, ahol diaképeket vetített. — Ajánlottam az ismerősöknek, hogy jöjjenek ebbe az'iskolába, ha egy kicsit is szeretik a mezőgazdasági munkát, biztosan nem bánják meg. Felső zsebéből hosszú, nyeles fésű lóg ki, farmernadrágjának térdén pedig lila flitter díszeleg. — Ez a dísz igazán nem a divat miatt van. Édesanyám nehezen spórolta össze a nadrág árát. Egyszer elestem, kiszakadt és nem akartam, hogy megtudnia, hát ezért került rá a cifra dísz. Mondják, hogy Anti sokat változott a második év óta. Az iskola egyik legjobb tanulója lett, és nagyon megkomolyodott. Ha hazakerül, családfenntartó lesz, két bátyjával özvegy édesanyjukat segítik. — A békéscsabai Lenin Tsz- hez szerződtem. A nyáron sok munka lesz a ház körül is. Elhatároztuk. hogy felújítjuk a házunkat. És persze helyt kell állni a szövetkezetben. Lánctalpas traktorra szeretnék kerülni. Az nem jár a forgalomban, meg a kereset is több. Három fiatal vallott fentebb. Felelősséggel, komolyan beszéltek élményeikről a nagy nyilvánosság előtt. Mindannyian tudják már, mire vállalkoztak, amikor a mezőgazdasági munkát választották élethivatásul. Hamarosan kezükbe vehetik a szakmunkás-bizonyítványukat és- elhelyezkedhetnek. Füzesgyar- maton, Vésztőn, Békéscsabán, ki-ki szülőhelyén. Szép feladatok várnak rájuk. Talán éppen azért, mert a neheze csak most jön. Vágni az ország kenyerét, szállítani a termést, sorjázni a cukorrépát. / Fábián István Teli Vilmos órája Svájc évszázadok óta nem viselt háborút, most azonban belesodródott egybe. Igaz, nem harckocsik lánctalpai forognak, hanem ici-pici fogaskerekek, nem fegyverrel vívnak, hanem órákkal. A másik Hadviselő fél az az ország, amelyre a svájciak eddig álmukban sem gondoltak ilyen minőségben: az Egyesült Államok. Az óravilágpiac eddigi koronázatlan királya Svájc nemrég kezdte észrevenni, hogy áruja iránt csökken a kereslet, pedig igazán minden képzeletet felülmúló változatban jelennek meg a kirakatban Egy valamire azonban nem gondoltak, illetve csak most döbbentek rá, amikor az amerikai gyártmányok már kezdik elózonleni a piacot. A svájciak nem ismertek fel idejében, hogy a jövő az elektromos, elektronikus óráké. Legalábbis az eddigiek szerint így fejlődik a helyzet. Az amerikaiak az űrhajózásnak ezt a technikai leleményét gyorsan átvitték a civil termelésbe, és elkezdték‘tömegesen gyártani az elektronikus óra digitális változatát. azt, amely gombnyomásra — villódzö számokkal mutatja az időt. Igaz, még nem nagy a veszély, az ééi 200 millió órából, amely, a világpiacon megjelenik, ..csak” tízmillió az ilyen típus, öt év múlva azonban — ezt jósol iák —■ már egyharmadrészt, a japánok szerint kétharmadrészt szorítják majd ki a hagyományos, a ketyegő szerkezeteket. Dávid és Góliát avagy — Svájcról lévén szó — Teli Vilmos és a Helytartó megkezdte küzdelmét. A legendákban mindig a kisebbik győz, de mi lesz a valóságban? . Egyes vélemények szerint a* elektronikus óra még pern tökéletes, az áramellátás biztosítása, az elemek cseréje nehezíti kezelését. Lehet azonban, hogy azok. nak van igazuk, akik szerint máris megindult hódító útjára. I ehet, hogy így lesz, lehet, hogy nem. Én mindehhez csak egy — a technikától és a gyárak versengésétől igen távol eső — gondolatot fűzök. Legyen az elektronikus időmérő pontosabb és újszerűbb, mint a régi. számomra az órához mindig úgy hozzá fog tartozni a ketyegés, mint a szívhez a dobogás. Még akikor is. ha a jövó gyerekei, valami régi történetet olvasva, ezzel a kérdéssel fordulnak majd a felnőtthöz. — Apa, miért mondták régen azt hogy az óra jár? Tatár Imre Jó a választék Az orosházi Csillag Áruház éveK óta nagy részarányt vállal Orosháza város lakossági ellátásából. A háromszintes nagy kereskedelmi objektum egészén belül is jelentős feladatot lát el az ABC-részlcg. melynek választékos árukészletét ez esetben a hús- és hentesárukkal kívánjuk érzékeltetni Fotó: Balkus
